Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-01 / 1598. szám
1949. október 1. BÉKMU NKÄS 7 oldal Nemzetgazdászok tévedései Soha olyan zavaros, ellentmondó nem volt a közgazdasági tudomány, mint napjainkban. A tőkés termelési elgondolás gazdasági rendszere — talán sélsze- rubb, ha azt mondom rendszertelensége teremtette meg ezt a gazdasági tudományt, melyet hiába magasztaltat az intézményein keresztül a tudósaival. Hiába vonják be glóriával a szent célt a nép érdekében, a nép pedig a dolgozó osztály, mely verejtékezik az érdekében és az érdek csak harmadrendű számítás abban, minekután nem rendelkezik beleszólási joggal, nem csak a termelés megszabásánál, hogy mi fontos a sokat hangoztatott közösség szükségletére, de a termelt javak arányos elosztásában sem a szükséglet szerint. A nép, a dolgozó osztály nevében hangoztatni azt az önzetlenséget, mig az oltárszentélyből is szemtelenségnek és barbárságnak tűnik minden jó érzésű, gondolkodó szemében, minekután a gyakorlati értéke a semmivel egyenlő, még azok előtt is, kik az oltárszentélyében az imájukon keresztül óhajtják elérni azt a jogot, melyet a glóriával körülfont tudomány csak hangoztat, de a gyakorlatban, a napi életben, a gazdasági hatalommal rendelkező kis számú osztály önzésből megtagad. Az a glóriás gazdasági filozófia nem más, úgy értékben mint elgondolásban, mint az ókori rabszolga tartóinak az elgondolása volt. Vagy 18 ezer élősdi, félmillió rabszolgán úgy dőzsölt a mai Görögország területén, hogy a félmilliót több nemzetiségre osztották. A jelszó a cél érdekében: oszd meg és uralkodj. A tőkés osztály képzeletbeli világa csak mennyiség felhalmozásában külömbözik az ókori világ rabszolgatartóitól a 20. század derekán is. De a filozófiája csak a barbár cselekedeteiben múlta felül amazokat. Tehát csak a forma változott. Az a szabad egyéni függetlenség, a szabad vállalkozás fogalma. annak a szabályai meg kivételesen a nagy és kis üzemek tulajdonosaira vonatkozik csupán. A szabály még ott sem arányos, mivel nem rendelkezik minden jogtulajdonos egyforma számú részvénnyel. Hogy miként jut kifejezésre köztük az az aránytalan szabály, azt most itt nem firtatom. De milyen hatással van ránk, a dolgozó milliókra, fizikai és szellemi munkásokra, akik annak a fenti törvényszerűségnek alá vagyunk vetve. A jelenlegi gazdasági alámerülést, melytől már is több millió munkáscsalád és egyén szenved, még nem teszem fel példának, mert az uralkodó felfoeás még ezt nem ismerte el válságnak. Jól visszaemlékszem 1930-ra. Az az emlék és a továbbiakból származottak, nem engedik a jövőt illetőleg illúziókba ringatni magamat. A fent megjegyzett évszámnak még az elején, N. H. Leisen- son, egy liberális közgazdasági egyetemi tanár, a Detroit Free Pressban kimutatta, hogy az üzem igazgatás kinek vagy kiknek a nevében történik, döntő jelentőségű gazdasági demokrácia megvalósulásánál. Döntő jelentőségű volt az egy évre visz- szamenőleg is, midőn még az üzemek kapui nyitva álltak. Később kimutatta — jóval az év vége előtt, — hogy a részvénytársaságok milyen megdöbbentő példáját adták a demokratikus érzelmeiknek az üzemigazgatások, kiknek a nevében és miért történnek. Tehát az összeomlás még egy éves volt, de a részvénytőke az akkori megszokott jövedelméből még egyetlen centet sem veszített, mig a dolgozó milliók életszínvonala tiz milliárd dollár értékkel