Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-26 / 1606. szám
4 uldal BÉRMUNKÁS 1949. november 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ________ 5c Esornagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás ivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Életnívó (K.-e.) Nagyra vagyunk a mi amerikai életnívónkkal. Kormányunk szívesen hivatkozik kifelé azzal, hogy az amerikai életnívó a legmagasabb. A Labor Statisztikai Hivatal szerint az átlagos amerikai családnak 3000 dollár évi jövedelemre van szüksége, hogy emberi életet élhessen. Ugyan ez az állami hivatal megállapítja, hogy 1948-ban az amerikai családok több mint fele nem érte el a hivatalosan megállapított minimumot, de 6 millió család jövedelme nem érte el az ezer dollárt sem és az amerikai családok egy harmada, nem érte el a 2000 dolláros jövedelmet. Maga az álami hivatal álapitja meg, hogy ezek a családok messze mögötte maradnak az emberi életszínvonalnak. Ez a kimutatás 1948-évről szól, de a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy ez az év messze mögötte marad az elmúlt évi keresetnek, miután majdnem öt millió munkás teljesen munkanélküli és vagy 9 millió dolgozik részidőt, 2-3-4 napot hetenként. így kétségtelen, hogy az 1949-es év kimutatása még rosszabb lesz, mint az elmúlt év volt. A tőkéstermelési rend csődbe került, csak az őrült fegyverkezés és a Marshall terv az, amely ideig-óráig gátolja a válság teljes kifejlődését. Miután a munkásság mind kevesebbet tud visszavásárolni a termelt javakból, igy a munkanélküliség folyton nő és nagyon közel vagyunk ahoz, hogy a 30-as évek nagy gazdasági válsága megsemmisítse teljesen a hires amerikai életnívót, mint ezt 115 ezer Ford munkás 3 napos keresetével keservesen tapasztalja 9 millió társával együtt. Pénz vagy munkaerő érték (b.-k.) Azok, akik felfigyelnek az uj demokratikus országok gyors gazdasági és kulturális előhaladására, melyszerint évszázadok mulasztását szinte hónapok alatt hozzák helyre, sokszor csodálkoznak: vájjon hogyan lehetséges ez. Élvén a kapitalista társadalmi berendezkedésben, alig tudjuk felfogni azt a rettenetes nagyösszegü beruházásokat, uj gyárak, folyamok, intézetek létesítését, vájjon honnan jön az a sok pénz, tudván, hogy külföldi kölcsönöket nem vesznek fel. Hogy mind ezt megérthessük, gondolnunk kell a pénz szerepére a kapitalista országokban és a demokratikus országokban, mert világos, hogy a pénz szerepe a két különböző társadalmi rendben nagyon különböző. A kapitalista országokban a pénz először magántulajdon és azután vagyont jelent, melyből mindenki annyit gyűjthet ameny- nyit képes. Ez a tény adja meg az alapját azon társadalmi fonákságnak, melynek tanúi vagyunk. Ilyenformában a pénzel lehet építeni, a vagyonnal lehet rombolni. A pénz erejével való társadalmi rombolás akkor következik be, amikor abból valakinek igen sok van. Hogy mégtöbb lehessen, bizonyos társadalmi állapotot kell lerombolni. Minden kapitalista állam elsősorban védi saját tőkéseit, azokat, akik a pénzt nagy és legnagyobb mennyiségben birtokolják. Hogy ezek érdekeit sikeresen védhesse, kell nagymennyiségű pénz költeni védelmi — ami egyúttal támadó — tehát romboló eszközökre. Ilyen a katonai szervezet és annak kiegészítő, vezető szerve a diplomáciai szervezet. Eme szervekre napjainkban hatalmas összegeket költenek, de nézzük az eredményeket. % A kapitalista országok alkalmazottai, a beléjük nevelt ideológia szerint csak pénzért dolgoznak, beleértve a katonaságot. Különösen nagy pénzért a romboló munka méregkeverői a diplomaták és ezek alszervei: a kémek serege. Hivatásuk teljesítése közben, elsősorban a kereshető — vagy lopható — összeg nagysága jön számításba. A kapott összeg nagysága szerint szállítják az okmányokat, vagy más fontos híreket. A kapitalista ideológia szerint ebből az következik: ha