Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-25 / 1585. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 25. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A KORRUPCIÓ MELEGÁGYA FIGYELEMMEL kisérem a napi eseményeket reménykedve, hogy azok között találok valami épületes, megemlítésre méltó akciót a szakszervezetek részé­ről. Ily törekvésem azonban tel­jesen meddő, mert nem csak épületes dolgot nem találok, ha­nem mennél tovább kutatok, an­nál több szenny vetődik felszín­re és oly természetűek, hogy azokat elhallgatni annyit jelent, hogy a bünrészesség vádjával illethetnének lapunk olvasói. Szomorú tény, hogy a sok millió taggal rendelkező szak- szervezetekben ennyi piszok ra­kódhat le: ennyi korrupció tör­ténhet minden megtorlás nélkül, amely végeredményben nem csak a szakszervezetek tagságá­nak van kárára, hanem az egész munkásmozgalomnak és követ­kezetesen az összmunkásságnak. De minthogy ezek szégyenle-1 tes tények és azoknak mielőbbi orvoslása nagyon is kényszertő szükségesség, foglalkoznunk kel], azokkal, mert azok orvoslása csakis a munkásságtól várható, mint ahogy a munkásságot ille­ti a felelőség azért is, hogy a szakszervezetek ily korrupció­nak a melegágyai. A MUNKÁLTATÓK szem­pontjából a “legtiszteletremél­tóbb” union a nyomdai gépmes­terek szervezete az Internatio­nal Printing Pressmens Union, melynek központi elnöke az utóbbi negyven évben és ez év elejéig “Colonel (ezredes) Geor­ge L. Berry” volt, akiről a mun­káltatók a “legjobb” vélemény­nyel voltak és ezen vélemé­nyüket gyakran hangoztatták. A munkáltatók szerint, ha “minden union oly kitűnő veze­tőkkel rendelkezne, mint a gép­mesterek szervezete, a sztráj­kok ismeretlenek volnának Ame­rikában és minden vitás kérdést a zöld asztal mellett intéznének el.” Amikor ezen szervezet kon­venciót tartott Berry vezetése alatt, az ünnep volt nem csak a konvenció delegátusainak, ha­nem államférfiak, politikusok és egyéb lakájoknak, de még a munkáltatóknak is és Berry ez­redesnek gondja volt rá, hogy az “üdvözlő táviratok” sokasá­ga mellett, egy-két ismertebb munkáltató is megjelenjen a konvención üdvözölni a szerve­zetet a “nagyszerű teljesítmény­ért” melyet a munkáltatóknak tettek. Egyik legnagyobb “érdeme” ezen szervezetnek a munkálta­tók szemében, hogy amióta Ber­ry ezredes a fővezére, még nem volt sztrájk egyetlen nyomdá­ban sem, mert ez az ötletes ez­redes mindig úgy eltudta intéz­ni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon — de persze a munkásokat so­hasem kérdezték meg, hogy megvannak-e elégedve az “elin­tézéssel?” A munkáltatók, azok megvoltak elégedve és nem is fukarkodtak Berry ezredes di­cséretével. A legutóbbi konvención, az elmúlt ősz elején különleges ki­tüntetésben részesítették Berry ezredest a munkáltatók, mert megtiltotta a chicagói napila­poknál alkalmazott gépmeste­reknek, hogy szolidaritást vál­laljanak a szedőkkel, — akik az említett konvenció idején már nyolc hónapja sztrájkoltak számszerint 1.500-an és a gép­mesterek szolgalelküsége foly­tán még ma, immár huszadik hónapja, még mindig tart a sztrájk. LTgyan azon a konvención tör­tént valami, ami szinte hihetet­lennek tűnt fel, mert amig más szakszervezetek elnökeinek az évi fizetését megduplázták — mint John L. Lewis-ét az évi 25,000 dollárról, 50,000 dollárra emelték a “bányászok” — vagy legalább is néhány ezerrel emel­ték, addig amint értesülünk, Berry “ezredes” visszautasítot­ta a