Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-21 / 1580. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1949. május 21. A jövő társadalma FONTOS HÍREK (a!.) Valami van a levegőben, mert egyszerre olyan félelmetes lett a szocializmus kibontakozása. Pedig, ha valóban igazságos társadalmi rendszert akarunk létesiteni, mást nem is tehetünk, csak úttörőjévé kell lennünk a szocialista eszmék gyakorlatba való megvalósitásának. A szocializmus nem az amit ellenségei ráfognak. Szocializmus alatt egy közösségen alapuló társadalmi rendszert kell értenünk, ahol minden munkabíró egyén hasznos munkával kell, hogy hozzájáruljon az élet szükségleteinek előállításához és ennek ellenében mindannyian egyformán részesülnek a tár- tádalmi javak elosztásából. Természetesen a kapitalista rendszer, amely a magántulajdonon alapszik, semmi változást nem akar ezen a téren. Mindig azt tartják, hogy a magántulajdon rendszerén épült társadalom a legmegfelelőbb az emberiség életszinvonalának biztosítására. Ezen ferde felfogást természetesen nagyon sokan elhiszik, különösen azok, akik a kapitalista rendszerben gazdasági kiváltságokra tettek szert. A fenti téves fölfogásokat azoknak a visszamaradt országoknak gazdasági és társadalmi viszonyaival lehet a legjobban bizonyítani, amelyek ténylegesen a magántulajdon rendszerén alapultak, akár feudalizmus, akár kapitalizmus bélyegét hordozzák. Ha a magántulajdon rendszere ténylegesen olyan áldásos, miért nem fejlődött Kína vagy India, ahol a népeknek nagy rétege állandóan éhezett, addig az uralkodó osztály a népek nyomorán állandóan nagyobb és nagyobb vagyonra tett szert. Ezek az állapotok nem csak Kínába,* vagy Indiába léteznek, hanem a világ minden részében ,ahol kapitalista rendszer van. Azok az országok, ahol néhány gazdag rendelkezik az élet javai fölött, ott nagyon sok a szegény is. A kapitalista rendszer magasztalói, sohasem hivatkoznak azokra az országokra, ahol ténylegesen a kapitalizmus felelős a tarthatatlan viszonyokért. Maga a szocializmus eszméje is csak azokban az országokban ver gyökeret, ahol a kapitalizmus által teremtett gazdasági viszonyok már tarthatatlanok. A szocializmus terjedése csak attól függ, hogy az uralmon levő kapitalizmus, milyen gazdasági viszonyok között tartja főn a nagy tömegeknek életszínvonalát. A szocializmusért küzdők tudatában vannak, hogy harcuk jogos és igazságos és sokkal simábban menne mindenhol, ha a kapitalizmus és mindazok akik nem hívei a dolgozók társadalmának, nem fejtenének ki olyan ellentállást. A történelem legjobb bizonyíték arra, hogy minden időben, az uralkodó osztály minden tőle telhetőt elkövetett, hogy uralmát továbbra is megtarthassa. A technika fejlődése nagyon meggyorsította az ipari államokban a termelést. Azért az iparilag fejlett országoknak terjeszkedésre vagy külföldi piacra van szükségük. Ezen törekvésük legtöbb esetben háborúhoz vezet. Hogy a kapitalista rendszer milyen jelzővel látható el, azt hiszem legjobban megilleti, “aki bírja marja”. Ezzel szembe a szocializmusnak nagy előnye van, különösen, ha a munkások nagy tömege a kapitalista országokban ténylegesen megértené a szocializmus célkitűzését. Azok a rosszakaratú híresztelések, hogy a szocializmus megszünteti az egyéni szabadságot, ami aztán a kapitalistáknak nagyon fáj és ijesztgetik mindazokat vele, akik minden körülmények között hisznek a gazdasági