Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-12 / 1570. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. március 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ...... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: üne Year ......... $2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy ........... 5c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás . hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »42 A káromkodó elnök Amerikaszerte kínos feltűnést keltett Truman elnök azzal a durva kifejezéssel, amit a katonai tanácsadójának, Harry H. Vaughan generálisnak a tiszteletére rendezett banketton használt. Az elnök a közönség tudtára akarta adni, hogy dacára a generális ellen irányuló sok kritikának, ő mégis bízik benne és mint mondotta, neki semmiféle “S.O.B.” sem diktálhat, hogy kit nevezzen ki a kabinetjébe. Igaz ugyan, hogy Amerikában elég gyakran használják ezt a “nősténykutyának a fia” kifejezést, amit Truman a kezdőbetűkkel (S.O.B.) jelzett, de az is igaz, hogy itt ez a legdurvább káromkodás, aminek kimondása előtt a férfiak körülnéznek, hogy van-e nő a közelben, mert nők jelenléttében Uyesmit mondani a legnagyobb mérvű Úletlenség. Truman elnök azonban szakított ezzel az ősi amerikai tradícióval és a nagy banketton, több száz férfi és nő hallatára használta ezen csúnya káromló szavakat. Volt is nagy felzúdulás, hiszen ilyesmire még soha sem volt példa! És mint ahogyan egy templom egyesület képviselői mondották, “Truman elnök szégyent hozott arra a magas tisztségre, amit betölt”. Ez a durva káromkodás egy nyűt banketten valóban nem válik az elnöki tisztség díszére. Tudnunk kell azonban azt is, hogy az elnöki kifakadás leginkább Drew Pearson kolumnista ellen irányult, aki már számos cikket irt arról a Vaughen generálisról, akit azon a banketten ünnepeltek, amelyen az elnök ily nagymértékben feledkezett meg magáról. Pearson cikkei szerint ez a Vaughen generális egyike az ország levérmesebb háborús uszitóinak, azonkívül nagy hiú, aki mindenféle kitüntetésekre vágyik. így például éppen most kapott kitüntetést Peron argentínai diktátortól is. Pearson nagy veszedelmet lát abban, hogy ilyen ember informálja az elnököt és ezt bátran meg is irta. Szólj igazat s beverik a fejed, — mondja a közmondás. Ez azonban csak részben igaz jelen esetben. Igaz ugyanis annyiban, hogy Pearson igazmondásáért Truman annyira megharagudott, hogy csúnyán elkáromkodta magát. Viszont egy héttel később az amerikai újságírók egyesülete, az “American Newspaper Guild” a legnagyobb kitüntetésben részesítette azt a Drew Pearsont, akire Truman az “S.O.B.”-t kiáltotta. Az American Newspaper Guüd nem az ujságtulajdonosok, hanem az újságíró alkalmazottak egyesülete. Első nagynevű elnökének Heywood Broun emlékére minden évben dijat ad ki azon újságíró részére, aki az év folyamán a legértékesebb közérdekű szolgálatot nyújtotta. A dijat kiadó bizottság az 1948-as dijat Pearsonnak ítélte azon cikksorozatáért, amellyel leleplezte Parnell J. Thomasnak, az “Unamerican Activities Committee” volt elnökének a fizetésekkel elkövetett csalásait, amiért ezt a nagyszájú, reakciós képviselőt a bíróság vád alá is fogta s a tárgyalás már a napokban esedékes. Egész bizonyos, hogy ennek a Parnell J. Thomas képviselőnek éppen olyan rossz véleménye van Pearson- ról mint akárcsak Trumannak. Truman elnöknek ugyan még más oka is van a haragra, mert Pearson nem csak Vaughan generálisnak adott olyan medáliát a rovatában, amit az érdemeket gyűjtő vitéz nem igen fog kitűzni, hanem hasonló módon irt Truman egy másik tanácsadójáról, For- restal honvédelmi miniszterről is. Forrestalról ugyan már nagyon sokan Írtak, mert általában úgy tartják, hogy ő az amerikai háborús párt vezetője s általános a rettegés, hogy egyszer csak képes lesz a minden poklokat felszabadító harmadik világháborúba zúdítani az országot. Mindenki azt hitte, hogy a választások után Truman meneszteni fogja a Wall Streetnek ezt a kimondott képviselőjét, de mint a napokban megtörtént a