Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-07 / 1578. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 7. KÉTFÉLE TERVGAZDASÁG A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS LÉNYEGE. — GONOSZ ÖSSZEESKÜVÉS a KOLLEKTIV—TERVGAZDASAGOK GYA- LÁZÁSARA. — A HARCOS MUNKÁSLAPOK HIVATÁSA A TÁMADÁS VISSZAVERÉSÉRE. “HAXDS OFF” — MAGYARORSZÁGRÓL! GERÉB JÓZSEF MUNKÁSTÁRS BESZÉDE A LOS-ANGELESI TÁRSAS VACSORÁN. Tisztelt Munkástársak és Munkástársnők, — Amint körülnézek és a sok régi jóismerős arcot látom, az a sajnálatos dolog ötlik eszembe, hogy a Bérmunkás olvasói és barátai manapság már csak nagy ritkán jönnek össze ilyen szép számmal. Éppen azért valóban igen nagy örömömre szolgál, hogy ez alkalomból személyesen tolmácsolhatom önöknek lapunk szerkesztőségének, irógárdistáinak •----------------------------------------és általában a Bérmunkás előállításán hétről-hétre fáradozó munkástársak és munkástársnők szívből jövő üdvözletét. Hogy ritkán jövünk össze, annak leginkább az az oka, hogy az elmúlt pár évtized alatt, — ha meg NEM is öregedtünk, — de kétségtelen, hogy “korban előrehaladottak” lettünk és ez gátolja mozgási és mozgalmi tevékenységünket. De a Bérmun-/ kás hetenkénti pontos megjelenése, valamint ez — s az ország különböző városaiban tartott hasonló összejövetelek, — amelyekért köszönet jár a nehéz munkát végző lelkes munkástársnőknek és munkástársaknak, bizonyítják, hogy szilárdan kitartottunk ama meggyőződésünk mellett, hogy a munkás- osztály történelmi hivatása felépíteni azt a társadalmi rendszert, amelyben a dolgozók nem csak megtermelik az élethez szükséges javakat, de egyben ők rendelkeznek annak igazságos elosztása felett is és igy megszüntetik a munkások kizsákmányolását. Mert lényegében ez az alapja a forradalmi ipari unionizmus eszméjének, amelyet a Bérmunkás immár 37 esztendeje hirdet. És teszi ezt az utolsó tiz évben fizetett szerkesztő, kiadó, vagy bármilyen más fizetett alkalmazott nélkül. Hogy ez milyen teljesítményt jelent, milyen önfeláldozó munkát kiván, arról csak annak lehet némi fogalma, aki tudja, hogy mennyi munkával jár egy ilyen tartalmas újságnak hétről-hétre való pontos életrehivása. HALADUNK A KORRAL Tesszük ezt azért, mert nem csak “korban lettünk előrehaladottak”, de egyben “haladtunk is a korral”. Azzal a korral, amelyben szemünk előtt születik meg egy uj világ; azzal a korral, amely teljes mértékben igazolja a tervgazdálkodás helyességét, amelynek első tervrajzát az Industrial Workers of the World szervezet megalaki- tói rakták le még 1905-ben. Nem légből kapták ezt az eszmét, hanem a marxi útmutatást követve felismerték, hogy az a termelő rendszer, amelyben a dolgozók nem rendelkeznek azon termelőeszközökkel, amelyekkel az élethez szükséges javakat előállítják, nem képes a néptömegek szükségleteinek zavartalan kielégítésére, mert az ilyen rendszerben a terságosan lakat alatt tartják és a munkások csak akkor dolgozhatnak azokkal, ha a tulajdonosok megengedik. A termelőeszközök felszabadítása képezi korunk legnagyobb problémáját. Éhez képest minden más kérdés eltörpül. A civilizáció a modern ember életét egyre komplikáltabbá teszi, mint több és több dologra, kényelmi eszközre van szüksége, amelyeket a szabadvállalkozáson alapuló termelési rendszer már nem tud kellő bőségben előállítani, — vagy ami még különösebb, — ha már egyszer előállította, akkor megakad a szétosztásnál. Ennek oka, — mint tudjuk, — az, hogy ebben a rendszerben a munkások munkabéreikkel termelvényeiknek csak egy részét képesek visszavásárolni. A másik rész PROFIT név alatt a termelőeszközök tulajdonosainál marad, amelyből újabb befektetéseket eszközölnek ugyan, de még igy is olyan jelentékeny mennyiség marad a birtokukban, hogy azt ez a kisszámú tulajdonosok osztálya, nem tudja saját céljaira felhasználni. így mindig fenmarad bizonyos rész, amivel nem tudják, hogy mit csináljanak. A KRITIKUS TÖBBLET Ez a KRITIKUS TÖBBLET az, ami a nagy bajokat okozza, mert minél sebesesebben dolgoznak a gépek s minél több gép dolgozik, annál nagyobb lesz a kritikus többlet s egyszer csak megtelnek az üzletek, a raktárak, mire beszüntetik a rendeléseket, leállítják a gépek egy részét és letesznek egy csoport munkást. Igen ám, de akkor a munkások vásárló képessége újból esik, még kevesebbet tudnak visszavásárolni, tehát a kritikus többlet még jobban gyarapszik, mire még több gépet állítanak le, még több munkást bocsájtanak el a munkából. Az eredmény: mint tudjuk, hiszen már eleget láttuk, a nagymérvű ipari pangás, amelyből csak a háborúk segélyével tudnak kimenekülni. Az Industrial Workers of the World szervezet megalakitói már 1905-ben kimondták, hogy a kritikus többlet kiküszöbölésére csak