kiváltságosak híreszteléseinek. Abban á társadalomban, ahol a gazdasági külömbözetek már megszűntek, nem tudjuk megérteni, hogy miért volna szükség politikai elnyomásra. Ha ilyesmire még mindig szükség van, csak annak tudható be, hogy még mindig vannak külső és belső ellenségei a szocializmus zavartalan fejlődésének. Ezen állapotoknak csak egy iparilag jól megszervezett munkásosztály vethet véget. Ez természetes is, mert egy szocialista társadalomnak az iparilag megszervezett munkások képezhetik erősségét. Ha a munkások között ténylegesen megvan az ipari szolidaritás, akkor egyáltalán nincsen szükség szigorú külső ellenőrzésre. A jövő társadalma nem is lehet más, mint szocializmus. A szocializmust maguknak a munkásoknak kell kiépíteni, hogy ezt megtehessék első sorban szervezkedniök kell gazdaságilag. A gazdasági szervezetek is csak úgy funkcionálhatnak legsimábban a szocialista törekvések elérésére, ha régi, elavult szakszervezetek helyett ipari szervezetekbe tömörülnek. Egy ipari szervezet, amely a társadalmi átalakulásra tett szervezve, legkönnyebben valósíthatja meg azt az ipari társadalmat, ami minden igazi szocialistának célkitűzése. Egy tényleges forradalmi ipari szervezetet és annak igazi szocialista törekvéseit, csak azok nem tudják megérteni, akik sohasem látnák szívesen a munkásosztály tényleges felszabadulását a bérrendszer alól. Sokan nem tudják megérteni, hogy a munkások valósíthassák ^ meg a szocializmust. Akárhogyan próbálják sokan azt magyarázni, hogy a munkásoknak szükségük van egy külön politikai pártra. Mi, ipari unionisták azt tartjuk, hogy a munkásosztály ereje nem a' hivatalokban, és nem a hivatalokat betöltő vezérekben van, hanem kizárólag a gazdaságilag szervezett munkásosztály képviseli az igazi erőt. A jövő társadalmának szocialista kialakulása a munkások igazi ipari szervezetétől függ. AKIK NEM BÍRNAK TANULNI (Vi.) Az amerikai nagytőkések, akik Chiang Kai Sheket és zsarnok bandáját igyekeztek megtartani hatalmon Kínában, nem tanultak egy cseppet sem, hanem ugyan azt igyekeznek megcsinálni Koreában is. Annyira elvannak vakulva, hogy nem látják, nem akarják elhinni, hogy ott is vége lett hatalmuknak befolyásuknak, legfőbb befektetéseiknek. Koreában már egy éve, hogy a Szovjetek visszarendelték csapataikat, de az amerkaial nem mertek kivonulni, amig egy nagyon erős hadsereget ki nem képeznek, fel nem szerelnek az általuk megbízható reakció, Syg- man Rhee részére. Most nagyon savanyu arcai beismerik, hogy az eredmény ugyan az, dacára, hogy még a komoly harc, polgárháború meg sem kezdődött, már is ezrével szöknek át a néphadsereghez, az amerikaiak által kiképzett, felszerelt hadsereg azon része, akiket oda mertek küldeni az északi határokhoz. Legújabban, ami nagyon megijesztette Rhee-t egy ezredes öt bataliont átvitt teljes felszereléseikkel és tisztjeikkel együtt. így Rhee-ék sirnak-rinak, hogy nem kapnak elegendő segítséget, katonát, fegyvert Amerikától, mostan még többet követelnek, de ezzel szemben az amerikai politikusok között is mindtöbben akadnak, akik felteszik a kérdést: Nem-e a kínai eseményeket ismétlik meg Koreában is? Mi tudjuk, hogy igen, minden jel, tudósítás arra vall és mentői tovább maradnak Koreában az amerikai hadsereg csapatai, annál jobban meggyü- lölik azokat és azoknak a barátait, akik rimánkodnak az amerikaiaknak, hogy csak maradjanak, mert csak is