diplomáciai szokás szerint, megrongált egészségére való hivatkozással Forrestal kivált a kormányból. Pedig a lapok éppen most közlik azoknak névsorát, akik az 1948-as évi adójukból 500 dollárnál többet kaptak vissza. A törvény ugyanis elrendeli, hogy az előzetes számítás alapján befizetett adókból, ha felülfizetés történt, a fölösleget visszaadják és az 500 dolláron felüli tételeket nyilvánosságra kell hozni. Ebben a listában Forrestal honvédelmi miniszter 13,058 dollárral szerepel. Jól értsük meg; Forrestal honvédelmi miniszter, akinek évi fizetése 15,000 dollár (akk >r még annyi volt), az előre befizetett adókból visszakapott 13,058 dollárt! Ez csak úgy lehetséges, ha a 15 ezer dollárt kitevő fizetését messze meghaladó más, mellék- jövedelmei is voltak. Márpedig a miniszteri állás nem “mellékfoglalkozás”, hanem olyasvalami, ami az ember összes idejét igénybe veszi. Vagy legalább is olyannak képzeljük. De ugylátszik, hogy csak mi képzeljük úgy, mert a valóságban másképpen van. Ezt bizonyítja az a 13,058 dollár, amit az adóból, mint fölösleget kapott vissza Forrestal ur. Dehát mekkora adót fizethetett ez a miniszter?! Mekkora üzletei vannak még a miniszteri “job” mellett? Hallottuk ugyan már eleget (Pearson is megírta már sokszor) hogy Forrestal ur azelőtt a “Dillon and Reed” nemzetközi bankház elnöke volt. Abban az állásában olyan nagy jövedelme volt, hogy az a 15,000 dollár, amit mint miniszter kapott, még borravalónak sem lett volna elegendő. Miért cserélte fel tehát a nagy- jövedelmü állást a kis jövedelemmel? Ugylátszik, hogy már akkor tudta, hogy a nagy jövedelme is megmarad. Ezt bizonyítja az a 13,058 dollár adófölösleg, amit visszakapott. Világos tehát, hogy Forrestal ur csak azért törekedett a miniszteri tárcára, mert ott biztosíthatja a saját és a hozzá hasonló egyének óriási jövedelmeit. Forrestal meg a többi bankárok és iparbárók az amerikai nép legnagyobb kizsákmányolói, akik nagy politikai tisztségeket foglaltak le kiváltságaik biztosítására. mányhivatalokban ha nem is a saját osztálytársaikat, de legaA kizsákmányoltak bizony ezt nem szívesen látják. A kor- lább is valamennyire semleges egyéneket szeretnének látni. A kizsákmányoltak éppen úgy, mint Truman elnök, “S.O.B.” egyénnek nevezik azon kizsákmányolókat, akik a kormányhivatalokba is betelepedtek. Ezért addig, amig ilyen tanácsadói lesznek Truman elnöknek, mindig hallanai fogja az “S.O.B.” kritikát is. Polgárháborút akarnak A TŐKÉS TERMELŐ RENDSZER HÍVEI ÚGY FRANCIA-, MINT OLASZORSZÁGBAN POLGÁRHÁBORÚRA KÉSZÜLŐDNEK. — A KATOLIKUS EGYHÁZ A KÉSZÜLŐDÉS MÖGÖTT. Úgy a Párisból, mint a Rómából érkező hírek szerint az uralmát féltő tőkés termelőrendszer hívei polgárháborúba igyekszenek kergetni a két országot, azt remélve, hogy az ily háború esetén elegendő segítséget kapnak Amerikától a baloldali ellenzék teljes megsemmisítésére. A polgárháború előkészítéséről Franciaországban Maurice Thorez kommunista képviselő*----------------------------------------azon nyilatkozata rántotta le a leplet, amelyben kijelentette, hogy abban az esetben, ha amerikai csapatok szállnák meg Franciaországot, akkor a francia kommunisták mint felszaba- tókat fogadnák az orosz vörös hadsereget. Ezt a nyilatkozatot a francia reakciósok úgy magyarázták, hogy a francia kommunisták hűséget fogadtak az oroszoknak. Erre megindították a kommunisták elleni ha jszát, amely tekintve a francia kommunisták nagy számát, a polgárháború első lépésének tekinthető. A kormány először is a kommunista képviselőket akarja letartóztatni és azért Thorez, Marcel Cachin és mások mentelmi jogainak felfüggesztését kérte. Ugyanakkor a katonatisztek soraiból eltávolították mindazokat, akikről feltételezték, hogy a kommunistákkal szimpatizálnak. E sorok írása idején a francia krízis egyre emelkedik s a polgárháború kitörése attól (Folytatás a 7-ik oldalon) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy ar munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotókat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
