Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-12 / 1570. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1949. március 12. A Mindszenty bűnügy okmányai viseli Magyarországon, vitathatatlan tekintélye volt és van a legitimista tényezők és egyéniségek között. Vezetőnek tekintik.” Lényegében megegyezik ezzel a jellemzéssel az, ami' Baranyai Jusztin állit: “elismerem, hogy a magyarországi legitimista mozgalom vezetője Mindszenty József hercegprímás, aki mellett másodsorban engem tekintettek a mozgalom magyarországi vezetőjének. Úgy a hercegprímás, mint az én politikai állásfoglalásomat minden esetben a legitimizmus eszméje sugalmazta.” Mindszenty legitimista tevékenységének, az illegális szervezkedésben vállalt vezetőszerepének kettős indító rugója volt. Egyrészt alapvető népellenes, demokráciallenes beállítottsága; a magyar nép uralmának külföldi beavatkozással való megsemmisítése után újból a Habsburg dinasztiát kívánta a nép nyakára ültetni, másrészt féktelen személyi becsvágya és hiúsága, amelyet különösen az a gondolat táplált, hogy egy bizonytalan időtartamú átmeneti periódusban mint az ország első “zászlósura” ő maga gyakorolná a legfőbb hatalmat és azt akkor, amikor jónak látná, kegyesen átruházná a királyra. Mindszenty József ezzel a működésével mint a magyarországi legitimista mozgalom vezetője elkövette az 1946. évi VII. törvénycikk 1. paragrafusában meghatározott bűntettet, mert a demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló mozgalmat vezetett és szervezett. (Folytatjuk) Mit írnak az óhazából? (Folytatás) Hasonló szellemű levelet irt Faulhaber bíboros is Spellman- nak, 1947 nov. 21-én, amelyben többek között ezt Írja: “Ez a levél azt az alázatos kérelmet tartalmazza, segítsen nekünk Szent István koronájának megmentésében.” Innitzer bíboros pedig 1948 március 1-én a következő nyilatkozatot tette az amerikai külügyminisztériumban való felhasználási célból. “Megerősítem hogy 1947 november 26-án Cas- telgandolfo-ban beszéltem Őszentsége előtt Szent István koronájának szent ereklyévé való átminősítésének tervéről és hogy ezt a tervet rokonszenvvel fogadták.” Horthy is megtette a magáét és a következő németnyelvű levelet intézte 1948 április 3-án Weilheimből Xn. Pius pápához: “Szentséges Uram! Felhasználom az alkalmat, hogy Csáky gróf egy órán belül Rómába indul, hogy Szenséges Uramat néhány sorral felkeressem. 4 Végtelen örömmel értesültem arról, hogy a mi Szent Koronánkat a koronázási jelvényekkel egyetemben, az amerikaiak az Apostoli Széknek nyújtják át. Kő esett le ezzel a szivemről. Minthogy ez nem történhetik meg egyik napról a másikra, közben lezajlanak az olaszországi választások is és remélem Istentől, hogy azok kedvezően fognak alakulni. Az emberek szeme az utóbbi időkben kinyílt és elképzelhetetlen lenne, hogy az olaszok ne látnák előre egy vetkezményeit. Remélem azt is, kommunista hatalomátvétel kö- hogy de Gasperi miniszterelnök hazája és népe érdekében latba- veti minden energiáját, hogy a hatalom a keresztény és hazafias elemek kezébe jusson. Végtelenül hálás lennék, ha Pajtás ezredes, a Koronaőrségi parancsnok, — már csak politikai okoknál fogva is — az átadás után Rómában maradhatna, hogy megőrizzük azt a hagyományt, amely szerint a Szentkoronának mindenkor magyar őrzője volt. Ez alkalommal is szeretném megismételni azt a kimondhatatlan hálát, amelyet