Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-05 / 1565. szám

4 oldal t BÉRMUNKÁS 1949. február 5. BÉRMUNKÁS va“! Nohát kérem, verseidre kelhet ezekkel akármelyik nagyha­zug is? Kell-e még tovább is kutatnunk a hazugság nagybajnoka után? (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: .Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ____________$2.00 Félévre .................. LOO Six Months _ 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A magyar korona Amerikai lapok jelentése szerint az Egyesült Államok kormá­nya nem akarja visszaadni Magyarországnak a magyar koronát, amit a nyilasok a háború utolsó heteiben nyugatra hurcoltak és most az amerikaiak kezében van. A hírek szerint az amerikai kor­mány Spellman bíboros kérésére tagadta meg a korona kiadását. Nem vagyunk ugyan babonásak, de azért komolyan hisszük, hogy a korona olyan ékszer, amely gyakran szerencsétlenséget hoz annak, aki viseli és csaknak mindig romlását jelenti annak az or­szágnak, amelyben viselik. Magyarország ezer esztendős történe­te is igazolja ezt a hitet. Éppen azért, egész komolyan azt ajánl­juk a magyar kormánynak, hogy AJÁNDÉKOZZA EZT A KO­RONÁT AMERIKÁNAK. Először is! Magyarország már köztársaság és reméljük, hogy soha többé nem lesz szüksége koronára. Másodszor; vegyék tekin­tetbe, hogy Amerikában szerfelett ájtatos tisztelettel tekintenek az ilyen ereklyére. De azonkívül amily gyors iramban nyirbálják most itt a demokratikus eszméket, nem lehet tudni, hogy bizonyos idő múltán nem-e kapnak kedvet a királyságra? És akkor nagyon jól jön egy ilyen korona, ha mindjárt ócska is. Manapság már úgy sem tudnak koronát csinálni, kihalt ez a mesterség, helyette in­kább a korona megsemmisítésének szaktudománya emelkedett. De azt is tudjuk, hogy az ilyen koronázásokat mindig a főpa­pok intézik. Lehet, hogy Spellman bíboros, aki Mussolinit is di­csérte, talán már számit is arra, hogy valakit királlyá koronáz és azért készenlétben akar tartani egy koronát, bármilyen ütött- ko­pott is legyen az. És ha már itt tartunk, ajánljuk még azt is, hogy a koronával együtt ajándékozza a magyar kormány Amerikának Zitát, Ottót, meg a többi Habsbrug gyerekeket és ráadásul adja még Eckhard­tot is az összes monarkistákkal együtt, — ne mondják az ameri­kaiak, hogy “smucig” a magyar! Jelentkezett a legnagyobb hazug Amerikában egyre népszerűbbek lesznek a “hazug klubbok”, amelyek tagjai azzal szórakoznak, hogy időközönként összejönnek és hihetetlen nagy hazugságokkal mulattatják egymást. Éven­ként, — rendesen igy farsang táján, — nagy hazugság-versenye­ket rendeznek és gondos elbírálás után kiválasztják az ország “leg­nagyobb hazugját”, aki egy éven át viseli ezt a bajnoki címet. Kedves, ártalmatlan szórakozás ez, mert a furfangos hazug­ságok gyakran mulattatóak s azért időközönként mi is leszoktuk közölni lapunkban a dijatnyert hazugságot. Az idén azonban már többet is tehetünk, megkönnyithetjük a bírálóbizottság nehéz munkáját, mert megtaláltuk a szenzón legnagyobb hazugságát az Amerikai Magyar Népszava véletlenül kezünkbekerült január 14- iki számában. Miután ez is szerfelett kacagtató, nem állhatjuk meg, hogy tovább ne adjuk olvasóinknak. Már csak azért is, mert lapunk olvasói igen jól tudják, hogy az Amerikai Magyar Népszava negyedszázadon át megfizetett, félhivatalos szócsöve volt az összes Horthy kormányoknak. Híven szolgálta Horthy Miklóst, a fasizmus megteremtőjét, századunk legnagyobb bestiáját, majd vele együtt Mussoünit és Hitlert is, nem csak a háború alatt éppen úgy, mint amilyen híven szolgálja most is ezt a förtelmes eszmét. Az Amerikai Magyar Népszava volt az egyetlen idegennyelvü amerikai újság, amely oly szemérmetlenül szolgálta Horthyt és Hitlert még a háború alatt is, hogy az amerikai sajtóiroda vezető­je, Elmer Davis, erőshangu nyílt levélben intette meg ezt a szenny­lapot. Ezt a levelet minden laphoz elküldték, mi is leközöltük és az olvasók bizonyára