felajánlott néhány ezer dol­láros évi javítást, mint hangoz­tatta, hogy ő “meg van eléged­ve a 9,000 dollárral.” TÖRTÉNETESEN ez a Ber­ry ezredes a múlt év december havában búcsút mondott az ár­nyékvilágnak és oly korrupciót hagyott maga után, amely mél­tán botránkoztat minden gon­dolkodni tudó munkást. Bár hat hónappal halála után a részleteket még mindig ho- mány fedi — és valószínű, hogy sohasem tudjuk a teljés valósá­got — de az eddig nyilvánosság­ra került adatokból is megálla­pítható, hogy több százezer dol­lár ereiéig károsította meg a szervezetet. Egyik summás tétel 75,000 dollárról szól, melyet kiemelt a szervezet pénztárából és azon egy játék kártya gyárat alapí­tott a saját részére. Az is nyil­vánosságra került, hogy az 1947 évi jövedelmi adóját — amely meghaladja a 25,000 dol­lárt — a szervezet pénztárából fizette ki és azt a szervezet köz­ponti vezetősége utólag “jóvá­hagyta”. Ha a fenti összegeken kívül más nem is kerülne nyilvános­ságra, ez is legendő, hogy felfi­gyeljenek a gépmesterek szak- szervezetének tagjai és meglás­sák, hogy ’’imádott” vezérük hogyan gazdálkodott az álta­luk befizetett summás havidi­jakból. De figyelmeztetésül kell szolgáljon más szakszervezetek tagságának is, mert sajnos, de nem csak a gépmesterek szer­vezetében van ily laza adminisz­tráció, hanem bátran állíthat­juk, hogy kivétel nélkül minden szakszervezetben igy van. A GÉPMESTEREK szakszer­vezetében kipattant korrupció annyira felzavarta a vizet, hogy még Washingtonban is felfi­gyeltek a honatyák és a kong­resszus alsó házának munkaügyi bizottsága “beható” vizsgálatot indított az ügyben. Ne gondol­juk azonban, hogy ezen vizsgá­latnak célja megakadályozni, hogy a szakszervezetek tagsá­gának dollárjait ily gálád mó­don tékozolják el a mindenható vezérek, hanem ezzel is bizonyí­tani akarják, hogy milyen nagy szükség van a készülőben levő törvényjavaslatra, melynek cél­ja a szervzeteket kormány felü­gyelet alá helyezni. Ezen vizsgálat eredményeként hozták nyilvánosságra — ami egyébként sem volt titok azok előtt, akik figyelik a szakszerve­zetek működését — hogy Berry ezrdes milyen eszközökkel dol­gozott, hogy bánt el azokkal, akik piszkos üzelmeit vizsgálat tárgyává tették és hogyan kon­trolálta a szervezet konvencióit, amely évről-évre “bizalmat sza­vazott” neki és mindig újra vá­lasztotta elnöknek. A kongresszusi bizottság a gépmesterek első számú wash­ingtoni csoportjának tagjait idézte be kihallgatásra, amely csoport a múltban szintén vá­lasztott egy vizsgáló bizottságot Berry üzelmeinek kivizsgálásá­ra, de mielőtt megkezdték vol­na a vizsgálást, Berry kivágta a bizottság tagjait a szervezetből és azzal véget is ért a vizsgálat. Ezen csoport tagjai vallották a vizsgáló bizottság előtt, hogy Berry hogy kontrolálta a szer­vezet konvencióit. Mint ismeretes a szakszerve­zetek nem úgy konvencióznak, mint munkásszervezetek, hanem mint a Chamber of Commer­ce, vagy a National Association of Manufacturers, a bankárok és munkáltatók egysületei, a legdrágább szállodák konvenció termeiben, úgy, hogy egy-egy delegátus költségei a konvenció idejére több ezer dollár költ­séget emészt fel. A legtöbb csoport nem rendel­kezik anyagiakkal üy költséges konvenciós kirándulás fedezésé­re és nem küldhet delegátust, hanem a központot hatalmazzák fel, hogy képviseltetésükre “de­legátust” kinevezzen. A Pressmens Unionnál Berry és csatlósai nevezték ki az ily “delegátusokat” és