Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-21 / 1580. szám
1949. május 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Levél az óhazából K. Bérmunkás Szerkesztősége! Engedjék meg, hogy köszönetét mondhassak tartalmas és ni- vós lapjukért, azért, hogy fáradhatatlanul dolgoznak a munkásmozgalom kiterjesztésén, a szocializmusért. Mi idehaza tudjuk jól, hogy ez a munkájuk mily nehézségekbe ütközik a kapitalizmus hazájában, hol a dollár az uralkodó.Itthon már leráztuk a tőke rabbilincseit és elindultunk az utón, hogy szabadon felépítsük a magunk szocializmusát. Tévesen fejeztem ki magam, mert a szocializmus nem lehet és nem is lesz egy nép kiváltságos tulajdona, hanem az egész világ dolgozó népéé. Mi idehaza a szocializmus láncában a magunk láncszemét kovácsoljuk, mely más népekébe szervesen kapcsolódik és a miénkbe is más népekéi kapcsolódnak és fognak kapcsolódni egészen addig, mig a lánc teljessé lesz, a világ proletárjai egyesülnek. Láncszemünkön egy erősítő kalapácsütés történt április 30-án Budapesten a Kossuth Akadémia kertjében, mikor fiatal népi demokráciánk hadseregünknek munkásokból és parasztokból lett első törzstisztjeit avatta. A régi, úri Magyarországban katonatisztek csak a kiváltságos kasztbeliek, az úri osztály fiai lehettek. Miért? Hogy osztályérdekeiket megvédhessék! A dolgozó népnek csak a munkához, a nyomorhoz és kizsákmá- nyolói érdekeiért a vágóhidra menéshez volt joga. Fegyvert adtak a kezébe, de az nem az ő fegyvere volt, avval rabtartói parancsoltak! A nép csak “hősi halott” és megvetett nyomorék lehetett kihasználói védelmében, önmaga ellenében! Tiszt nem lehetett, a fegyvereket forgathatta másokért, de nem parancsolhatott velük, mert hátha felébred osztály- tudatra és osztálya érdekében, nem pedig ellenében ad parancsot használatukra. Az az osztály, mely vagyona és annak velejárójaként a jogok és kiváltságok birtokosa, az államhatalom bitorlója volt, ma már eltűnt, uralmuknak vége; Nagyjelentőségű volt az avatás, mert a szocializmusba vetett hitünk, azért folytatott küzdelmünk egyik megvalósítását alatt elérje azt, mely a te őseidnek és az enyémnek több mint 300 évet vett igénybe. Az egyik fiam Pearl Harbornál harcolt, a másik ezredes volt a hadseregnél Indiában, de egyik sem tudja megmondani, hogy miért voltak a háborúban. Te meg tudod mondani ? “Legyen több cikkünk a “Tejes Lányok Oroszországban” és az ottani ösztönzésről (Incentives). Biztosan van ottan más ok is, amért nem lázadnak, mint a félelem. “Feltételezem, hogy Te megpróbálsz gondolkozni szomszédi értelemben. D. I. Todd Royal Oak, Mich.” jelentette, azt, hogy nincs többé kiváltságos, öncélú, népünkön uralkodó osztály, hanem a gazdasági, politikai hatalom mellett a fegyveres hatalom is a közösségé, a dolgozó népé. A munkásság és dolgozó parasztság legjobbjai, élmunkásai kerültek ki hadseregünkbe parancsnoki megbízatással. A dolgozó nép bizalma állította őket a gyárakból és az ekeszarva mellől honvéd csapataink élére, hogy ott is élmunkásként biztosítsák a nép hatalmát úgy a belső, mint a külső ellenséggel szemben. A nép hatalmának megvédése mellett, egyben a béke biztosítékai is ők, mert a dolgozók uralma békét jelent, célja az alkotó munka és nem a profitéhség, mely háborúban elégülhet ki legjobban. Ma még szükségünk van fegyveres erőre azért, mert ellenfeleink jól fel vannak fegyverezve