Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-19 / 1571. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MARCH 19 NO. 1571 SZÄM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Habsburg klerikális szövetkezés AMERIKAI KATOLIKUS PAPOK TÁMOGATJÁK OTTÓ TRÓNIGÉNYEIT. — ELŐADÁST TARTOTT A KIRÁLYI CSEMETE. — ODASEREGLETT A MAGYAR ÉS OSZTRÁK TALP- NYALÓK CSOPORTJA. WASHINGTON — A politikával NEM FOGLALKOZÓ római pápa rendeletére alakitott Katolikus Akció az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban is megkezdte működését. Patric Ó. Boyle washingtoni érsek védnöksége alatt “Charles Carroll Forum” néven időközönként “tudományos” előadást rendeznek. A legutolsó ily előadást március 4-én tartották, amelynek előadója, — prospektus szerint — “His*----------------------------------->----Imperial Highness Otto of Austria” volt. A “császár fenségnek” titulált Habsburg magzat a Mayflower szálloda pincehelyisége gyűlés- termében tartotta meg “előadását”, amelynek meghallgatására a katolikus papokon kivül elmentek a magyar demokratael- leness összeesküvők is. Ott voltak mindazok, akik lelkesednek Franco diktátor uralmáért, akik hevesen tapsoltak, amikor a ki- rályurfi követelte, hogy Spanyolországot is vegyék be a Marshall tervbe meg az Atlantic Paktumba. De ott voltak a magyar reakciósok és hazaáruló szökevények is. Ott volt Kerekes Tibor, aki az Amerikai Magyar Szövetséget képviselte s a Szövetség nevében fogadta Ottót; aztán ott volt persze Nagy Ferenc, Sze- gedy-Masszák meg a többi disz- szidált magyar “diplomaták” is. És ott láttuk az osztrák “köztársaság” washingtoni követségének egész személyzetét, akik tüntetőleg az első sorokban foglaltak helyet, amivel elárulták, hogy hajlandók kiszolgátatni az osztrák népet a Habsburg kalandor tervnek. KERESZTÉNY DEMOKRÁCIA A mesebeli királyfi nagyon heves, agresszív, valóságosan uszító beszédet tartott, amibe Mindszentyt próbálta igazolni. De ugyanakkor elárulta, hogy összeesküdött az elitéit hercegprímással a “keresztény civilizáció visszaállítására”, ami alatt saját becses személyének az osztrák és a magyar trónokra való helyezését érti. Ezért adták előadása címéül: “Keresztény Demokrácia vagy Kommunizmus”. Ottócska természetesen egyiket sem analizálta, hanem mindjárt azzal kezdte, hogy a Magyar Köztársaságot nem ismeri el, azt törvény és alkotmányellenesnek mondotta s annak a reményének adott kifejezést, hogy a nyugati demokráciák segíteni fogják — valószínű egy újabb világháborúval, — a Habsburgokat, hogy újra trónra kerülhessenek. “His Higness” úgy üvöltött és annyi badarságot összebeszélt, hogy az objektiven gondolkodókat megnevettette, azonban a fanatikus habsburgisták és Franco hívei, — tehát a demokrácia gyűlölői, — vadul tapsolták minden kijelentését. Valahogy hasonlított ez a jelenet Hitler pincegyüléseihez. Mindszentyvel kapcsolatban a “királyfi” megsimételte az “ak- tedron” csodaszer bamba meséjét és azt is, hogy a tárgyalásra nem engedtek be magyarul tudó amerikai újságírót és a tárgyalás részleteit nem közölték a külfölddel. Hogy a tárgyalás menetét rádió és hangszórók révén sok százezer ember kisérte figyelemmel, arról mit sem akar tudni a “fenséges ur”. Ezt a hazudozást aztán már maga a mikrofon sem bírta ki, mert egyszer csak elkezdte a tiltakozást; recsegett, ropogott, majd teljesen elhallgatott. Hiába szorgoskodott az apparátust kezelő mehanikus, nem tudta megjavítani, mire a közönség soraiból már a “vörös szabotá- lást” kezdték emlegetni. És amikor ez sem használt, a gyűlést vezető pap kijelentette, hogy biztosan a “moszkvai rádió beavatkozása” okozta a zavart. Végre is kikapcsolták a hangszórót és ettől kezdve “őfenségének” valóságosan üvölteni kellett, hogy meghallják. (Folytatás a 3-ik oldalon) KÖZEL FÉLMILLIÓ BÁNYÁSZ ÜNNEPEL WASHINGTON, D. C. — A kormány azon intézkedése, hogy a bányaipar felügyeletére, a bányász szervezet szerint, nem megfelelő személyt neveztek ki, március 14-ével kezdődött héten, az egész széntermelést két hétre a bányászok beszüntették. Ha a nagy unionok osztálytudatos szerv ezetek lennének egy órai rokonszenvi munkabeszüntetéssel győzelemre juttatnák a bányászok tiltakozását. Még nincs egész öt hónapja sem, amióta a nagy választási