Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-29 / 1564. szám
1949. január 29. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ÜDVÖZLET! Amikor itt nálunk a reakció mind erősebben készül, hogy gátat emeljen minden haladás ellen, amikor Amerika a jó nagybácsi, kit minden reakciós banda megpumpolhat azzal a jelszóval, hogy a vörösök ellen harcol, amikor billiókat áldoz a kormányunk mindenfelé a világon, hogy visszgforditsa az idő kerekét, amikor minden lebukott politikust, akasztófa alól szökött fasisztát a keblükre ölelnek, tárt karokkal fogadnak ebbe a “szabadság” hazájába, amikor a “liberálisok” is csatlakoztak a radikálisok elleni boszorkány üldözéshez, akkor uj reménység önti el az öntudatos, harcos proletárok szivét. Uj csillag ragyog fel Ázsia egén, amelyet ujong- va, hozsannával fogad az egész világ forradalmi munkássága. Ez az uj üstökös bizonyságot tesz arról, hogy a küzdelmünk nem meddő, mert ha kitartással, odaadással, áldozatkészséggel folytatjuk harcunkat, az eredmény nem marad el. A kapitalista társadalmi rendszer pusztulása és egy uj társadalmi rendszer születése a szemünk előtt folyik le, igazolva az eszme győzelmét szerte a világon. A borzalmas világháború amelyben annyi emberélet és érték pusztult el, alapjában ráz- kódtatta meg a tőkés termelési rendszert. Marshall Planekkel, Truman doktrínákkal, meg lehet ideig-óráig támasztani a dülede- ző gazdasági felépítményt, de megmenteni nem lehet. “BANDITÁK” GYŐZTEK! Három éven keresztül szünet nélkül dúlt a polgárháború Kínában, amely rengeteg emberélet pusztulása után elérkezett a végéhez. Kinai Néphadsereg teljes győzelmet aratott Chiang zsoldosai felett. A korrupt generális tolvaj családjával és rabló társaival együtt menekül. Csak órák kérdése, hogy a Nemzeti kormány minden feltétel nélkül megadja magát a kinai szovjeteknek és a több mint 400 milliós kinai nép felsorakozik a felszabadult népek frontjához. A nagy kinai birodalomban megszűnt a tőkések, földbirtokosok és tábornokok uralma, de megszűnik az az állapotos, melyért a hatalmas birodalmat az amerikai-angol tőkések gyarmatává tette. Amikor a kinai nép elérkezett ahoz a pillanathoz, hogy évezredes rabságából felszabadul és saját urává lett, az egész világ öntudatos proletársága, kirobbanó lelkesedéssel üdvözli a győzedelmes kinai népet és annak nagyszerű, hősies hadseregét. Jól emlékszünk rá, hogy a világsajtó éveken keresztül csak banditáknak, legjobb esetben lázadóknak, szedett-vedett csür- hének bélyegezte őket és minden öntudatos forradalmár viszont nem csak a kinai nép, de az egész elnyomott proletárság hőseinek, szabadság harcosainak tartotta a kinai Néphadsereget, szeretettel, aggodalommal figyelte gigászi harcát, amelyet éveken keresztül folytatott. Ezt a szeretetet kiéredemlték és most, amikor a “banditák”- ból egy az egész kapitalista világgal szemben győzelmes, milliós hadsereg lett, teljes szivvel kiáltjuk feléjük: Üdvözlet! A GYŐZTES Nem csak a kinai nép győzött és szabadult fel, de hatalmas lökést ad az egész világ és főleg a gyarmati népek szabadságharcának. Az amerikai fegyverekkel és pénzel elnyomott gyarmati szabadságharcok újra felfognak lángolni. Különösen a kinai birodalom körül élő rokon népeknél és csak idő kérdése, hogy az angol, francia, holland gyarmatok Ázsiában összeomoljanak, de kihatással lesz az afrikai gyarmatok népének a szabadságért való harcára is. Megerősíti a Szov/jet és az európai Népi Demokráciák