Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-08 / 1599. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. október 8. Nem mind arany ami fénylik (a.l.) Az igazi haladó szellemet képviselők nem igen lelkesedhetnek az olyan fajta nyugdíjért, amiért ma a CIO szervezetei harcot folytatnak. A nyugdíj harcnak, amit a CIO folytat, van “jó”, de különösen nagyon sok rossz oldala. Jónak nevezhetik elsősorban a minden időben szolgalelkü munkások, de még a munkáltatók is. Még annak ellenére, hogy látszólag harcot is folytatnak ellene. A Ford Motor Co., amely alig 40 évre vezethető vissza, ezalatt az elmúlt 40 év alatt billiomos vállalattá nőtte ki magát. Természetesen mint minden vagyon fölhalmozódás, csak is a munkások által termelt értéktöbbletből származik. A Fordék humanizmusa mindig saját gyarapodásuknak volt jól kieszelt sakkhuzása. Elsősorban a munkások leszerelése abból a célból, hogy távoltartsák magukat minden munkás szervezettől. Ez a taktika Fordéknak 1913-ban nagyon jól sikerült. Abban az időben a jó rabszolgáknak bizonyosodott munkások büszkén hordták a Ford jelvényeket, még■ünnepnapokon is. Ford maga mindig azzal dicsekedett, hogy az ő munkásainak nincsen szükségük szervezkedésre, meg azután máskülönben az ő munkásai nem is akarnak szervezkedni. Az 1936-os év volt az, amikor az automobil iparban a munkások elégedetlensége tetőfokra lépett. Ekkor jelentette ki Henry Ford, hogy “inkább 1 dollárért eladja a gyárát, mint sem elismerje az ő telepén a munkások szervezetét. A Wagner féle munkásvédelmi törvény, ami abban az időben került törvényerőre, ami jogosította a munkásokat szervezkedésre. A Ford gyár rabszolgái is belátták, hogy Ford csak a saját érdekébe használja azt a humanizmust. Látva a többi autógyári munkások elkeseredett harcát jobb viszonyokért, ők is szervezkedni kezdtek és mire a NLB elrendelte a választást, a Ford gyár munkásai nagy többséggel a szervezett műhely mellett szavaztak. Nagy meglepetés volt Fordra nézve, de azért nem adta el az ipartelepeit, hanem kijelentette, hogy “nem is tudtam, hogy az én munkásaim hívei a szervezkedésnek”. Ezzel kapcsolatba ma a Ford Co. és az auto union (CIO) vezetősége aláírta a szerződést a nyugdíjra vonatkozóan. Sokan akik nem igen kutatnak mélyebben az ilyen társadalmi reformok életbeléptetésekor, igen nagy vívmánynak tekintik. Minden jel arra mutat, hogy ez fogja ma képezni az összes CIO szervezeteinek főbb követelését. Mi, akik állandóan azért folytatunk harcot, 'hogy gyökeres társadalmi átalakulást vívjunk ki, úgy érezzük, hogy a Fordék által elfogadott nyugdíjazás, csak hasznára lehet minden hasonló nagy iparivállalatnak. Az eddigi egyezményből kiböngésszük a következőket. A teljes 100 dollár havi nyugdijat azok fogják kapni, akik a 65 életévet betöltötték és 28 évet dolgoztak a Ford gyárban. így azután a Ford gyár biztosítva lesz sok jó, megalázkodó munkás állandó alkalmazására. Ilyen és hasonló szerződések teljesen leszerelik a munkásokat, hogy tényleges osztályharcot vívjanak. A gyakorlat mindig azt bizonyítja, hogy a nincstelen proletárok mindig élcsapatát képezik a feltörekvő munkásosztálynak. Azt tartjuk és ezért folyttajuk a harcot: “A munka gyü-i mölcse a munkást illesse.” Ha az amerikai munkásszervezetek valóban egy igazságos nyugdíjért akarnak harcolni, akkor az összes szervezett munkásoknak össze kell fogni és nem egy ipartelepre