nincs elég pénz, nincs munka. A kém annak adja el tudását, aki jobban megfizeti, igy sok esetben az ellenségnek. Nagyon élesen látható ezen folyamat a Chiang Kai-shek és a görög royalisták esetében. Eme illusztrációkból világosan látható a pénz hatása az egyénre a kapitalista országokban. ' Most nézzük a pénz szerepét az uj demokratikus országokban. Amint tudjuk, ott is használják a pénzt, avval a különbséggel, hogy amig az előbbi esetekben a pénz elsősorban magánva- gyont képez, a szocialista országokban kizárólag csere eszközt jelent. Valószínű, hogy az egyén ott is hajlamos a spórolásra; tehát a pénzgyüjtésre, ami helyes is, mig a saját egyéni szükségletének kérdése a vezető ok, azonban az egész társadalmi berendezkedés struktúrája lehetetlenné teszi az egyén számára olyan mennyiségű összeg harácsolását, mely a társadalomra vagy egyes csoportokra rombolólag hat. Itt pénzel pénz keresni nem lehet, ellenben munkával értéket termelni lehet, sőt kell. Nem kell sok idő, mig a népek belátják a termelt munka értékét, a holt pénztömeggel szemben, mert a termelt javakat közösen használják, élvezik, mig a holt vagyonnak rabjai, a tulajdonossal együtt. Ilyen szemszögből nézve a pénz szerepét, a két különböző társadalmi rendszerben, könnyen megérthetjük a mérföldes csizmával való haladásukat. A pénz szerepének megváltoztatása a szocialista országokban, magával hozta azt a nagyon előnyös helyzetet, mely szerint azon elemek, akik a termelt javak értékéhez nem járulnak semmivel hozzá, azok automatikusan kikapcsolódtak a kereskedelmi életből, úgy mint nagykereskedők, bevásárlók, ügynökök, stb. A társadalmi jóléthez szükséges erő — tehát nem a pénz mint vagyon, hanem a pénz mint csereeszköz, de legfőképpen a termelő erő szükséges. Ilyen alap berendezése szerint, a pénz mint magántulajdon erejét elvesztette, helyébe győzedelmesen emelkedik a termelő munka érték, mint egyetlen eszköz a boldoguláshoz. Az elmúlt 10 év alatt Illinois állam népessége a népszámláló hivatal jelentése ..szerint . 552 ezerrel szaporodott. Jelenleg a népesség száma 8 millió 449 ezer. California ugyan azon idő alatt 3 millió 758 ezerrel emelkedett. Lakosságának száma 10 millió 665 ezer. Pennsylvania 733 ezerrel népesebb mint 1940-ben, összlakossága 10 millió 633 ezer. Ohio, 1 millió 81 ezerrel szaporodott, összlakossága 7 millió 989 ezer. Indiana népszaporulata 567 ezer, összlakosságának száma 3 millió 994 ezer. Michigan állam szaporulata 1 millió 96 ezer, összlakossága 6 millió 352 ezer. Az Egyesült államok lakoságának száma 148 millió 720 ezer vagyis 17 millió 51 ezerrel több mint 10 évvel ezelőtt. A hivatal számítása szerint az Egyesült Államok lakossága havonta 200 ezerrel emelkedik. A Teapot Dome féle olaj panama egyik csalója, aki 25 évvel ezelőtt a büntetés elől Francia- országba szökött, visszajött. Kifizette a 3 millió 670 ezer dollár jövedelmi adóját, amivel az államot annak idején megkárosította 20 ezer dollár pénzbüntetésre Ítélték és az olaj panamáról szó sem esett. Szabadon jár éppen úgy, mint a többi 5 és 10 százalékosak, akik állami pénzekkel panamáztak. Ez az igazságszolgáltatás, ez a demokrácia Amerikában. Szabad Amerika! Itt nincsen kényszermunka, mint a vasfüggöny mögötti országokban. Itt akkor sztrájkol a munkás, amikor akar? A szébányászok 1948 március végén sztrájkba léptek, 1948 április 3-án egy szövetségi bíró tiltóparancsot adott ki a sztrájk ellen, de mivel a bányászok kitartottak jogos követeléseik mellett és tovább sztrájkoltak, a szervezetet 3 millió 500 ezer dollárra büntette, a szervezet elnökét pedig 20 ezer dollár birságra. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dől gozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a lökésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ujj társadalom szer kezet ét épitiük a régi társadalom keretein heliil
