Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-25 / 1585. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 25. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A KORRUPCIÓ MELEGÁGYA FIGYELEMMEL kisérem a napi eseményeket reménykedve, hogy azok között találok valami épületes, megemlítésre méltó akciót a szakszervezetek részéről. Ily törekvésem azonban teljesen meddő, mert nem csak épületes dolgot nem találok, hanem mennél tovább kutatok, annál több szenny vetődik felszínre és oly természetűek, hogy azokat elhallgatni annyit jelent, hogy a bünrészesség vádjával illethetnének lapunk olvasói. Szomorú tény, hogy a sok millió taggal rendelkező szak- szervezetekben ennyi piszok rakódhat le: ennyi korrupció történhet minden megtorlás nélkül, amely végeredményben nem csak a szakszervezetek tagságának van kárára, hanem az egész munkásmozgalomnak és következetesen az összmunkásságnak. De minthogy ezek szégyenle-1 tes tények és azoknak mielőbbi orvoslása nagyon is kényszertő szükségesség, foglalkoznunk kel], azokkal, mert azok orvoslása csakis a munkásságtól várható, mint ahogy a munkásságot illeti a felelőség azért is, hogy a szakszervezetek ily korrupciónak a melegágyai. A MUNKÁLTATÓK szempontjából a “legtiszteletreméltóbb” union a nyomdai gépmesterek szervezete az International Printing Pressmens Union, melynek központi elnöke az utóbbi negyven évben és ez év elejéig “Colonel (ezredes) George L. Berry” volt, akiről a munkáltatók a “legjobb” véleménynyel voltak és ezen véleményüket gyakran hangoztatták. A munkáltatók szerint, ha “minden union oly kitűnő vezetőkkel rendelkezne, mint a gépmesterek szervezete, a sztrájkok ismeretlenek volnának Amerikában és minden vitás kérdést a zöld asztal mellett intéznének el.” Amikor ezen szervezet konvenciót tartott Berry vezetése alatt, az ünnep volt nem csak a konvenció delegátusainak, hanem államférfiak, politikusok és egyéb lakájoknak, de még a munkáltatóknak is és Berry ezredesnek gondja volt rá, hogy az “üdvözlő táviratok” sokasága mellett, egy-két ismertebb munkáltató is megjelenjen a konvención üdvözölni a szervezetet a “nagyszerű teljesítményért” melyet a munkáltatóknak tettek. Egyik legnagyobb “érdeme” ezen szervezetnek a munkáltatók szemében, hogy amióta Berry ezredes a fővezére, még nem volt sztrájk egyetlen nyomdában sem, mert ez az ötletes ezredes mindig úgy eltudta intézni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon — de persze a munkásokat sohasem kérdezték meg, hogy megvannak-e elégedve az “elintézéssel?” A munkáltatók, azok megvoltak elégedve és nem is fukarkodtak Berry ezredes dicséretével. A legutóbbi konvención, az elmúlt ősz elején különleges kitüntetésben részesítették Berry ezredest a munkáltatók, mert megtiltotta a chicagói napilapoknál alkalmazott gépmestereknek, hogy szolidaritást vállaljanak a szedőkkel, — akik az említett konvenció idején már nyolc hónapja sztrájkoltak számszerint 1.500-an és a gépmesterek szolgalelküsége folytán még ma, immár huszadik hónapja, még mindig tart a sztrájk. LTgyan azon a konvención történt valami, ami szinte hihetetlennek tűnt fel, mert amig más szakszervezetek elnökeinek az évi fizetését megduplázták — mint John L. Lewis-ét az évi 25,000 dollárról, 50,000 dollárra emelték a “bányászok” — vagy legalább is néhány ezerrel emelték, addig amint értesülünk, Berry “ezredes” visszautasította a felajánlott néhány ezer dolláros évi javítást, mint hangoztatta, hogy ő “meg van elégedve a 9,000 dollárral.” TÖRTÉNETESEN ez a Berry ezredes a múlt év december havában búcsút mondott az árnyékvilágnak és oly korrupciót hagyott maga után, amely méltán botránkoztat minden gondolkodni tudó munkást. Bár hat hónappal halála után a részleteket még mindig ho- mány fedi — és valószínű, hogy sohasem tudjuk a teljés valóságot — de az eddig nyilvánosságra került adatokból is megállapítható, hogy több százezer dollár ereiéig károsította meg a szervezetet. Egyik summás tétel 75,000 dollárról szól, melyet kiemelt a szervezet pénztárából és azon egy játék kártya gyárat alapított a saját részére. Az is nyilvánosságra került, hogy az 1947 évi jövedelmi adóját — amely meghaladja a 25,000 dollárt — a szervezet pénztárából fizette ki és azt a szervezet központi vezetősége utólag “jóváhagyta”. Ha a fenti összegeken kívül más nem is kerülne nyilvánosságra, ez is legendő, hogy felfigyeljenek a gépmesterek szak- szervezetének tagjai és meglássák, hogy ’’imádott” vezérük hogyan gazdálkodott az általuk befizetett summás havidijakból. De figyelmeztetésül kell szolgáljon más szakszervezetek tagságának is, mert sajnos, de nem csak a gépmesterek szervezetében van ily laza adminisztráció, hanem bátran állíthatjuk, hogy kivétel nélkül minden szakszervezetben igy van. A GÉPMESTEREK szakszervezetében kipattant korrupció annyira felzavarta a vizet, hogy még Washingtonban is felfigyeltek a honatyák és a kongresszus alsó házának munkaügyi bizottsága “beható” vizsgálatot indított az ügyben. Ne gondoljuk azonban, hogy ezen vizsgálatnak célja megakadályozni, hogy a szakszervezetek