Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-05 / 1569. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1949. március 5. Izrael hadserege A munka társadalma Most, midőn a Palesztinából érkező hirek szerint megindultak a béketárgyalások az uj ország és Egyiptom meg a szövetséges arab államok között, úgy véljük, lapunk olvasóit érdekelni fogja, hogyan szervezte meg Izrael azt a hadsereget, amely az egész világ bámulatára győzelmes harcok árán kényszeritette ki ezt a békét s ezzel biztosította Izrael életét. Nagy meglepetést okozott ez a győzelem, mert az volt az általános vélemény, hogy a zsidók irtóznak a gyilkolástól és azért általában véve nem jó katonák. Zsidó hadsereg nem is volt Jeruzsálem elfoglalása óta, (a Krisztus előtti 70-ik évben,) amikor Titusz római császár véget vetett a zsidók önállóságának. Azóta zsidók csak mint egyes országok polgárai szolgáltak hadseregekben és vettek részt háborúkban s ha kitüntették is magukat, nem mint zsidókat, hanem mint azon országnak a polgárait említették, amelyet szolgálták. A zsidók nagyobb számmal csak ezen század első éveiben kezdték meg a palesztinai letelepülést. Palesztina akkor török gyarmat volt. A gyenge és korrupt uralom képtelen volt a rendet fentartani és a zsidó pionírok, hogy a rablótámadások ellen megvédjék magukat, katonai őrséget szerveztek. Ez a milicia, amelynek a „Hashomer” (őrszem) nevet adták, lett a magja a zsidók hadseregének. Ezen katonai alakulat szerzői között már ott találjuk Dávid Ben-Gu- riont, a jelenlegi miniszterelnököt is. AZ ELSŐ HADOSZTÁLY Az első igazi katonai hadosztályt Joseph Trumpeldor szervezte 1915-ben. Trumpeldor kaukázusi zsidó fiú volt, aki kitüntette magát a madzsuriai orosz hadseregben a japánok elleni háborúban. Port Arthur védelménél egyik karját elvesztette, mire a megmaradt kezébe vette a kardot és úgy harcolt tovább. Elismerésül ő lett az egyetlen zsidó tiszt a cári hadseregben. Később Palesztinába ment, ahol 1920-ban, amikor egy elszigetelt zsidó különítményt vezérelt a túlnyomó arab erővel szemben, elesett. Trumpeldor a zsidó hadosztályt, amelynek a „Zion Mule most “szentségtelenitette” meg a kormány, hogy oda fejkendős, falusi parasztasszonyt nevezett ki. Berky Mihálynét Zemplén megye, Juhász Imrénét meg Szolnok megye főispánjává nevezték ki. Mind a kettő férje odahaza a faluba túrja a 6-8 h,old földet, amig a főispán a megye székhelyén védi a Népi Köztársaságnak az érdekét, még pedig olyan jól, ahogy csak egy népből származott asszony tudja azt intézni. Igazán nem csodálkozunk, hogy Mindszenty és herceg Esz- terházy nem szerették ezt a rendszert. Corps“ nevet adták, tulajdonképpen az angolok támogatására szervezte a németekkel szövetséges törökök elleni harcra. Amikor az angolok Galipolit feladták, a zsidó csapatokat magukkal vitték más frontokra. Kiegészítésükre An g 1 i á b a n, Amerikában és Kanadában önkénteseket soroztak be. Ezekkel együtt alkották a “Zsidó légiót”, amely az azóta elhalt Vladimir Zhabotinsky és David Ben-Guri- on vezetése alatt Alleny tábornok seregében hősiesen küzdött Palesztina felszabadításáért. Ez adta a jogot a zsidóknak arra, hogy Palesztinát független zsidó állam gyanánt követeljék. NEM BÍZTAK AZ ANGOLOKBAN Amikor az első világháború végével Palesztina igazgatása Anglia kezébe került, szerette volna feloszlatni a zsidó csapatokat, de a zsidók rájöttek, hogy nem bizhatják védelmüket az angolokra