Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-12 / 1604. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. november 12. BÉRMUNKÁS leleplezése és az összes Népi Demokráciákban való felszámolása, lehetetlenné tette tovább az alakoskodást és az eddigi titkos szövetséget most kalapálják Titoék és az imperialista hatalmak szo(WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...... $2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...... 1.00 Fgyes szám ára .............. . 5c Single Copfc' ____ 6c "Isomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _____ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .................... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Robbantok A CIO országos konvenciója végétért, mindaz a szégyenletes aljasság ami ott történt előlelátható volt. Úgy nézett ki az egész konvenció, mintha a vezér urak egyetlen törekvése az lett volna, hogy bebizonyítsák azt, hogy ők is vannak oly hűséges kiszolgálói a nagytőkének mint az AFL vezérei. Ezt a készségüket sikerült bebizonyítani, mert a konvención legkevesebbet beszéltek a munkásság érdekeiről, a konvenció idejének túlnyomó többségét az foglalta le, hogy lehengereljék a baloldali szervezeteket. Amikor a munkásosztály életésdeke volna az, hogy a legteljesebb egységét állítsa szembe a nagytőke egységes támadásával, a CIO urai az amúgy is széttagolt munkásszervezeteket még jobban széttörték azzal, hogy 12 szervezetet és annak több mint egy iníllió tagságát kiszorította a CIO-ból. Nem elég ez az elárulása a munkás érdekeknek, de fokozzák azzal, hogy ezeket a szervezeteket, amelyek a legjobban megközelítették az Ipari Unionizmus elgondolását, most igyekeznek szétrobbantani, amelyhez kérik és kétségtelenül meg is kapják a tőkések és a hatóságok támogatását. Még emlékezünk arra, amikor sokan közülünk is azt hitték, hogy a CIO-ból kialakul egy olyan szervezet, amely nem csak a nevében, de a lényegében is igazi harcos szervezet lesz. Ez a tanultig, amit a CIO eddigi története mutat, amely végül eljutott addig, hogy a munkáltatók gátlás nélküli kiszolgálójává zülött, azt igazolja, hogy csak olyan munkásmozgalom szolgálhassa a mun- Ííásosztály érdekeit, melyeknek a célkitűzésébe nem csak apró reformok vannak, hanem mint az IWW, amely amellett, hogy a munkásosztály napi érdekeit védi, a célkitűzése a bérrendszer megszüntetése, az Ipari Demokrácia megvalósítása. Enélkül a célkitűzés nélkül minden szervezet belesülyed a reformizmus mocsarába, amely előbb-utóbb oda vezet, ahova az AFL és most már a CIO Is eljutott. Ma a kizárt, illetve a következő három hónapon belül kizárásra kerülő 12 munkásszervezet tényleg érdemes akar lenni a “baloldali” elnevezésre és megakarja óvni a szervezeteit a lesüllyedéstől, akkor azt kell szem előtt tartam és az IWW-val kell felvenni a kapcsolatot, hogy ne csak a CIO-ból kikerült 12 szakmát, hanem Amerika egész munkásosztályát szervezzék meg a kizsákmányolás elleni harcra, a profitrendszer megdöntésére, egy uj szocialista társadalmi rendszer megvalósítására. Ha a kizárt szervezetek tagsága és vezetői felültudnak emelkedni a szakmai érdekeken, párt és szektáriánus állásponton, úgy nagyszerű hivatás betöltésére volna meg az alkalmuk, amelynek megvalósítása az amerikai munkásosztály történelmi hivatása, amely esetben a CIO urai gyalázatos tettükkel elindították azt a folyamatot, amely a saját maguk és gazdáik, a monopol tőke pusztulásához vezet. A lejtőn nincs megállás Régi tapasztalat az, hogy a munkásmozgalom árulói, bármily “elvi” álláspont mögé bújnak is, előbb-utóbb eljutnak a tőkésosztály mocsarába. Iskolapéldája ennek a ténynek Titoék szerepe, amelyre teljes fényt először a Rajk-ügy tárgyalása