Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-01 / 1598. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. október 1. Árulók az osztAlyharcban (Folytatás a 3-ik oldalról) szett kedvesével Sneider Marievei, aki bosszúból megkeritette McDonald a chicagói rendőrkapitánytól és az államügyésztől kapott megbízó leveleit, mely- szállitó elevátoron egy gallon bóL Az első világháború kitörése után 1917-ben Amerika is beavatkozott. 1917 szeptemberében a kormány hadjáratot indított az IWW ellen, a szervezet 112 titkárát, szervezőjét, a lapok szerkesztőit, itt Chicagóban bebörtönözték. Az árulók tömegesen lepték el az IWW egyetemes irodáját. Haywood központi titkár bebörtönöztetése után Shorty Wilson fogadta el a titkári munkák végzését. Rettenes hanyagság, pazarlás ment végbe és rövid néhány hét után Fred Hardy (nem azonos Fred Har- dyval, aki évek múltával lett titkár, csak névrokon) lett a titkár. tjóakaratu de gyönge idegzetű ember volt, az akkor idegölő munkák végzésére, Shorty Willson az egyetemes védelem titkára lett. Újból megismétlődött a rettenetes hanyagság, pazarlás. Viselkedése feltűnt és vizsgálni kezdték őt, rövid vizsgálat után kitűnt, hogy a kormány szolgálatában áll. Mielőtt intézkedhettek volna rájött, hogy kiléte felderült és az egyetemes védelem pénztárával egyetemben, eltűnt. Hamilton a lefogott IWW- isták között végezte aljas munkáját. Valószínű, hogy az állam kifogyott az árulók seregéből az Egyetemes Iroda és a nyomda körül, mert Hamiltont szabadon bocsátották és állandóan a központi iroda és a nyomda körül lebzselt. Minden áron a nyomdába kívánt alkalmazást nyerni és még a tárgyalások befejezte előtt kitudódott, hogy a kormány szolgálatában áll. Diamond névre hallgató egyén az erdei munkások között végzett aljas szolgálatot. Chicagóban, Witchitaban, Sacramento Californiában bebörtönözött forradalmárok tárgyalásain a kormány részére a legaljasabb tanúvallomásokat tette. Nem kellett leleplezni, leleplezte saját magát. Az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizottsága 1922 nyarán heteken át gyülésezett. A gyütat arra, hogy mily káros a munkásokat széttagoló szakmai szervezkedés. Ennek elkerülésére csak egyetlen mód van a munkásság előtt, ez pedig; minden egy iparban foglalkoztatott munkásnak egy szervezetbe kell szervezkedni, de ezzel egyenlő fontosságú, hogy a külömböző ipari szervezetek ne egymástól független, egymás érdekeivel mitsem törődő alakulatok legyenek, hanem mint szoros egység tömörüljenek az Egy Nagy Szervezetbe. Mert ma már a fejlett technika korában csakis ily szervezet képes a munkásosztály érdekeit védelmezni és azt előbbre vinni a szoros egységet képező kizsákmányoló osztály- lyal szembe. lés megnyitása előtt néhány héttel Chicagóba érkezett New Yorkból egy Jackson nevű alak, nap-nap után az Egyetemes Iroda és a nyomda körül töltötte idejét. Igyekezett az érkező Egyetemes Végrehajtó Bizottság tagjaival jó viszonyba jönni, ami sikerült is neki. A legelső gyűlésen megválasztották jegyzőnek, dacára annak, hogy a szervezeti szabály kimondta, hogy “gyülésvezetőt, jegyzőt, stb. a bizottság saját kebeléből kell, hogy válasszon.” Én is tagja voltam ama bizottságnak a Vas és Fémipari munkásokat képviseltem. Már akkorára épen elég gyakorlatom volt, hogy magamon kívül senkiben sem biz- zak az iroda és nyomda körül. Tütakoztam az ellen, hogy a bizottság tagjain kívül más is résztvegyen és jegyzői tisztséget