emlékszenek még rá. Ez a százpercentes fasisz­ta lap most a Magyar Jövővel vitatkozik, hogy melyikük harcolt a fasizmus ellen. Ebben a vitában aztán ezt Írja: A fasizmus elleni harc szükségességét az Amerikai Ma­gyar Népszava hirdette kezdettől fogva, nem pedig a Magyar Jövő, amely akkor kezdte csak a fasizmus elleni harc szüksé­gességét hirdetni, amikor Hitler megtámadta Oroszországot. Ez aztán döfi!! Az Amerikai Magyar Népszava hirdette a fasizmus elleni harc szükségességét! És méghozzá “kezdettől fog­Ugyan mit szólna Goebbels mester ehhez a hazugsághoz? Mert az is értette ám az Uyesmit, ha nem is annyira, mint az Ame­rikai Magyar Népszava szerkesztői. És mit szól hozzá Hinder? Nem az a Hinder, aki Goebbelsszel együtt már nem szólhat sem­mit, hanem a másik, a Marci, — az “ezredes”, — aki a Bányász­lapban leközölt életrajzában megírta, hogy ő hordta az Amerikai Magyar Népszavának a Horthy kormánytól a dollárokat. Mert a Népszaváéknál már akkor is többre becsülték az amerikai dolláro­kat a magyar pengőnél. És ugyan miért küldözgették Horthy Miklósék a dollárokat az Amerikai Magyar Népszavának? Mint most halljuk, csak azért, hogy ez a szennylap a “fasizmus elleni harc szükségességét hir­desse”, noha “kezdettől fogva” csak úgy küzdött a fasizmus ellen, mint ahogy küzd most is, pülanatnyi szünetnélküli készésggel szol­gálattal. Igazán arcátlan merészség kell ahoz, hogy a fasizmusnak azt a támogatását és szolgálatát, amit ez a dögvészes eszme az Amerikai Magyar Népszava részéről “kezdetől fogva” kapott és kap még ma is, fasizmus elleni- harcnak nevezzék! Tisztelettel jelentjük a hazugság-bajnokot kiválasztó bizott­ságnak, ne kutasson tovább, adja oda az idei nagy dijat az Ameri­kai Magyar Népszava szerkeszőinek. Egyről-Masról (Folytatás a 2-ik oldalról) pedig az elsőfokú bíróság dönté­sének a végleges jóváhagyá­sa volt és néhány hónapi “sza­badság” után ismét visszatért Leavenworthba. EZALATT az idő alatt meg­alakult az amerikai Kommunis­ta Párt és annak vezérei nagy erőfeszítést fejtettek ki, hogy íz IWW-t a párt szekere elé fog­ják. A szervezeten belül és kívül folyt a harc, amit ideiglenesen félbeszakított a meghívás a “Vö­rös Szakszervezeti Internacio- nálé” kongresszusára, amely Moszkvában volt megtartva. • A delegátus mint megfigyelő részt vett a kongresszuson es visszatérve jelentése és ajánlata a csatlakozás ellen volt, ami a harc kiujulását jelentette. Közbe azonban elérkezett a fegyverszünet első évfordulója és ezzel a “Centrália Tragédia”, amikor a hazafias csőcselék megtámadta az IWW helyiségét és mivel a támadás előre 'meg­fontolt szándékkal történt, ami­ről tudtak az IWW tagjai és kö­vetelték a hatóságoktól, hogy a helyiséget lássa el kellő véde­lemmel, amit megtagadtak. Er­re az IWW tagjai jogtanácsos­hoz fordultak tanácsért, aki azt ajánlotta, hogy ha a hatóságok nem hajlandók védelmet nyúj­tani, vállalja a tagság. Úgy is történt és amikor a csőcselék megtámadta a helyi­séget, minden rendelkezésére ál­ló eszközzel védelmezték a bent- levők. A támadók vezérei, akik az ajtókat betörték, életükkel fi­zettek és mindkét oldalon sok volt a sebesült. A tragédia azonban itt nem ért véget, hanem a bosszúért li­hegő csőcselék azon éjjel elfog­ta az IWW egy tagját és a vá­ros határában meglincselték Wesley Everest. A hatóságok is munkához láttak és a helyiség védelmezői közül kilencet és a jogtanácsost gyilkosság vádja alá helyezték. A tárgyaláson Chaplin, mint a Federated Press hírszolgáltató I vállalat tudósítója vett részt és tapasztalatait könyvében részle­tesen ismerteti. A tárgyalás eredménye, mint ismeretes: két vádlottat felmen­tettek, egyet őrültnek nyüváni- tottak és hetet — egyenként — negyven évi börtönre Ítéltek el. (Folytatás a jövő héten) ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, aniig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. • E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belUL <

Next

/
Thumbnails
Contents