Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-14 / 1579. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MAY 14 NO. 1579 SZÄM Emelik a házbéreket HETI KRÓNIKA A HÁZTULAJDONOSOK OSTROMOLJÁK AZ IRODÁKAT HÁZBÉREMELÉSI KÉRVÉNYEIKKEL. — HÚSZ PERCENTES HÁZBÉREMELÉST ENGEDÉLYEZNEK. NEW YORK — Az amerikai háztulajdonosok a szó szoros értelmében megrohanták a házbérek emelését engedélyező irodákat abban a pillanatban, mihelyt az uj törvény életbelépett. New Yorkban a “Rent Control” irodát az első két órában körülbelül 6000 háztulajdonos kereste fel, hogy beadja a házbéremelésre vonatkozó kérvényét. Az uj törvény ugyanis elren- •" deli, hogy a háztulajdonosnak a lakáshivataltól kérvényezni kell, hogy a lakójának házbérét emelhesse. A törvény elrendeli, hogy a tisztviselők minden egyes esetet megvizsgálva intézkedjenek. A hivatalnokok száma azonban oly csekély minden irodában, hogy az engedélyeket megadó pecsétek felrakását is alig győzik. A rendes eljárás az, hogy a háziúrnak egy nyomtatott blankettát adnak, amelyre rávezeti, hogy mennyit fektetett be a házba, mi a bevétele és mennyi a kiadása. Ha a tiszta haszon nem éri el a húsz százalékot, akkor engedélyezik a házbéremelést. Hogy a háziurak a házbéreket minél könnyebben emelhessék, a kiadásokhoz hozzáadják a ház értékének 5 százalékát, miután úgy számítják, hogy a ház 20 év alatt annyira elöregszik, hogy le kell bontani. Ez az § százalék tehát az évi kopás, amit kiadásnak vesznek. Ez az uj törvény igen nagy engedményeket nyújt a háziuraknak, akik eddig is igen magasan tartották a házbéreket. Az Egyesült Államokban 14 millió család lakik bérelt lakásokban s fizet normális lakbér helyett házbéruzsorát. A telektulajdonosok által kiharcolt uj törvény különösen nagy kedvezményeket hozott azon nagy korporációknak, amelyek lakásokba fektették vagyonukat. Ezek most 20 év alatt nem csak nagy profitot húznak a befektetett összegekre, de ezen idő alatt visszakapják az eredeti tőkét is. A nemzetközi bankárok kormánya Még a világtörténelemben sehol és soha nem történt meg az, hogy a nemzetközi trösztök, kartelok, bankok tulajdonosai, főnökei személyesen vegyék kezeikbe egy kormány legfontosabb minisztériumait. Mindeddig elégségesnek vélték, hogy ügyvédeik, inasaik végezzék azokat a fontos hadi és nemzetközi műveleteket, melyeket szükségesnek láttak befektetéseik megvédésére. Draper, Lövet, Harriman, Schnyder, Hoffman, Forrestall és mostan Curtis Calder, aki a hadsereg fölötti főtitkárságot foglalja el. Ez a Calder a villanytrösztnek a főszervezője és feje. Évtizedeken keresztül harcolt mindazon kormány törekvések ellen, hogy a folyamok szabályozásával, mint a Tenessee, Colorado, Colombia, gátakat építsenek és villany fejlesztésére, a kormány tulajdonában használják azokat ki. Azt is tudnunk kell, hogy mindezen vizszabályozások, gátak és villanytelepek építését a katonai mérnökök tervezték, vezették. Most ezen észszerű, szükséges, de a villany trösztök által ellenzett munkálatok fölötti kontrolt az az ember vette át, aki legjobban ellenezte azt mindég és azon csopotnak a feje, amely élet-halál harcot folytatott mindezen törekvések ellen. Mindemellett, Calder, főnöke az Egyesült Államok és külföldi befektetések trösztjének. Úgyszintén a nemzetközi befektetések korporációjának. Mindkettőt a Dülon-Read nemzetközi bankház tervezte és kontrolálja. Tehát Forrestall helyett most Caldert, tették oda a Dillon- Read, nemzetközi bank érdekeit megvédeni. De leginkább azokat a sok milliós befektetéseket, melyeket még Hitler idejében és azóta is Németországba fektettek be. Nem csoda, hogy az oroszok nem bíznak az ilyen amerikai kormányban, de nem csak az oroszok, hanem egyetlen gondolkozó ember sem bizhat, miután ennyire nyilvánvaló lett, hogy a nemzetközi trösztök, kartelok, bankok tulajdonosai, főnökei vették át az amerikai kormányt és annak legfontosabb államtitkárságait. Sok amerikai előtt ez nem felÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . . Bármilyen fontos világeseményekkel bővelkedett a múlt hét, melyekről