Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-14 / 1579. szám

6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. május 14. "JÓ" POLITIKUSOK (a.l.) Egy évvel ezelőtt az volt a jelszó, hogy a 81-ik kong­resszusba “jó politikusokat” kell beválasztani. Annál is inkább, mert a múlt évi kongresszus volt az, amely életbe léptette a Taft- Hartley munkásellenes törvényt. A szervezett munkások agitációt kezdtek, hogy azokat a tör­vényhozókat, akik a Taft-Hartley törvényjavaslat mellett szavaz­tak, a múlt év novemberi választásoknál kibuktassák. Természe­tesen az lett a jelszó, hogy jó és megbízható törvényhozókat kell beválasztani, akiknek első dolguk lesz, a Taft-Hartley törvényt visszavonni és ismét a Wagner-féle munkásvédelmi törvényt visz- szahelyezni eredeti formájában. Úgy az AFL, mint a CIO vezetősége indorszálta mindazokat a jelölteket, akik kijelentették, hogy megválasztásuk esetén, a Taft-Hartley törvény visszavonása mellett fognak szavazni. Azon­kívül, hogy a szervezett munkások még jobban biztosítsák a győ­zelmet, mindenhol bizottságokat választottak, amely bizottságok személyesen keresték fel a jelölteket és tudtára adták nekik, hogy csak úgy számíthatnak a szervezett munkások szavazatára, ha nyíltan kijelentik, hogy a Taft-Hartley törvényt visszavonják. Azután megkezdődött a választási kampány. Az egész ország hangos lett az Ígéretektől, a jelöltek mindent megígértek. A szer­vezett munkások abba a hiszembe, hogy most már mindent jól el­végeztek, mert majdnem az összes jelöltek fogadalmat tettek. Azok pedig, akik megmaradtak a reakció kebelében, a választá­soknál kibuktak. Ez már azután igazi győzelem volt azok részére, akik még mindig hisznek a politikusokban. A nagy győzelmi mámor nem tartott sokáig, mert alig hogy a képviselők januárban összeültek, minden liberális törvényjavas­latot leszavaztak. így került a papírkosárba a polgári jogok vé­delme. Most pedig a Taft-Hartley törvény ugylátszik továbbra is érintetlenül érvénybe marad. A vitába a reakciósok kerültek több­ségbe és elfogadtak egy másik törvényjavaslatot, amely csak annyiban különbözik az előbbi rabszolga törvénytől, hogy nem Taft-Hartley nevét fogja viselni, hanem Wood-ot. A politikai csa­tározásokkal, — ahogyan ma áll a helyzet — egészen bizonyos, hogy a munkások vágyát nem fogják a “jó politikusok” sem telje­síteni, hogy a Wagner-féle törvényt visszahelyezzék. A magam részéről sohasem hittem a politikai Ígéretekben, de, hogy sokan honnan veszik azt a jelzőt a politikusokra, hogy “jó”, azt nem tudom. Erre vonatkozóan nagyon helyes megállaz pitás az, hogy a “jó politikus” a választások előtt mindent meg­ígér, hogy a polgárok szavazatát megnyerje. Eddig tartott a győzelmi lakoma, most azután türelemmel várjuk a politikába hívőknek a következő ballépését. A múlt vá­lasztások előtt úgy az AFL, mint a CIO vezérei nyíltan állást fog­laltak a jelöltek mellett, amit a múltban soha nem tettek hivata­losan. Azért azután mind a két szervezet “Politikai Akció” néven külön csoportot tartott fenn. A jelölések előtt nagy volt az ellen­szenv a demokrata párt és Truman elnök ellen, a külügyi politiká­juk miatt. De mivel a demokrata konvenció a programjába fog­lalta a Taft-Hartley munkásellenes törvény azonnali visszavoná­sát és a polgári jogok védelmét, igy került ki a demokrata párt győzelmesen, de a győzelem, csak a beválasztott jelöltek részére lett igazi győzelem. Hogy ezek után a keserű tapasztalatok után, azok a munkásszervezetek, amelyek