olyan termelő rendszer képes, amely egyrészről a munkások kezébe helyezi a termelőeszközöket, másrészről pedig központilag irányított tervmelőeszközöket elzártan, való-1 szerűséggel kiküszöböli a termelésből az aranchisztikus ellentéteket. Az IWW-nak nem sikerült a tervgazdaság gyakorlati megvalósítása, ellenben a győztes 1917- es orosz forradalom megteremtette Európában, noha elismerjük, hogy nem az IWW által elképzelt utón és taktikával, de megteremtette és annak a kollektiv termelésre alapított terv- gazdaságnak az eredménye lett, hogy abból az iparilag nagyon elmaradt országból, amelyet a vesztett világháború és az azt követő évekig tartó invázió és polgárháború gazdaságilag a végletekig lezüllesztett, rövid negyedszázad alatt a világ egyik leghatalmasabb ipari államát alkotta meg. UTÁNOZNI AKARTAK A Szovjet Union sikereit látva a többi országok is megkísérelték a tervgazdálkodás bevezetését. Ez tette lehetővé a németek gyors felfegyverkezését és a háború kényszere alatt az összes számottevő országokban bevezették, de természetesen nem a népmilliók életszínvonalának az emelésére, hanem csak a háború sikere, vagy pedig a profit emelésének érdekében. Amerikában legtovább tartotta magát a korlátlan tőkés termelési rendszer, de mint tudjuk, a kritikus többlet itt is óriási méretű nagy ipari pangásokhoz vezetett, amiből csak a háború rántotta ki az országot. Még jól emlékszünk arra, miként szántották alá a vetéseket, miként öntötték tengerbe hajórakomány számra az élelmiszereket, csakhogy a kritikus többleten túladjanak, holott ugyanakkor a munkanélküliek milliói éheztek. Még most is a szemére hányják Henry Wallacenak az akkor leölt kismalacok százezreit, mert előszeretettel fogják rá, hogy tőle származott az a botor gazdasági elv, hogy annál gazdagabbak leszünk, minél kevesebbet termelünk, vagy ha- már termeltünk, minél nagyobb részét pusztítsuk el. Az ipari termelést mindinkább kezeikbe kerítő nemzetközi bankárok tisztában voltak a baj okával és a kritikus többlet kiküszöbölésére, vagy legalább is a korlátozására, ők is a terv- gazdasághoz folyamodtak. Persze nem a kollektív tervgazdasághoz, hanem olyanhoz, amelynél az irányítás az ő kezeikben marad s ezt a trösztjeik és kartell jeik utján igyekeztek elérni. Már a háború előtt megkezdték a KARTELL TERVGAZDASÁG kiépitését, de a második világháború valamivel elodázta a dolgot. Azonban a háború óta eltelt pár év elegendő volt nekik, hogy teljesen nyélbeüssék, s ma, — akár tudják önök, akár nem, — de itt, az Egyesült Államokban a kartell tervgazdaság áldásait “élvezzük”. A TERVGAZDASÁGOK VÁLFAJAI Éppen azért nem árt, ha ösz- szehasonlitjuk a tervgazdaságnak ezt a két módozatát, mert azoknak ismerete ma nagyon fontos. Az oroszok által kezdett kollektiv tervgazdaságnak, — amelyet ma több más állam — közöttük Magyarország is, követni igyekszik, — az a lényege, hogy a termelőeszközöket felszabadították, ezzel kiküszöbölték a profitot. A termelésnél mutatkozó többlet egy részét újabb befektetésekre használják, a többit pedig szétosztják a termelők között azok életszínvonalának emelésére. így a kritikus többletet teljesen megszüntették. Az ilyen termelési rendszernél minél többet termelnek, annál több jut a dolgozóknak, azért a termelésnél a minimumot szabják meg és úgy az egyéneknél mint az üzemeknél csak dicsérik, vagy jutalmazzák azokat, akik a minimumot túlteljesítik. Az ilyen termelési rendszerben minden munkaképes embernek dolgozni kell, mert a munkanélküliség igazi társadalmi bűn. A kartell tervgazdaságnál a profit védelme a fontos. Azért itt az iparok s üzemek termelési maximumát szabják meg. Megállapodnak, hogy az egyes iparcikkekből mennyit gyártanak, milyen árakon adják el, hogy a legmagasabb profitot tudják biztosítani. így mindig arra törekszenek, hogy a piac az eladónak kedvezzen, vagyis ne legyen túl sok áru, hanem mindig inkább egy kis hiány mutatkozzon. Ezért szabják meg a termelés maximumát. Az egyes munkástól azonban a gyors termelést követelik, hogy minél kevesebb munkással állítsák elő a javakat és igy a munkásság bizonyos százaléka állandóan munkanélkiil legyen, mert a munkanélküliek serege tartja alacsonyan a munkabéreket s biztosítja a profit magasságát. Megismétlem, hogy a rövid három év alatt annyira bevezették ezt a kartel tervgazdaságot az amerikai iparbárók, hogy az elmúlt három évben, dacára a megcsökkent termelésnek, sokkal nagyobb profitot zsebeltek be, mint bármikor azelőtt, — beleértve a háborús éveket is. Nem csoda, hogy nagyon szeretnék ezt a hallatlan profit lehetőséget továbbra is fentar- tani. Ennek azonban útját állja a kollektív tervgazdálkodás. Útját állja pedig egyrészről azért, mert a profitlehetőség alól rop-
