Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-05 / 1565. szám

1949. február 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KOLHOZ VAGY SZÖVETKEZET? A társadalomnak ama nagy­szabású változása, amely Ma­gyarországon és a többi kelet európai államokban szemünk előtt megy végbe, gyökeresen változtassa meg az eddigi gaz­dasági felépitésüket. Az uj társadalmi rendszer rö­vid három év alatt, teljesen fel­számolta a régi rendszer haszon élvezőit. Elsősorban ezekben a túlnyomó részt földműves orszá­gokban, ahol a föld párezer nagybirtokos és az egyház kezé­ben volt, mig a földművelő né­pesség többsége, vagy teljesen földtulajdon nélküli volt, vagy egy-két hold földdel birt, amely azonban nem mentesítette a pa­raszti bérmunka alól, a földet elvette minden kárpótlás nélkül az eddigi hasoznélvezőitől és azt felosztotta a nincstelen és a kis parasztság között. Ezzel a lépéssel, amely úgy­szólván az első lépése volt az uj rendszernek, kihúzta az orszá­got uraló földbirtokösság alól a gazdasági alapot, amely nélkül ez az élősdi réteg, egyik napról a másikra, mint uralkodó osz­tály teljesen megsemmisült.. Ha nem is ilyen gyors ütem­ben, de fokozatosan felszámolta a nagytőkét is minden vonalon. A gyárakat, a bankokat, a bá­nyákat, a közüzemeket majdnem teljesen államtulajdonba vette át. Ezeket a lépéseket, amelyek természetszerűleg a régi rend­szer élvezőiből óriási ellenszen­vet váltott ki, az uj rendszer, a szőcializmushoz vezető útnak je­löli meg, mint egy átmenetet a kapitalista termelési rendszer­ből a kollektiv termelési rend­szerbe. Az uj gazdasági rendszer, amely fokozatos felemelkedést ad az ipari proletáriátusnak, munkásság nagy tömegei közötte nagy tetszéssel találkozott, mert hiszen ez a változás csak jobbat jelenthet a bérmunkásoknak, akik jól tudják, hogy a kapita­lista termelési rendszernek mai előrehaladott formája, mely mind kevesebb kézbe tömöríti termelő eszközöket, nagyon ke­vés, majdnem semmi lehetősége sincs arra, hogy kikerüljön bérmunkások osztályából, leg­feljebb tengődő kisiparossá le­het, amelynek a sorsa egyálta­lán nem jobb a bérmunkásénál. Miután az ipari munkásság megértette azt, hogy amikor dől gozik a maga és a gyermekei jö vőjét építi, hogy a munkájának az értéktöbbletét nem viszi el henye tőkés, hanem az a jövő építésére lesz fordítva, sziyvel lélekkel feküdt bele a termelés­be, az ország újjáépítésébe oly sikerrel, amely messze felülmúl ja a profit rendszerén álló or­szágok termelését és ujjáépité sét. Egészen más a helyzet a kis parasztság, az ujgazdák és a még földhöz nem jutott földmű velő nép kérdésénél. Itt számos olyan problémával áll szemben az uj rendszer, amelynek a meg­oldása elengedhetetlenül sürgős szükségesség. Ezeket a tagad­hatatlant fennálló nehézsége­ket és ellentéteket igyekszik a reakció kihasználni, hogy az uj rendszer felépítésébe zavaro­kat idézzen elő. A probléma a következő: A földosztás a magyar nagybirtok rendszert megszüntette és az ezer holdas egységek helyére 3- 10 holdas termelési egységeket állított, amely elaprózott, primi­tiv, tervszerűség nélkül megmű­velt kisbirtokok képtelenek ar­ra, l)ogy az ország szükségletein kívül, kivitelre termeljenek, amelyre mint fizető eszközre az ipari társadalommá épülő or­szágnak olyan nagy szüksége van. Vizsgáljuk meg a falu helyze tét, a történelmi materializmus szemüvegén keresztül, figyelem, se véve annak minden módoza­tát. A FALU ÖSSZETÉTELE Amig az ipari munkásság egy­séges