Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-12 / 1570. szám
1949. március 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZTRÁJKTÖRŐ A közelmúltban nagyon gyakran hangzott el, hogy az Egyház történetében első eset az, hogy egy bíborost polgári bíróság elé állítanak. Viszont aki a történelmet ismeri az tudja azt is, hogy számtalan esetben jogos lett volna ilyen eljárás, ha az Egyház hatalma nem gátolta volna a igazságszolgáltatás folyamatát. De ugyancsak első eset az Egyház történetében, hogy egy bíboros, közönséges sztrájktörő szerepére vállalkozzon, mint tette azt Spellman bíboros, aki a Mindszenty ügyben is oly gyászosan szerepelt. A new yörki kardinális hatáskörébe tartozó temető 250 katolikus vallásu sírásója, 8-ik hete sztrájkol jobb munkaviszonyok eléréséért. Az egyház ez alkalommal is kimutatta, hogy egy árnyalattal sem jobb, mint akármelyik kapitalista munkáltató, de bebizonyította azt is, hogy halálos ellensége a munkások szervezkedési és sztrájk jogának, amikor a kardinális 100 papnövendéket rendelt ki sir- ásásra a sztrájk megtörésére és hogy kétség ne álljon fel arra, hogy az Egyház áldását adja a sztrájktörésre, maga a bíboros állt a sztrájktörők élére és vezette őket az aljas munkára. Nagyon jól van ez igy. A bíboros vak gyűlöletében a szervezett munkások ellen, nyíltan megmutatta a munkásoknak, hogy mit várhatnak az Egyháztól s nagyon sok munkás előtt, száz agitátornál jobban igazolja azt, hogy az Egyház a nép ellensége, különösen ha a feneketlen papzsák van veszélyeztetve. Elképzelhessük, hogy milyen szellemben neveli Spellman kardinális a jövő papjait, ha azokat a legaljasabb szerepre, sztrájktörésre használja fel. Milyen “lelki vezetői” lesznek a népnek azok a papok, akiket serdülő korukban sztrájktörésre használ fel a legfelsőbb vezetőjük. Nem a radikálisok, hanem az Egyház reakciós fejei a Spell- manok, Mindszentyk, Őszentsége a pápa az, akik az Egyházat lerombolják. Eddig is tisztába voltunk az Egyház reakciós, a nagytőkét kiszolgáló szerepével, de most a new yorki sztrájktörő sírásók, nem csak 250 dolgozó egyháziak és azok családja szádjából veszik ki a falatot, de egyben ássák a hazug, népellenes Egyház sírját is. Nagyon helyes ha az Egyház legmagasabb vezetője leszáll a tömjénfüst, a bíbor birodalmából és megmutatja az igazi mivoltát, a népellenes, összeesküvő reakcióst, aki lesülyed a legszégyenletesebb szkeb szerepére. LE ÉS ELSZÁMOLÁS A hihetetlenül felfújt Mindszenty ügy elcsendesedett, hiába erőlködik a római központ, hiába talál ki a magyar-amerikai reakció újabb és újabb, de butábbnál butább meséket, ez az ügy befejeződött. Még egy kis zaj lesz a fellélegzés után, de' ez már csak gyenge utórezgése a nagy ricsajnak, amelyre már senki sem figyel fel. Az ügy úgy indult, mint amelyet döntő módon használhatnak ki a hideg háborúban, oly módon, hogy nagy tömegeket mozdíthatnak meg, sőt lehetőnek vélték, ha az olasz, francia katolikus tömegeket is magukkal ragadják, a hideg háborúnak a forróvá tételét elérik. Ez irányban a nemzetközi reakció minden faktora, kitünően játszotta meg a szerepét. Mindegyik elsőrangúan, ha kissé eltulzottan is, ágált a világ színpadán. A kevésbé beavatottak igaznak vélték a felháborodást, a sirás-rivást. A pokol kénköves tüzének vélte a felgyújtott gö- rögtüzet. Minden ment mint a karikacsapás, csak a