töltsön be, leszavaztak. Másnap írásban bejelentettem, hogy amig alapszabályszerűen nem gyüléseznek, nem vagyok hajlandó a gyűléseken résztvenni. A harmadik gyűlés után elhatározták, hogy szabályszerűen gyülésezünk és jegyzőnek a bizottság egyik tagját választották meg. Jocksonnal halálos ellenségek lettünk. Kutattam, kerestem, hogy ki és mi ez az alak. Leveleit General Delivery cimez- tette, az ötödik héten sikerült egy csomó levelét megszereznem és köztük az akkori FBI vezetőjétől Caybah-tól. A chicagói FBI vezetőjétől és a chicagói államügyésztől. Rögtön, a még mindég gyülésező Végrehajtó Bizottság elé terjesztettem. Jackson még az nap este eltűnt és soha többé nem hallott róla az IWW. A 440-es vas és fémipari munkások központi szervezetének titkára és szervezője Bowerman és Radok, valamint a mezőgazdasági munkások központi titkára Doyle, ha nem is lehetett hivatalban létük alatt aljas szerepüket leleplezni, távozásuk után leleplezték ön-ön magukat. Radok a rendőrség szolgálatában állott, Doyle pedig egy chicagói ügyvédi irodában vállalt besúgó alkalmazást. Súlyos és helyrehozhatatlan károkat okoztak az egyetemes mozgalomnak. Az IWW nyomdájába is befurakodtak az árulók, a kizsákmányoló osztály közegeinek alkalmazottai. Két gyászalak, King és Brandt nyomdavezetők lettek és annyira tönkretették a hatalmasan fejlődő nyomdát, hogy lehetetlenség volt többé helyrehozni, ezért a piszkos munkájáért John Barry a nyomdász unió internationaljának akkori titkára az AFL nyomdász unionjának szervezőivé nevezte ki mindkettőt. E kettőt szükségesnek tartottam megnevezni, habár még más három gyászalakról van biztos adataim. Mi, Amerikába szakadt osztálytudatos magyar munkások, a szocializmus A.B.C.-jét Magyarországon Bokányi, Weltner, Csizmadia, Kimfi, Tárcái, stb.- ektől tanultuk Tanító mestereink egyik-másika elárulták az osztályharcot, az uralkodó ősz-1 I I tály zsoldosaivá váltak, de mi a tanítványok szítjuk a harcot, tekintetnélkül, hogy mi történik sorainkban. A technika fejlődése és az adott viszonyok megszülik a munkásosztály, a proletáriátus tanítóit, harci eszközeit. Horthy és herélő bicskás bandái ezrével gyilkolták a magyar- országi ^ proletáriátus tanítóit. Azt hitték eme vérengző bitangok, hogy még a magvát is kiirtották a magyar proletáriátus osztály tudatos mozgalmának. Alig két és fél évtized múltával, a legyűrt, letiport magyar proletáriátus feltámadt, leszámolt ellenségeivel, ha nem is kellőképen, úgy ahogy mi Amerikába szakadt osztálytudatos magyar munkások szerettük volna, de leszámolt, az adott viszonyokhoz képest. Megtanulták és gyakorolják egy amerikai volt püspök azon mondását, hogy “A munkás milliók boldogsága és jóléte csak úgy érhető el, ha megszüntetik az istent az égben s a kapitalizmust a földön”, Magyarország proletáriátusa erre az útra lépett. Meg kell nekik szüntetni a Mindszentyeket, a Raj kokat, hogy eredményes munkát végezhessenek. Ha Rákosiék, Szakasitsék megtanítják a magyarországi proletáriátust a saját fejével gondolkozni, saját lábán járni, nincsen az a hatalom, az a kémrendszer, amely a forradalom vívmányait megsemmisítse. Köhler Sándor A washingtoni munkaügyi minisztérium jelentése szerint a jövő év szeptember 1-ig 8 millió munkás fogja járni a munka- nélküliség kálváriáját, az Egyesült Államokban. A technika vívmánya az elmúlt években a mezőgazdaságban is rohamosan fejlődik. 