Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-12 / 1604. szám
1949. november 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI Előkelő társaság ült össze avégből, hogy kidolgozzanak egy ázsiai Marshall tervet, ame- lyel megállítsák a kommunizmus terjedését Ázsiában. Hát ez sem uj a nap alatt — mondá bölcs Salamon — mert hiszen a nyugati Marshall tervezők ezi- deig is alaposan beleavatkoztak Ázsia belügyeibe. Nem kell ugyan egységesen kidolgozott terv, de az imperialista, gyarmattartó európai országok és Amerika is nem kis mértékben próbálták ezideig is útját állni a kommunizmusnak, amely alatt ők minden esetben a nagytőke érdekeinek a sérelmét értik. Izraelben, Burmában, Siam- ban, Indiában az angol imperializmus fegyverei próbálták megakadályozni a népek gyarmati szolgaságból való felszabadulását, nem az angol munkáspárti kormány akaratán mullott, hogy ez nem sikerült teljes mértékben. A holland gyarmatokon angol-holland hadsereg gyilkolta halomra a felszabadulásra törekvő benszülötteket. Csak a benszülöttek kemény, önfeláldozó ellentállásának tudható be, hogy kénytelenek voltak a holland gyarmatok függetlenségét elismerni, hogy ez mennyire lesz valóság és nem szemfényvesztés, azt a közeljövő mutassa meg. Indo-Kina 80 százaléka a felkelő nép birtokában van és csak idő kérdése, hogy mikor tisztítják meg véglegesen Indo-Kinát a francia és az idegen légiókba szervezett német náci csapatoktól. Na és Kinába nem történt beavatkozás, oda nem szállított Amerika több millió értékű fegyvert, repülőgépet, hadihajót, katonai tanácsadókat, katonai kiképzőket? Nem rajtuk, hanem a kinai nép hősiességén mullott, hogy tönkreverték az amerikaiak által kiképzett és felszerelt több milliós Chiang hadsereget és hogy eddig több mint 350 millió kínait szabadítottak fel a tőkés-gyarmati uralom alól. A Népköztársaság csapatai alig győzik utolérni a futó Nemzet Hadsereget. Ma a hangsúly már nem azon van, hogy Anglia és Amerika elismeri-e a Kinai Népköztársaságot, hanem, hogy a Kinai Nép- köztársaság elismeri-e az angol gyarmatot és az amerikai érdekeltségek befektetéseit. A háború kitörése óta folytatott akciók a “kommunizmus” megállítására, illetve leverésére csődöt mondtak. Most miként Európában, Ázsiában is pénzel próbálják megmenteni ami még menthető. Vesztegetéssel óhajtják a düledező kapitalista uralmi rendszert megtámasztani, de amilyen kevéssé sikerült ez Európában, éppen olyan eredménytelen lesz Ázsiában is, mert a kinai, indo-kinai és indonéziai népek sikeres szabadságharca bátorítólag fog hatni az ázsiai népek felszabadulási törekvéseire és kétségtelen, hogy a fentiek elég erősek arra, hogy a maguk szabadságát, függetlenségét megvédjék, minden imperialista törekvés ellen. Hogy mennyire fog sikerülni a többi ázsiai országok mashalli- zálása, azt a jövő fogja megmutatni, kétségtelen az, hogy Ázsia népei nem nagyon lelkesednek érte, ők évszázadokon keresztül tapasztalták mit jelent nekik az európai imperialisták “külturá- ja”, nem kérnek újra belőle. De maguk előtt látják az európai Marshallizált országok helyzetét, melyek félgyarmati országokká lettek, nem csak gazdaságilag, de politikailag is Amerika járszalagjára kerültek, munka- nélküliség, infláció pusztítja a Marshallizált országok népeit. Reméljük, hogy mire az ázsiai Marshall terv elkészült, addig a kinai, idonéziai és indo-kinai népek is elkészülnek a teljes fel- szabadulásukkal és ez nagyobb vonzóerőt fog jelenteni, mint az imperialista hatalmak check könyve, amely mögött a gyarmati állapotok fentartása van. A NAGYTŐKE