kiterjedő nyugdíj rendszert kell kiharcolni, hanem az összes munkások részére. Úgy, hogy bármilyen iparban dolgozzon és akárhányszor változtat munkahelyet, mindig jogos legyen arra. Más esetben valóságos ipari rabszolgákká sülyesztik az itteni munkásokat. Azért mondhatjuk, hogy nem minden arany ami fénylik. Józan ésszel társadalmi szempontból bírálva a helyzetet, sok minden rossz háttere lehet azoknak a nyugdíj vívmányoknak, amiért ma a CIO szervezetei küzdenek egyes ipartelepeken. Nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy sok ipartelepet újjászerveznek. Ilyen esetekbe nagyon sokszor, még a kis részvényesek is elvesztik részvényeiknek teljes értékét, mert törvényesen a céget uj néven jegyzik be. Megtörténhet az is, hogy valamely ipartelep egészen becsukja kapuit. Vájjon mi lesz azokkal a jó szolgalelkü munkásokkal, akik abban a reményben dolgoztak, hogy majd nyugdijat kapnak. Minden látszólagos kedvezménynek megvannak a hátrányai. A munkásmozgalom, amely valóban a munkások érdekeit kell, hogy szolgálja, nagy tapintatossággal kell lenni minden lépés megtételénél, mert bizony sokszor hátrányát szolgálják a munkásoknak. Ma már nem csak egyszerű reformokért kell, hogy küzdjenek, mert elérkeztünk egy olyan termelési rendszerbe, amikor a modem technika segítségével a munkások termelő képessége megsokszorozódott. Annyit jelent, hogy egy fejlett ipari államban az ipari pangás, mindig gyakoribb és gyakoribb. Azért a tényleges osztály- harcos munkás szervezet célja már sokkal messzebbmenő. Nem elégséges csak aggkori nyugdijért harcolni, mert amig fiatalok és termelő képesek vagyunk, minden energiánkkal küzdeni kell egy olyan társadalmi rendszerért, amely társadalom biztosítja minden hasznos munkát végzőnek, munkájának teljes gyümölcsét. Az alamizsnáért küzdők csak morzsákat kaphatnak, mert tudják azok, akik ma uralják a magántulajdon rendszerében az élet összes javait, hogy a kishitüek azzal is beérik. j A FORD EGYEZMÉNY Egy egész éjjel és nippal, vagyis 24 órás tárgyalás után, megegyezésről jött hir a Ford üzemi munkásök részére. Még nem hivatalos jelentések, csak úgynevezett félhivatalos hírek szerint, Fordék fognak fizetni, vagy 60 dollárt átlag, vagyis a mostani aggkori segélyt kiegészítik 100 dollárra a 65 éves munkások részére, de csak a 68 éveseket küldik majd nyugdíjba. Ez volna az első eset a bányák után, hogy nagyobb iparban egyezményesen elfogadták a nyugdíjfizetést. Valószínűleg ezt követni fogja más üzemek hasonló megegyezési sorozata. De amint megírtuk és a gyárosok nagyon ügyesen ragaszkodtak ahoz, hogy csak azon munkásoknak fognak fizetni üyen kiegészítő összegeket, akik azon gyárnál 25 évet dolgoztak, vagy többet. A Ford egyezmény szerint a biztosítást is a gyár fizeti, mely az ilyen aggkori segélypótlékra lefogott összeggel együtt, óránkét 8 és fél centbe kerülne a gyárosnak. De, hogy kik fogják kezelni ezt az összeget, arról nincs szó, de valószínűleg, hogy* a Fordék ragaszkodnak az ösz- ,szeghez és azok kezeléséhez. Ez egy fegyver lesz a kezeikben. Az felnöki bizottság óránként 10 centet ajánlott az ilyen segély alap levonására az acél gyáraktól, de a Fordéknak sikerült 8 és fél centre lealkudni. Reuther- ék meg boldogok, hogy nem kell sztrájkolni ilyen alkalmatlan időben. A szerződés 2 és fél évre szól. Ez volt még eddig a leghosz- szabb időre kötött szerződés az autó iparban és ennek is csak