vetett, amely után kitűnt az, hogy a hős partizán vezérek már 1943-44-ben, hogy hatalomra kerülhessenek, lepaktáltak a monopol tőke imperialista ügynökeivel. Az amerikai-angol ügynökök akkor Mihajlovicsal szemben elismerték Titoékat, mint a jugoszláv nép jogszerű vezetőit, de titkos megállapodásaikban Titoék kötelezték magukat a Népi Demokráciák felrobbantására és egy a nyugati hatalmak égisze alatti balkán szövetség megalakítására, amely a Szovjeteknek a beke-; vitásét tette volna teljessé. Ezt a munkát Titoék nem tudták befejezni, a Népi Demokráciák megerősödése, szoros egysége, a Tito-Rajk féle összeesküvés rosra. A lapok jelentik, hogy az angol és amerikai külügyminiszterek megengedték, hogy Jugoszlávia részére repülőgépeket és alkatrészeket, ezekhez való gazolint és olajat korlátlan mennyiségben szállítsanak. Ugyanakkor jelentik, hogy a big 3, (angol-amerikai-francia) külügyminiszterek konferenciát tartanak, amelynek egyik főtárgya Titoék megsegítése. Kétségtelennek látszik, hogy Jugoszláviát marshaUizálni fogják és beveszik az Atlanti paktumba is és ezzel teljesen befejeződött Titoék nyüt beállása a nemzetközi imperializmus cselédei közé. Reméljük, hogy nem csak a világ munkássága előtt, hanem a jugoszláv nép előtt is pőrén áll Tito áruló bandája és a jugoszláv munkásság megindítsa kíméletlen harcát az árulóknak a jugoszláv nép nyakáról való eltávolítására és a Népi Demokráciákkal való egység helyreállítására. De Titoék árulásának tanulságait le kell vonnia a vliág dolgozóinak is és az egységbontók ténykedését ovatos szemmel kell vizsgálni, hogy a hangzatos jelszavak mögött nem-e az imperializmus vigyorok reánk. Tényleges ipari szervezet (a.l.) Sokan beszélnek ma ipari szervezkedésről. Azonban ebben az irányban nem vesznek maguknak fáradtságot, hogy a tényleges ipari szervezetet mint amilyen az IWW, hogy annak célkitűzését és harci eszközeit alapjában megismerjék. Az IWW elvinyilatkozata egy teljesen tiszta és érthető magyarázata annak az elméletnek, amit az IWW gyakorlatban szándékszik megvalósítani. Az IWW által építendő ipari szervezet képezi magát az uj társadalom alapját. Ha valaki ténylegesen azt meg is érti, akkor tisztán fogja látni, hogy az IWW ipari union- izmusa a tényleges gyakorlati szocialista társadalom, amely társadalomban maga az iparilag megszervezett munkásosztály a társadalom irányítója. A fentieknek megértése világos kell, hogy legyen azok előtt, akik tényleg időt vesznek és áttekintik magának az egész társadalomnak gazdasági összetételét. Feltéve, hogy megértettük a szervezet összetételét, akkor megfogjuk érteni, hogy minden hasznos munkát végző ember egyformán fontos a társadalom fentartására. Kivételt senkik sem képezhetnek. így azután ipar szervezetem keresztül minden hasznos munkát végzők jogosan és igazságosan kell, hogy részesüljenek az összes társadalmi javakból. Az IWW által fölépítendő ipari társadalom kizár minden lehetőséget arra vonatkozóan, hogy bárki az ipari szervezetein kívül jogot formáljon arra, hogy személyi előnyöket élvezhessen a társadalmat ténylegesen fentartó szervezett munkások rovására. Az IWW által hirdetett ipari szervezet maga a gyakorlati szocializmus. A dolgozó, termelő tömegeket igyekszik, ipari szervezetbe tömöríteni az összes ipari szervezeteket az Egy Nagy Szervezetbe összevonni. Az összes ipari szervezetek képviselve vannak az Egy Nagy Szervezetben, amely fórum kell, hogy képezze magát az ipari adminisztrációt. Ilyen berendezés mellett ténylegesen a társadalom irányítását maguk a társadalmat fentartók, a dolgozó munkások irányítsák. ELVIN YILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérebuet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein helUl.