ÖRÖME Minden nagytőkésnek, politikai, papi és más minden reakciósnak ünnepnapoknak számított a CIO országos kongresszusa. Az a “baloldali” munkásszervezet,' amely az Ipari Unionizmus jegyében alakult, amely ma éppen úgy a vezérek magántulajdona, mint az AFL, levetette az álarcot és megmutatkozott teljes valóságában, mint a szélső reakció zászlóvivője. Püspök, tábornok, államtitkár és hasonszőrű urak voltak a kongresszus disz-szónokai, akiknek a vörösök ellen uszító beszédei adták meg az irányvonalat az egész értekezletnek. Munkanélküliség, fokozódó speed-up, az öreg munkások kérdése, a tőke növekvő támadása, csak mellék kérdés volt a kongresszuson. A “vörösök” kiüldözése, a Marshall terv támogatása, a hidegháború fokozása volt a fő napirend. A vezér urak reakciós, a nagytőkést kiszolgáló álláspontja, jobban megnyilvánult, mint a pár hét előtt tartott AFL országos konferenciáján. Első és legtöbb időt igénybevett kérdés volt a 12 baloldali szervezet kizárása. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy azokat a szervezeteket, amelyek komolyan veszik a munkásság érdekeit, amelyek valamennyire is megközelítik az lyeket nem lehet a tőkés imperi- ipari unionizmus értelmét, ame- alizmus járszalagára fűzni, kiszorítják a CIO-ból, hogy megteremtsék az “egységet“, amit úgy kell érteni, hogy a vezér urak minden ellenzék nélkül, szabadon árulhassák el a tagságot a nagytőkének, a reakciós politikusoknak, hogy a munkásszervezeteket is 100 százalékosan vonultathassák fel a nemzetközi imperializmus hódítási törekvései mögé. Ezt a reakció által előirt hadjáratot sikerrel keresztülvitték a vezér urak, egy mülió szervezett munkást kilöktek maguk közül és elhatározták azt is, hogy a kizárt baloldali szervezetek ellen irtóhadjáratot indítanak, hogy azokat felrobbantsák. Elsőnek a villamossági cikkeket gyártó munkások szervezete vonult ki, amely ellen a legvadabb uszítás folyt, utána rögtön megalakították a jobboldali ellenszervezetet, amely részére, hogy sikeresen robbanthassa fel a nagy szervezetet, egy millió dollárt szavaztak meg, amit külön két centes kivetéssel gyüj tenek össze. Az uj szervezet irányításával a hírhedt Careyt bízták meg, aki a CIO titkár-pénz- tárnoka és a reakciósok vezére Carey első teendője volt, hogy 1500 munkáltatóhoz, kiknek szerződése van a baloldali szervezettel, táviratot küldött, bejelentve a skab szervezet megalakulását és felajánlotta a szolgálatait és kérte a munkáltatók támogatását akként, hogy szakítsák meg az összeköttetést a baloldali szervezetekkel. Természetes, hogy a tőkés készséggel járul hozzá a szervezet rombolásához és egy megalkuvó szervezettel való felcseréléshez, de az öntudatos munkások szemében a Murray-Carey társaság aljasságnak számit és az 1949-es CIO konvenció egy szégyen lapja lesz az amerikai munkásmozgalom történetének. A másik 11 szervezet is a villanymunkások sorsára jut csak azért, mert komolyan vették a munkásosztály érdekeit és nem voltak hajlandók magukat befogatni a tőkés osztály politikai gépezetébe. Nem voltak hajlandók Truman érdekében korteskedni, nem helyeselték a harmadik világháborút előkészítő Truman, Marshall tervet, az Atlantic Paktumot. Sajnos, hogy még ezek a szervezetek sem elég öntudatosak ahoz, hogy belássák azt, hogy a munkás unionoknak nem csak az a hivatása a kapitalista országokban, hogy a munkaviszonyok javításáért harcoljon, hanem harcolnia kell az egész kapitalista termelési rendszer ellen. Ha igazi munkás uniókat akarnának, akkor az volna a kötelességük, hogy lecsatlakozzanak az IWW-hoz és velünk együtt