lecsökkent. És ez csak az ipari munkásokra állt, hogy a mezőgazdaságban menynyi és milyen kárt okozott, arról még akkor nem volt kimutatás, de következtetni lehetett azoknak, akik valamennyire ismerjük azt a gazdasági oldalt, hogy a veszteség, az életlehetőség közel állt a fenti számokhoz, pedig a drámai mélységét még akkor ott nem érte el. A termelő munkának ilyen irányú megrövidését sem a szovjetek, sem a népi demokráciák nem tűrnék el, mert az a fenti munkanélküli jövedelem (törvényesen védett rablás) igazságtalan támogatása a dolgozók rovására. Ma már látjuk a népi szocialista államok milyen nagy súlyt helyeznek arra, hogy polgáraik megtakarított feleslegét gyü- mölcsözőleg hasznosítsa. Azokat a személyes munkából keletkező értékfeleslegeket igyekeznek a köztulajdonban levő munkásszervezetek felszí v n i, hogy termelő üzemeket bővítsék, uj és fejlettebb munkaszerszámokat, gépeket, stb. vásárolhassanak a társadalom, a nép életszínvonalának emelésére, kulturális igényeinek kielégülésére. A dolgozó osztály, sem mint osztály, sem mint külön-külön magánszemély, ha nem független gazdaságilag, egyéni szabad érvényesüléséhez szükséges tőke, vagy munkaszerszám felett nem rendelkezik, annak a számára az egyéni szabadság, az egyéni érvényesülés illúzió marad csupán. Az vagy nem élhet a fenti megjelölt joggal, sőt sietnie kell, hogy mielőtt éhenpusztul egyéni szabadságát eladhassa valamely tőkés vállalatnak. És ha vannak is egyesek, kiknek sikerül a szabad, egyéni érvényesülés, az nem gyengíti meg a tőkés rendszerbeni szabályt és a hazudott lehetőséget az egyéni érvényesülésre, de megerősíti azt, mert megmutatja, hogy milyen véletlenségek, előre nem látható és nem mérhető körülmények hozzák létre, hogy valaki az egyéni érvényesülés alapján gazdaságilag felemelkedik vagy alázuhan. Zenghetnek dicshimnuszokat a ma tudósai és fogadott és fo- gadatlan áltudós és tudatlanjai. A hiányt, a dolgozó osztály szükségletét, jogait a papirosra irt a fenti senkik által nehéz hazugság köddel nem pótolhatják. A most már ismét hanyatlásezek a VETERÁNOK? A háborús veteránok nevében, remséges dolgokat tudnak és követtek már el és mivel a vete- ránok nevében csinálták, nem is igen akarták azt büntetni. Legújabban New York államban, Peekskill faluban, a Robeson néger énekes koncertjét szétverő csőcselék is a veteránok leple alatt működött. Mostan egynéhányat a vérengzők közül elfogtak, köztük a peekskilli rendőr- kapitány fiát, aki az egyik vezető volt. Biztosra vették, hogy a papa nem fogja megbüntetni, vagy a bíróság elé állítani érte. A Lillis urfi mellett, akinek az éve már 25 volt, sok 16-17-18 éves suhanc lett elfogva, akik nem lehettek háborús veteránok, mégis, a háborús veteránok neve alatt verték széjjel a kon- certot és össze azokat, akik azon részt akartak venni Szegő István, azon picknik helyiség tulajdonosa, többször fordult az ottani hatóságokhoz, hogy a helyiségét felakarják gyújtani, leégetni és állandóan vigyáznia kell, nehogy sikerüljön az ilyen suhancoknak. Hogy miért nem veszik még komolyan sem ezen panaszt, feljelentést, most kisül, hogy éppen a rendőrparancsnok fia akarja azt megtenni, valószínűleg a papa belegyezésével, csak attól féltek, hogy Szegő bácsi beléjük lő, amihez joga van az amerikai törvények szerint, a saját portáján. Columbus,^ Ohioban, Windsor, Canadában és sok sok más helyen a