Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-08 / 1599. szám

4 oldal bérmunkás 1949. október 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .. ................$2.00 one Year ......... $2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ___________ 1.00 Sg-yes szám ára .......... 5e Single Copy _____ 6c "somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •era jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás íivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*«^*,42 Végétért a keményszén sztrájk mas vagyonuk tudatában, hogy teljesen ignorálták a munkások követeléseit. A kényes helyzetbe, a washingtoni kormány próbált bekap­csolódni, de mert hasonló mellőzésbe részesült a gyárosok részé­ről, azok nélkül, az unió bevonásával egy ténykutató bizottságot nevezett ki a kormány, amely bár tetemesen leszállította az union követelését, az acélbárók még azzal sem akartak foglalkozni. Tisztán látszott, hogy az acélgyárak a sztrájk fegyverének használatára kényszerítik a munkásokat, akik annak igénybevé­telét több Ízben elhalasztották, hogy módot adjanak a békés meg­egyezésre. Nem sikerült ez a unió részéről, mert a gyárosok még a ténykutató bizottság szégyenletes ajánlatát — amelyet a union magáévá tett — sem volt hajlandó elfogadni. Az elmúlt hét péntek éjjelén sorra bezártak az aeélöntődék, hétfőn reggel az acéltelepek 23 államban zárva maradtak. Félmil­lió munkás van egyenesen érdekelve ebben a sztrájkban. A jelen­tések szerint, másik félmüüó munkás lesz kényszerülve ennek a sztrájknak az elhúzódása folytán szintén munkanélkülivé lenni, mert nem lesz acélanyaguk a munkájuk feldolgozásásában. Az acél munkások összetartása lefogja számtani az acélbá­rókat arról a magas lóról, amelyen nagy vagyonuk tudatában ma vannak és eleget fognak tenni a kor követelményeinek, ami a leg­kevesebb idejét múlt termelési rendszerük éltének egyideig való fentartására. A United Mine Workers bányász szervezet százezer tagja, ti­zenkét napi munkaszünet után újból leszáll a bányák mélyébe, hogy Amerika gyári termelésében tovább folyjék a munka. Mint ismeretes, a munkabeszüntetésére az adott okot, hogy a United Mine Workers szerződése lejárt a bányabárókkal és az uj szerződés megkötésében akadékoskodtak a bányabárók, külö­nösen azon követeléssel szemben, hogy a jóléti alapot, a tonnán­kénti befizetés összeget fel kell emelni, hogy zavartalanul meg­kaphassák az arra rászorulók a havi száz dollárokat. Esztendők óta megelégedéssel töltik el a bányászok a mun­kásszervezetekben bízók legmagasabb igényeit, követeléseik ki­tartása mellett nem csak a mindennapi élet fokozására, de a ter­melésből kidőltek, az elöregedett társaik érdekeiért is olyan hely­zetet teremtettek a jóléti alap kikövetelésével, amellyel — mint most látjuk — irányt mutattak Amerika dolgozóinak, hogy ha­sonló formában könnyitsenek sorstársaiknak azon időkben, ami­kor munkaerejük megrokkan, amikor a húsz és harminc esztendős munaverejtőkkel milliókhoz juttatták munkaadóikat. Az eddig érvényben volt tonnánkénti tiz centes nyugdíjalap befizetés a gyakorlatban kevésnek bizonyult, annak felemelése vált szükségessé, ami a jelen szerződésben a legnagyobb rés vá­gását jelentette a bányabárók pénzes zsákjában és ez a körül­mény tizenkétnapi termelés szünetelésére késztette a bányászo­kat, hogy összetartásukkal értésére juttassák munkaadóiknak, hogy nem csak önmaguk életszínvonaláért, de öreg társaikért is a legmesszebb menő harcra készek. A tizenkét nap erről meg is győzte az ellenkező bányabárókat és a százezer bányamunkás felemelt fejjel, különösen öreg társaik szeretetével, e héten már újból lent vannak a bányák mélyében, bányásszák a szenet, hogy a közelgő téli napokban kielégítést nyerjen minden szénszükséglet. Hisszük, hogy rövidesen a puhaszén bányákban alkalmazott 400 ezer bányász is követelésük elismertetésével felveszik a mun­kát. Ford száz dolláros nyugdija Az autó munkások uniója két és fél éves szerződést kötött; a Ford telep munkásainak nevében a vállalattal, amely szerint a Ford gyár harminc éves alkalmazottai — a bányászok mintájára nyugdíjban részesülnek a vállalat több milliós hasznából. Ezt a nyugdijat a hirszolgálat hamisan száz dollárban jelenti az ország dolgozóinak, holott a valóságban az összeg, amit For- dék kifizetnek jóval kevesebb lesz. Az unionnal történt megállapodás szerint a gyár csak száz dollárra egészíti ki a harminc évet ott dolgozók aggkori segélyét, amit törvényesen a Social Security alap neki fizetni fog. Ha összehasonlítást teszünk az autómunkások és a bányászok harcának eredményeiről, a mérleg a bányászok javára dől, ameny- nyiben