Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-07 / 1578. szám
1949. május 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal FONTOS HÍREK pant nagy területeket lekapcsol. És ebben a tekintetben nem mese az a vasfüggöny, hanem valóban élő létező valami, amelynek túlsó oldalán elsorvad s vég- elgyengülésben elpusztul a profit, amelyet ezen az oldalon any- nyira ápolnak és dédelgetnek. De másrészről azt is látják, hogy a kollektiv tervgazdaság, — ha alkalmat adnak neki, — annyira emeli a népmilliók élet- szinvonalát, hogy esetleg még a “vasfüggöny” ezen oldalán is kedvet kapnak az utánzására. A KRITIKUS TÖBBLET JELENTKEZIK Mert a kritikus többlet, dacára a kartell korlátozásnak, már is kezd jelentkezni. Ennek a többletnek a felemésztésére kell a Triunan-doktrina, a Marshall terv7, az Észak Atlantic Szövetség, amelyek mind fegyvereket és gazdasági támogatást Ígérnek a csatlakozó országoknak, ha a vasfüggönynek ezen az oldalán, — vagyis a profitlehetőség körében maradnak. És azok, akik Henry Wallacenak szemére hányják a kis malacokat, most az atombombával és egyéb borzalmas fegyverekkel nem a kis malacokat, hanem a kisgyermekek millióit akarják leölni, csak hogy kiváltságos jogaikat továbbra is fentarthas- sák. A tervgazdaságnak ez a két különböző válfaja állítja ma az emberiséget egymással farkasszemet néző két táborba. Ennek a visszhangja mindazon förtelmes hazugság hadjárat, amit mostanában a Mindszenty ügygyei kapcsolatban Magyarország ellen hallunk. És ennek a veszélybe került profitlehetőségnek a védelmében akarják, hogy az Egyesült Nemzetek avatkozzon be Magyarország belügyeibe. Mi, mint magyar származású amerikai polgárok joggal követelhetjük: “HANDS OFF” Magyarországról! Joggal követelhetjük : Hagyjátok békében azokat a népeket, hadd intézzék saját ügyeiket a saját elgondolásaik szerint. És joggal mondhatjuk: Ne exportáljunk mi innen demokráciát, meg szabadságjogokat, mert maholnap már magnak való sem marad itt belőle! A Bérmunkás egyike azon nagyon kevés újságoknak, amelyek ellensúlyozni igyekszenek azt a hazugság hadjáratot, amit a kollektiv tervgazdaságok ellen irányítanak. Éppen azért nagyon fontos szerepet tölt be ma az ilyen bátorszavu újság. Mert minket nem vezetnek félre a nagyhangú frázisok, a hazafias szólamok, mi tisztán látjuk a kartellek által megerősített tőkés termelő rendszer mibenlétét és midőn ezen rendszer dicséretét halljuk, arra az asz- szonyra gondolunk, akitől ba- rátnéja kérdezte az árucsarnokban ahol találkoztak: — Hogy vagy? Hallottam, hogy beteg voltál? — Oh, most már jobban vagyok, sőt napról-napra erősebb leszek, — válaszolta a kérdezett. — Hát ennek örülök, — mondja megint a barátnő, — de mond csak, miről tudod, hogy napról-napra erősebb leszel? — Hát hogyne tudnám, — mondja az asszony, — hiszen te is emlékszel még, hogy amikor a háború előtt ebben a csarnokban öt dollár ára élelmiszert vásároltam, hát két kézzel is alig bírtam elvinni. Most meg nézd milyen könnyen viszem még egy kézzel is! így erősbödik napról-napra a tőkés rendszer is! És mert csak ÍGY erősbödik, azért van szükség nem csak a mindenféle doktrínákra, tervekre és paktumokra, hanem az állandósított idegháborura is. Azért kellett kitalálni a “vasfüggönyt”, amely mögé a kartell urai nagyon szeretnék ledobatni az atombombát, ha nem tartanának attól, hogy visszhang gyanánt éppen olyan pusztító valami jön