főszereplő Mindszenty bíboros hercegprímás bizonyult ripacsnak. A hős, a sziklaszilárdan álló apostol, a halállal bátran szembeálló, hitért megfeszítésre kész mártírt, a szabadsághős kombinát szerepét osztották rá a nagy játékban és őkelme egy nyöszörgő, bőrét féltő, mindent bevalló, gyáva ripacs szerepet játszott meg. De ezt azután ölyan élethűen, hogy az egész jól felépített és a sikeresen gördülő tragédia, a negyedik felvonásba a hős megjelenésével komédiává vált. A BEÁLLÍTÁS A letartóztatás után az isteni színjáték rendezői, kezdték felépíteni a főhőst, mint mintaképét a bátorságnak, a hősiességnek, a halálra kész mártírnak. Ezt ^bömbölte a rádió, prédikálták a papok, írták az újságok. De megzavarta a rendezést az a tény, hogy a vádat igazoló iratokat a -“hős” sajátkezüleg irt vallomását, amelyben beismeri a vádakat, a Sárga Könyvet kiadta a kormány. De a jó rendezők nem jöttek zavarba, uj képet állítottak be: Mindszentyt nyomorékká kínozták, olyan orvosságot adtak be, amely magával tehetetlenné tette, a titkára és vádlott társa Zakár megőrült, stb. stb. Minden nagyszerűen ment, a külföldi lapok a tárgyalás előtti napon azt Írták, Magyarországon ostromállapot van, katonaság, rendőrség szállta meg a főbb pontokat, ezrével tartóztassák le a papokat és híveiket. Tiltakozó gyűlések, tüntetések voltak mindenfelé, a kirendelt “tömegek” háborút, diplomáciai szakítást, Népszövetség elé való állítást követeltek. Mindenki izgatott, lázas volt, csak a magyar kormány volt nyugodt és fölényes. Meginvitálta és beeresztette a külföldi lapok tudósítóit és külföldi papokat a főtárgyalásra. ÖSSZEOMLÁS A tárgyalás első napján a nagy rendezés mint egy rosszul épült kártyavár összeomlott. A kormány nem titkolódzóit, az újságírók saját tolmácsaikat vihették magukkal, a vádlottakat a maguk választotta ügyvédek védték. De összeomlott a kínzásokról, dópolásokról szóló mese is abban a pillanatban, amikor a vádlottak megjelentek. Mind egészséges, rajtuk se testi, se lelki terrornak a nyoma sem volt. A londoni Times feb. 4-iki tudósításában ezt írja: “Ülőhelyemről egészen közelről figyelhettem Mindszenty arcát. Olyan ember benyomását kelti, aki tudja mit beszél és akarja is azt mondani.” A Times egyike a legkonzervatívabb lapoknak. Két nappal a tárgyalás előtt még azt irta ugyanaz a tudósitó: “Mindszenty hajlandó börtönbe, sőt ha kell vérpada vonulni a hitéért”. De már a tárgyalás második napján ezt írja a Times tudósítója: “Mindszenty nem kelti oly ember benyomását, aki fanatikusan keresi a vértanuságot, amely szerepben ábrázolni szókták. Mélységesen megbánt mindent, ami történt és azt ismételgeti, hogy a jövőben tisztelni fogja az állam szuverénitását. “Két méter távolságról figyelhettem Mindszentyt, normális, egészséges, minden kábítószerről szóló történet teljesen érthetetlennek tűnik.” Eden volt angol külügyminiszter lapjának a tudósítója a következőket írja: “A bíboros megjelenésén semmiféle változás nem volt látható. Nem fogyott, de nem is gyarapodott fogsága alatt. Teljesen nyugodt és elképzelhetetlen, hogy valaha is bántalmazták, vagy elkábitották volna. “A hercegprímás olyan kijelentéseket is tett, amelyek hasonlítanak a kommunista uralom elfogadásához. Ez a kormányzathoz való alkalmazkodást jelenti.” A kábítószer meséjére csattanó választ adott Peter Burchett, a Daily Express