Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-26 / 1572. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL, XXXVI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 MARCH 26

NO. 1572 SZÁM

Eltemetett polgárjogok

A SZENÁTUSBAN A REPUBLIKÁNUS ÉS A DÉLI REAKCIÓS SZENÁTOROK KOALÍCIÓJA MEGAKADÁLYOZTA A POLGÁRJOGOK ÉRVÉNYESÍTÉSÉT.

WASHINGTON — Az Egyesült Államok szenátusában a több héten át tartó filibuszter a polgárjogok kiterjesztése ellen hadakozó reakciós szenátorok győzelmével ért véget. A déli reakciós szenátorokkal szövetkezett republikánusok véget nem érő szóözön- nel megakadályozták, hogy tárgyalás alá vegyék azon törvény- j avaslatot, amely a déli népeknek a gyakorlatban is megadná azon szabadságjogokat, amelyeket elméletben az Egyesült Államok alkotmánya biztosit nekik.

Dacára annak, hogy ezen kongresszus tagjai az őszi választásoknál valóságos utasítást nyertek az amerikai néptől, hogy a “másodosztályú” amerikai polgárságnak vessenek véget, a déli szenátorok és a republikánusok koalíciója képes volt megakadályozni, hogy az amerikai alkotmány minden amerikai polgárnak egyforma jogokat és kötelességeket adjon.

Mert jelenleg a déli államokban a színes népek és a vagyontalan fehéreknek csak a kötelességekből jut, a jogokat azonban megvonták tőlük.

A polgárjogok kiterjesztését tartalmazó javaslat mögött a kormány és a szenátorok többsége áll, akiknek akaratát a kisebbség meg tudta törni azon az alapon, hogy a szenátusban bármely szenátor akkor és any- nyit beszélhet, amennyit csak akar. Amikor a szenátorok valamely csoportja igénybeveszi ezt a jogot, napok, sőt heteken át beszélnek, — amit filibuszternek neveznek. Erre a most lezajlott filibuszterra az adminisztrációs erőket vezető Scott W. Lucas szenátor azt mondotta, hogy “ez az amerikai polgárjogok eltemetése volt”.

A filibuszter győzelme azt jelenti, hogy a déli államokban továbbra is büntetés nélkül lincselhetnek meg négereket s hogy a szavazati urnákhoz csak az uralkodó osztály kiválasztottjai járulhatnak.

Va rga fel...

LONDON — (United Press hir) — A magyar származású Varga Jenő, orosz nemzetgaz- dász, a Pravda cimü újságban nyilatkozatot tett közzé, amelyben nyíltan visszavonta eddig fentartott véleményét s azzal homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el a jelenlegi gazdasági viszonyok megítélésében.

Varga Jenő, aki évtizedek óta csaknem hivatalos irányitója volt az orosz közgazdasági felfogásnak, egy évvel ezelőtt figyelmeztette Sztálint, hogy az Egyesült Államokban a termelési krízis nem fog olyan hamar bekövetkezni, mint azt a marxi nemzetgazdászok jósolták. Ezen véleménye mellett kitartott az orosz közgazdászok ellenzése dacára is, mire “kegyvesztett” lett s elmozdították a tudományos akadémiai közgazdaságtani osztályának az éléről.

Vargát még egy hónappal ezelőtt is nagyon erősen támadták az orosz kollégái. Mikhail Myzni- kov, a “Tervgazdaság” folyóirat szerkesztője á következő tévedéseket tulajdonította* Vargának: (1) A munkásosztály fokozatosan is átveheti az uralmat Angliában és elkészíti a talajt a i

szocializmusnak békés utón való kiépítésére. (A marxi irány a heves forradalmot elkerülhetetlennek tartja. (2) Olyan kapitalista államok, mint például Anglia és az Egyesült Államok is képesek bizonyos méretű tervgaz- gaságra úgy a béke mint a háború idején. (A marxi irány szerint “a kapitalista monopólium” csak az önző profitot szolgálhatja). (3) Az Egyesült Államok el fogja kerülni a háború utáni válságot s' eljut az ideiglenes stabilizációhoz. (A Kremlin azt hirdeti már hónapok óta, hogy Amerika nagy gazdasági válság felé tart). (4) Határozott rokonság észlelhető Varga ezen véleménye és a burzsoá nemzetgazdászok írásai között, akik szintén azt állítják, hogy a Marshall Terv ki fogja gyógyítani a kapitalizmust gyógyíthatatlan betegségéből.

Felemlitésre méltó, hogy Varga Jenő cikke egy nappal azután jelent meg, hogy Nicolai A. Voz- nesenskyt felmentették a Tervező Bizottság elnöki tisztségétől.

