Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-12 / 1604. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. november 12. BÉRMUNKÁS leleplezése és az összes Népi Demokráciákban való felszámolása, lehetetlenné tette tovább az alakoskodást és az eddigi titkos szö­vetséget most kalapálják Titoék és az imperialista hatalmak szo­(WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...... $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...... 1.00 Fgyes szám ára .............. . 5c Single Copfc' ____ 6c "Isomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _____ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .................... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Robbantok A CIO országos konvenciója végétért, mindaz a szégyenletes aljasság ami ott történt előlelátható volt. Úgy nézett ki az egész konvenció, mintha a vezér urak egyetlen törekvése az lett volna, hogy bebizonyítsák azt, hogy ők is vannak oly hűséges kiszolgálói a nagytőkének mint az AFL vezérei. Ezt a készségüket sikerült bebizonyítani, mert a konvención legkevesebbet beszéltek a munkásság érdekeiről, a konvenció ide­jének túlnyomó többségét az foglalta le, hogy lehengereljék a bal­oldali szervezeteket. Amikor a munkásosztály életésdeke volna az, hogy a legtel­jesebb egységét állítsa szembe a nagytőke egységes támadásával, a CIO urai az amúgy is széttagolt munkásszervezeteket még job­ban széttörték azzal, hogy 12 szervezetet és annak több mint egy iníllió tagságát kiszorította a CIO-ból. Nem elég ez az elárulása a munkás érdekeknek, de fokozzák azzal, hogy ezeket a szervezeteket, amelyek a legjobban megkö­zelítették az Ipari Unionizmus elgondolását, most igyekeznek szét­robbantani, amelyhez kérik és kétségtelenül meg is kapják a tő­kések és a hatóságok támogatását. Még emlékezünk arra, amikor sokan közülünk is azt hitték, hogy a CIO-ból kialakul egy olyan szervezet, amely nem csak a nevében, de a lényegében is igazi harcos szervezet lesz. Ez a tanul­tig, amit a CIO eddigi története mutat, amely végül eljutott ad­dig, hogy a munkáltatók gátlás nélküli kiszolgálójává zülött, azt igazolja, hogy csak olyan munkásmozgalom szolgálhassa a mun- Ííásosztály érdekeit, melyeknek a célkitűzésébe nem csak apró re­formok vannak, hanem mint az IWW, amely amellett, hogy a munkásosztály napi érdekeit védi, a célkitűzése a bérrendszer megszüntetése, az Ipari Demokrácia megvalósítása. Enélkül a cél­kitűzés nélkül minden szervezet belesülyed a reformizmus mocsa­rába, amely előbb-utóbb oda vezet, ahova az AFL és most már a CIO Is eljutott. Ma a kizárt, illetve a következő három hónapon belül kizá­rásra kerülő 12 munkásszervezet tényleg érdemes akar lenni a “baloldali” elnevezésre és megakarja óvni a szervezeteit a lesül­lyedéstől, akkor azt kell szem előtt tartam és az IWW-val kell fel­venni a kapcsolatot, hogy ne csak a CIO-ból kikerült 12 szakmát, hanem Amerika egész munkásosztályát szervezzék meg a kizsák­mányolás elleni harcra, a profitrendszer megdöntésére, egy uj szocialista társadalmi rendszer megvalósítására. Ha a kizárt szervezetek tagsága és vezetői felültudnak emel­kedni a szakmai érdekeken, párt és szektáriánus állásponton, úgy nagyszerű hivatás betöltésére volna meg az alkalmuk, amelynek megvalósítása az amerikai munkásosztály történelmi hivatása, amely esetben a CIO urai gyalázatos tettükkel elindították azt a folyamatot, amely a saját maguk és gazdáik, a monopol tőke pusztulásához vezet. A lejtőn nincs megállás Régi tapasztalat az, hogy a munkásmozgalom árulói, bármily “elvi” álláspont mögé bújnak is, előbb-utóbb eljutnak a tőkésosz­tály mocsarába. Iskolapéldája ennek a ténynek Titoék szerepe, amelyre tel­jes fényt először a Rajk-ügy tárgyalása vetett, amely után kitűnt az, hogy a hős partizán