egységfontját, mert kétségtelen az, hogy a kialakuló uj kinai birodalom lecsatlakozik ehez a fronthoz, hogy egységesen szálljanak szembe a tőkés országok háborús felkészülésével. Kihatással lesz a francia, olasz, japán népek felszabadulási küzdelmére, amely Marshall plannel, amerikai pénzel igyekszik visszaszorítani. Megerősíti a görög nép szabadságharcát is, amelyet miként a kinai népet, a saját elnyomói amerikai pénzel és fegyverrel igyekeztek legyőzni. De serkentőleg fog hatni min- »denkire szerte a világon, aki hisz és harcol a munkásosztály fel- szabadulásáért a szocialista társadalmi rendszerért. VESZTESEK Nemcsak a kinai elnyomók szenvedtek halálos csapást, akiknek hatalma megszűnt a kinai nép felett, de kiheverhetet- len csapást szenvedtek az imperialista tőkés hatalmak és első sorban Amerika, amely pénzel, fegyverrel támogatta Chiang uralmát. Mindenki tisztába volt azzal, hogy a legkorruptabb, leggyalázatosabb uralmi rendszert támogatták, hogy a küldött segélyt ellopják a tolvajok akik uralmon vannak, de szá- molatlanul tömtük ezt a zsebrák bandát, csak hogy megmentsük a megmenthetetlent, a tőkés termelési rendszert. Amerika beavatkozása, sok millió kinai nép életébe került, mert csak Amerika támogatása tette lehetővé, hogy Chiang ban-, dája három éven át állt ellent. Ezt jól tudja a kinai nép is és ezért van az, hogy Amerikát mint a kinai nép ellenségét tartják számon, ezt köszönhetjük a kormány kétbalkezes külpolitikájának. De az amerikai pénz, fegyverek, kiképző tisztek, csak hátráltatták, de meg nem akadályozhatták a kinai nép felszabadulását, mint ahogy előbb vagy utóbb minden Marshall terv és Truman doktrína dacára is az egész világon győzni fog a népek szabadságharca és a magát túlélt tőkés termelési rendszer helyét elfoglalja a kollektív termelési rendszer. Ebben az egész világra kiható szabadságharcba a kinai nép döntő módon szólt bele. Ennek a világfrontnak a Szovjetek megalakulása óta, a legnagyobb eseménye, a kinai nép győzelme volt. ELKÉSETT BISMARCKOK Az amerikai tőkések nem tanultak és nem tanulnak a történelemből. Nem akarják tudomásul venni, hogy amit ők a vörös üldözéssel elakamak érni, a munkásosztály felszabadulási küzdelmének az összetörését, már ezelőtt 50-75 évvel megpróbálták náluk keményebb legények és azoknak a bicskájuk beletörött, mint ahogy ki fog benne csorbulni az amerikai bugyii bicska is. Bismarckok, Tiszák, Bánfy- Percelék is megpróbálkoztak azzal, hogy a munkásmozgalmat törvényen kívül helyezzék, ők is rendeztek vörös üldözést, bebörtönzést, csendőr szuronyt, to- lonckocsit, az eredmény minden esetben a munkásmozgalom megerősödése, a harcosok meg- edzése volt. Hisz itt is volt akasztás, lincselés, bebörtönzés, de az eredmény csak időleges volt, mert amig kizsákmányolás lesz, addig osztályharc is lesz, bármily törvényekkel is próbálják azt meg nem levővé tenni. Éppen ily eredménytelen lesz az a nagy zajjal megindított pör is, amelyet most a kommunista párt vezetői ellen indítottak. Elitélhetik őket, börtönbe csukhatnak 12 harcos munkást, de az osztályharcot nem csukhatják be, az élni fog és nap-nap után élesebben fog megnyilvánulni. Még arra is jó lesz ez a pör, hogy levegye a hályogot azoknak a szeméről, akik még mindig hisznek a polgári demokrácia szabadságában. Eddig még nem látták azt, hogy ez csak addig érvényes, amig a profit nincsen veszélyben, de ha a profit veszélyben forog, akkor pokolba az alkotmány biztosította jogokkal, amely