Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-12 / 1604. szám
2 oldal HÉKMUNKÁS 1949. november 12. A HÍREK NYOMÁBAN EGY ÉS FÉL MILLIÓ AUTÓ RAKTÁRON Egy nagyon érdekes, de kevesek által meglátott vagy értéléit jelentést adtak le a Detroit Free Press október 30-ika — vasárnapi számában. Ezen jelentés szerint 1949 évben eladtak 3,888.000 autót és csináltak 5,353,420-on felül, tehát kéznél van 1,470,420 autó október elején. Azóta az autó produkció nagyban emelkedett, ezzel szemben az eladás meg sokkal rosz- szabb, kevesebb mint a múlt hónapban volt, tehát ezen szám a raktárokon, kereskedőknél levő kocsikra szintén jóval nagyobb mint az emlitett 1,470.420. Ugyanakkor azt is jelentették más helyen, nehogy sokan össze tudják adni a kétszer kettőt . . nagyon sok ezer autót visszavettek, mert a fizetéssel, törlesztésekkel hátralékban voltak. De ugyanakkor van bátorságuk a nagy lapok segítségével, rádión és minden eszközzel azt hirdetni, hogy azért zárják le gendő acéllemez. Ami szégyenletes, hogy sok munkás is, akik az autógyárakat, mert nincs ele- a helyszínen látják, tudják azt, hogy mennyi anyag, kész alkatrészek vannak felhalmozva, még is elhiszik a rádió, a lapok hamis beállítását az ecélhiányt és nem a vásárló közönség hiányát illetve képességét okolják a lezárásért. HORRIBILIS NAGY HASZNOK Minden nagy korporáció óriási nagy hasznot csinált ezen év háromnegyed részében. Ezek között a General Motors vezet 502,- 414,049 összeggel, még pedig ezen évben három hónap van nekik, amikor kevesebb kiadás- sál, már a múlt hónapokra el- számólt költségekkel még sokkal több autót tudnának kiadni, mint az év első negyedében, persze ha vevő lenne rá. A múlt. évben ugyan ennyi idő alatt csak 327,155,222 dollár hasznot csináltak, az is igen vagy volt. Más társulatok sem panaszkodhatnak. A Chrysler 13,080.- 524 dollár hasznot csinált ezen kilenc hónap alatt. Most még ehez sok milliót lehetne adni, melyeket elkönyveltek, eltitkoltak, vagy egymás között kiosztottak, mint komissiót, ajándékot. Mj tudjuk, hogy az ilyen mértéktelen haszon harácsolás, a népek kifosztása, a szegények még szegényebbé, a gazdagok még gazdagabbá tétele dönti meg a rendszert. Amig a tőkések jobban elbizakodnak, vakabbá válnak a hatalmuk láttán, a tömegek közül annál többen látják meg és később nagyon meg is érzik, hogy honnan vették el ezeket a nagy összegeket, a termelőktől, a fogyasztóktól, akik kétszeresen vannak megrabolva. Először is mint termelők, mivel termelvényeiknek nagyon kevés részét kapják vissza, másodszor a háborús árak fentartásával, mint fogyasztók is, mert ha vissza akarták vásárolni termel- vényeiket, egyszer olyan árat kellett nekik fizetni, mint amibe az került, némely esetben még nagyobbat. A MARSHALL TERV BETEGSÉGE Ez a betegség veleszületett, mint nagyon sok munkás gyermekkel veleszületik a tudőbaj. Ezt is lehetne olyan fajta nyavalyának nevezni, mely lassan elsorvasztja, melyet nem is tudnak belőle kioperálni, hiába próbálkozik mostan Mr. Hoffman. Akármilyen keserű pirulákat adnak is be, és ha be is veszik az európai nemzetek, de sokszor csak kidobják, az ilyen amerikai pirulákat . . . melyet rájuk erőszakolnak az amerikaiak. Most is olyan formában Hoffman ur ráakarja őket bírni, hogy egymás között nyissák ki a kapukat a kereskedelemre. Nem akarja meglátni Hoffman ur és bankár társai, hogy azt Amerika sem