osztályt képes, ez legke­vésbé sem mondható el a pa­rasztságról, amelyet mint egy séges osztályt elképzelni nagy tévedés volna. Dacára, hogy nagybirtok megszűnt, ez még nem jelenti, hogy a parasztság között az osztálykülömbség is megszűnt. Sőt a falu rétegező- döttsége ma nagyobb, mint bár­mikor a múltban. A régi törpe birtokos és az uj gazdák mellett ott van a középbirtokos paraszt­ság, a maga 25-50 holdjával, aki maga és a családja résztvesz a termelésben, de más bérmun­kást is alkalmaz, azt a falu kö­zéposztályának lehet nevezni De ott van a nagy, vagy zsíros paraszt, másként a kulák, aki 50-200 hold földjével képezi falu arisztokráciáját, a kizsák- mányolóját, aki már gépi erőve dolgozik és bérmunkásokat al kalmaz, ez képezi a falu kapita listáját. De ott vannak még azok is, akiknek különböző okokból nem jutott föld, a föld nélküli parasztság, amely természetes szövetségese az uj gazdáknak és a kisbirtokosnak, akik élesen szembe állnak az őket kizsákmá nyoló kulákokkal és a vele leg. többször egy vonalon haladó középosztállyal. Tehát a falun is meg van az osztályozódás és igy az osztály harc is. A nagy és középparaszt amely gazdaságosabban termel a nagyobb területen, a jobb gaz. dasági felszereléssel, elegendő tőkével, mint a kisparaszt, mely nek a termelési módszere még mindig a száz év előtti, legfel jebb avval a külöbséggel, hogy a faeke helyett, vasekét használ nem lóval nyomtat, hanem csép lőgépet bérel a nagygazdátó amelyért ma nem pénzt, hanem robotot (munkaerőt) követel kulák. Ez az osztályharc nem csak abban nyilvánul meg, hogy a nagyparaszt mint bérmunkást kizsákmányolja a kisparasztot, hanem, hogy a gazdasági erejé­vel, a jövedelmezőbb termelésé­vel folyton gyarapodik, az eset­leg eladásra kerülő birtokokat magához kaparintsa és valóság­gal átveszi az uralmat -a falu fe­lett, amelyben nagy segítségére van a pap, a volt földbirtokos és annak gazdatisztjei és más le­csúszott falusi és a városból oda­menekült ur. A kormányzat igyekszik a ku- lákság eme törekvéseit ellensú­lyozni egyrészt a fokozatos adó­zással, másrészt pedig azzal a rendelettel, amely szerint az el­adásra kerülő földre a kormány­nak van elsőbbségi joga a meg­vásárlásra. GAZDASÁGOS TERMELÉS A mai kedvező konjukturába természetesen könnyen és elég­gé magas áron adhassa el min­den termelő áruját, de ez csak időleges dolog, mert ahogy a há- x>ru dúlta országok termelése íelyreáll, ahogy azok termése is nacra kerül, már pókkal nehe­zebb lesz az, hogy a mai terme­lési módszerrel a kis paraszt gazdaságok elegendő értéket kapjanak a termésükért ahoz, íogy emberi életmódott élhesse­nek.. Másrészt a mai irányított termelési rendszerben anarchiá­ra vezet az, ha egymillió kisgaz­da a maga legjobb belátása sze­rint termel, ezzel egyes árukban hiány állna be, mig más áruk- aan túltermelés következne be. A kisparasztság külterjes tér- melést folytat, ami nem gazda­ságos, de 3-6 hold földön nem lehet modern ipari növényeket, rizst vagy gyapotot termelni, amelyhez különleges felszerelés szükséges. De nem alkalmas a kis gaz­daság az állattenyésztésre sem Ma, mikor a szükségletnek meg­felelő az erre a célra kitenyész­tett állatok kerülnek a piacra, a kisparaszt riskája, vagy korcs malaca nem versenyképes a mo­dern gazdaságok elsőrangú ál­latállományával. Ezeket a problémákat sürgő­sen meg kell oldania a Népi De­mokráciáknak, amelyeknek a célja a népesség életnívójának, kultúrájának a felemelése, vi­szont a falu kisemberei