Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-04 / 1582. szám
1949. junius 4. BÉRMUMKÄS 3 oldai Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ GYAKORLATI POLITIKAI GAZDASÁGTAN Meg kell Írnom az alábbi dolgokat még akkor is, ha számos olvasó méltatlankodva kiált fel: már megint . . . Már megint csak számokkal telitett száraz gazdaságtani adatokat tálalunk a rovatban, holott milyen érdekes és szépen kiszínezett riportot lehetne írni, mondjuk az idegháboruról, a külügyminiszterek párizsi tanácskozásáról, a kongresszusi bizottságok működéseiről, vagy egyéb hasonló politikai eseményekről. De mit érnek mindezen politikai események ismertetései, — mondom én, — ha nem ismerjük az azokat előidéző okokat. Vegyük például Truman elnök pár héttel ezelőtt tett ama nagyfontosságu politikai nyilatkozatát, hogy az Egyesült Államok a közeljövőben “segíteni fogja az elmaradt területek népeit abban, hogy életszínvonalukat emeljék.” Az ily nemes- szivü határozat ellen senkinek sem lehetett kifogása és nem csoda, hogy minden oldalról csak az elismerést és a dicséretet hallottuk. Mert meg kell értenünk, hogy ez a nyilatkozat egyben beismerése volt annak a ténynek is, hogy mind az a sok-sok millió, jobban mondva billió dollár, amit eddig Görögország, Törökország, Kina és egyéb “elmaradt országok” kaptak nem a nép életszínvonalának emelését szolgálták, hanem csak felépítették hadseregeiket, megerősítették kormányaikat, — szóval csak azoknak az életszínvonala emelkedett, akik az érdekelt népek katonai és politikai elnyomására vállalkoztak. A PRIVÁT TŐKE SZEREPE Most azonban már máskép lesz. Másképpen lesz pedig azért, mert a National Association of Manufacturers (NAM) egyik szószólója kijelentett: “A Marshall terv befejezése után az ötvenes években az éghajlat kedvező lesz arra, hogy az érdekelt országokban az amerikai privát tőke újból elhelyezkedjen”. Az amerikai iparbárókat és bankárokat egyesitő NAM horderejű célra nem adhatnak évente három, hat vagy ameny- nyi dollárt nélkülözni tudnak, mert egy-egy ilyen előfizetéssel százaknak teszik lehetővé, hogy osztálytudatra ébredjenek és megismerjék a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjét, amely a leghelyesebb és legrövidebb ut az Ipari Demokráciához. Ne halasszuk tehát holnapra, hanem még ma küldjük be az egy vagy több évi előfizetést, címmel, vagy a falu megnevezésével, de ha ilyesmi nem áll rendelkezésre, bízzuk a kiadóhivatalra, hogy találjanak megfelelő helyet, ahol a legtöbb szolgálatot teheti a Bérmunkás. úgy tartja, hogy az állami köl- csönbérleteket, kölcsönöket és ajándékokat nem szabad felhasználni a népek életszínvonalát emelő használati tárgyak előállítására, hanem csak fegyverekre, hidakra, utakra, stb. — szóval olyasmikre, amit az individuális egyén nem vásárolhat meg. A használati cikkeket, mint például a ruházat, élelem, lakás és kisebb kényelmi eszközök csak a PRIVÁT TŐKE FELHASZNÁLÁSÁVAL LEHET ELŐÁLLÍTANI. És most Marshall-tev keretében bekapcsolódó államokban nem csak stabilizált kormányra lehet kilátás, de arra is, hogy azon országokban nem fogják államosítani, vagy kisajátítani az amerikai tőkével kezdett iparvállalatokat, a NAM ajánlja tagjainak, hogy az amerikai gazdaságban el nem helyezhető tőkének keressenek alkalmas helyet a külföldön. Persze nem minden elővigyázat nélkül. így például a NAM gazdasági tanácsadói azt ajánlják, hogy eleinte évi 2 billió dollárnál többet ne fektessenek be külföldi vállalatokba. De ezt is természetesen csak úgy, hogy az Egyesült Államok adjon garanciát a kisajátítás, államosítás és túlságos kontrol ellen. Értelmesebben mondva, azt akarják, hogy az Egyesült Államok a katonai erejével biztosítsa azt, hogy azon államok, amelyekben ilyen befektetéseket eszközölnek a NAM tagjai, szabad utat engednek az amerikai tőke ha- rácsolásának. SZÜKSÉG VAN EXPORTRA Erre az évenkénti 2 billió tőkekivitelre szükség is van, — mondják a NAM vezetői mert ha a Marshall terv országok népeinek nem emeljük a kereseti viszonyait, akkor megszűnik az amerikai kivitel jelentékeny része, ami megint csak maga után vonja a bányák és a gyárak lezárását. Másszóval ahoz, hogy az amerikai iparok kerekei mozgásban maradjanak, elengedhetetlenül szükséges bizonyos méretű külkereskedelem, kivitel és erre kellett előkészíteni a Marshall terv országokat. Nem volt olyan könnyű dolog a NAM urainak ilyen elhatározásra jutni, hiszen tudjuk jól, hogy a világ népeit megfertőzte a “szocializmus bacilusa” és mindenütt az államosításról álmodoznak. Még Anglia, a tőkés termelési rendszer hazája is államosít, hát még a többi, kisebb országok! A NAM véget akar vetni ennek a “hóbortnak”. Olyan kormányban, amelyben egy egész csomó bankár tölt be iránytszabó magas tisztségeket, nem volt valami nehéz dolog keresztülvinni, hogy az állami kölcsönöket folyósító két bank, — az Export-Import Bank és Reconstruction and Development Bank korlátozza a közvállalatok részére adott