és csak igy tudhatjuk megvédeni uj rendünket és erőnk láttán a politikai kalandorok, háborús uszítok kedve elmenjen a háborús gyújtogatástól. Ezek a fegyverek viszont nem válnak T Á R C A| 1 8 1 ■■ Izgalmas Nap Irta: FRÁTER LAJOS Janika behúzza nyaka közé fejét, hogy kisebbnek lássék. Talán akkor nem veszik észre és nem kell nagyanyjához mennie. Pedig az sem rossz. Nagyanyja minden kívánságát teljesiti, de ha nagytakarítás lesz itthon, mégis jobb lesz ha nem megy el. Akkor felmászhat a létra tetejére is, onnan a szekrény tetejére, meglesheti a dunsztosüve- gek titkát, mindent tehet, mert senkisem ügyel rá, amikor nagytakarítás van. Janika egész éjjel nem alszik, figyel, hátha éjszaka beszélik meg szülei az ő elküldését. De róla nem esik szó. Reggel mos- datlan szalad be a szomszédba, I hátha anya meglátva őt, elküldi. Csak tiz óra felé somfordái be, amikor már nagyon éhes. Anyja meglátja és összecsapja kezét: — Jaj! A gyereknek még nem is adtam reggelit! A fejem! Hol a fejem! Jani, ne menj be a szobába ! Ülj ide szépen és idd ki a kávédat. Miközben issza a kávét egyik szemével bekandit a szobába, ahol szürkén habzó tócsában térdel Máger néni. Keféje alatt szétfolyik a piszkos lé, kis folyók alakulnak a folyók egymásba folynak s ez olyan, mintha egy lovat rajzoltak volna. Csak a füle hiányzik éppen gondolja Janika és odalopódzik Máger nénihez, hogy meghúzza vízből a ló fülét. — Mit csinálsz Jani — kiabál rá az anyja. — Ez egy ló! — mutatja büszkén. soha támadóvá, nem fognak irányulni soha egy nép ellen sem, mert a népé! Ezeket nem az elvakult polgári nacionalizmus gyűlölete és burzsoá hiénák vezérlik, hanem a dolgozók békés munka vágya. Múzeumi lomtárba fognak kerülni akkor, ha a világ dolgozóit a tőke profitéhsége szülte nacionalista álideával nem lehet egymásnak uszítani, hanem felismerve igazi ellenségüket a tőkét, a tőkés osztályt, melynek egyik uralkodási jelszava: divida et impere (osz- szad meg és uralkodj) azt egyesült erővel megdöntik. A kizsákmányolok, a közös ellenség megdöntésével eltűnnek a népek, a dolgozók egymásra találása közé emelt mesterséges korlátok, így szabadon, egymásra találva, megalákulhat a népek, a dolgozók nagy világszervezete, mely munkát, szabadságot, jólétet, békét hoz magával. Azért mondok köszönetét, hogy lapjukon keresztül, szervezkedésük által , oly fáradhatatlanul és rendületlen hittel küzdenek odakint a szocializmusért, a dolgozók uralmáért, a kizsákmányolás megszüntetéséért. Üdvözlettel, Zsámár Károly Nyirábrány — Micsoda gondolatai vannak ennek a gyereknek, sokszor megijedek — mondja az anyja Máger néninek, aki már nagyon régen jár a házhoz, majdnem családtag. Máger néni most nem törődik ezzel, szalad a kefe a kezében, fröccsen a piszkos viz, karja jár, mint a gép. Legfeljebb ümmög rá. Kész az egyik szoba. Máger néni kijön. Húzogatja a szekrényeket, a kredencet, az asztalt. A szekrények mögött szürke pókháló, néhol olyan mint egy csillag, ez meg ott mint egy ház . . . és az ott, mi az, ami ott csillog? Janika közelebb megy. Egy gyűrű! Anya gyűrűje! Felkapja és kimegy vele a hátsólépcsőhöz. Hogy lehet az, hogy itt van ez a gyűrű ? Hisz ezt az Erzsi ellopta. Detektív volt kint, amikor eltűnt a gyűrű, anya sokat sirt érte Erzsi is sirt. Folyton azt ha jtogatta, hogy “az anyám életére én nem lopok!” És ő hogy örült, amikor látta, hogy Erzsi