tenné meg és a nemzeti tőkés rendszerben egy ország sem hajlandó megtenni, hogy más országokból néha alacsony fizetésű munkások által termelt árukkal engedjék elárasztani országukat. Ha megengedik sem lesz belőle haszon, mert akkor a saját népeik lesznek munkanél- kül, amely már is nagyban sújtja ezeket a marshalizált országokat. Nincs kivezető ut, egymást okolhatják az európai nemzetek hogy nem teljesitik Hoffman ur parancsát, vagy ahogyan ők Hitler máról-holnapra a náci elmélet egyik legerősebb harci fegyverül használta föl azokat. A CIO munkásfékerek clevelandi intézkedése, mellyel hüségnyi- latokzatot követelnek minden CIO vezetőitől, a Wall Street által irányított külső és belső politikának a támogatására, s azok akik ezt nem teszik meg, egyszerűen a kizárási listára kerülnek, ez ma a langyos előjele annak, hogy a hitleri szellem itt van a körünkben. Munkásszervezeti vezetőknek úgy viselkedni, mint ahogyan Murrayék csinálták Clevelandon, azt jelenti, hogy ezek tárt karokkal várják az uj amerikai Hitlert. Most aztán jó volna mindezt kézzel foghatóan visszaverni, ha volna egy olyan hatalmasabban I kiépített valóban ipari szerveze- I ti erő, mint az IWW, hogy azt j mondhatnánk a munkás százezreknek, hagyjátok a pokolba a szakszervezeti fékereket, akik immár nyilvánvalóan az uralkodó osztály bérencei s csatlakozzatok a népfölszabaditó igazi harcosokhoz, ahhoz az ipari szervezethez, mely az egész világ dolgozóival, nemzetközi testveri együttérzésben van. Hogy ez nincs meg, ezért elsősorban a politikai pártvezetők vessenek magukra. Mindezek leszögezése után mondanunk sem kell, hogy a szakszervezeti fékerek legújabb bemutatkozása után, még erőteljesebben folvtatjuk azt a harcot, melynek éle a szakszervezeti basáskodás ellen irányul. mondják tanácsát, mert a tőkés profit rendszer alatt lehetetlen ilyesmit megtenni. így az öreg Európa választhat, vagy lassú tüdőbajban, vagy a munkanélküliség rákbetegségében pusztul el, vagy áttér a szocialista tervgazdaságra. Nem csak mi, hanem a tőkésrendszer fejei, tanácsadói sem látnak más utat. “A KÖLCSÖN KENYÉR VISSZAJÁR” Azt hiszem ilyen okokból kiindulva, az indo-kinai Viet Nam forradalmár csapatok segítségükre mentek a kínai hadseregnek. Ahelyett, hogy vártak volna a határszéleken, amig Chiang katonái odaérnek, behatoltak Kínába és ottan fegyverzik le a Chiang katonáit. Állítólag már 60 milera behatoltak, a néphadsereg felszólítására. Ugyanis a franciák Chianggal megegyeztek, hogy ha a menekülő csapataik odaérkeznek, akkor védelmükbe fogják azokat. így jobbnak látták a Viet Nam-i felkelők, átmenni Kínába segíteni az ottani Chiang katonákat lefegyverezni, nehogy a franciáknak adhassák át a fegyvereiket. Nekik is nagy szükségük van azokra. Valamint azokra a tankokra, ágyukra, melyét az amerikaiak adtak Chiangnak, melyek nélkül a franciákat nem tudják kiugrasztani a nagyobb, megerősített városokból, tengerpartokról. Tudják, hogy ilyen segítség fejében kölcsön adják nekik a Néphadsereg vezérei. Hiszen az amerikaiak is ilyen kölcsönöket adtak Chiangnak, a franciáknak, angoloknak, melyeket legtöbb esetben a nép ellen használtak. Most ideje ezeket a fegyvereket megfordítani. Az elmúlt hetekben elhunyt Engli Gyula és Győry Lajos munkástársak virágkoszorujá- ra adakoztak: G. Scherhaufer 3.00, A. Molnár 5.00, W. Berko- vitsné 50c., L. Lefkovits 3.00, J. Kollár 