vezérek már 1943-44-ben, hogy hatalomra kerülhessenek, lepaktáltak a monopol tőke imperialista ügynökei­vel. Az amerikai-angol ügynökök akkor Mihajlovicsal szemben el­ismerték Titoékat, mint a jugoszláv nép jogszerű vezetőit, de tit­kos megállapodásaikban Titoék kötelezték magukat a Népi De­mokráciák felrobbantására és egy a nyugati hatalmak égisze alat­ti balkán szövetség megalakítására, amely a Szovjeteknek a beke-; vitásét tette volna teljessé. Ezt a munkát Titoék nem tudták befejezni, a Népi Demokrá­ciák megerősödése, szoros egysége, a Tito-Rajk féle összeesküvés rosra. A lapok jelentik, hogy az angol és amerikai külügyminiszte­rek megengedték, hogy Jugoszlávia részére repülőgépeket és al­katrészeket, ezekhez való gazolint és olajat korlátlan mennyiség­ben szállítsanak. Ugyanakkor jelentik, hogy a big 3, (angol-amerikai-francia) külügyminiszterek konferenciát tartanak, amelynek egyik főtár­gya Titoék megsegítése. Kétségtelennek látszik, hogy Jugoszlá­viát marshaUizálni fogják és beveszik az Atlanti paktumba is és ezzel teljesen befejeződött Titoék nyüt beállása a nemzetközi im­perializmus cselédei közé. Reméljük, hogy nem csak a világ munkássága előtt, hanem a jugoszláv nép előtt is pőrén áll Tito áruló bandája és a jugoszláv munkásság megindítsa kíméletlen harcát az árulóknak a jugo­szláv nép nyakáról való eltávolítására és a Népi Demokráciákkal való egység helyreállítására. De Titoék árulásának tanulságait le kell vonnia a vliág dolgo­zóinak is és az egységbontók ténykedését ovatos szemmel kell vizsgálni, hogy a hangzatos jelszavak mögött nem-e az imperializ­mus vigyorok reánk. Tényleges ipari szervezet (a.l.) Sokan beszélnek ma ipari szervezkedésről. Azonban ebben az irányban nem vesznek maguknak fáradtságot, hogy a tényleges ipari szervezetet mint amilyen az IWW, hogy annak célkitűzését és harci eszközeit alapjában megismerjék. Az IWW elvinyilatkozata egy teljesen tiszta és érthető ma­gyarázata annak az elméletnek, amit az IWW gyakorlatban szán­dékszik megvalósítani. Az IWW által építendő ipari szervezet ké­pezi magát az uj társadalom alapját. Ha valaki ténylegesen azt meg is érti, akkor tisztán fogja látni, hogy az IWW ipari union- izmusa a tényleges gyakorlati szocialista társadalom, amely tár­sadalomban maga az iparilag megszervezett munkásosztály a tár­sadalom irányítója. A fentieknek megértése világos kell, hogy le­gyen azok előtt, akik tényleg időt vesznek és áttekintik magának az egész társadalomnak gazdasági összetételét. Feltéve, hogy meg­értettük a szervezet összetételét, akkor megfogjuk érteni, hogy minden hasznos munkát végző ember egyformán fontos a társa­dalom fentartására. Kivételt senkik sem képezhetnek. így azután ipar szervezetem keresztül minden hasznos munkát végzők jogo­san és igazságosan kell, hogy részesüljenek az összes társadalmi javakból. Az IWW által fölépítendő ipari társadalom kizár minden le­hetőséget arra vonatkozóan, hogy bárki az ipari szervezetein kívül jogot formáljon arra, hogy személyi előnyöket élvezhessen a tár­sadalmat ténylegesen fentartó szervezett munkások rovására. Az IWW által hirdetett ipari szervezet maga a gyakorlati szocializmus. A dolgozó, termelő tömegeket igyekszik, ipari szer­vezetbe tömöríteni az összes ipari szervezeteket az Egy Nagy Szervezetbe összevonni. Az összes ipari szervezetek képviselve vannak az Egy Nagy Szervezetben, amely fórum kell, hogy képez­ze magát az ipari adminisztrációt. Ilyen berendezés mellett tény­legesen a társadalom irányítását maguk a társadalmat fentartók, a dolgozó munkások irányítsák. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérebuet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert, A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein helUl.

Next

/
Thumbnails
Contents