tudósítója a tárgyaláson: “A vegyszert, amelyet állítólag a vádlottakkal kapcsolatban igénybe vettek, minden budapesti gyógyszertárban, mint serkentőszert (stimulánst) szabadon lehet vásárolni. Miután három napig utaztam, hogy a tárgyaláson részt vehessek és nagyon fáradt voltam, magam is bevettem három ilyen tablettát, hogy végig ülhessem a tárgyalást. Az egész lapot megtölthetnénk hasonló idézetekkel, de hiába keresünk hasonló jelentéseket az amerikai magyar sajtóban, ők ezekről nem vesznek tudomást, pedig azt a nyilatkozatot, amely megállapítja, hogy a tárgyalás szabályszerű volt, hogy a külföldi újságírók minden korlátozás nélkül küldhették a tudósításaikat, az összes külföldi tudósítókkal egyetemben a ’’Szabadság” tudósítója is aláírta. A kínzás, kábítószer meséje vele az egész felépített színjáték összeomlott. Mindszenty nem a vérpadra, hanem szabadlábra akart lépni, rettegett az életéért, nem óhajtotta magát megfeszittetni. A katolikus tömegek egyáltalán nem lázadtak, sőt nagyon megvoltak elégedve a kimért büntetéssel. A klérus most már egyezkedni akar, a szombathelyi, a Csanádi püspök és a katolikus papok százai békét óhajtanak nyilatkozatot adnak ki. Ezt sürgeti Mindszenty is, csak a pápa tilalma gátolja ma ezt. De a magyar kormány olyan erősen került ki ebből a pörből, hogy ma már a pápai tilalom és átko- zódás sem tudja megakadályozni a Népköztársaság megerősödését. A magyar nép túlnyomó többsége a kormányzat' mögött áll a “nagy” perben. Budapestről érkező távirati hírek: A Népfrontba felvették Balogh István pártját és a Radikális Demokrata Pártszövetséget, amelyek maradéktalanul fogadták el a Népfront programját. A Szakszervezeti Tanács össz- vezetőségi ülésén Piros László főtitkárhelyettes kijelentette, hogy az 1945-ben megalakult üzemi bizottságok munkájukkal döntő módon járultak hozzá az újjáépítéshez. A rövidesen megválasztandó uj üzemi bizottságok legfontosabb feladata a dolgozók mozgósítása a termelés emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a termelékenység fokozásáért, valamint a dolgozók szakmai tudásának fejlesztése acélból, hogy szakmunkások soraiból a mérnökök és a technikusok tízezrei legyenek kinevelhetek. A népjóléti minisztérium rendeletére a jövőben a 18 éven aluliak, akik meningitiszben, vagy TBC-ben szenvednek, ingyenes sztreptomicin kezelésben részesülnek. A villamosítási terv keretében ez év folyamán 250 magyar községet fognak villanyárammal ellátni. Farkas Mihály honvédelmi miniszter a szovjethadsereg fennállásának 31-ik évfordulóján beszédet mondott. Megállapította, hogy a Szovjetunió felszabadító szerepe az októberi forradalommal kezdődött, amely mélyreható fordulat az emberiség történetében. Azelőtt a forradalmak csupán a kizsákmányolás formájának megváltoztatását jelentették. Az októberi forradalom azonban a munkás- osztályt juttatta hatalomra, amely megszüntette a kizsákmányolást. Farkas miniszter kijelentette, hogy a USA egyre agresszívebben lép fel a belső és a külső demokratikus erők ellen. A polgári demokrácia ereje rohamosan csökken. Ugyanakkor a szocialista proletár-demokrácia, vagyis az igazi demokrácia ereje és vonzása egyre erősbö- dik. A szocializmus állama legyőzhetetlen. A Szovjetunió a világ legerősebb államapparátusává fejlődött. Lenin és Sztálin eszméi feltartózhatatlanul terjednek és a kommunista pártok