beszámolni szintén fontos volna, még sem térhetünk csak úgy egyszerűen napirendre a mi saját lakbér adminisztrátorunk múlt heti határozata fölött. Habár igaz az is, hogy ez bizony nem sok hatással van a világhelyzetre, viszont arra a munkás világra, melynek tengelyét a mi munkaerőnkkel forgattatják, nagyon is fontos kihatással van. Az utóbbi években a háború alatt és azóta, legalább részben sikerült a munkásnépnek a házbér uzsora ellen sikerrel harcba szállni. Mást sem hallottunk azóta, csak a szegény háziurakat siránkozni, akiknek szivük csak aziránt dobogott, hogy hogyan is lehetne már az amúgy is jó magas házbéreket legalább a duplájára felemelni. Az a demokratikus divat, melyet mostanában folytatnak Washingtonban “lobbying” elnevezés alatt, melyet a régi világban csak úgy “graftnek” szoktak ismerni, aminek igazi értelme magyarul “megkenést” jelent. Ilyen kenegetési művelettel gyakorlatoznak Washingtonban a különböző üzleti érdekeltségek és bizony nem is szégyenkezve írják rá az üzleti kiadások számlájára a kenési költségeket. Ez persze mint propaganda költség van elismerve, azon cél szerint, melynek iránya a honatyák meggyőzése, az üzleti trösztök érdekeinek megfelelő törvények nyélbeütésére. Itt aztán a tőkés urak valóságos nagymesterek a saját részükre irányított tervgazdálkodás módszerében és bizony nem maradtak ebben egészen hátul az ingatlan tröszt tulajdonosai sem. Amikor az ingatlan trösztről beszélünk, akkor nem értjük alatta az egy vagy kétcsaládos “háziurakat” akiknek aztán vigyázni kell, nehogy a bank kezébe kerüljön vissza a házuk, tűnő, sőt még mi is azt mondhatjuk, hiszen az övék az ország és a hatalom igyis-ugyis, igy természetes, hogy a legfontosabb, hogy a hadsereg fölötti kontrolt ők akarják kezeik között tartani. így az egész világ, de leginkább az európai néptömeg is tisztán láthatja, hogy kik irányítják az amerikai haderőket, a kormányt és minisztériumait. Vi. éppen az ingatlan tröszt manipulációja révén. A nagyobb városok lakóházai jórészben ennek a trösztnek a birtokában vannak és nem ritka olyan birtoklás sem, mint például New Yorkban, ahol egész városrészek nagyobbrészt egy-egy társulat vagy családi érdekeltségek birtokában vannak. Ezeknek a megbízottai kelepeltek annyit arról, hogy mennyire ellenkezik a “free enterprise” eszméjével az a körülmény, hogy a háziurak nem kérhetnek annyi lakbért, amennyit ők akarnak. A lakbér ellenőrzési törvényt valóságos kommunista I beavatkozásnak minősítették a háziurak szabadság jogaiba. A lakbértörvény volt az egyik fő issue a szavazat fogdosásnál az elmúlt választások idején, érthető hát, hogy rögtön a választások után, nem akarták eltörölni, mert azért még sem lehet annyira megingatni a bizalmat a választási humbugban. Módosították hát a törvényt olyképpen, hogy a háziurakat biztosítani kell, a befektetésük arányában elvárható “tisztességes haszonról”. Hogy aztán mennyi is az a “tisztességes haszon” hát ebben nem tudtak megállapodni, mert hát a háziurak érdeke szerint minél több a haszon, annál tisztességesebb. Hetekig tartó vitatkozások után, végre rábízták a tisztességes haszon körvonalának megállapítását a lakbér adminisztrátorra, aki most jött ki jelentésével és meghatározta, hogy a tisztességes haszon “25-30 százalék” kell legyen és ahol nincs ennyi, ott annyival emelhetik a lakbért, hogy ezt a számarányt elérje, így aztán a legnagyobb lakásmizéria közepette bejutottunk a lakbéremelési lavinába és bármennyire is megcukrozva számítják azt a munkásnépnek beadni, annak lenyelése nagyon, de nagyon keserű lesz. A “tisztességes haszon” elnevezésről eszünkbe jut a szak- szervezetek “tisztességes napibér” megállapítása és annak az elismerése, hogy annak meghatározására a tőkésnek és a munkásnak közös érdekeik vannak. Erre az elméletre aztán alaposan rácsufolt a valóság, bizonyítván azt, hogy csak papíron lehet a tőkésnek és munkásnak közös érdeke. Még azért a szak- szervezeti tisztességes napibérért is harcba kellett szállni a munkásságnak, mert itt viszont a tőkés részére minél kisebb a
