Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-21 / 1580. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1873

VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 MAY 31

NO. 1580 SZÄM

Franco elismerését követelik

AMERIKAI REAKCIÓS SZENÁTOROK FELSORAKOZNAK FRANCO FASISZTA URALMÁNAK TELJES DIPLOMÁCIAI ELISMERÉSÉRE. — FRANCO KÖLCSÖNT KÉR. — ACHESON NYILATKOZATA

WASHINGTON — Ugylátszik, hogy az amerikai kormány rövidesen teljes diplomáciai elismerést fog adni Franco Spanyolországának, ahová nem küldött nagykövetet az Egyesült Nemzeteknek 1946-ban hozott azon határozata óta, hogy ezen szervezet tagállamai ne vegyék fel Spanyolországgal a teljes diplomáciai összeköttetést addig, amig a jelenlegi kormányt nem liberalizálják.

Az utóbbi pár hét óta az ame-«-----------------------------------------rikai szenátorok között titkos mozgalom folyik Franco teljes elismerése érdekében. A spanyolamerikai bank elnöke, Francisco Moreno, aki bizalmasa a spanyol diktátornak, heteket töltött New Yorkban és Washingtonban, ahol szenátorokkal és bankárokkal tanácskozott egy na- gyabbszabásu kölcsön érdekében. Az ily kölcsönökön az érdekelt bankárok jól keresnek és viszonzásul felhasználják befolyásukat Franco kormányának teljes politikai elismerésére.

Franco reménycsillaga magasra emelkedett, amikor váratlanul egész csapat szenátor hangoztatni kezdte, hogy eddigi nézeteiket megváltoztatva most már Francö teljes elismerését követelik. Ezek között első helyen emlitik Tom Connolly demokrata szenátort, aki a külügyi bizottság elnöke, igy ebben a kérdésben csaknem döntő befolyással bir. Alig hangzott el Connolly nyilatkozata, máris támogatására siettek Vander- berg és Taft rapublikánus szenátorok, akik mintha csak utasítást kaptak volna, olyan egyöntetűen jelentették ki, hogy “ha a diktatórikus Oroszországba küldhetünk nagykövetet, miért ne küldhetnénk az ugyancsak diktatórikus Spanyolországba is?”

A szenátorok pálfordulásá- nak hírére Franco elismerését ellenző 52 egyén, — közöttük William Green, az AFL elnöke és Phillip Murray, a CIO elnöke is, — táviratban kérték Truman elnököt, hogy ragaszkodjon az Egyesült Nemzetek határozatához. A mindkét oldalról jövő nyomás következtében végre Dean G. Acheson külügyminiszter is nyilatkozat kiadására kényszerült.

Acheson nyilatkozata szerint az Egyesült Államok addig nem adhat Franco kormányának teljes diplomáciai elismerést, amig valami liberális reformot nem vezetnek be, például az esküdtszéki bíráskodást, vagy valami más hasonló dolgot. Ezzel mintegy Útmutatásul szolgált Fran- coéknak, hogy mit csináljanak,

— hacsak látszatra is, — hogy megkapják a teljes elismerést és valószínűleg a kölcsönt is.

Tito kölcsönt akar Amerikától, de a Szovjet Union támogatására is számit. — Ez a Tito talán még soha sem hallotta, hogy mi történik azzal, aki két székre akar ülni?

Clark igazságügyminiszter 30 újabb szervezetre nyomta rá a “subversiv” bélyeget. — Az igazságügyminiszter ur tehát 30 újabb esetben nevezte ki magát önkényesen vádlónak, bírónak és bírósági végrehajtónak egyszerre.

11ETi KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Némelykor magam is csodál- kozok azon, hogy hogyan tudott elérni az ipari szervezkedés eszméje olyan mély szugessziót, hogy bizonyos munkás csoportokban még inkább meg van az elv iránt való ragaszkodás és még mélyebben a meggyőződés, hogy a munkásosztály igazi föl- szabadulása és az igazi munkás társadalmi rendszer csakis az ipari unionizmusra épített termelési rendszerben érhető el. Különböző emberek vannak és igy a csodálkozások is különbözőek és legtöbb ember csak akkor csodálkozik el, ha a tükörbe néz. De nem azért, mert csúnyának találja magát, hanem hogy mennyire szép. Én azok közé az emberek közé számítom magam, akik az embertársaikat nem a külső arcvonásuk vagy ruházkodásuk után bírálja meg, sőt még azért sem, mert kétlábon járnak. Az ilyen elcsodálkozás mozgató rugója más irányokból ered.