s azért a légiót átszervezték,az uj katonai alakulatnak a „Hagana“ nevet adták, amely valójában önkéntes polgárőrség volt. Hagana védte meg a zsidókat az 1921-39 közé eső arab támadások idején. Az arabokat már 1936-ban Hitler és Mussolini segíteni kezdték, a zsidóknak tehát meg kellett erősíteni a polgárőrséget. Ebben az időben az angol tisztek egyik része igyekezett együttműködni a zsidókkal, mások azonbon akadályokat gördítettek. A második világháború kitörésekor az angoloknak megint szükségük lett a zsidókra s segítettek felszerelni és kiképezni a zsidó Brigádot, amelyhez felvételre egyszerre harmincezer önkéntes zsidófiu jelentkezett. Ez a Brigád Észak Afrikában és Olaszországban figyelemreméltó sikereket aratott. Ekkor azonban szakadás állt be a zsidó függetlenség harcosai között, mert egy kisebbség úgy vélte, hogy az angolokkal nem lehet és nem szabad kooperálni. Ezek a kooáeráció megakadályozására terrorisztikus módszereket alkakalmaztak. Később ezek újból kétfelé szakadtak. Egyikük az „Irgum Zwei Leumi“ ) Nemzeti Katonai Szervezet) nevet, a másik pedig az “Izrael Szabadságáért Harcolók Csoportja” (Stem csoport) nevet vette fel. A többség azonban továbbra is a Haganaban szolgált. DEMOKRATIKUS HADSEREG Amikor az arab államok megtámadták Izraelt, a három csoport együttesen vette fel a harcot a támadók ellen, Haganah a zsidók rendes hadserege lett. A két terrorista szervezet közkatonái beléptek a rendes hadseregbe, de nem minden vérontás nélkül, a terroristák vezetői azonban még ma is szembeszállanak Izrael kormányával. A hadsereg többsége palesztinai születésű zsidókból került ki. Sokan Vannak azonban, akik (Folytatás a 8-ik oldalon) (a.l.) Akármennyire is puskaporos a levegő, annál fontosabb, hogy az emberiség megismerje a szocializmust. Sokan még ma is hisznek abban, hogy nem lehet az emberiséget az eddigieknél egy sokkal pusztitóbb és kegyetlenebb háborúba vinni. A hangulatot ezerféle módon próbálják naponta fölcsigázni. A gazdasági kiváltságát vesztett uralkodó osztály sohasem fog belenyugodni hatalmának veszteségébe. Az uralmon levők pedig már látják a 12-ik órában az Írást a falon, azért azután próbálják a háborúra való felkészülést természetes folyamatnak tartani. A közmondás igy hangzik. “Akik saját magukat annyira dicsérik, ott valami bajok vannak.” Itten ma állandóan háborúról hallunk. A rádió, a kitartott nagy napilapok, már előre bevezetik a könnyen hívőket, hogy az ellenség már készen áll a támadásra. Közelebbről szemlélve az eseményeket azt látjuk, hogy a kapitalizmus gazdasági rendszerét félti. Azért van az a nagy hü-hó, meg lárma. Igazságosan bírálva a végbemenő eseményeket azt látjuk, hogy az a népréteg, amely évszázadokon keresztül tényleges fentartója volt az emberi társadalomnak, részt akar a társadalom irányításából. Természetesen a gazdaságilag kiváltságos osztály igazságtalannak, sőt törvény ellenes dolognak tartja a néptömegeknek ezen törekvését. Igaz, hogy az Írott törvények mind mellettük szólnak, de mind ezen törvényeket saját maguk készítették, saját osztályuk védelmére. Ha majd a társadalmat ténylegesen fentartók fogják a törvényeket megírni nem fognak külömbséget tenni. A jövendő törvények legfontosabb paragrafusa lesz, hogy mindenkinek egyforma joga van az élet javaihoz, akik hasznos munkájukkal hozzájárulnak annak előállításához. A vitáknak és a háború veszedelmének hátterébe a két társadalmi