2.00, E. Kovách 2.00, J. Buzay 1.00, Róza Koncz 2.00, B. Horváth 2.00, J. Mogor 3.00. Socialized Medicine Napjainkban sokat olvastunk a fenti cim alatt végbemenő harcokról. Sok egyéb bajaink között, meg van a valószínűség, hogy olvasóink elsiklanak eme harc jelentősége felett, érdekesebb, izgatóbb tárgyú cikket keresve, legtöbbször olyan tárgyú cikket, mely az olvasót közvetlen érdekli. Kevés olvasónak tűnik fel, hogy a mi saját törvényhozóink, mily ádáz narcot folytatnak e kérdés körül évek óta, mig végre értesülünk, hogy amerikai meghagyásra, az angolok is visszaszivják a társadalmi gyógyítás intézményét, sőt mi több, egyenesen amerikai parancsra, mert az összeütközők a Marshall terv szellemével. A tárgy alapos átgondolása után rájövünk, hogy ez a társadalmi gyógyítás, sokkal nagyobb horderejű kérdés, mint azt az első pillanatban gondoljuk. 1.) Ez nem jelent kevesebbet, mint az átlagos élettartam meghosszabbítását. 2.) A nemzet életkedvét, élnivágyát felemeli. 3.) A produktiv munkaidejét jóval meghosszabbítja, a közbeeső átmeneti betegségek elminiá- lásával és sok más egyéb társadalmi zavaró körülményeket meghiusit. Amint látjuk, mindezek hasznos és kívánatos dolgok volnának nemzeti szempontból. De . . de a mi gazdasági és politikai vezetőink mindezeket összeférhetetlennek tartják: 1. a vallással, 2. az egyéni szabadsággal és végül — amit csak félig mondanak ki — “Az orvosi szakkörök véleményével.” Másszóval a kapitalista osztály érdekeivel, annyira, hogy még Angliát is eltiltják, mert esetleg — ami biztos — az angolok néhány év alatt meglepő eredményt produkálnának és még képesek lennének az amerikai közvéleményt megfertőzni. Nahát ez mar tür- : letetlen lenne: mi segítsük őket talpra és ők hálából ilyen ko- rumpáló példával fizetnének. Tehát mi is volna a “Socialized Medicine” utókövetkezménye: 1. Az élethatár meghosz- szabbodásával több nyugdijat kellene az államnak fizetni. Csak természetes, hogy hadibázisokra jobban kellene az a pénz. 2. A “Christian Science” és egyébb vallásoknak a gerincét törné ki. Nem kellene többé imádkozással gyógyítani, az isteni csodatételt várni. 3. A munkások — és ez a fő — nagyobb, több munkabírással rendelkeznének, amit nem tud és nem akar a kapitalista osztály felhasználni. Egy társadalmi egészségügyi intézmény megsemmisítené egy nagy sereg kontárgyógyásznak, kontáror- vossággyáros ekzisztenciáját, nem is beszélve arról, hogy a meglevő gyógyászok harácsolá- si rendszerét teljesen tönkretenné. Képzeljük el egy pillanatra egy ilyen társadalmi intézmény hatását az egyénre és társadalomra, mikor az ifjú munkáscsaládnak nem okoz semilyen nagyobb gondot a család egészségügye, gyermekek száma, operációk, fogápolása, betegség esetén veszített munkabér. Orvos és kórházi számlák nem rabolják el silány keresetének oroszlánrészét. Mind eme nyomasztó gondok súlya helyett nyugodtan, bizalommal élhetne. Csak ez a tény mennyire megváltoztatná a társadalmunk képét. Eme elmondottak csak nagy vonalban való vázolása egy ilyen intézménynek. Eme rövid analízisből köny- nyen látható, hogy törvényhozóink, társadalmi vezetőink, milyen halálos ellenségei a népjólétnek. Ebből azt is láthatjuk, hogy mily óriási munka vár az uj társadalom építőire, milyen fontos a tanulás, a helyes Hányba való szervezkedés. Eme törekvésünkben egyetlen vigaszunk, hogy nekünk a harc is életet jelent. (bu — ka)