kölcsönöket és hogy privát bankokhoz tereljenek minden olyan kölcsönt, amelyeket használati tárgyakat gyártó iparvállalatok vagy kereskedelmi házak kérnek. A NAM tagjai azonban még az ily esetekben is garanciát követelnek, garanciát az államosítások és főleg a A FORRADALMAK ELLEN. És csodák-cso- dája, Charles Sawyer kereskedelmi miniszter (ugyancsak “volt” bankár) már be is jelentette, hogy az amerikai kormány módozatokat keres ilyen garancia megtalálására. És ha már keresik, egész biztosan meg is fogják találni. GYAKORLATI PÉLDA Nem tudom, megértette-e minden olvasó, hogy valójában mit is akar a NAM név alatt szereplő amerikai tőkéscsoport? Egy példával talán jobban meg tudom magyarázni. Tegyük fel, hogy egyik Marshall terv országban — mondjuk Olaszországban, — társaság alakul vü- lany jégszekrények készítésére. Az érdekeltek, — akiknek természetesen nincsen elegendő pénzük, a Reconstruction and Development Bankhoz fordulnak kölcsönért. Ez a bank azt válaszolja, hogy a villanyhütő szekrény a használati cikkek közé tartozik, az ilyesmi gyártására privát tőkét kell igénybevenni. Bizonyára meg is adja mindazon amerikai bankok címeit, amelyek hajlandók “társul” szegődni az ilyen vállalathoz. Az “amerikai társ” aztán a pénz helyett rendesen a szükséges gépeket szállítja, — tehát már itt is nyerészkedik a vételnél és az adott összeg arányában bizonyos részesedési százalékot köt ki magának. Vannak olyan esetek, amikor az amerikaiak részesedése eléri a 75 százalékot. Nem csoda tehát, ha az ilyen nagymérvű érdekeltséget biztosítani akarják. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint az amerikaiak 1930-ig 17 billió dollárt fektettek be külföldi vállalatokba. A háború következtében 1943-ra ez az összeg leesett 13 és fél billióra, de azóta megint emelkedett és jelenleg már meghaladta a 18 billiót. Ebből láthatja az olvasó, hogy itt nem babra megy a játék. És a NAM gazdasági tanácsadója szerint 1950 után, amikor a Marshall terv befejezést nyer, ez a szám rohamosan fog emelkedni. De az ilyen nagy összeget aztán már csakugyan érdemes biztosítani. A GARANCIA Hogy miből áll az ilyen garancia? Valamikor, még a 90-es években a pamacs-bajuszu Vilmos császárnak adták fel ezt a kérdést valami ügyből kifolyólag. A császár kardjára csapva nagy hetykén ezt válaszolta: “Három millió bajonettből!” És dacára annak, hogy a bajonett ma már idejétmulta fegyver, mégis az államosítás és a belső forradalmak ellen az amerikai tőkések ilyen garanciát követelnek. Persze a bajonettekkel manapság már röpülőgépek, hadihajók, ágyuk és tankok is mennek, amelyekkel az egészen CSALÁDI KIRÁNDULÁS LESZ NEW YORKBAN A nyári idő beáltával ismét megpyilt a lehetőség arra, hogy New York és a közeli környéki munkástársaink ösz- szejöjjenek, azt lehet mondani évtizedek óta közismert helyen, az Edenwald erdőben találkozásra, valamint a mozgalmi és lapügyek megbeszélésére. Az első ilyen összejövetel ezen a nyáron, junius 12- én, vasárnap lesz, egész nap ezen a helyen. Lesz jó szalonna sütés és minden jó inni való. Azonban más minden ennivalót mindenki hozzon magával. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” subway a 180-ik utcáig és onnét át- szállni a Dyre Ave. magasva- sutra és a végállomásig utazni. Ott kiszállva néhány perc séta az erdőbe, ahol a labdázótér mellett levő dombon találkozunk. Esős idő esetén a következő vasárnap lesz megtartva. Mindenkit vár, a Rendező Bizottság. kisszámú uralkodó osztály olyan hadsereget tud fentartani, hogy saját népeit gazdasági járomba képesek tartani. A kizsákmányolás eredményén aztán szépen megosztoznak az amerikai NAM tagjaival. Az amerikai tőkének külföldi elhelyezése gazdasági aktivitás. A Truman doktrína, a Marshall terv és az Észak Atlantic Szövetség politikai tevékenykedés. Nehogy bárki is azt merje állítani, hogy az amerikai kormány politikai cselekedetei és a NAM gazdasági manőverezései között bármiféle összefüggés is van! A véletlenek merő összejátszása késztette Truman elnököt és tanácsadóit azon elhatározásra, hogy megsegítik az “elmaradt országok népeit”, ugyanakkor, amikor a NAM tagjai is éppen arra gondoltak, hogy megkaparitsák azon országok iparvállalatait. Ki merné állítani, hogy Truman elnököt és tanácsadóit a NAM tagjai befolyásolják?! HIRES TALÁLMÁNYOK WASHINGTON — A Szovjet lapok szerint “a reakciós körök azt állítják, hogy a rádiót Marconi találta fel, holott az első rádiót az orosz Alexander G. Popov csinálta még 1895-ben.” A Szovjet Unionban az utóbbi időben divatossá lett, hogy minden fontos találmányt saját maguknak vindikálnak. Ez a túlzott nemzeti öndicséret annyira ment, hogy lapjaik szerint oroszok találták fel a repülőgépet, a távírót, a telefont, a szigetelt drótokat, a hernyó-traktort, penicilint, villanyvilágitást, jet- gépeket és a gőzgépet is. LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát tart 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával foglalkoznak.
