Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-26 / 1606. szám
1949. november 26. BÉRMUNKÁS Az utazgató minta amerikaiak (Vi.) Szinte szokásossá vált, hogy minden évben egy csomó amerikai képviselő közköltségen meglátogatja a nekik tetsző országokat és rendesen azután Ítélik meg azokat, hogy hogyan fogadják, vendégelik meg őket. Mostanában leginkább azon országokba mentek, melyeknek előzőleg nagy összegeket szavaztak meg a Marshall terv alapján, igy méltán elvárták és sok helyen meg is kapták, a nekik járó hódolatot, de ahol nem, mint például Svédországban, azokról aztán lesújtó véleményt mondtak és beígérték, hogy nem adnak nekik több dollárt. Nagyon költségesek ezek az utazgatások, de megéri a pénzt. Már csak azért is megéri, mert az ilyen beképzelt, elfogult és bátran mondhatjuk tudatlan politikusok, sokszor úgy beszélnek az európai kicsiszolt politikusokhoz, újságírókhoz, amint azt itt megszokták amikor a megszédi- tett szavazó alanyokhoz szónokolnak. Ez persze jó, mert igy megmutatják az európai népeknek, hogy milyen buta politikusoktól függ ez a nagyra tartott amerikai demokrácia, az amerikai tőkés rendszer. A svédeket nagyon felháborította a búza spekuláns oklaho- mai szenátor /Thomas és az ar- kansasi szenátor Me Lellan. A szenátor urak azt állították, hogy Svédországnak nincs szüksége az amerikai dollárokra és nem is igen fognak majd kapni. Meg azt is mondták, hogy Svédország mindkét féllel kereskedett a háború alatt, igy nagy hasznot csinált. Ez mind igaz, talán nem is haragudtak volna meg ezekért, de azt is mondták a bölcs szenátorok, hogy Svédország a jövő háborúban oda fog állni, ahol nagyobb eshetőség lesz a győzelemre. Valószínűleg ezeket a szenátor urakat annyira meggyalázták, hogy valami sárga szociáldemokrata mellé ültették őket, azokkal kellett nekik parolázni, beszélgetni és ezeknek a beszéde alapján úgy gondolják, hogy nem Amerika fogja megnyerni a jövő háborút és a svédek a másik oldalra, a nyerők oldalára állnak. A svéd szocialisták, liberálisok nem tudják megérteni, hogy ezen tipikus amerikai politikusok előtt éppen olyan büdös egy sárga szocialista, mint egy vörös. Ez az oka annak, hogy olyan nagy ellenszenvei beszélnek a svédekről. A belgákat meg azzal sértették meg ezek az urak, hogy azt mondták, hogy a belgák legnagyobb részben Bubié Gum-ot vettek a Marshall dollárokon. Chrysler automobil társaság jelentése szerint ez év első kilenc hónapjában 97 millió 651 ezer 453 dollár tiszta jövedelmet vágott zsebre, 37 millióval többet mint az elmúlt év ugyan azon időszakában. Határtalan haszon — határtalan kizsákmányolás ! munkát se az egyheti vakációért, sok helyen félhetet adnak 6 hónapi munkáért. Sok helyen már néhány évi munka után is adnak két hetet. A felülvizsgált 1473 kollektív szerződés közül egysem kötelezi a munkást arra, hogy szabadság idejére kisebb ellenszolgáltatással érje be, mintha ugyanazon idő alatt dolgozott volna. A fizetés kiszámítása körül azonban különféle módokat alkalmaznak. A szerződések az 1948-1949 években voltak érvényben és a vállalatok az Egyesült Államok különböző részein székelnek. A munkások egyformán oszlanak meg az AFL és a CIO között. Az 1473-nak körülbelül a fele említi az alkalmazottak létszámát is, amely ebben a félben — három müliót tett ki. Common Council 3 '»id. Mennyi vakációt kap a munkás Amerikában? Ezerötszáz kollektív szerződést vizsgáltak meg, amelyet vállalatok munkásokkal kötöttek az Egyesült Államokban és megállapították, hogy hány üyen szerződésben történt gondoskodás arról, hogy a munkások fizetett szabadságidőt kapjanak. Ezek szerint 1949-ben több olyan szerződés volt érvényben, amely szabadságidőt biztosított a munkásoknak, mint bármikor azelőtt a munkásmozgalom történetében. A vizsgálatot az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikai osztálya végezte el és úgy találta, bogy a kollektiv szerződések 93 százalékában, tehát tiz közül :öbb mint kilencben, gondoskodik a munkások fizetett vakációjáról. Majdnem mindegyik szerződés előírja, hogy azok, akik losszabb ideje vannak alkalmazásban, évenként legalább két- íeti fizetéses szabadságot kapának. A szerződések 60 száza- éka kétheti vakációt ir elő, a 10 százaléka pedig több mint 2 íeti vakációt ad hosszabb alkal- naztatás után. 1944-ben ugyanez a hivatal íasonló statisztikát dolgozott d és az összehasonlításból meg- illapitható a haladás. 