tagságának dollárjait ily gálád módon tékozolják el a mindenható vezérek, hanem ezzel is bizonyítani akarják, hogy milyen nagy szükség van a készülőben levő törvényjavaslatra, melynek célja a szervzeteket kormány felügyelet alá helyezni. Ezen vizsgálat eredményeként hozták nyilvánosságra — ami egyébként sem volt titok azok előtt, akik figyelik a szakszervezetek működését — hogy Berry ezrdes milyen eszközökkel dolgozott, hogy bánt el azokkal, akik piszkos üzelmeit vizsgálat tárgyává tették és hogyan kontrolálta a szervezet konvencióit, amely évről-évre “bizalmat szavazott” neki és mindig újra választotta elnöknek. A kongresszusi bizottság a gépmesterek első számú washingtoni csoportjának tagjait idézte be kihallgatásra, amely csoport a múltban szintén választott egy vizsgáló bizottságot Berry üzelmeinek kivizsgálására, de mielőtt megkezdték volna a vizsgálást, Berry kivágta a bizottság tagjait a szervezetből és azzal véget is ért a vizsgálat. Ezen csoport tagjai vallották a vizsgáló bizottság előtt, hogy Berry hogy kontrolálta a szervezet konvencióit. Mint ismeretes a szakszervezetek nem úgy konvencióznak, mint munkásszervezetek, hanem mint a Chamber of Commerce, vagy a National Association of Manufacturers, a bankárok és munkáltatók egysületei, a legdrágább szállodák konvenció termeiben, úgy, hogy egy-egy delegátus költségei a konvenció idejére több ezer dollár költséget emészt fel. A legtöbb csoport nem rendelkezik anyagiakkal üy költséges konvenciós kirándulás fedezésére és nem küldhet delegátust, hanem a központot hatalmazzák fel, hogy képviseltetésükre “delegátust” kinevezzen. A Pressmens Unionnál Berry és csatlósai nevezték ki az ily “delegátusokat” és csak természetes, hogy olyanokat, akik az ő szekerüket tolták és ezek képezték a konvenció delegátusainak a többségét. így aztán érthető, hogy a konvenciókon, amely a legfőbb testületé a szak- szervezeteknek — azoknál a tagság jóváhagyása referendum utján ismeretlen — minden úgy történt, ahogy Berry akarta. Mert aki az ő akaratának és uralkodásának ellenszegült, az ki volt téve annak, hogy a központ elvette a tagsági könyvét, ami egyenlő volt a munka elvesztésével, mert tagsági könyv nélkül nem dolgozhatott a nyomda iparban. A GÉPMESTEREK szakszervezete azonban nem az egyedüli, amely ily melegágya a korrupciónak, hanem a szakszervezetek kivétel nélkül ily alapon állnak és ily eszközökkel működnek. Az American Federation of Labor (AFL) megalakulása óta mindig a legelitélendőbb korrupció alatt nyögött és annak kényurai öltögetik a nyelvüket az NEW BRUNSWICK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM A Bérmunkás olvasói és barátai találkozót tartanak most vasárnap junius 26-án. Kötelességtől áthatva, ezt a találkozót Petőfi Sándor halálának százéves évfordulója emlékének szenteljük. Elvárjuk, hogy a távolabb lakó olvasók és barátaik it ott lesznek a találkozón. Reggel korán lesz szalonnasütés, később gulyás és egyébb szükséges, ami az összejövetelt kellemessé teszi. Az összejövetel a Donaldson Parkban lesz megtartva, belépődíj nélkül. Útirány: A south second ave- nuen egyenesen a Raritan River- ig. Onnan öt perc ut a Heiland Park. orosz és más kelet európai országok szakszervezeteire, hogy azok “nem szabad szakszervezetek”. Az AFL cárjai azzal a kifogással utasították vissza a Szak- szervezetek Világszövetségéhez való csatlakozást, hogy ahhoz oly szakszervezetek is csatlakoztak, amelyek “diktátorok irányítása alatt vannak”. De amint látjuk a Congress of Industrial Organization (CIO) basái is nagy igyekezettel dolgoznak, hogy az AFL-ben uralkodó korrupciót a CIO-ban is meghonosítsák, bár eddig is csak elméletben volt “demokratikus” gyakorlatban az “anyaszervezet” — az AFL — nyomdokain haladt, amelyből kiszakadt. Mint az AFL a CIO is hasonló megokolással lépett ki a Szakszervezetek Világszövetségéből és most a nyugat európai országok szakszervezet e i v e 1 azon munkálkodnak, hogy egy “szabad” Szakszervezeti Inter- nacionálét alakítsanak, amelyben nem fenyegeti uralmukat az a veszély, hogy a munkás tagság is beleszóljon a szervezet irányításába. Mindezen tényeket ismerve, talán ideje lenne Amerika osztálytudatos munkásságának megtenni a lépéseket a korrupció ezen melegágyának a felrobbantására. Mert amig ez a korrupt gangszter banda tartja kezében a kontrolt a munkásmozgalom felett, az nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásságának felszabaulását gátolja a bérrendszer jármából. A TUCKER AUTOMOBIL CHICAGO — A szövetségi Grand Jury többszörös csalás vádját emelte Preston Tucker és 8 társa ellen, akik már három éve nagy reklámmal hirdetik, hogy olyan automobilt készítenek, amelynél a motor nem elől, hanem hátul lesz. Az uj fajta gép gyártására részvénytársaságot alapítottak és már eddig 16 millió dollár értékű részvényt adtak el, de még egyetlen olyan automobilt sem készítettek, mint amire vállalkoztak. Tuckert, aki ellen 31 vádat emeltek, 25.000 dollár biztosíték alá helyezték. A “Tucker Torpedo”, — mint a behirdetett automobilt nevezték, továbbra is csak terv marad.
