Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-05 / 1565. szám
1949. február 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KOLHOZ VAGY SZÖVETKEZET? A társadalomnak ama nagyszabású változása, amely Magyarországon és a többi kelet európai államokban szemünk előtt megy végbe, gyökeresen változtassa meg az eddigi gazdasági felépitésüket. Az uj társadalmi rendszer rövid három év alatt, teljesen felszámolta a régi rendszer haszon élvezőit. Elsősorban ezekben a túlnyomó részt földműves országokban, ahol a föld párezer nagybirtokos és az egyház kezében volt, mig a földművelő népesség többsége, vagy teljesen földtulajdon nélküli volt, vagy egy-két hold földdel birt, amely azonban nem mentesítette a paraszti bérmunka alól, a földet elvette minden kárpótlás nélkül az eddigi hasoznélvezőitől és azt felosztotta a nincstelen és a kis parasztság között. Ezzel a lépéssel, amely úgyszólván az első lépése volt az uj rendszernek, kihúzta az országot uraló földbirtokösság alól a gazdasági alapot, amely nélkül ez az élősdi réteg, egyik napról a másikra, mint uralkodó osztály teljesen megsemmisült.. Ha nem is ilyen gyors ütemben, de fokozatosan felszámolta a nagytőkét is minden vonalon. A gyárakat, a bankokat, a bányákat, a közüzemeket majdnem teljesen államtulajdonba vette át. Ezeket a lépéseket, amelyek természetszerűleg a régi rendszer élvezőiből óriási ellenszenvet váltott ki, az uj rendszer, a szőcializmushoz vezető útnak jelöli meg, mint egy átmenetet a kapitalista termelési rendszerből a kollektiv termelési rendszerbe. Az uj gazdasági rendszer, amely fokozatos felemelkedést ad az ipari proletáriátusnak, munkásság nagy tömegei közötte nagy tetszéssel találkozott, mert hiszen ez a változás csak jobbat jelenthet a bérmunkásoknak, akik jól tudják, hogy a kapitalista termelési rendszernek mai előrehaladott formája, mely mind kevesebb kézbe tömöríti termelő eszközöket, nagyon kevés, majdnem semmi lehetősége sincs arra, hogy kikerüljön bérmunkások osztályából, legfeljebb tengődő kisiparossá lehet, amelynek a sorsa egyáltalán nem jobb a bérmunkásénál. Miután az ipari munkásság megértette azt, hogy amikor dől gozik a maga és a gyermekei jö vőjét építi, hogy a munkájának az értéktöbbletét nem viszi el henye tőkés, hanem az a jövő építésére lesz fordítva, sziyvel lélekkel feküdt bele a termelésbe, az ország újjáépítésébe oly sikerrel, amely messze felülmúl ja a profit rendszerén álló országok termelését és ujjáépité sét. Egészen más a helyzet a kis parasztság, az ujgazdák és a még földhöz nem jutott földmű velő nép kérdésénél. Itt számos olyan problémával áll szemben az uj rendszer, amelynek a megoldása elengedhetetlenül sürgős szükségesség. Ezeket a tagadhatatlant fennálló nehézségeket és ellentéteket igyekszik a reakció kihasználni, hogy az uj rendszer felépítésébe zavarokat idézzen elő. A probléma a következő: A földosztás a magyar nagybirtok rendszert megszüntette és az ezer holdas egységek helyére 3- 10 holdas termelési egységeket állított, amely elaprózott, primitiv, tervszerűség nélkül megművelt kisbirtokok képtelenek arra, l)ogy az ország szükségletein kívül, kivitelre termeljenek, amelyre mint fizető eszközre az ipari társadalommá épülő országnak olyan nagy szüksége van. Vizsgáljuk meg a falu helyze tét, a történelmi materializmus szemüvegén keresztül, figyelem, se véve annak minden módozatát. A FALU ÖSSZETÉTELE Amig az ipari munkásság