Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-29 / 1564. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 29. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN ' már esetleg milliók lesznek, nem csak ezrek mint mostan, akik munkás iskolákon keresztül jutva, tanulva megismerik, hogy a szocializmus nem egy nemzeti mozgalom, sőt annak éppen az ellenkezője. Már csak azért is nagyon helyes, hogy a kormány hivatalokból is pártiskolákba kényszeritik azokat a hivatalno- kocskákat, akik még az ilyesmit nem csak elhiszik, hanem mint igazságot terjesztették. Már mostan is látható, hogy ezek a panaszok, propaganda hi- rek elavulnak, nevetségessé válnak, mint a bor beszolgált atásról terjesztett hírek is. Most arról értesülünk, hogy áz olyan jobb asztali bornak az ára, mely még a nyáron 12 forint volt, most csak 6.50 és a rizling bor, mely akkoriban 7 forint volt, mostan 2.50 áron árulják Budapesten. Sok minden már régebben árszabályozott dolgoknak az ára is a árszabályon alulra került, igy szükségtelenné tette az árszabályozást, ezáltal az ellenőröket és a gazdasági rendőrség nagyobb részét. Még a mai magyar kormánygyülölők is elismerik, hogy ma egész Európában Magyarországon van legkevesebb feketézés, de minden bizonnyal sokkal kevesebb, mint a nyugati államokban. Ez a legjobb bizonyíték a helyes kormányzásra. Mentői tudatlanabb valaki, annál hajlamosabb a sírásra, panaszra, mint a gyermek, panaszkodik, hogy kikapott, de nem mondja meg miért. így vannak ezzel Magyarországon is. Még annyit is hozzátehetünk, hogy az ilyen panaszkodó leveleknek, legkevesebb fele csalás és csak arra szolgál, hogy “szeretet adományokat” kapjanak. PETŐFI OROSZ NYELVEN A Petőfi Társaság felolvasó ülésén Lányi Sarolta elmondta, hogy orosz nyelven megjelent Petőfi válogatott verseit tartalmazó kötet, eddig 20,000 példányban fogyott el úgy, hogy már nyomják az uj kiadást. Most készül János Vitéz orosz nyelvű kiadása az ifjúság számára. Beszámolt még arról, hogy 1946 elején 100,000 példányban jelent meg orosz nyelven Petőfi legszebb 22 költeménye “Válogatott versek” cimmel. | KÖHLER SÁNDORNÉ | SOK ZSIDÓ A VEZETŐSÉGBEN Ezt lehet hallani minden útfélen. Még olyan magukat liberális egyéneknek tartó emberek is mondják, sajnos, hogy nem állnak meg egy percre és nem gondolkoznak, hogy miért van ez? Mert azt letagadni nem lehet, de megmagyarázni igen. Mert ugyan is Horthy idejében legtöbb “gentry” vagyis keresztény úriember, már akiknek iskolázottságuk volt, a zsidóság ellen uszitott és végtelen nagy hűséggel szolgálta Horthyt és rendszerét. Üldözték nem csak a zsidókat, hanem a radikális munkásságot is. Most is csak azért kiabálnak leginkább a zsidók ellen, mert még mostan is azoknak a vérét, üzleteit, pozícióját kívánják, mint a múltban tették. Sok liberálissá vált volt hivatalnok, mérnök, most úgy gondolja, hogy ezek a pozíciók őket illetné, nem szólva azokról, akiket a B listára tettek és amiatt sem igen maradhattak a pozíciókban. Még azok az újdonsült liberálisok is bosszankodva látták, hogy nagyon sok zsidó maradt meg és mostan pozíciókhoz jutottak. Ők már biztosra vették, hogy a zsidóságot felszámolták, megsemmisítették. A tény az, hogy a háborús években, sőt még azelőtt is nagyon kevés zsidó maradt bármilyen hivatalban is, vagy üzemeknél. Mind összeszedték vagy Németországba, vagy a munkatáborokba