addig vannak biztonságban ezek a reakciósok, amig egy erős amerikai hadsereg védi őket, a saját népeik ellen. Minél több katonát képeznek •ki az amerikai tisztek, minél több fegyvert adnak azoknak, annál erősebbé válik a forradalmárok csapata. SOLVEY SZTRÁJK A detroiti lapokban nyoma sincsen egy aránylag fontos bérharcnak, a magyar negyedben levő és sok magyar munkást alkalmazó Solvey gyárnál. Ez nagyon elmaradt, nagyon sokáig szervezetlen üzem volt és mos»- tan is nagy okoknak kellet lenni, hogy a munkások, kivonultak a gyárból, de a gyárigazgatóság kérelmére, melyet nagy hirdetésekkel szoktak megfizetni, a lapok nem írnak a sztrájkról, még kevésbé arról, hogy mi a munkások követelése. Csak a szomszédok, ismerősök mondják, akik ott dolgoznak, hogy ott is a “Speed up” a főok. Valamint az, hogy az öreg munkásokat szeretné a gyárigazgatóság kirostálni, melyet mostan a “seniority” miatt nem tehetnek. MINTA DEMOKRÁCIA Úgy akarják beállítani az angol-amerikai lapok, hogy úgy itt, mint a szomszédos Kanadában van az igazi minta demokrácia. Hát egy kis kóstolót kaptak abból az Asbestos nevű kis város lakossága. Ezt a várost testes- től-lelkestől az amerikai Johns- Mannville társulat bírja, amint némely bányatelepet itt is egy- egy ilyen társulat bir. A munkások már nem bírták az atyai gondviselést, igy minden veszély és üldöztetés dacára is szervezkedtek s most kimentek sztrájkra. Vagy ötezren voltak és ösz- szetartottak, igy a Társulat más helyekről hozatott sztrájktörőket, akiket a munkások nem akartak beengedni az üzembe. Erre 150 államrendőrt rendeltek ki gázbombákkal, puskákkal, hogy lőjjék le az ellentálló- kat. Könnyű volt szétverni a munkásokat ilyen erőszakkal. Mégis kétszázat a javából letartóztattak és azokat tartják börtönben, igy igyekeznek megtörni a munkások ellenállását. Erről kellene mozgóképeket felvenni és az egész világon mutogatni “Minta Demokrácia” címen. LEVELEK Levelek melyeket éppen nem Magyarországból Írtak, hanem ittenről olyan egyének, akiknek már nem fér a begyükbe az a sok szocialista ellenes propaganda, melyet itt szinte émelyítően és óriási mértékben folytatnak. A detroiti News-ban egy Colonel Crockett nevű egyén irt szemtelen Szovjet ellenes propaganda cikksorozatot. Ez nem csak azokat botránkoztatta meg, akik jobban ismerik a helyzetet és azt is szemelőtt tartják, hogy mi volt ott a cárizmus idejében, hanem még sok hazafias amerikait is, ezek között volt az alábbi is, aki levelet irt a detroiti News-hoz, mely a következő: “A szerkesztőhöz: Nagy megkönnyebbüléssel olvasom, hogy Col. Crockett cikkei Oroszországot illetőleg végetértek. Én csodálkozom, hogy mi jót láttál te az ilyen cikkek közlésében. Segítenek ezek elvakitani az amerikaiadat, hogy ne lássák milyen viszonyok vannak itten? “Kiküldhetnék Russell Barnest, hogy vizsgálja meg a Keleti Piac (Eastern Market) környékét, vasárnap kivételével bármely nap. Adjatok neki egy fényképező gépet és mondja meg nektek, hogy miként látott ott, öt blocknyira a Vernor Highwaytól a Market utcán. Beszélgessen legalább minden tizedik egyénnel, akiket meglát azon gyümölcsöket, zöldséget összeszedni, melyeket a kereskedők kidobáltak és hasonlítsa össze a megjegyzéseit Col. Crockett jegyzeteivel. “Én a kilencedik leszármazott amerikai vagyok, nekem van egészséges meglátásom, beismerésem egy nemzet iránt, amely küzködik, hogy egy generáció