a bányászok huszesztendei szolgálat után kapják a száz dolláros nyugdijat havonta, amelynek semmi vonatkozása nincs a Social Security által kifizetett összegekhez. Bizonyos, hogy az autógyárak munkásai, akiknél szintén ak­tuális lesz bérmozgalmuk alkalmával a jóléti alap megteremtése, nem a Ford mintát fogják követendőnek állítani, de a bányászok­nak, a helyzet követelményeinek megfelelőbb segélyezési módsze­reit. Félmillió acélmunkás sztrájkol Lapunk hasábjain az elmúlt hetekben megírtuk, hogy az acélgyári munkások, Amerika egyik legnagyobb iparának dolgo­zói, a fokozódó munkanélküliség dacára is emelkedő megélhetési árak folytán bér javítási követeléseket állítottak fel unionjukon keresztül az acél gyárosokkal szemben. Hetek mullottak el, anélkül, hogy a union áltál a gyárosok­hoz beterjesztett követelésekre bármilyen választ kaptak volna. Az acél telepek urai annyira biztonságban érezték megukat hatal­Egyszerü történet Felháborító, megdöbbentő, de sajnos mindennapi tragédia, amely a- napokban a Cleveland Ohio County Jailben lejátszódott. Egy munkás család három fiát szóllitották annak idején fegyverbe, hogy megvédjék a “szabadságot, a demokráciát”. Mint annyi ezer és ezer anya, ennek a fiúnak az anyja is, re­megve gondolt a harctér poklába szenvedő fiaira, amig egyszer megjött a szomorú hir, hogy “Sajnálattal jelentjük, hogy fia a ha­za védelmében hősi halált halt.” Ez a megszokott tragédia katasztrofálisan hatott a szerető édesanyára, ki lelki beteg lett, folyton az elveszett fiát siratva. Múltak az évek, de az anya állapota nemhogy javult volna, hanem folyton súlyosbodott olyannyira, hogy mint ön és közve­szélyes elmebajost, a biróság kezelésre, elmegyógyintézetbe utal­ta. Ez az ország a vüág leggazdagabb országa, ezer milliókat áldoz fegyverkezésre, hogy annak idején ismét millió anyától sza­kítsa el a gyermekét. Ezer milliókat áldoz arra, hogy rothadt, korrupt rendszereket tartson életben. Ezer milliókat áldoz, hogy európai és ázsiai országokat fegyverezzen fel arra, hogy annak idején a Szovjet és a népi demokráciák anyáinak a fiait öljék ha­lomra. A nagytőke olyan horribilis profittal dolgozik, amelyről más országok tőkései álmodni sem mernek. Panamisták, csalók milli­ókkal csapják be, lopják meg az államot. Mindenre van pénz, de arra, hogy a “háborús hős” édesanyját gyógyítsák, arra nincs. A bírói parancsot, amely kórházba utalta a beteg asszonyt nem le­hetett végrehajtani, mert nincs hely a kórházakban, erre a me­gyei sheriff mit tehetett mást, a beteg asszonyt egyszerűen be­zárta a megyei börtönbe. Értsük meg jól, nem követett el semmi bűnt, csak egyszerű­en beteg, de értsük meg azt is, hogy nem csak a hős anyját, de a gazdag milliós lakosú Cleveland városban tucatszámra teszik be az elmebajosokat kórház hiányába a börtönbe. Hogy ez az eset a lapokba került az azért történt, mert ez az asszony a börtönben halt meg. Heteken keresztül sirt jajgatott, hogy ő nem követett el semmit, miért van börtönben, nem evett, csak fogyott, gyengült, a fogház orvosa naponta sorba telefonál­ta a kórházakat, de nem tudott helyet kapni a szerencsétlen asz- szonynak, — ki a nagy demokrácia dicsőségére, jutalmul mert a fiát áldozta a haza védelmére — ott halt meg a börtön vasrácsai között. Gyalázatos, pusztulásra érett az a társadalmi rendszer, amelyben van pénz a fegyverekre, a nagytőke profitjára, de az elmebajosok az utcán szaladgálnak, veszélyeztetik a polgárok biz­tonságát, mert nincs kórház és legjobb esetben a börtön falai kö­zé nyomják őket, hogy ott haljanak meg, miként a “hősi halált halt” fiú édesanyja. GYŐZÖTT AZ ÖSSZETARTÁS AMBRIDGE, Pa. — (Tudósí­tónk jelentése) Hirrel voltunk múlt heti lapszámunkban, hogy az American Bridge Plant 2800 munkása mint egy ember letet­ték a szerszámot., mert a válla­lat uj munkabeosztásában az öt emberből álló munka csopor­tokat négy emberrel helyettesí­tette, de ugvanannvi munka el­végzését kivánta. A munkások szolidaritása az elbocsátott munkásokkal szem­ben meg lepte a gyár vezetősé­gét is, amely jobbnak látta az elbocsátott munkásokat vissza­venni, mire a 2800 sztrájkoló is visszatért a munkára. Ezúton is gratulál volt munkástársainak szeretettel L. P. Készülnek az 1950-ik évi vá­lasztásokra. A szövetségi állam 1949 julius elsején két millió 124 ezer 120 egyént alkalmazott, vagyis 124,375.00-el többet, mint 1948 január elsején. Az el­múlt 6 hónapban 21,284.00 uj alkalmazottat vettek fel, ezek valamennyije kortese a demok­rata pártnak. Amikor a republi­kánusok kerülnek a zsiros fazék mellé, ők is ugyanazt csinálják, egyik holló nem vájja ki a má­sik szemét.

Next

/
Thumbnails
Contents