1945 évben az Egyesült Államok tehén állománya 27 millió 770 ezer volt. 1949-ben már csak 24 millió 450 ezer a tehénállomány, a tejtermelés pedig 10 százalékkal emelkedett- A technikusok, kémikusok, nem csak a bérrabszolgák termelő képességét emelik, hanem az állatokét is. ÜZEN A SZERKESZTŐ: J. Papp, Bridgeport — Kimerítő levelével legközelebb foglalkozunk. — Hazai levelek — melyekből többeket lapunkban közöltünk — állnak rendelkezésünkre bizonyitékül, hogy a Bérmunkást nem csak megkapják, hanem nagyon szeretik. — A kért ismertető füzetet postán továbbítjuk. Pénzhiggitás (a.l.) Ma mindenki arról beszél, hogy müyen hatása lesz az angol font sterling esésének. A legutóbb tartott angol-amerkiai konferencia Washingtonban, ahol Angolország csődjét tárgyalták és a tárgyalások eredményeképen abban állapodtak meg, hogy az angol font, amelynek a pénztőzsdén az ára a dollár árfolyam szerint $4.03 cent volt, $2.80 centre esett. Ez az egyezmény abban a reményben történt, hogy az angol árukat igy alacsonyabb dollár árakon lehet majd az itteni piacon értékesíteni. Hogy azután milyen következményei lehetnek ennek a pénzhigitásnak, ezi- dő szerint 20 ország követte az angol példát. Hogy aztán milyen hatása van azon országok határain belül, azt már az angol szervezet munkások kezdik éreztetni. Az ország határain belül természetesen ahány százalékkal esett a pénz értéke, olyan százalékkal esett azoknak vásárió képessége, akik bérért dolgoznak. Azért jajdult fel mindjárt a 8 millió angol szervezett munkás. Hogy azután a “munkás” kormány hogyan fogja ezt a bajt megúszni, az már csak a jövő itka. Ugyanis az a 8 millió szervezett munkás volt eddig a főtámasza a jelenlegi angol kormánynak, A kormány számítása, hogy külföldön az angol árut a fölhigitott angol pénz alacsony értéke miatt, könnyebben lehet eladni. Az egész mesterkedésnek hátterébe csak az a fő elgondolás, hogyan lehetne az angol profitrend szert továbbra is még életbe tartani. Az angol munkásság szempontjából annyit jelent a 30 százalékos pénzhigitás, hogy élet színvonalukat 30 százalékkal alább szállította a “munkás” kormány. Nem is kellett volna efelett a politikusoknak Washingtonban tárgyalásokat folytatni, mert sokkal egyszerűbb mődja lett volna, ha 30 százalékos fizetés levágást eszközöltek volna. A pénz hígítás nem csak az angol munkások életszínvonalát fogja csökkenteni, hanem mindazon országokét, ahol pénzhigitást eszközöltek. A jelentések szerint az angol munkások már az elégedetlenség lázadó jelét kezdik éreztetni a kormánnyal szemben. Ez fog végig seperni minden országon, amelyek pénzt hígítottak. Pedig ez még csak a kezdet-kezdete. Voltak már más országokban is pénzhigitások és annyira fölhigitották, hogy azután teljesen értéktelen lett. Mi, ahogy annak idején nem lelkesedtünk az angol “munkás” kormányért, éppen úgy most sem hullajtunk könnyeket érte, még lia a közel jövőben be is fogja fejezni dicstelen működését. A piacokért versengők előbb-utóbb úgy is hajba kapnak, mert a múlt háborúi is mindig a világpiac meghódításáért inditattak meg. “Amikor sok a halász és kevés a fóka, a halászok is összevesznek a zsákmányon.” így szokott ez mindig történni ebben az áldásos “demokratikus” kapitalista rendszerbe. A pénz hígítás nagyon jó példát fog szolgálni, nem csak az angol, de a vliág összes munkásai részére, mert megtanulhatják, hogy addig, amig a pénz és az arra alapított profit rendszer létezni fog, az alku mindig a munkásság bőrére folyik.