hatalmas szervezési kampányt indítsanak, nem csak a 12 szakma., de az egész munkásosztály megszervezéséért, a tőkés termelési rendszer megszüntetéséért. A ÖTÉVES TERV Annak idején megírtuk, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya, milyen hatalmas, az élet és a termelés minden részére kiterjedő tervet dolgozott ki, amelyet az elkövetkező ötévben kíván elvégezni. A gyárak, üzemek tucatjai jelentik, hogy a hároméves tervet időelőtt befejezték. A jelek azt mutassák, hogy a termelés minden vonalán elérik, túlhaladják és csak itt-ott akad egy-egy üzem, vagy falu, ahol egy kissé hátrább maradtak a kitűzött célnál. De a hároméves terv időelőtti befejezésének a versenye idején,, már nagyban folyik az ötéves terv “felbontása”. Ez a “felbontás” az előfeltétele az ötéves tervnek, nem csak a sikeres elvégzésének, de a megkezdésének is. A terv megjelöli azt, hogy egyes iparágak milyen haladást kell, hogy elérjenek a következő ötévben, de ez a terv az egész iparra szól, megjelöli az ipar kötelességét, hogy ezt sikeresen keresztül lehessen vinni, “fel kell bontani” azaz kidolgozni, hogy abból mennyi jut az ipar minden egyes üzemére. Az üzemnek mennyi nyersanyagra, félgyártmányra, gépre, uj szakmunkásokra, esetleg uj épületekre van szüksége. Ezt a hatalmas, nagy körültekintést igénylő munkát, a Tervhivatal szakemberei közreműködésével a szakma szak- szervezeti központja végzi el. Ez azonban csak az első felbontás, amelyek azután az üzemhez kerülnek le, ahol újra “felbontsák” a különböző szakmákra, depart- mentekre. Az üzem megbízottai megtárgyalásai után az üzemi gyűlések foglalkoznak vele, ezek jóváhagyása után kerül az igy felbontott terv a szakma, vagy department gyűlések elé, amelyek azután ezt a tervet felbontsák úgyszólván minden emberre, minden gépre. Itt állapítsák meg a normát, amely a szakma többi megállapításaival való összeegyeztetés után jelöli meg az egyes emberre eső munka- mennyiséget. Ezek a gyűlések megállapodásai után, szükség- szerüleg módosítsák a tervnek, az iparra, egyes üzemekre kijelölt tervét, úgy, hogy mikor az ötéves terv keresztülvitele elkezdődik Magyarország minden dolgozója tudni fogja, hogy az elkövetkező ötévben, milyen rész esik rá a nagy tervből, de tudja azt is, hogy ez idő alatt mennyit fog emelkedni az életnívója és hogy nincs oka a munkanélküliségtől való félelemre, mert az egyik legnagyobb problémája az ötéves tervnek, a szakmunkás hiány, ezért a begyakorolt és szakmanélküli munkásokat utánképzéssel szakmunkássá nevelik és a munkás és főleg a falusi fiatalság tízezreit, fiukat- lányokat, modern tanonciskolákban képezik ki szakmunkássá. Ugyancsak a fiatalság és a szakmunkások ezreiből nevelnek technikusokat és mérnököket. A mezőgazdaság gépesítése a falu dolgozóinak egy tekintélyes részét felszabadítja, feleslegessé teszi, amely tömeget a munkáshiánnyal küzdő ipar készségesen fogad be. Az ötéves terv megkezdése és a hároméves terv befejezése, egy nagy lépés a szocializmus felé. A Teapot Dome olaj panama főszereplője a coloradói hatalmas olajmezők tulajdonosa 25 évi távoliét után visszatért az Egyesült Államokba. Harding republikánus kormány idejében Albert B. Small belügyminiszterrel az élén, több mint száz millió dollár erejéig megkárosították az államot a hadsereg és haditengerészt részére kötött olajszerződéseknél. A washingtoni hivatalos körökből jelentik, hogy “Semmiféle vád nincsen ellene és igy szabadon járhat, kelhet, amint neki tetszik”. Ugye, hogy ez egy valóban demokratikus ország. Minden tolvaj, sikkasztó, csaló, hazaárxdó részére.