Fordék látják majd nagy hasznát. Addig a munkások kötve lesznek, a SZENT SZERZŐDÉSSEL. Még a kissebb dolgokról és a szerződés többi pontjairól nincs semmiféle megbízható jelentés, igy arról esetleg ha érdemes lesz, máskor írunk. “BIZTONSÁGI KÖZPONTOK” A görögök valószínűleg ezen nagyon okos amerikai tanácsadók utasítására, a koncentrációs táborokat szép civilizált, amerikai demokráciának megfelelő névvel: “Biztonsági központnak” nevezték el, amint a kínaiak is, az ilyen koncentrációs táborokat utánképző iskoláknak nevezték. Egy kis hírben, mely csak három sorból áll, ezt jelentik: Körülbelül 100.000 görög menekült haza lett engedve, de 600.- 000 ember a biztonsági központokban maradt. Ez az egész jelentés és minden angol fontot ráfogadnék, hogy az amerikai lapolvasóknak 2 százaléka sem tudja, mik azok a “biztonsági központok”. A szabad sajtó meg éppen azért vágta ilyen rövidre az egész nagyon fontos hirt, logy ne kelljen azt megmondani, amit valószínűleg ők is szé- gyelnek. Képzeljük csak el, hogy milyen jegyzékváltás indulna meg a közép európai országok ellen, ha azokból jönne ez a hir, pedig Görögországnak az egész lakossága 6 és fél millió, mégis több egyént tartanak a koncentrációs táborokban, mint Horthy tartott a kissé nagyobb Magyarországon, pedig az is sok volt. Ha jól emlékezünk, az amerikaiak az ellen sem tÜtakoztak soha, amint most a görög kormánynál sem tiltakoznak. FEGYVERES SZTRÁJKTÖRŐK Majdnem minden napilapban az első oldalon hoztak fényképeket követendő, serkentő példáknak, hogy Pennsylvaniában a sztrájktörők revolverekkel, vadászpuskákkal felfegyverezve mennek a bányákba. Ez éppen nem újság, mi nagyon sokat láttunk hasonló eseteket. De, hogy ez olyan feltűnő helyen, az első oldalakon kapott helyet, ezzel dicsőítik az amerikai demokráciát, a tőkés rendszernek legnagyobb szégyenére válik. Persze nem az amerikai tömeg előtt, akikkel nagy tiszteletben tartatják a sztrájktörőket, gangsztereket, hanem az európai munkásság nagyon szépen megláthatja, hogy milyen egyének az igazi amerikaiak, a lapok, a tőkések kedvencei, hősei. JOBB KILÁTÁSOK A BÉKÉRE Most, hogy már Amerika is elismerte hivatalosan, amit egy néhány hónapja tudtak, hogy az oroszoknak is meg van az atombombájuk, sokkal jobb helyzetbe hozta az egész világot és nagy remény lehet egy tartó- sabb békére. Azt mindnyájan örömmel vettük észre, hogy a nyáron már nem igen sok amerikai politikus és generális akadt, akik az atombombával naponta elakarták söpörni az oroszokat a föld színéről, mint tavaly üyenkor. Most meg még kevesebb akad, de már azokra rá is mondják, hogy bolondok, nem beszámíthatók. Amig tavaly nyáron sok amerikai politikus és hadvezér biztosra vette, hogy egy pár száz atombombával elintézhették volna Oroszországot, most már nem olyan bzitosak és azt is tudják, hogy éppen olyan nagy károkat okozhatnak itten is az atombombák. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Egy arra érdemes munkás családot készül október 8-án ünnepelni a Fairfieldi Munkás Otthonban a barátok és munkástársak csoportja. Lovász István és neje 50 éves házasságuk évfordulójához értek és ezt az alkalmat akarjuk kihasználni, hogy az öntudatos munkás család iránt érzett tiszteletünknek kifejezést adjunk. Kérjük South Norwalk, Fairfield, Bridgeport és a környéke barátokat, hogy pontosan este 8 órakor jelenjenek meg a jelzett helyen. (S.) A HÍREK nyomában