különben is csak papíron léteznek, mert gazdasági egyenlőség nélkül nincs és nem is lehet politikai egyenlőség sem. A kommunista párt 12 tagjának a bíróság elé való állítása, nem a kommunisták ügye, hanem sérelme minden szabadságszerető egyénnek és kell, hogy kiváltsa a tiltakozást, minden olyan munkásból, aki hisz a pro- letáriátus felszabadításába. A munkásság nemzetközi szolidaritása megvetéssel sújtja a new yorki boszorkánypör felidézőit és szolidárisnak érzi magát az osztálybiróság előtt álló “vádlottakkal”. TERMÉSZETES Meglepődöm, hogy öntudatos munkások úgy elcsodálkoznak azon, hogy az úgynevezett liberális lapok milyen elfogultsággal, rosszakarattal kezelik a mostani magyar rendszert. Ezen nincs mit csodálkozni egy marxistának, annak tudnia kell, hogy az egyén nézeteit, állásfoglalását, az osztályhelyzete, a gazdar sági érdeke szabja meg. Amig a magyar kormány csak a földet osztotta fel, csak a náci gyilkosokat akasztotta fel és csukta börtönbe, addig teljes szivvel és odaadással támogatták az uj rendszert, még azt is zsebre vágták, hogy ezért az itteni csatlósai a Horthy-náci-nyi- las bintagok, lekomunistázták őket. De még akkor ők azt remélték, hogy a magyar kormány megáll a félúton és nem zavarja a kapitalisták profit csinálását, szabadon kereskedhetnek, törvényes és törvénytelen módon, de amikor a magyar kormány rálépett a szocializmus útjára és államosította a gyárakat és a nagyobb kereskedelmi vállalatokat, amikor kíméletlenül lecsapott a blackmarketezőkre, a szabotálok, a régi rendszert visszahozni akaró ellenforradalmárokra, akkor a “liberálisok”, azok lapjai, rögtön tüzet kiáltottak és sokszor még a fasjztákat is megszégyenítő vehemenciával támadtak neki a magyar rendszernek, a fasisztákból, a blackmar- ketezőkből, a monarchistákból, szabadsághősöket csináltak és versenyt simák a Magyarok Vasárnapjával Mindszenty becsu- kása miatt. Ezek csak azért nem csatlakoztak le a reakciósok egységfrontjához, mert azok most a hivatalos amerikai állásponton állva, mint régi hithü fasiszták, nem veszik maguk közé a tegnap liberálisait. így mint szabad csoportok kénytelenek “partizán” harcot folytatni a mai magyar rendszer ellen és •kívülről támogatni azokat, akik egy uj világégésre számítva, akarják visszaállítani a régi rendszert, földesuraival, papjaival, szolgabiróival és a zsidó törvényeivel együtt. Ezek a “liberálisok” is jól tudják, hogy egy rendszerváltozás csak úgy következhet be, ha a magyar földet újra csatatérré változtatják, szétrombolják azt, amit a magyar nép oly nehezen épített fel, a nyilas-náci bitangok rombolása után. De tudják azt is, hogy a zsidók legjobb esetben is ismét csak másodran- gu polgárokká válnának, de azt is szívesen veszik, csak a profit lehetőség továbbra is fennmaradjon. Akik azon háborognak, hogy a már nem is liberális, hanem radikális munkástársak, kik oly szívesen fitogtatták a forradalmi mivoltukat, most lelkiiseme- ret furdalás nélkül Írják a múltjukat meghazudtoló cikkeiket, azok ne felejtsék el, hogy ezek az urak minden baloldali tetszel- gésük dacára is, csak polgári újságírók, kiknek meggyőződésük nincs, a tollúkat, az eszüket haszonbérbe adják annak, aki azt megfizeti és azt írják, amit a gazdájuk reájuk parancsol. Ritka fehér holló az a polgári újságíró, aki megtagadja azt, hogy a meggyőződése ellen írjon. Tanulság? A munkásosztály csak magában bizhat, a polgári elemek ritka kivétele, csak megerősíti ezt a szabályt.