én és családom Szentséges Uram végtelen kegyességével szemben érez. Istennek hála, mind az amerikaiak, mint pedig a többi nemzetek hangulata gyökeresen megváltozott riányunkban és minden okom megvan annak feltételezésére, hogy Státusunk hamarosan újra rendeződik. Gondolataink ezekben a nehéz időkben sokat időznek Szentséges Urunknál és a jövőre nézve minden elgondolható ereje állandóan növekszik. A népi demokráciák az októberi forradalom gyermekei. Beszéde befejezéseképen a honvédelmi miniszter megállapította, hogy az egész világon meggyorsult a fejlődés üteme a szocializmus irányába. jót és az igaz ügy teljes győzelmét kívánjuk. Törhetetlen ragaszkodással maradok Szentséged legodada- dóbb hive.” A szent koronára vonatkozó dokumentumok sorát Montini bíboros, a pápa állam államtitkárhelyettesének a vatikáni kül- ügyek intézőjének 1947 szeptember hó 9-én az esztergomi érseknek irt latinnyelvü levele zárja le, amely igy szól: “Nagyméltóságu Főtisztelendő Uram! Az Amerikai Egyesült Államok szentszéki követe megküldte nekem annak a levélnek másolatát, amelyet Kenneth C. Ro- yall ur, Spellman bíboros Őeminenciájának adott át: a levél a magyar Szentkoronára vonatkozik. Idecsatolva bátor vagyok Neked elküldeni, minthogy arról az ügyről van szó, amely Neked sziveden fekszik. Szent biborod szegélyét alázatosan csókolva, az illő legmé- lyeb tisztelettel vagyok, Eminenciád leghűségesebb és legodaadóbb hive: J. B. Montini.” Kenneth C. Royall, az Egyesült Államok hadügyminisztere 1947 augusztus 11-én irt levelének másolata szerint az államtitkár tudomásul veszi, hogy Spellman bíboros a levelet a magyar prímás felkérése irta meg és közli Spellmann bíborossal, hogy levelének másolatát elbírálás végett továbbította a külügyminisztériumhoz. Mindszentynek valóban “szivén feküdt” a Szent Korona sorsa. Hogy miért, arról saját szavai tanúskodnak: “Ottó megkoronázásához minden körülmények között biztosítani akartam a Szent Koronát ezért mindent elkövettem, hogy a Szent Koronát az amerikai hatóságok a jelenlegi magyar kormánynak ne adják ki. 1947 augusztus 31-i kelettel levelet írtam Chapin budapesti USA követnek és felkértem, eszközölje ki kormányánál, hogy az amerikai hadsereg szállítsa a Szent Koronát Rómába. Levelem magyarázatául előadom, hogy a magyar kormány kikérési lépéseit kívántam minden körülmények között megakadályozni. A háborús előnyomulásról azért tettem említést, mert vártam a harmadik világháború kitörését. Minden tervünk előfeltétele az volt, hogy a Magyar Demokrácia egy közeli, harmadik világháborúban vereséget szenvedjen, még akkor is, ha az ország hadszíntérré is változik.” Legközelebbi munkatársa, titkára és bizalmasa, dr. Zakar András igy jellemezte vallomásában Mindszenty szerepét a legitimista mozgalomban: “Mindszenty hercegprímás a legitimizmus lemarkánsabb képviselője, aki nem szűnt meg hercegprímássá való kinevezése óta ezekről a kérdésekről tárgyalni, beleágyazva őket a konkrét magyar politikai helyzetbe és pártokba és a nemzetközi helyzetbe is. Mint olyan főpapnak, aki legmagasabb egyházi méltóságot > (Az alábbi sorokat Bustya munkástársunk unokaöccsének Budapestről irt leveléből vesz- szük, aki, mint a levélből látjuk a nevelésügy terén fejt ki tevékenységet. — Szerk.) ... A tagok felülvizsgálata, valamint a szemináriumi vizsgák nagyon lefoglaltak, de most már túl vagyunk rajta és a