vissza onnan is. GYORSAN TANULNAK Éppen azért mi nem teszünk külömbséget a tőkés termelési rendszer egyes oszlopos védelmezői között. Jól tudjuk, hogy a féreg fasisztáktól kezdve Nagy Perenceken át, Spellman és Mindszenty kardinálisokon, Hooveren és Churchillen keresztül fel a római pápáig, mind egyforma gyűlölettel beszél a kollektiv tervgazdaságról, egyformán gyalázza azt anélkül, hogy ezt a lényeget megemlítenék. Láttuk, hogy a miniszterek lecserélése itt mitsem jelent. Nekem az ilyen csere hasonlít annak a munkakereső fiúnak az esetéhez, aki midőn először ment munka után nyíltan megmondotta, hogy nem tud a kérdezett gépeken dolgozni s ezért nem is kapta meg a munkát. Ki is kapott érte otthon az apjától, aki ráparancsolt: — Ha mégegyszer ilyesmit kérdeznek, mondjad, hogy tudod ugyan, de te gyorsan tanulsz és rövidesen éppen olyan jól fogod csinálni, mint azok, akik már régen ott dolgoznak. A fiú másnap egy bankháznál látta meg a “Boy Wanted” táblát. Bement és jelentkezett a bankárnál, aki azonban gyanúsan nézte a fiú szegényes ruháját és azért gyanakodó hangon kérdezte tőle: — De ugy-e nem szoktál hazudni és lopni? A fiú az apja tanácsára gondolva felelte: — Nem kérem, de én igen gyorsan tanulok és rövidesen éppen olyan jól fogom csinálni, mint azok, akik már régen itt dolgoznak! Nos, az ilyen gyors tanulásnak az eredménye, hogy a miniszteri változások dacára is az idegháboru, csökkenés helyett egyre emelkedik. Ennek a gyors tanulásnak az eredménye az a rettenetes hazugság propaganda, amely a sajtóból, a rádióból, a színházakból, iskolákból de főleg a templomi szószékekből árad felénk szakadatlanul, amelyben mindazt, amit eddig jónak, szépnek tartottunk, most nagy bűnnek tüntetnek fel. Legújabban már bűnné lett még a béke utáni vágyódás is, hiszen pár héttel ezelőtt nem engedtek be ide pár embert azért, mert a béke érdekében akartak beszélni. Erre az egész világra kiterjeA Ford munkások megszavazták a sztrájkot 9-1 ellenében. Az ok az, hogy dacára annak, hogy lefizettek vagy hatezer embert az utóbbi hónapokban, mégis 20 százalékkal akartak többet termeltetni a meggyorsított mozgó munkapadokkal. Persze az igazgatóság tagadja a több termelési követelést, vagy valóságát, de a munkások tudják, hiszen őket zavarták, hajszolták, igy a szavazással döntötték el, hogy mit gondolnak a Ford állításáról. Persze a központi tisztviselők, akiknek nem kell a gyorsított mozgó munkapadok mellett robotolni, nem igen akarják a sztrájkot és szeretnék elsimítani az egész dolgot. A szerződés majd csak julius 15-ikén jár le és addig szeretnék a sztrájkot elhalasztani. De a munkások érzik, tudják, hogy akkor már késő lesz, ha addig a mai iramban dolgoznak, akkor sok automobil lesz készen, a piac is akkorra nagyban megcsökken és a gyárat lezárhatják egy néhány hónapra. Ezzel szemben a tagság, a munkások, akik mindezt látják és tudják, hogy nekik kell keservesen megfizetni a tévedéseket, esetleges halasztást, most akarják megvívni a harcot, amikor ők és mindenki, aki ismeri az automobil ipart, legidőszerűbbnek tartja a megmozdulást. íme ez az osztályharc legjobban szemlélhető példája, valamint a kényelmes union pozíciókba betespedt vezérek és a munkások közötti nagy érdek- külömbség illusztrálása. A BLOKÁD MEGSZÜNTETÉSE Németország sorsa függ attól a tárgyalástól, melyet a blokádon keresztül és most annak a megszüntetése folytán