lárma befejeződött és Truman mint újból megválasztott elnök, ismét elfoglalta Ígéretekkel telt hivatalát. Ha az ígérgetést is a fárasztó munkák közé soroljuk, hát bizony belefáradhatott Truman elnök, mert azor\ rövid idő alatt immár másodszor ment le egy kis floridai pihenésre. De nehogy bárki is azt gondolja, hogy talán mi a munka után való kiérdemelt pihenés ellen volnánk. Ezt nem! Habár a munka után való pihenést nem úgy képzeljük el, hogy 4 heti munka után teljes 4 heti pihenésben részesüljön mindenki. Ilyesmire még a teljes marxi alapokra fektetett termelési rendszerben sem gondolhatunk. De mondjuk úgy, hogy egy egész évi hasznos munka után, mindenkire ráférne úgy 4-5 heti minden gondnélküli pihenés és szórakozás. Tehát ilyen megértő elgondolások alapján senkisem foghatja ránk azt, hogy talán irigykedéssel látjuk Truman elnök pihenését. Csak egyet nem tudunk fölfedezni a legszorgosabb kutatással sem és az az, hogy mi is volt az a nagy munka, amibe Truman elnök annyira belefáradt, hogy ilyen gyors egymásutánban kellett neki pihenésre menekülni. Eddig még mindösz- sze egyetlen egy Ígéret lett törvényerőre emelve és ez is csak a kabinet tagok és más nagy politikusok fizetésének a fölemelése volt. Az igaz, hogy ezt a törvényt gyors ütemben irta alá Truman elnök, mintha csak darabszámra dolgozott volna akárcsak mi. Hogy aztán ennek a gyorsan végzett munkának a hátterében ott volt Truman elnök fizetésének a fölemelése is, úgy nagyjábani számításban évi 40. ezer dollár körüli összeggel, hát ezt nem egy, de legalább 4 kilógó lóláb bizonyítja. De mi még a fizetés emelés ellen sem vagyunk, csupán mint az igazi demokrácia hívei ezt a jogot is, akárcsak a pihenési jogot, minden hasznos munkát végző élőlény részére egyformán kiterjeszteni kívánjuk. Mert a demokrácia legcsufosabb megté- pázását látjuk például abban, amikor a new yorki sirásó munkások összesen 10 cent órabér javítást kémek, ezeket kommunistáknak bélyegzik meg és két hónapon át agyonéheztetik őket, ugyanakkor egy tollhuzással, a mi nagy demokrata politikus uraink saját maguknak ezresekre menő fizetés javítást markolnak ki. Ilyesmit illene észrevenni olyan főpapnak mint Spellman, aki a vallási felebaráti szeretet helyett, a legzüllöttebb foglalkozásba a sztrájktörésbe vezényelte ki papnövendékeit. Nincsen olyan szép szavakba burkolt isteni ige, amibe ezt a gyalázatot befedni lehetne, mert azt is tudni kellene a vallás főpapjainak, hogy az igazságot nem lehet még a sírba sem betemetni. Ezt bizonyítja a new yorki sirásó munkások sztrájkjának letörése, mert végül a bér- javitást megadták nekik, mert az jogos és igazságos volt. Ezt azonban nem mondhatjuk a mi politikus uraink fizetésemelésére, sem pedig a hónapszámban megismétlődő üdüléseikre. Még kevésbé Spellman sztrájktörő működésére, amivel arra adott bizonyítékot, hogy igenis azoknak van igazuk, akik rendületlenül hiszik, hogy a papoknak nagyrésze a fekete reakciót szolgálják az igazi demokráciát szomjazó néptömegekkel szemben. E sorok írója nagyon szeretné legalább egyidőre a Mind- szenty ügyet levenni napirendről, hisz ebben az ügyben már nem igen lehet semmi újat Írni és a megismétlésekre lesz alkalom bőven, majd akkor, amikor a börtönben ülésének évfordulójához érkezünk el. Akkor majd lesz úgyis olyan nagy lárma, bogy annak letompitására meg kell lesz majd ismételni az eddig elmondott sok-sok igazságot. És éppen az igazság kedvéért helyre kell hozzak, pár héttel ezelőtt e helyen történt kijelentést. Ugyanazon napon, amikor Mind- szenty Ítéletét kimondták, közölték a világlapok azt a hirt is, persze csak néhány sorban, hogy Franco bírósága halálra ítélte Marcos Nadalt és Jose Santuet harcos munkásokat és néhány társukat 30 évi börtönre ítélték el. E sorok írója, azt irta, hogy ezeknek a munkásoknak a védelmére nincs semmiféle nagy nemzetközi lárma és elitéltetésüket befejezett ténynek köny- . velte el. Most ki kell jelentsem, hogy a múlt heti híradások nyomán megtudtam, hogy igenis volt közbelépés, még pedig a római pápa által, akinek kérelmére Franco diktátor, Nadal és San- tue halálos ítéletét szintén 30 évi súlyos börtönbüntetésre változtatta át. Mint tudjuk Marcos Nadal a Spanyol Munkásszövetség központi titkára volt, mig