következő oktatási évad csak március elején kezdődik. Próbaképpen küldtem pár újságot, kiváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt ér oda. A Bérmunkást megkaptam, mindjárt gondoltam, hogy te küldted. Az újságot nagyon Köszönöm, sok értékes adatot és anyagot szerzek belőle az előadásaimhoz. “My congratulation” — add át a munkástársaknak. Jóleső érzés, hogy eszméink odaát a nagy kapitalista óceánban is követőkre találtak, “I bég your pardon”, inkább mondhatom, hogy Prófétákra. A Naptár is nagyon tetszett, nemcsak a finom kivitele, hanem a komoly, tudományos alapon felépített értekezései is. A zenéről irt értekezésed (“A zene értékelése” cimü cikk a naptárban. — Szerk.) mint a magamfajta laikus is megállapitja, hosszú évek küzdelmeinek és tanulásának az eredménye. Különösen a zenének mint nemzetközi nyelvnek a magyarázása igen érdekes. Ezt én is tudom egy példával illusztrálni. Körülbelül 2 hónappal ezelőtt egy orosz színésznő játszotta a pesti operában a “Carmen” címszerepét. Mindazonáltal, hogy sem a feleségem, sem én nem tudunk oroT szül, tökéletesen megértettük . . Szeretettel csókol mindnyájatokat Lajos A Miami, Fla.-ban lakó Deutsch Rezső munkástársunk Budapestről kapott leveléből: Szeretett kedves Húgaim és Rezső Bátyám! Valószínű, nem kis meglepetéssel fogjátok levelemet kezetekbe venni. 25 évet -kell letörölni az élet színpadáról, hogy megtaláljuk a kellő hangot, ahogy legutoljára beszéltünk. 25 év nagy idő. Egy egész generáció élete. Azóta nem láttuk egymást és nem hallottunk egymásról. Gyuri öcsémtől kaptam meg címeteket, aki még mindig Palesztinában él. Úgy gondoltam, ideje lesz már ismét felvenni veletek a kapcsolatot és egymásnak beszámolni, mi is történt az alatt a hosszú idő alatt és ha már nem láthatjuk többé az életben egymást, legalább tartsuk fen a kapcoslatot a posta utján. Valószínű sok mindent megtudtatok már Gyuri öcsémtől, mint ahogy én is sok mindenről lettem általa informálva. . . . Életem nehéz és küzdelmes volt. Nem kaptam útlevelet a szülői háztól és azért mindig magamnak kellett megkeresni a stációkat amely irányt és kenyeret adott életemnek. Sok mindennel foglalkoztam, hogy mindennapi kenyeremet megkeressem és ez volt éppen a baj. Ez a küzdelem azonban megacélozott, nevelt és sok minden olyan hasznosra tanított, aminek későbbi életemben hasznát veszem. Világszemlélettel foglalkoztam és ezért nyitott szemmel láttam mindazt, amit kevés ember vesz észre. Sokfelé kalandoztam, kerestem otthonomat, menekültem, amig végre minden révbejött és végre elmondhatom, hogy életem kigyensulyozódott annyira, hogy nem kell félnem a holnaptól. Megtaláltam végre munkahelyemet, ahol munkaképes koromig kenyerem biztosítva lesz és nem kell félnem az öreg kortól, mert az állam azt biztosítja. Mindez azonban csak úgy lett lehetséges, hogy hazánkban egy uj világ alakult, amely még eddig a történelemben nem volt és amely uj világot életemben állandóan áhítottam, ezért harcoltam. Jelenleg minisztériumi tisztviselő vagyok, amiről a régi, úri világban — főleg zsidónak — álmodni sem lehetett. Nyugodt érzés vesz körül amikor körülnézve látom, hogy úgy a kormányban, mint feletteseim egyszerű munkásemberekből kerültek ki, akik életükön keresztül harcoltak ezért a szabadságért, amely végre megvalósult. Igen, Magyarország munkásállam lett, ahol a dolgozóknak a szava döntő és a dolgozók a ha-