Amikor az emberekről akarok

4 millió munkanélkülit akarnak

AMERIKAI MUNKÁLTATÓK ÁLLANDÓSÍTJÁK A MUNKA- NÉLKÜLISÉGET. — NÉGY MILLIÓ MUNKANÉLKÜLI TARTALÉKOT AKARNAK A MUNKABÉREK LENYOMÁSÁRA. — EZT NEVEZIK “NORMÁLISNAK”

WASHINGTON — A munkaügyi minisztérium statisztikai osztálya jelenti, hogy a munkanélküliek száma jelenleg 3,200,000, de rövidesen el fogja érni a 4 milliót, amit az amerikai termelési rendszerben “normálisnak” kell nevezni. A Labor Department jelentése szerint az amerikai munkapiácon a munkanélküliség már elérte a stabilizációt s valószínű, hogy a munkanélküliek száma jóidéig a 4 millió körül fog mo-«----------------------------------------zogm.

A munkapiac stabilizációját abból következtetik, hogy a munkások lecserélése már egy idő óta alacsony fokon van. A háború alatt és közvetlen utána a munkások sokszor változtatták munkahelyüket, a “turnover” átlagos 4.6 százalék volt havonta, vagyis minden 100 munkás közül 4.6 nem dolgozott egy hónapnál tovább ugyanazon munkáltatónál. Ez egész évre átszámítva azt jelenti, hogy 100 munkás közül 55 változtatta munkahelyét s csak 45 dolgozott egész éven át ugyanazon munkáltatónál. Jelenleg az index szám leesett 2.8-ra, vagyis 34 munkás változtatja helyét, mig 66 ragaszkodik a munkájához egész éven át.

A munkáltatókra nézve ezen

előnyös változást a munkanélküliek számának emelkedése hozta létre. Ezért a munkáltatók szükségesnek tartják a munkanélküliek tartalék hadseregét és arra törekszenek, hogy a munkanélküliek száma állandóan megmaradjon a 4 millió körül.

A munkaalkalmak száma némi emelkedést fog mutatni a nyár folyamán, — jelenti a Labor Department, — de ugyanakkor a munkakeresők száma is emelkedni fog az iskolákból kikerült ifjúsággal s az ugyancsak iskolákat végző veterán katonákkal, akik mostanában fejezik be tanulmányaikat. így dacára a várható 60 millió munkaalkalomnak, a munkanélküliek száma nem fog esni, hanem állandó marad, ami NORMÁLIS az amerikai termelési rendszerben.

csodálkozási bírálatot mondani, akkor nem akarok átmenni az óceán túlsó oldalára, hanem csak itt, a saját körünkben talált okozatokból szeretnék néhányat megemlíteni, annak bizonyítására, hogy csak azok maradtak meg igazán egész embereknek, akik ennyi viszontagság, propaganda és megfélemlítés után is kitartottak elvi meggyőződésük mellett. Találkozva egy régi ismerősömmel, nagy örömmel fogadott és hévvel kezdett beszélni a régi IWW mozgalomról, amelyben résztvett, de azután, hogy az IWW megszűnt, belépett a pártba. Mikor megkérdeztem tőle, hogy hon- nét vette ezt az információt, azt válaszolta, hogy ő már vagy tiz éve nem látta az IWW irodalmát, de már akkor is egész kicsi volt. És azután nekem tett szemrehányást, hogy még mindig nem látom be, hogy az IWW utján nem lehet haladni és miért nem lépek be a pártba.

Csaknem ugyanazon időben egy másik ismerősömmel találkozva aki viszont a régi időben már majdnem pártvezéri szerepet töltött be, valamilyen Palesztinái bélyegeket kínált nekem megvételre. Mikor látta, hogy nagyon elcsodálkozok rajta, akkor mondta, mi az talán maga még mindig beletartozik az IWW mozgalomba, jobb lesz ha úgy tesz mint én ebben a zavaros világban, ha nem tartozik sehová sem. Egyet azonban nem felejtettem el, hogy zsidó vagyok.

Csak azért hozom nyilvánosságra egyéni tapasztalataim, hogy igazolva legyen az én el- csodálkozásom. Mert ha régi munkásmozgalmi emberek ily könnyen mennek az árral, akár balra, akár jobbra, akkor mi. lyen lehet az átlagos vélemény a nagy tömegek körében, ahová a munkásmozgalmi tudomány fáklyájának még a leghomályosabb fénye sem jutott el. Ezek a tömegek aztán egész nyugodtan ingadoznak a propaganda árral és papagályszerüen mondják el, a rádió és a tőkés újságok által bemondott biztos híradásokat. Ezek a MA emberei, akik születnek és meghalnak és a születés és meghalás közötti időben csak arra voltak jók, hogy hasznot hajtsanak a tőkés uraknak, de életük sem a Mát vagy Holnapot illetőleg, társadalmi szempontból semmi jelentőséggel sem birt. Ezeket bírálva látjuk csak igazán azt a toronymagassági