a mai termelési módszerekkel nem, hogy legalább megtarthatnák a mai kedvező konjukturával elért kis eredményeket, hanem le kell, hogy sülyedjenek a kisparaszt régi életmódjára. hogy a kisparaszti tulajdon alapján a nagy gazdasági terme- és előnyeit lehessen elérni, ar­ra szólítsa fel a kisparasztságot, íogy önkéntesen, minden kény­szer nélkül, Termelési Szövetke­zetekbe tömörüljön. Ezek a szövetkezetek minden „ elképzelhető támogatást meg­kapnak a kormánytól, hogy a termelést a legmagasabb fokra emeljék. A legmodernebb mező- gazdasági gépeket, a legjobb fajtájú állatokat, nemesitett ve­tőmagokat, műtrágyát és tudo­mányos irányítást, ahogy ezt már a meglevő termelő szövet­kezetek megkapták. Természetesen a kormány erős propagandát folytat a szö­vetkezeti eszme elterjesztésére, de ehez nem használ erőszakot, még gyenge nyomást sem, csak egyszerűen elviszi a falu legér­telmesebb embereit a már mű­ködő szövetkezetekbe, ott bemu­tatják az elért eredményeket, a fajtiszta állatállományt, a mo­dern gépeket és főleg az elért keresetet, a modern falusi háza­kat. Ez a módszer kitünően be­vált és gomba módra alakulnak a termelő szövetkezetek, nem csak a nyerstermény előállításá­ra, hanem annak a feldolgozásá­ra és értékesítésére is. így ala­kultak hentesáru, tejtermék fel­dolgozó, gyümölcs, főzelék és hús konzerv gyárak, bor és gyü­mölcs értékesítő szövetkezetek és sok más formája a közös ter­melésnek. Természetesen minden tagnak meg van a maga veteményes kertje, a maga állattenyészete, amelyek a saját szükségletét el­lássák. Ne sírjanak se a rosszhisze- * mü, se a jóhiszemű féltői a pa­rasztságnak, nem veszik el a pa­raszttól a földet, csak egyszerű­en felfogják emelni olyan élet­nívóra, amelynél megfogja érte­ni azt, hogy csak a közös ter­melésből fakad a jólét. Ezzel a felismeréssel eléri azt, hogy már nem is lesz neki fontos az, hogy hol, vagy egyáltalán vannak-e határcölöpök. AMERIKAI PAPOK ELÍTÉLIK MINDSZENTYT (Folytatás a 1-ső oldalról) MI A MEGOLDÁS? A kormányzatok megtalálták a falu felemelkedésének a meg­oldását, amely miatt sir a rossz­hiszemű ellenforradalmártól, a jóhiszemű Fülöp Ilonáig, hogy a magyar kormány elakarja venni a kisparaszttól a kapott földet és kolhozokat, kollektiv gazdaságokat óhajt belőle csi­nálni és a független kisgazdából az “állami rabszolgája” lesz. Magunk részéről természete­sen csak helyeselni tudnánk, ha ma már a Népi Demokráciákba olyan volna a helyzet, hogy «ki­lehetne huzni a határ cölöpöket és megvalósítható volna a kol­lektiv termelési rendszer. De er­re még a helyzet nem érett. Ezt jól tudja a kormány is és azért, kívánjon gyöngédséget az ellen­feleitől”. A protestáns lap cikké­nek a konklúziója az, hogy a Római Katolikus Egyház a pá­pával az élén “szent háborút” akar kirobbantani, ami ellenke­zik a békeszerető katolikusok felfogásával, amit például Rév. Gerald Vann, a dominikánusok “Blackfriars” cimü lapjában el­itéit, mert mint mondotta; “Nin­csen igazságos háború, mert minden háború immorális.” A pápa karácsonyi szózata, amely valóságos hadüzenet volt a népi demokráciák ellen, a ka­tolicizmus szemüvegén át nézve antikrisztusi, vagyis keresztény­ellenes volt. If j. Borsody-Bevilaqua Béla Clark igazságügyminiszter oly törvényt kér a kongresszustól, amely elrendeli, hogy a kémek regisztráljanak. — Miért nem követel mindjárt olyan törvé­nyeket is, amelyek elrendelik a rablógyilkosoknak, hogy jelent­sék be üzleteiket? «

Next

/
Thumbnails
Contents