vitték. Azonban sokan a szakszervezeteken és párton keresztül kaptak búvóhelyet, védelmet. Sokan meg még idejében kimenekültek külföldre, nagyrészben Oroszországba és ottan harcoltak a Horthy-Hit- ler szövetség ellen. Akik otthon maradtak bujkálni, azok földalatti mozgalomban harcoltak Horthyék ellen, ami mostan jutalmazásra jogosított cselekmény, de akkor halált jelentette ha megfogták őket. Leginkább ilyenek vannak mostan kormányhivatalokban, vezető állásokban. Nagyon hálásak a mostani kormány iránt, hogy felszabadította őket, megmentette az életnek. Ez nagyrészben szól a felszabadító Vörös Hadseregre is. Ők tudják mi várna rájuk, ha a régi rendszer visszajönne, igy hűségesen támogatják a mostani rendszert. De ugyan akkor, csakis ezeknek volt iskolázottságuk, mely képesítette őket, hogy a volt Horthy kormány embereit pótolják az üzemekben, kormányhivatalokban. Még azért is, hogy ezeket a gyülölködőket B listázták, nem önön magukat, hanem a zsidókat és a kommunistákat okolják és gyűlölik. PÁNSZLÁVIZMUS Egy másik vád, mellyel a mostani kormányt illetik, melynek bizonyságául azt hozzák fel, hogy még a csehekkel, jugoszlá- vokkal is jóba vannak, holott azok a régi tanítási módszer szerint, mely minden iskola könyvben megtalálható, halálos ellenségeknek vannak feltüntetve. Valamint az a tény, hogy a szocialista, vagyis a keleti államoknak legnagyobb része szláv ország. Hogy a zsidógyülölőket, a szláv gyűlölőkkel együtt megnyerjék, cionizmus, pán-szláviz- mus néven emlegetik az egész szocialista törekvéseket. Mindezt még a Horthy-Hitler propaganda gépezettől vették át és remélik, hogy olyan hatásos lesz, mint akkoriban volt. Nem tetszik nekik, hogy mostan a csehekkel, románokkal jóba van a kormány és nem lesz lehető, hogy azokat felhasználják a kormány leveretésére, mint a múltban tették. Akkor jő volt nekik a büdös román és a gyűlölt cseh, tót. Persze, azok akik ezen ellenforradalmárokra hallgatnak, nem tudják, hogy Oroszország és a kommunista mozgalom világszerte elitéli a cionizmust, mint minden nemzeti törekvéseket, melyek sokszor ellentétesek a nemzetköziség céljaival. Persze az sem jutna eszükbe, sőt még be sem ismernék, hogy a szocializmus, vagy amint ők nevezik a kommunizmus nem szláv, hanem inkább német, angol és francia eredetű, már ha a származását akarják kutatni. Azt is hiába mondják ezeknek, hogy akik a szocialista eszméért harcolnak, azok nem pán- szlávak és nem pán-cionisták, hanem nemzetköziek. Ezen csekély ellentétek nem zavarják őket. Ők azoknak beszélnek, agitálnak, akik nem tudják az ilyesmit, vagy pedig annyira gyűlölettel vannak a mostani magyar kormány és törekvései ellen, hogy örömmel kapaszkodnak még az ilyen ellentétes és tarthatatlan állításokba is. SOK PANASZ melyeket az előző cikkekben is ismertettem, leginkább a háborús megszorítások, nélkülözések, árszabályozások és az azt végrehajtó, ellenőrző hatóságok és a feketézésen megfogott egyének siralmai. Részben helyes, de szükséges rossz volt, részben felfújt propaganda, kiferditett események, intézkedések voltak. Ezekhez hozzájárult a hadifogságból visszatértek elbeszélései, melyek sokszor túlzottak voltak, csak azért, hogy a rokonok sajnálkozását megnyerjék, de propaganda célra könnyen felhasználható dolgok voltak. Azonban ezek gyorsan elmúlnak. A sok ellenőr, az árszabályozás már is nagyrészben