osztály képezi az ellenfelet. A múlt összes háborúiban nem volt soha olyan nyilvánvaló bizonyíték mint éppen ma, hogy a két különböző gazdasági rendszer nem fér meg békésen egymás mellett. A múlt háborúi is mindig gazdasági előnyökért folytak, dg ma nyíltan, az egész emberi társadalom két különböző gazdasági rendszere vívja élet-halál harcát, hogy melyiknek van joga a társadalom irányítására. Azt már tudjuk, hogy a kapitalista rendszer a háborúk sorozatát zúdította az emberiségre. Ez igazán történelmi tény. Vegyük példának az Egyesült Államokat, amire olyan sokat hivatkoznak és azt mondják ez a lehetőség hazája. Sohasem akarják elismerni, hogy itt is éppen úgy, mint más kapitalista országban, különböző néposztályok vannak. Nem tudom minek nevezik, ha a különböző számadatokat egymás mellé állítsuk. Ma a törvényhozó testületbe nagyon sok adatok kerülnek nyilvánosságra, amikor a minimális munkabért s az aggkori nyugdijat tárgyalják. A mai minimális munkabér 40 cent óránként. A kimutatás szerint 8 millió családnak van 1000 dollárnál kevesebb évi jövedelme. Azután vannak olyan gyárvezetők, akik naponta több mint ezer dollárt kapnak csak fizetés fejében. A'részvényeik utáni jövedelmet nem számítva bele. Egyszerű számítással ki lehet mondani, hogy talán sehol az egész vüágon nincsen olyan éles határvonal a gazdasági osztályok között, mint éppen itt. Ha azonban bárkik arról beszélnek, hogy a föntnevezett gazdasági igazságtalanságot kell megszüntetni, akkor a gazdaságilag kiváltságosak minden rendelkezésükre álló ezközt mozgósitarlak uralmuk megtartására. A ma urai a munka társadalmát úgy képzelik el, ti csak dolgozzatok, mi majd tudjuk, hogy hogyan kell élvezni a ti munkátok gyümölcsét. A társadalmi igazságtalanság ellen küzdőket éppen azok ítélik el, akik sohasem járulnak hozzá munkájukkal a társadalom fentartásához. Akárhogy fog a helyzet kialakulni, akárhogy fog a kapitalizmus fölkészülni, hogy a szocialista eszmék gyakorlati keresztülvitelét megakadályozza, nem fog nekik sikerülni, mert eszméket fegyverekkel kiirtani nem lehet. A munka társadalmi szocializmust jelent. A szocialista eszméket nem a népek megfélemlítésére eszelték ki, mint a vallási dogmákat. A szociaizmusnak érlelő gyökerei mélyen fogamzottak meg a gazdasági igazságtalanságon alápuló kapitalista rendszerbe. Józan ésszel elgondolni nem olyan rettenetes a közösségen alapuló gazdasági rendszer, mint ahogy azt ma a gazdaságilag kiváltságos osztály igyekszik a hiszékenyeket megfélemlíteni. A szocialista társadalom minden tekintetbe sokkal előnyösebb és igazságosabb a mai kapitalista rendszernél. Arra törekszik, hogy az összes társadalmi javakat, amiket közösen termelünk, igazságosan osszuk szét, azok között, akik hozzájárultak annak előállításához. . i Nem igaz, hogy a szocializmus erőszakon alapszik. Ha vannak is szigorú törvényei, csak azért, mert sokan akik idejébe nem tanulták meg a szocializmus gyakorlati lényegét, sokszor ellene vannak és tudatlanságukkal kárára lehetnek. A gazdasági kiváltságukat vesztett osztály pedig állandóan agyarkodni fog az uj rendszer ellen, még akkor is, ha látni fogják, hogy az átlagos emberiség részére többet és jobbat biztosit, mint a régi rendszer. Nekik nem az összemberiség jövője a mérvadó, hanem csak egyéni jólétük. Azért fél a kapitalista osztály annyira egy szocialista társadalom kialakulásától, mert egyéni kiváltságukat látják veszélyben.