sir! Haragudott Erzsire, mert a csokoládé nagyobbik felét mindig Erzsinek adta amióta egyszer, amikor hazajöttek a moziból és sokáig kellett csengetni Erzsi kócosán, borzasán jött ki nagysokára ajtót nyitni és úgy látták, hogy a nagyapa szobájában volt. Persze, jó hogy elment Erzsi, mert azóta újra ő kapja az egész csokoládét és ha visz- szajönne, újra úgy lenne mint akkor, Erzsi kapná a nagyobbik csokoládét. Nem, nem szabad, hogy megtalálják a gyűrűt! Legjobb lesz, ha eldugja és nem szól sekinek. Bemegy újra a szobába. Bent a doktorbácsi tárgyal anyával. Nem szereti a doktorbácsit, mert mindig úgy beszél, mint a pap, amikor Zsófi néni esküvőjén prédikált. Apa se szereti: vén fiskálisnak csúfolja. Vájjon miről tárgyalnak olyan nagyon? Jani mögéjük somfordái és hallja, mint éppen azt mondja az ügyvédbácsi, hogy egy félévet kapott. Kinyomoztuk, hogy egy gyereke van falun. Anya erre fejét csóválja: “Ki hitte volna! Olyan tisztességesnek látszott!” Ezt nem érti Janika. Hogy, akinek gyereke van, az nem tisztességes. Talán, mert falun van a gyereke? — Tovább figyel minden szóra. — Nézze a gyerek képét. Ezt is becsatoltuk az iratokhoz. Mert ennek a gyereknek küldte a pénzét. Legalább is a feladóvevény arról a hétről datálódott, amb kor a gyűrű eltűnt. Csomagot is küldött. Apró darab csokoládék voltak benne. Jó lesz körülnézni, nem hiányzik-e még valami? Janika lassan az ügyvéd mögé lopódzik. Megnézi a képét. — Jaj de édes kis csöppség! Ilyen testvérkét kért mindig apától. De apa mindig azt mondta, hogy most sok a gondja, kevés a fizetése, nem tud venni. Pedig hát az Erzsinek sem volt pénze, mégis szerzett. De miért nem mondta el neki, hogy gyereke van? Igaz, hogy mesélt mindig egy kislányról, akinek a mamája elment szolgálni, ki gondolta volna, hogy Erzsi a saját kislányáról mesél. Ha tudta volna beszélt volna apával és idehozták volna az Erzsi kislá- lányát, hogy neki is legyen kistestvére. — Én megnyugodtam az Ítéletben. Azt hiszem jó lecke lesz a lánynak. Ha már a kár nem térülhetett meg, legalább példát statuáljon.” Janika újra kiült a hátsólépcsőre. Fejét tenyerébe hajtja és gondolkozik, mit csináljon? Az Erzsi kisleányának nincs most se mamája, se csokoládéja . . . Legjobb lesz, ha visszateszi a gyűrűt és ha megtalálják, majd visszaveszik Erzsit a kisleányával együtt és akkor neki is lesz kistestvére. Visszamegy a szobába. És mikor nem néz oda se az anyja, se Máger néni, a szekrény mögé csempészi a gyűrűt. Vacsoránál feszülten figyel mikor kerül szóba a gyűrű? De csend van. Apa újságot olvas, nagyapa szivarozik, később meg- megbiílen a feje. Álmos. De apa nem enged még ágyat vetni, hátha jön valaki. Akkor mondja anya, hogy itt volt a Bánó doktor délelőtt, majd később elmondom mi történt. Nagyon kellemetlen eset. Végre lefekszenek. Németül beszélnek. Janika sajnálja, hogy nem tud németül, de ha felnő, bizony, titokban meg fog tanulni és akkor mindent meg fog érteni. Hü, most apa nagyon mérges. Kiabál. Bizonyára anya megmondta. Jani már ágyban van. Úgy csinál, mintha aludna. Akkor talán magyarul fognak beszélni. Valóban mindig több és több magyar szó keveredik beszédükbe. Most apa azt mondja, hogy nem blamirozhatjuk magunkat. Szóval nem akarja, hogy a gyűrű megkerülését bevallják, mert olyasmit mond, valami “kusso- lás”-félét. • arpi gorombául hallgatást jelent. Szóval vége. Nem jön vissza