Egyébiránt Varga ebben az rigen nagy feltűnést keltő cikkben kereken tagadja, hogy ő va- (Folytatás a 7-ik oldalon)

HETÜ KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Amióta a Társadalom Biztosítást félig nyélbeütött formában létrehozták, többféle vitára adott alkalmat, melyekbe most van a legnagyobb belemelgedés, amióta a Társadalmi Biztosítás kiterjesztéséről és felemeléséről oly sokat beszélnek. Mint tudjuk a Social Security ilyen formában ahogyan ma van még az elnevezésében is téves, ameny- nyiben a társadalmi élet során nem általános biztosítást jelent, hanem csak az öreg korban esetleges nyugdijat. Ha aztán azt is tudjuk, hogy a dolgozó munkásságnak még mindig széles tömegei vannak kizárva, ezen törvény által a mai napig adott vajmi kevés anyagi jogoktól, akkor általános formában még aggkori nyugdíjnak sem nevezhető.

Mi mint a forradalmi ipari unionizmusnak hívei, nem sokat hiszünk az ilyen reformokban, melyek a társadalmi átalakulás cél j ainak eléréséhez semmi előnyt nem jelentenek. Pillanatnyilag azonban azon munkástömegek részére akik az öreg koruk elérése folytán, azt a kevés anyagiakat kézhez kapják, ezeknek a részére mégis előnyt jelent. Tulajdonképen a mindennapi kenyérért indított sztrájk is csak pillanatnyi előnyt jelenthet a sztrájkoló munkásoknak és nem hozza meg a társadalmi átalakulást, mégis minden sztrájkban elért eredményt jólesően regisztrálunk. Habár nem lehet minden tekintetben a sztrájkban elért eredményt a reformtörvényekkel egyvonalra helyezni, még akkor sem, ha lényegében talán úgy is néz ki, hogy egyformán a munkástömegek részére a mai életükben bizonyos előnyt jelentenek.

Már elég sokat irtunk arról, hogy mennyiben különbözik egy harcos sztrájkban kivívott bármily csekély eredmény a reform törvények eredményeitől. Sőt még egy teljesen elbukott sztrájk is legtöbb esetben olyan gyakorlati eredményt jelent, mely fölötte áll, azoknak a reform morzsáknak amiket az uralkodó osztály saját jószántából kiutal. Arról is már volt sok vita a munkásmozgalmi pódiumon, hogy tűlajdonképen a reformtörvények a munkásosztály végcéljainak a gátjai, melyekkel a forradalmi célú irányok nagyobb mérvű terjeszkedését akadályozzák. S mindezen tények ellenére mégis mint forradalmi munkások, inkább örvendenénk annak ha öregebb munkástársaink a hátralevő éveikre nagyobb darab kenyeret és nyu- godtabb megélhetést kapnának.

Az aztán ismét más kérdés, hogy mi olyan társadalmi rendszert akarunk, ahol a munkásélet fiatal és öreg egyaránt, nem a reformtörvények váltakozó paragrafusaitól lesz függővé téve, hanem magában az a tény, hogy valaki született, minden tekintetben jogossá teszi a hasznos társadalmi munkára és a munka gyümölcsének minden élvezetére. Hogy aztán egy ilyen társadalomért nem harcoltak a mai 65 évesek nagyobb tömegei ifjúkorukban, hát ez tény, de még ez sem tenné igazolté, hogy ma, a részükre kiutalandó nagyobb darab kenyér ellen lehetnénk. Utóvégre nem dicsekedhetünk a mai ifjúság valami cudar nagy harci képességével és nem hinnénk, hogy ezt most már teljesen, majd a 65 éves korban elérendő nyugdijaik miatt nem gyakorolják.

Ezzel az aggkori nyugdíjjal legtöbbet a Hearst lapok foglalkoznak és dacára annak, hogy olvasótáboruk legnagyobb része kizsákmányolt munkás, mégis olyan pimasz hangon Írnak ellene, hogy már csak ezért sem volna szabad egy munkásnak a kezébe venni azokat az újságokat. Ezek az újságírók annyira kimutatják, hogy minden tekintetben a finánctőke szolgálatában állanak, hogy még a Social Security nevét is átváltoztatni akarják, Jótékonysági Segélyre, mert ahogyan mondják, legnagyobb részt a tőkés urak jóvoltából van Social Security, ellenben ők maguk nem jogosak rá. Szóval ime látjátok a mi kapitalistáink annyira jószivüek, hogy legnagyobb részt ők adják a saját pénzükből össze az aggkori nyugdijat és azért nem is akarnak mást csak elismerést, mint a jótékonyság mintaképeiről.

A félreveztő magyarázat persze csak a tudatlanok előtt talál elismerésre, mert a tény az marad, hogy a munkás, egy százaléka mellett, a tőkés által beszolgáltatott két százalék, nem a tőkés által leimádkozott jótékonyságból származik, hanem abból a haszonból, amit a munkás a termelés színhelyén előállított. Ha tehát a Social Secu- rityt az igazi valóságában nézzük, akkor nemhogy a tőkés, de még a reformtörvény sem ad, még hidegvízre valót sem, ha- (Folytatás a 4-ik oldalon)