szükségtelen lett, igy majd csak elmarad és a feledésbe megy. A fent említett két fő propaganda fegyver is ellensúlyozva lesz. Mert a paraszt és munkás gyermekekből már nagy tömegek kerülnek ki a felsőbb iskolákon keresztül és elfoglalják a helyeiket. • A pán-szlávizmus vádja is nevetségessé válik idővel, amikor Nemcsak közvetlen családját, hanem akik évtizedek óta ismertük és általában mozgalmunkat is pótolhatatlan vesztesség érte Köhler Sándorné munkástársnőnk elhalálozásával. Egyike volt azon úttörő gárdának, mely 38 évvel ezelőtt bontott zászlót és céljául tűzte ki a forradalmi Ipari Unionizmus elméletének az amerikai magyar munkásság közötti ismertetésével és terjesztésével szolgálni a munkásosztály harcát a kizsákmányolás megszüntetésére. Dacára annak, hogy az élet delén, 56-ik- évében távozott el, közel négy évtizedes munkásságával mozgalmunkban, általános megbecsülést vívott ki és váratlan elhalálozása mély sebet ütött mindannyiunk szivében. A betegség — magas vérnyomás — már évek óta veszélyeztette, de ő maga nem akarta elhinni, hogy az veszélyes lehet életére — dacára családja és közeli ismerősei figyelmeztetésének — amig négy héttel halála előtt súlyos természetű agyvérzést kapott. Azóta részben a kórházban, részben otthonában ápolták és az utóbbi napokban látszólag a javulás utján volt. Egy újabb roham azonban minden reményt keresztül húzott és január 17-én pontot tett a halál egy hasznos munkásélet után. Utolsó útjára január 20-án kisértük el a Chicago és környéki munkástársak általános részvété mellett. Pika Pál munkástársunk magyar és Izsák Ignác barátunk angolul búcsúztatta el férjétől, Köhler Sándortól, leányától és fiától, vejétől, menyétől és unokájától, valamint tá- gabb körű nagy családjától, az IWW tagjaitól és ismerőseitől. Az Acacia temető hamvasz- tójába kisértük ki, ahol Wiener Andor munkástársunk méltatta hasznos munkás életének érdemeit. Felidézte az elmúlt négy évtized harcait, melyeknek férje oldalán közvetlen részese volt Köhler munkástársnőnk s a leg- hisztérikusabb hatósági és csőcselék támadások idején is, amikor nem csak férje és a vele együtt harcoló munkástársak, hanem az ő és gyermekei élete is állandóan beszélybe forgott, ingadozás nélkül nézett szembe a körülötte tornyosuló veszély- lyel. Mint életének java részét a munkásosztály felszabadulási harcának előmozdítására szentelte, halálával is a haladást kívánta szolgálni és óhaját teljesítette családja, amikor temetését minden vallási dogmától mentesen intézte és tetemét a kor szellemének megfelelően elhamvasztás utján adtuk vissza természetnek. Bár a sors ily súlyos csapása ellen nehéz vigasztalást találni, de enyhíti annak elviselését az az általános tisztelet, mely az eltávozott iránt megnyilvánult és a részvét, mellyel a gyászoló családot elhalmozták munkástársai és ismerősei. A koporsót virág erdő vette körül, többek között az IWW chicagói Magyar Tagjai is, mint csoport helyezett koszorút a ravatalra — és dacára a kivételesen zord időjárásnak, úgy a temetésen, mint az azt níegelőző napokon, nagyszámmal jelentek meg a munkástársak és tisztelők, hogy szolidaritásukkal enyhítsék a fájdalmat, melyet a szeretett feleség, anya, és nagyanya elvesztése okozott. Zára. A Bérmunkás Lapbizottsága megdöbbenéssel vette a hirt Köhler munkástársnő elhunytá- ról és ezúttal küldi részvétét a családnak.