minden bizalmukat a “jó po­litikusokba“ helyezték, mit fognak tenni, erre még nem történt in­tézkedés. gyeibe, hogy a felszabadító né­pek ellen küzdő reakciés kormá­nyokat pénzel, fegyverekkel, ka­tonai kiképzőkkél lássuk el, mert ez végeredményben a népek for­radalmi elszántságát erősiti és a forradalmárokat jó minőségű amerikai felszereléssel lássuk el. A fenti leirt kínai eseménye­ken kívül azt tapasztaljuk min­denfelé, hogy a felszabadulásra törekvő népek mindenütt elszán­tan harcolnak, amikor látják, hogy az imperialista tőke mi­lyen szemérmetlen nyíltsággal avatkozik be a belügyekbe. A kormányunk Kínát, Görög­országot szándékozott csinálni Koreából is, amelynek a déli ré­szét mi, az északi részét a Szov­jet hadsereg szállta meg. Az északi rész a Népi Demokrácia elvén épült fel és létezik, míg a déli részt a “nyugati” vagyis a kapitalista rendszer fentartása, pár ezer elnyomó feudális föld- birtokos uralma alatt maradt. Mi ott egy jól felszerelt had­sereget építettünk ki. Amerikai tisztek kiképzésével, amerikai fegyverekkel, számítva arra, hogy a megszállás után megvé­dik a “nyugati demokrácia” alapján felépült rendszert. Hogy a nép mennyire a “nyugati de­mokrácia” alapján áll, arra jel­lemző az a kis eldugott hir, hogy az amerikaiak által kikép­zett hadsereg egy tekintélyes része, teljes felszereléssel átsé­tált a határon és csatlakozott a Népi Demokrácia hadseregéhez. A dezertált katonák kijelen­tették, hogy a hadsereg túlnyo­mó része ugyan ilyen szándék­kal van eltelve és csak várja a kedvező alkalmat arra, hogy fel­szerelésével együtt átmehessen az északi oldalra. De az a nép véleménye is, amely a megszállás végét és a koreai nép egységét követeli a Népi Demorácia elvei alapján. Ez az oka annak, hogy a kor­mányunk visszautasította a Szovjet katonai megszállás meg- j szüntetésére tett javaslatát, j ugylátszik, hogy a “nyugati” J rendszert csak katonai erővel j lehet nem csak Koreában, ha- ] nem mindenütt a nép nyakán j tartani. Mi, akik már elég jól ismerjük a kiöregedett és anyagilag jól megtollasodott “munkásvezéreket”, nem várhatunk mást tőlük, csak, hogy továbbra is bűén fogják szolgálni a kapitalizmust. Erről majd úgy fognak bizonyságot szerezni, hogy a legközelebbi konvenciókon úgy az AFL-be, mint a CIO-nál, tisztogatást fog­nak rendezni. Ez a tisztogatás úgy fog megnyilvánulni, hogy min­denkit, aki a haladó szellemet képviseli, igyekeznek eltávolítani, elsősorban a szervezetekben betöltött hivatalokból. Erre a célra nagyon jó eszköz a Taft-Hartley törvény. Ha ezt sikerülni fog nekik megtenni a szervezetek keretein blül, akkor tényleg nem fontos, hogy lesz-e Taft-Hartley törvény, mert az itteni úgynevezett “munkásvezéreknek” nem kell a jö­vőben sem mást tenni, csak azt, amit eddig tettek és akkor az it­teni kapitalizmusnak nem kell kétségbevonni a “szervezett" munkások igazi hűségét. A nemzetközi munkásmozgalom kérdésében az itteni szerve­zetek vezetnek a reakció fejlesztésében. A nemzetközi szakszer­vezetek legutóbbi konvencióján a CIO küldötte volt az első, aki be­jelentette a CIO küépését. Most azután ők az AFL-lel egyetemben akarnak egy “nemzetközi” szakszervezetet megalakítani. Az itteni kapitalizmusnak nem kell félni a szervezetektől. A politikusok pedig továbbra is használhassák a régi taktikájukat, hogy választások előtt mindent ígérjenek. Egy közmondás na­gyon szépen hangzik: “Az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.” Azonban ha meg sem tart ják úgy is