kierőszakolt konferencián fognak megbeszélni. Most már biztos dolog, hogy azt megengedik az amerikaiak, illetve résztvesznek azon a konferencián, melyen a németekkel való béke megszervezése, megkötése kerül elintézésre. Itt nem csak a berlini blokád, hanem leginkább a németek csökönyös kitartása az amerikaiak követelései ellen, illetve a nyugati Németország megszervezése körül lesz a döntő érvelés. dő, gonosz, népellenes összeesküvésre mutat rá az osztálytudatos munkássajtó. Büszke vagyok, hogy egy Uyen lapnak lehetek a szerkesztője. Mert a Bérmunkás egyike azon nagyon kevés harcos újságoknak, amelyek most, — mint árvíz esetén a gát, — tartják vissza a sötét reakció szennyes árját. Ezért tartjuk fel mi a lapunkat, magunkat a szó szoros értelmében túlterhelve, mert teljés tudatában vagyunk annak, hogy ma milyen fontos hivatást töltünk be. Azért köszönöm önöknek, hogy eljöttek erre a mulatságra s megjelenésükkel, támogatásukkal további harcra serkentik a Bérmunkást. Már nyolc hónapja a németek amerikai parancsra sem voltak hajlandók külön nyugati Németországot felállítani. Nem voltak hajlandók külön békét kötni a nyugati és keleti Németország rovására, azok elkülönítésével. Már az amerikai követelések és erőszakoskodások mind nagyobb mértékben lázitották fel nem csak a szociáldemokratákat, akik ellenezték Németország kettéhasitását, hanem még a polgári elemeket is, akik eleinte hallgattak Amerikára és hajlandók voltak a ket- tészakitás mellett agitálni. Persze még nem tudni, sőt még elgondolni is nehéz, hogy mit fognak elérni ezen nagyhatalmi tárgyaláson, de az biztos, hogy ha nem sikerül együttesen, akkor az oroszok külön fognak békét kötni a keleti Németországgal és még a nyáron kivonulnak, amint azt többször is megígérték. Valamint amint Koreában már egy éve meg is tettek, dacára, hogy még az amerikaiak onnan sem vonultak ki’ pedig az az ország nem is volt ellenséges országnak minősítve. A béke reménye sokkal ró- zsásabb színben látszik ma, mint most egy éve. Ha sikerülne Németországgal a békét megkötni és az összes megszálló csapatokat onnan kivinni, négyezer mérföld távolságot tenni az amerikai és szovjet csapatok közé, ezáltal biztosabbnak látszik majd a béke, legalább is az öreg Európában. BEFEJEZÉS ELŐTT A KÍNAI POLGÁRHÁBORÚ A békét szertő munkásság sokkal szívesebben látta volna, hogyha megegyezéssel, békésen intézték volna, illetve fejezték volna be a kínai polgárháborút. De amint Shanghaiból irta az egyik nagyon is benfentes amerikai újságíró, a kínai reakciósok annyira biztosra vették az Amerika és Oroszország közötti háborút az Atlantic Paktum következtében, hogy arra alapozva, még remélik, hogy egy milliós amerikai hadsereg segítségével, ha nem is most, de a közel jövőben, visszajutnak a hatalomra. Emiatt nem engedték a háttérben kuksoló Chiang Kai Sheket, hogy megegyezzenek a Néphadsereggel, a kommunistákkal. Hogy milyen befolyása volt Chiangéknak a béketárgyalások irányításában, Chiang legújabb szereplése és beszédei bizonyítják. Valamint az a tény, hogy egy napra sem adta fel igazán a főparancsnokságát, csak szemfényvesztés volt, időnyerésre a vereség beismerésére. HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti lapszámunkban a clevelandi Főkonzulátus közleményében, sajtóhiába csúszott. Helyesen azon személyekre vonatkozik a közlemény, akik 1939 szeptember 1. előtt hagyták el Magyarországot.