1944-ben íz unionokkal szerződött váltatoknak csak másfél százaléka Ldott két hétnél hosszabb vaká- :iót a régebbi alkalmazottaknak. A legtöbb szerződés szerint a szabadságidő attól függ, milyen hosszú ideje dolgozik a munkás a vállalatnál. Tiz szerződésből nyolc ilyen természetű. Tiz közül csak egy szerződés olyan, amely ugyanolyan hosszú szabadságot engedélyez minden alkalmazottnak, tekintet nélkül a szolgálati időre. Háromszáznyolcvan szerződés ad olyan “fokozatos” szabadságidőt, amely még a két hetet is túlhaladja. Nyolcvanhét százaléknál három heti vakáció a leghosszabb, 11 százaléknál négy hét. A fennmaradó két százalék 2 és hét közötti szabadságot biztosit. Tizenöt évi alkalmazás volt szükség a három heti szabadsághoz 36 százalék esetében. Négyheti szabadságot a legtöbb esetben csak olyan munkás kaphatott, aki legalább huszonöt éve dolgozott a munkahelyén. A második világháború alatt a War Labor Board gyakorlata az volt, hogy legalább egyévi szolgálat után 1 hét, legalább 5 évi szolgálat után 2 hét jár a munkásnak fizetett szabadság- idő fejében. Ezt a mintát még ma is sok szerződés követi. Sok vállalat azonban ennél tovább ment és liberálisabb feltételeket ad munkásainak. Sok helyen nem követelnek még egyévi Háborús hangok (a.l.) A közömbösség sokszor igen nagy meglepetéseket hozhat. Tanulmányozva az átlagos emberek mindennapi beszélgetéseit, azt tapasztaljuk, hogy a napi fontos vüágesemények még csak nem is érdeklik. Kicsinyesség foglalja le beszédeik tárgyát. A jövőbe sohasem gondolnak, nem tudják elgondolni, hogy a végbemenő világ vagy akár országos események kihatással vannak az egész emberi társadalomra. Senkik sem képeznek kivételt. Igen sokszor a rémhírek, vagy különböző célokat szolgáló agitáció valóra válhat. Talán még tegnap egykedvűen nem gondoltunk arra, hogy holnap már megint a borzalmas pusztítás és öldöklés veszi kezdetét. Az “alvó” és nem gondolkodó embertömegek csak akkor eszmélnek föl mély álmaikból, amikor a tényleges háború már megkezdődött. Az ijedelem és rettegés már csak akkor vesz a legtöbbön erőt, amikor a családi körből követel szereplőt, később meg áldozatot. Ma a háborús hangok sokkal uszitóbbak, mint bármikor voltak a második világháború befejezése óta. Az egymást ellenségnek vélők mindegyike úgy hiszi, hogy a győzelem biztosítva van részére egy újabb háború esetén. Azért azután egyik fél sem akar hátrálni. Maga a nép, bár irtózik a háborútól, de jobb meggyőződés hiányában aláveti magát annak a rendeletnek, amit saját uralkodó osztálya rákényszerit. Az uralkodó osztály mindig jóelőre gondoskodik arról, hogy fokozatos propagandával előkészítse a népet a legembertelenebb cselekvésre. ölni, pusztítani! Ma azokba az országokba, ahol a magántulajdon rendszerén épült kapitalista rendszer van, azzal félemlitik a népet, hogy a szocializmus rabszolgaságot, diktatórikus uralmat jelent. Azt mondják, a szocializmus az egyéni szabadság megfosztását jelenti. Ilyen és még több valótlan állítás elegendő arra, hogy a nem gondolkodó nagy tömegek életüket is áldozzák az uralkodó osztály uralmának további megtartásáért. A háború veszélye mindaddig fogja kisérteni az emberiséget, amig lesznek elnyomók és elnyomottak. Most különösen, békéről szó sem lehet, mert nem csak a gazdasági féltékenység van a láthatáron, mint a múltban volt, ami mindig okozója a háborúknak, ma még sokkal bonyolultabbá teszi a béke eljövetelét az a tény ami áthidalhatatlan, mert két különböző gazdasági rendszer között folyik és csak akkor fog befejezést nyerni, amikor egyik teljesen felőrli a másikat. A UN-ben állandóan élesedik az ellentét, hiszen arról sohasem esik szó, hogy hogyan lehetne még csak ideiglenesen is megegyezni. Az onnan jövő jelentések a gyűlölet hangján továbbittat- nak világgá. A háború kirobbanása csak attól függ, hogy melyik félnek idegei mondják fel a szolgálatot és egy meggondolatlan pillanatban, égő parazsat dobnak a háborúra készült puskaporos hordóba. A saját gazdasági rendszerük védelmére, mindkét félnek “igaza van”. Az egyik fél azzal érvel, hogy a magántulajdon rendszere a legjobb és azok, akik nem ezt hirdetik a “béke” ellenségei. A vallás tanítását tartják a legjobb eszköznek a béke biztosítására. Vájjon az a sok háború, ami már a múltban annyi áldozatot követelt, nem-e a magántulajdon rendszerén épült társadalom felelős a multér? A másik fél állandóan azzal érvel, hogy addig amig egy kis csoport uralja az élet javait és állandóan kiakarja terjeszetni gazdasági hatalmát az egész emberiségre, békéről szó sem lehet. Adigg fogják állandóan önteni az olajat a hamvadó parészra, amig lángra nem lobban. Az emberiség jövője nagyon megvan pecsételve. Nem tudjuk soha, hogy mikor szakad ránk az emberiség történetébe a legvéresebb és pusztitóbb katasztrófa a harmadik világháború. Nem azért írtam e sorokat, mintha rossz álmaim lettek volna. Állandóan hallani, állandóan olvassuk a háborúra uszító propagandát. Figyelmeztetni szeretném az összes emberiséget, hogy jövője, létezése forog veszélyben. Az imádság nem fogja enyhíteni az ezer sebből vérzők fájdalmait. A repülő halálmadarak, egy gombnyomással fogják útnak engedni a borzasztó halál bombákat. A múlt háborúk is sok fájdalmat, sok kínzásokat és megalázkodást hoztak milliók számára és ha ténylegesen a harmadik világháború is kirobban, az egész eddigi civilizáció romokba fog heverni, halottak és hörgő haldoklók fogják az egész földtekét borítani. Nem hiszek a véletlenbe, mert ha állandóan háború foglalkoztatja az emberek agyát, akkor ténylegesen háborúra készülnek.