egységes osztályt képes, ez legkevésbé sem mondható el a parasztságról, amelyet mint egy séges osztályt elképzelni nagy tévedés volna. Dacára, hogy nagybirtok megszűnt, ez még nem jelenti, hogy a parasztság között az osztálykülömbség is megszűnt. Sőt a falu rétegező- döttsége ma nagyobb, mint bármikor a múltban. A régi törpe birtokos és az uj gazdák mellett ott van a középbirtokos parasztság, a maga 25-50 holdjával, aki maga és a családja résztvesz a termelésben, de más bérmunkást is alkalmaz, azt a falu középosztályának lehet nevezni De ott van a nagy, vagy zsíros paraszt, másként a kulák, aki 50-200 hold földjével képezi falu arisztokráciáját, a kizsák- mányolóját, aki már gépi erőve dolgozik és bérmunkásokat al kalmaz, ez képezi a falu kapita listáját. De ott vannak még azok is, akiknek különböző okokból nem jutott föld, a föld nélküli parasztság, amely természetes szövetségese az uj gazdáknak és a kisbirtokosnak, akik élesen szembe állnak az őket kizsákmá nyoló kulákokkal és a vele leg. többször egy vonalon haladó középosztállyal. Tehát a falun is meg van az osztályozódás és igy az osztály harc is. A nagy és középparaszt amely gazdaságosabban termel a nagyobb területen, a jobb gaz. dasági felszereléssel, elegendő tőkével, mint a kisparaszt, mely nek a termelési módszere még mindig a száz év előtti, legfel jebb avval a külöbséggel, hogy a faeke helyett, vasekét használ nem lóval nyomtat, hanem csép lőgépet bérel a nagygazdátó amelyért ma nem pénzt, hanem robotot (munkaerőt) követel kulák. Ez az osztályharc nem csak abban nyilvánul meg, hogy a nagyparaszt mint bérmunkást kizsákmányolja a kisparasztot, hanem, hogy a gazdasági erejével, a jövedelmezőbb termelésével folyton gyarapodik, az esetleg eladásra kerülő birtokokat magához kaparintsa és valósággal átveszi az uralmat -a falu felett, amelyben nagy segítségére van a pap, a volt földbirtokos és annak gazdatisztjei és más lecsúszott falusi és a városból odamenekült ur. A kormányzat igyekszik a ku- lákság eme törekvéseit ellensúlyozni egyrészt a fokozatos adózással, másrészt pedig azzal a rendelettel, amely szerint az eladásra kerülő földre a kormánynak van elsőbbségi joga a megvásárlásra. GAZDASÁGOS TERMELÉS A mai kedvező konjukturába természetesen könnyen és eléggé magas áron adhassa el minden termelő áruját, de ez csak időleges dolog, mert ahogy a há- x>ru dúlta országok termelése íelyreáll, ahogy azok termése is nacra kerül, már pókkal nehezebb lesz az, hogy a mai termelési módszerrel a kis paraszt gazdaságok elegendő értéket kapjanak a termésükért ahoz, íogy emberi életmódott élhessenek.. Másrészt a mai irányított termelési rendszerben anarchiára vezet az, ha egymillió kisgazda a maga legjobb belátása szerint termel, ezzel egyes árukban hiány állna be, mig más áruk- aan túltermelés következne be. A kisparasztság külterjes tér- melést folytat, ami nem gazdaságos, de 3-6 hold földön nem lehet modern ipari növényeket, rizst vagy gyapotot termelni, amelyhez különleges felszerelés szükséges. De nem alkalmas a kis gazdaság az állattenyésztésre sem Ma, mikor a szükségletnek megfelelő az erre a célra kitenyésztett állatok kerülnek a piacra, a kisparaszt riskája, vagy korcs malaca nem versenyképes a modern gazdaságok elsőrangú állatállományával. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldania a Népi Demokráciáknak, amelyeknek a célja a népesség életnívójának, kultúrájának a felemelése, viszont a falu kisemberei a mai termelési módszerekkel nem, hogy legalább megtarthatnák a mai kedvező konjukturával elért kis eredményeket, hanem le kell, hogy sülyedjenek a kisparaszt régi életmódjára. hogy a kisparaszti tulajdon alapján a nagy gazdasági terme- és előnyeit lehessen elérni, arra szólítsa fel a kisparasztságot, íogy önkéntesen, minden kényszer nélkül, Termelési Szövetkezetekbe tömörüljön. Ezek a szövetkezetek minden „ elképzelhető támogatást megkapnak a kormánytól, hogy a termelést a legmagasabb fokra emeljék. A legmodernebb mező- gazdasági gépeket, a legjobb fajtájú állatokat, nemesitett vetőmagokat, műtrágyát és tudományos irányítást, ahogy ezt már a meglevő termelő szövetkezetek megkapták. Természetesen a kormány erős propagandát folytat a szövetkezeti eszme elterjesztésére, de ehez nem használ erőszakot, még gyenge nyomást sem, csak egyszerűen elviszi a falu legértelmesebb embereit a már működő szövetkezetekbe, ott bemutatják az elért eredményeket, a fajtiszta állatállományt, a modern gépeket és főleg az elért keresetet, a modern falusi házakat. Ez a módszer kitünően bevált és gomba módra alakulnak a termelő szövetkezetek, nem csak a nyerstermény előállítására, hanem annak a feldolgozására és értékesítésére is. így alakultak hentesáru, tejtermék feldolgozó, gyümölcs, főzelék és hús konzerv gyárak, bor és gyümölcs értékesítő szövetkezetek és sok más formája a közös termelésnek. Természetesen minden tagnak meg van a maga veteményes kertje, a maga állattenyészete, amelyek a saját szükségletét ellássák. Ne sírjanak se a rosszhisze- * mü, se a jóhiszemű féltői a parasztságnak, nem veszik el a paraszttól a földet, csak egyszerűen felfogják emelni olyan életnívóra, amelynél megfogja érteni azt, hogy csak a közös termelésből fakad a jólét. Ezzel a felismeréssel eléri azt, hogy már nem is lesz neki fontos az, hogy hol, vagy egyáltalán vannak-e határcölöpök. AMERIKAI PAPOK ELÍTÉLIK MINDSZENTYT (Folytatás a 1-ső oldalról) MI A MEGOLDÁS? A kormányzatok megtalálták a falu felemelkedésének a megoldását, amely miatt sir a rosszhiszemű ellenforradalmártól, a jóhiszemű Fülöp Ilonáig, hogy a magyar kormány elakarja venni a kisparaszttól a kapott földet és kolhozokat, kollektiv gazdaságokat óhajt belőle csinálni és a független kisgazdából az “állami rabszolgája” lesz. Magunk részéről természetesen csak helyeselni tudnánk, ha ma már a Népi Demokráciákba olyan volna a helyzet, hogy «kilehetne huzni a határ cölöpöket és megvalósítható volna a kollektiv termelési rendszer. De erre még a helyzet nem érett. Ezt jól tudja a kormány is és azért, kívánjon gyöngédséget az ellenfeleitől”. A protestáns lap cikkének a konklúziója az, hogy a Római Katolikus Egyház a pápával az élén “szent háborút” akar kirobbantani, ami ellenkezik a békeszerető katolikusok felfogásával, amit például Rév. Gerald Vann, a dominikánusok “Blackfriars” cimü lapjában elitéit, mert mint mondotta; “Nincsen igazságos háború, mert minden háború immorális.” A pápa karácsonyi szózata, amely valóságos hadüzenet volt a népi demokráciák ellen, a katolicizmus szemüvegén át nézve antikrisztusi, vagyis keresztényellenes volt. If j. Borsody-Bevilaqua Béla Clark igazságügyminiszter oly törvényt kér a kongresszustól, amely elrendeli, hogy a kémek regisztráljanak. — Miért nem követel mindjárt olyan törvényeket is, amelyek elrendelik a rablógyilkosoknak, hogy jelentsék be üzleteiket? «