jó. Esetleg négy év múlva a választásoknál még többet fognak Ígérni. Az a legjobb politikus, aki legtöbbet igér. Hiszen az ígéret nem kerül pénzbe és még so­hasem hallottam, hogy egyetlen politikust törvény elé állítottak volna azért, mert nem váltotta be azokat az Ígéreteket, amelyeket « a választások előtt tett. Jól sikerült májusi ünnepély, melyet a philai és a new jer- seyi munkástársak rendeztek, április 30-án Kistóth munkás­társunk otthonában. Már kora délután jöttek a munkástársnők csomagjaikkal, amelyek jőizü falatokat rejte­gettek. Este 7 órakor már vala­mennyien együtt voltunk és a munkástársnők intézkedtek, ar­ról, hogy jobbnál jobb ételek ke­rüljenek fogyasztásra. Étkezés után Schopf munkás­társ emelkedett szólásra, aki nagy vonásokkal ismertette má­jus elsejét, a nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjából. Majd felhívja figyelmünket, hogy a mai estélyünk kereteben, tegyük lehetővé, hogy képessé­geinkhez mérve támogassuk anyagilag az egyetlen magyar nyelven megjelenő ipari demok­ráciát hirdető lapunkat, a Bér­munkást. Majd Rosenthal munkástárs emelkedett szólásra. Először be­jelenti, hogy Ruttkay munkás- társék nem jelenhetnek meg az estélyen, de anyagilag ők is hoz­zájárulnak az est sikeréhez. Azután ismerteti a budapesti munkásság nehéz küzdelmeit a Tisza Pista idejéből, amelyben ő személyesen résztvett május elsején. Azután rátér a chicagói Hay Marketi tragédia ismerte­tésére és csak idő kérdése — úgymond — de felétélenül el fogja söpörni a Tissza Pisták­kal együtt, valamennyi ország elnyomóit a feltörekvő munkás- osztály. Rost munkástárs megemlíti az amerikai sajtó és riporterek hihetetlen, gonosz beállítását a Mindszenty ügyben, melyhez Groman munkástárs és Bécsi munkástársnő is hozzászóltak. Megemlíti még azokat a nagy­szerű hazai leveleket, amelyek az utóbbi Bérmunkás számok­ban megjelentek. Zsámár munkástárs bemutat­ta a már közismert “Sárga Könyvet”, melyet még jó né- hányunknak nem volt alkalma kézbevenni. Ezekután a munkástársak a legjobb hangulatban május else­jén, a hajnali órákban oszlot­tak szét. A Bérmunkás fentartására a jelenlevők 60 dollárt adtak ösz- sze, amelyet az estélyen meg nem jelenhetett Kezekovits Fe­renc munkástárs öt dollárral metoltdott. Az egybehívok nevében ezú­ton mondunk köszönetét Kis- toth Péter munkástárséknak a rendelkezésünkre bocsátott szép és tágas otthonért, a munkás­társnőknek, akik a konyhán se­gédkeztek, mivel Kistoth mun­kástársnő gyengélkedett, úgy­szintén mindannyiuknak a szép est sikerre viteléért. Tudósító TULKIABÄLJÄK EGYMÁST NEW YORK — George Allen, külügyi államtitkár asszisztens jelenti, hogy 10 napi kísérlete­zés után végre sikerült “Ameri­ka Hangjának” keresztül törni az oroszok “hang-blokádján”. Az oroszok ugyanis valahány­szor csak megszólalt az Ameri­ka Hangja, mindjárt leadtak valami zörejhangokat ugyana­zon a hullám hosszúságon, mi­nek következtében Amerika Hangját nem lehetett megérte­ni. Allen számítása szerint az oroszok körülbelül 60 leadó ál­lomásról “hurrogták” le az Amerika Hangját, valahányszor az megszólalt. Erre az amerika­iak válaszul az Amerika Hang­ját kiabáltatták a nap mind a 24 órájában s az oroszok, ha ki akarták szorítani a levegőből, akkor a 60 rádió állomást más­ra nem használhatták volna, végre is feladták a küzdelmet, — legalább egyenlőre, — mon­dotta Mr. Allen. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna bo­rítékban küldje el az előfizeté­sét is. /

Next

/
Thumbnails
Contents