csak termé­szetes, hogy olyanokat, akik az ő szekerüket tolták és ezek ké­pezték a konvenció delegátusai­nak a többségét. így aztán ért­hető, hogy a konvenciókon, amely a legfőbb testületé a szak- szervezeteknek — azoknál a tagság jóváhagyása referendum utján ismeretlen — minden úgy történt, ahogy Berry akarta. Mert aki az ő akaratának és uralkodásának ellenszegült, az ki volt téve annak, hogy a köz­pont elvette a tagsági könyvét, ami egyenlő volt a munka el­vesztésével, mert tagsági könyv nélkül nem dolgozhatott a nyom­da iparban. A GÉPMESTEREK szakszer­vezete azonban nem az egyedüli, amely ily melegágya a korrup­ciónak, hanem a szakszerveze­tek kivétel nélkül ily alapon áll­nak és ily eszközökkel működ­nek. Az American Federation of Labor (AFL) megalakulása óta mindig a legelitélendőbb korrup­ció alatt nyögött és annak kény­urai öltögetik a nyelvüket az NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM A Bérmunkás olvasói és ba­rátai találkozót tartanak most vasárnap junius 26-án. Köte­lességtől áthatva, ezt a találko­zót Petőfi Sándor halálának százéves évfordulója emlékének szenteljük. Elvárjuk, hogy a távolabb la­kó olvasók és barátaik it ott lesznek a találkozón. Reggel korán lesz szalonna­sütés, később gulyás és egyébb szükséges, ami az összejövetelt kellemessé teszi. Az összejövetel a Donaldson Parkban lesz meg­tartva, belépődíj nélkül. Útirány: A south second ave- nuen egyenesen a Raritan River- ig. Onnan öt perc ut a Heiland Park. orosz és más kelet európai or­szágok szakszervezeteire, hogy azok “nem szabad szakszerveze­tek”. Az AFL cárjai azzal a kifo­gással utasították vissza a Szak- szervezetek Világszövetségéhez való csatlakozást, hogy ahhoz oly szakszervezetek is csatla­koztak, amelyek “diktátorok irá­nyítása alatt vannak”. De amint látjuk a Congress of Industrial Organization (CIO) basái is nagy igyekezet­tel dolgoznak, hogy az AFL-ben uralkodó korrupciót a CIO-ban is meghonosítsák, bár eddig is csak elméletben volt “demokra­tikus” gyakorlatban az “anya­szervezet” — az AFL — nyom­dokain haladt, amelyből kisza­kadt. Mint az AFL a CIO is hason­ló megokolással lépett ki a Szakszervezetek Világszövetsé­géből és most a nyugat európai országok szakszervezet e i v e 1 azon munkálkodnak, hogy egy “szabad” Szakszervezeti Inter- nacionálét alakítsanak, amely­ben nem fenyegeti uralmukat az a veszély, hogy a munkás tag­ság is beleszóljon a szervezet irányításába. Mindezen tényeket ismerve, talán ideje lenne Amerika osz­tálytudatos munkásságának megtenni a lépéseket a korrup­ció ezen melegágyának a felrob­bantására. Mert amig ez a kor­rupt gangszter banda tartja ke­zében a kontrolt a munkásmoz­galom felett, az nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásságának felszabaulását gátolja a bérrendszer jármából. A TUCKER AUTOMOBIL CHICAGO — A szövetségi Grand Jury többszörös csalás vádját emelte Preston Tucker és 8 társa ellen, akik már három éve nagy reklámmal hirdetik, hogy olyan automobilt készíte­nek, amelynél a motor nem elől, hanem hátul lesz. Az uj fajta gép gyártására részvénytársa­ságot alapítottak és már eddig 16 millió dollár értékű részvényt adtak el, de még egyetlen olyan automobilt sem készítettek, mint amire vállalkoztak. Tuc­kert, aki ellen 31 vádat emeltek, 25.000 dollár biztosíték alá he­lyezték. A “Tucker Torpedo”, — mint a behirdetett automobilt nevezték, továbbra is csak terv marad.

Next

/
Thumbnails
Contents