háborús veteránok neve és vezetése alatt ilyen tizenhat éves suhaneokat használnak fel, munkásotthonokat széjjel rombolni, vörösre festett egyének otthonát felgyújtani, lerombolni vagy ablakait beverni és magukat a munkásokat megkövez- tetni. De hát ezeknek a háborús veteránok mindnet szabad, hiszen rendőrparancsnok és más nagy kutyák a papáik. AZ EGYESÜLT NEMZETEK GYŰLÉSE Még egyenlőre csak annyit Írnak a lapok, hogy Vishinsky nagyon vígnak látszik és az amerikai fényképezők arra bírták, hogy háromszor is kezet fogjon Achesonnal, az amerikai külügyminiszterrel. Nagy reményeket fűznek a mostani gyűléshez, remélik, hogy legalább Ausztriával megfogják tudni kötni a békét és más kényes kérdéseket, Kínát, Koreát, Japánt, Indonéziát elfogják intézni. Hát csak találgatnak az amerikai újságírók is, akik ott vannak, igy mi is csak találgatha- unk és az a véleményem, hogy nak indult gazdasági rend, magával rántja a tőkés társadalmi termelő rendszer tudományát is. Ezek a sérthetetlennek vallott elméletek megdőlnek, mert megdől a gazdasági rendszer is, melynek örökkévalóságát hirdetik és hirdették. A keleti népek már megelégelték a szép szólamokat. Siket Gyula Vishinsky azért volt loyan vig és háromszor is megszorintgat- ta Acheson kezét, mert olyan jó munkát végeztek az angol birodalommal és a Marshall terves országokkal. Mert az amerikai “ujságfüggöny” dacára is, lázadásokról, izgalmakról és zavarokról jönnek hírek, nem csak Angliából, hanem más nagyobb országokból is. Ha‘maga Vishinsky tervezte volna az angol munkásság fel- rázására való akciót, ő sem tudta volna jobban megrendezni, mint ez a font leértékelése, ami egyszersmint 30 százalékos bérlevágást is jelent. Amint Cripps beígérte, olcsóbbá teszik az angol gyártmányok előállítását, melynek legegyszerűbb módja volt, az angol pénznek leértékelése, de ami viszont a munkásságot sújtja legjobban. Hiába kutattuk a lapokban,4 hogyan magyarázza ki magát Cripps ur, mert elfogadható magyarázatot nem adhat, nem is tudott adni. Legjobban bizonyítja ezt, hogy nem közlik le az amerikai lapok, csak annyit Írtak, amit talán maguk sem bírnak megérteni. Egy kérdésre kellene felelni. Hogyan lehet olcsóbb pénzen többet venni? AZ OSZTÁLYHARC Dacára az amerikai union vezéreknek, akik tagadják az osztályharc létezését, nagy mértékben folyik, mostanában három nagyobb sztrájkban látszik kitörni. Legnagyobb követelés, vagy már megígért, de megtagadott penzió, aggkori segély fizetése körül forog az egész. Hogy mennyire osztályharc ez, legjobban bizonyítja az a tény, hogy a nagy kutyáknak, iparmágnásoknak és hűséges cselédeiknek már régen és nagy. penziót fizetnek az üzemek, most meg a munkásoktól még a havi 75 dollárt is megtagadják. Az acélgyárakban néhol megszűnt a munka és mindjárt törvényellenesnek nyilvánítják még az union vezérek is, mivel ők újabb hatnapos halasztást adtak a gyárosoknak. Még nem elég hidegek járnak a picketvo- nalakra. Fordnál is csak halasztgat- ják, titkolják, hogy milyen megegyezést kötnek, csak sejtetik, hogy nem lesz sztrájk, mert valamilyen egyezményt csak megfognak kötni. Azt jelentették, hogy Ford megígérte, hogy 68 éven felüli munkásainak, akik kibírtak ott 25 évet és még életben maradtak, fog a gyár fizetni 75 dollár penziót havonta. Ezzel szemben a munkások érzik és látják, hogy nagyon kevés munkás van, aki elérte ezt A HÍREK nyomában
