Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
6 oldai BÉRMUNKÁS 1949. április 30. Szervezettségben rejlik az erő FONTOS HÍREK (a.l.) A munkásmozgalom annak a nagyfokú kizsákmányolásnak eredménye, amit a gazdaságilag kiváltságos osztály rá- kényszerit a termelők osztályára. Amikor a munkások kezdték felismerni, hogy szervezettségben rejlik a munkások ereje, amit a munkáltató osztály, már a kezdet kezdetén is üldözött, ennek következtében a munkásmozgalom bátor harcosai rendesen a fekete listára kerültek. A fejlődő munkásmozgalom azután úgy próbálta a fekete listára kerülteket honorálni, hogy a szervezet vezetőségébe alkalmazta őket. Mint ahogy minden emberi csoportosulásban, úgy a munkásmozgalomnak is megvolt és még ma is megvan az a hibája, hogy a munka elvégzése csak néhány emberre hárul. Azonkívül magában a munkásmozgalomban is abba a nagy tévedésbe estek, mint a polgári társadalomban, hogy a vezérek imádása elvette a célkitűzés igazi lényegét. Azok a mozgalmak, de különösen a politikai pártok, amelyek a vezérek kénye-kedvének voltak kitéve, a vezérség utáni vágy álladóan szakadásnak tette ki, különösen áll ez a politikai pártokra. Mi azt tartjuk, hogy a munkásmozgalomban a vezérek imádása a ferde nevelés következménye. Más szempontból bírálva pedig a szervezett munkások gyengeségét árulja el. Ha az emberi társadalomban tényleg valakinek elismerés járna, természetesen, hogy azok érdemelnék azt ki legjobban, akik egy egész emberöltőn keresztül, a munka padoknál termelték az élet javait. A munkásosztály tényleges ereje nem a “csalhatatlan” vezérekben van, hanem a munkások szervezett szolidaritásában. Azért mindenkor a munkások szervezett ereje vezethet bennünket közelebb a szocialista társadalomhoz. A gyakorlati tapasztalataink bizonyítják legjobban, hogy különösen a‘ politikai pártokban, egy-egy úgynevezett vezér, ha nem tetszése szerint irányodott minden, hát híveivel együtt kivonult a pártból, vagy ha nem sikerült elég hívőt magával vinni, akkor uj pártot alakított. Az a mukásmozgalom, amelynek ténylegesen van célkitűzése, annak a szocializmus irányelvét kell követni. A szocializmust mi pedig csak az egyenlőség alapján tudjuk elképzelni. Azért nagyon fontos, hogy a szervezett munkások tudatába legyenek társadalmi hivatásuknak. Fel kell ismerni azt a tényt is, hogy a termelő munkás a legfontosabb alanya a társadalomnak, mert munkaerejükkel tartják fönn az egész társadalmat. A munkásosztály végleges fölszabadulása is csak akkor jöhet létre, ha arra maguk a munkások gazdasági szervezeteikben fölkészülnek. A fontiekkel nem azt akarom megállapítani, hogy a munkás- mozgalomnak nincs szüksége vezetőségre. De legalább adassák meg magának a tagságnak az a joga, hogy maguk válasszák meg a saját embereiket a szervezet ügyeinek elvégzésére, időről-időre. Ha például az itteni mozgalmaknak, megvolna az a lehetősége, hogy a szervezet főtisztviselőit a tagság maga választaná meg, akkor a tagság is több érdeklődést mutatna szervezete iránt. Tudnék felsorolni eseteket, amikor különösen politikai pártoknál egyes emberek, csak egyszerűen kinevezik magukat vezéreknek és kövtőkre is akadnak és azután minden ellenvetés nélkül rendeleteket osztogatnak a “hívőknek”. Mi, ipari unionisták tudjuk, hogy a munkásosztály ténylegesen csak akkor fog felszabadulni mindennemű kizsákmányolás alól, ha a társadalmi átalakulást maga fogja irányítani, gazdasági szervezetein keresztül. Azok, akik az igazi szocializmus végcéljáért küzdenek, tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy magában a kapitalista vendszerben is a gazdasági erő az, ami a társadalmat irányítja és ennek a társadalomnak minden intézménye, annak védelmére van szervezve. Egy átmeneti, vagy egy ténylegesen szocialista társadalomban a mindenkori erőt csak a gazdaságilag megszervezett munkások képviselnek és hogy ténylegesen meglegyen minden szolidaritás, azért nagyon fontos, hogy a régi, elavult szakszervezetek helyett, osztálytudatos ipari szervezetbe legyenek a munkások tömörítve. Az IWW elvi alapján, az ipari szervezetek kell, hogy elvégezzék, elsősorban az iparok átvételét, annak irányítását, a szervezet keretein belül megválasztott ipari adminisztráció pedig az ipari szervezetek határozatait hajtsa végre. Sokan, de különösen azok, akik állandóan a pártpolitikába hittek, nem tudják soha megérteni, hogy a munkások fölszabadítása nem a vezérek, hanem az iparilag megszervezett munkások müve lehet csak. Mi, ipari unionisták álladóan kihangsúlyozzuk, hogy “a munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert”. Ez észszerű is azoknak szempontjából, akik a munkásosztályt felakarják szabadítani mindennemű kizsákmányolás terhe alól. Azért bárhol a földtekén, amig a bérrendszer létezni fog, a munkásoknak folytatni kell a küzdelmet, egy osztálynélküli társadalom megvalósításáért. Egy osztályok nélküli társadalom csak az lehet, ahol a gazdasági külömbözetek már, hem léteznek és minden hasznos munkát végző, megkapja munkájának teljes gyümölcsét. A CSŐDBE JUTÁSOK SZAPORODNAK (Vi.) Ezt jelenti a Dun & Bradstreet cég, amely az üzletemberek legmegbízhatóbb statisztikai hivatala. Mig 1947-ben az első három hónapban csak 764, ez év első három hónapjában már 2,422 üzleti vállalkozás jutott csődbe. A múlt évben, azaz 1948 első három hónapjában már 1,365 jutott csődbe. Csak Detroitban száz százalékkal szaporodott a csődgondnok kérés, illetve a csőd bejelentése. Valamint azt is jelenti a Dun & Bradstreet, hogy az április hetedikén zárult héten, háromszorta több volt az ilyen kérelem, mint a múlt év ugyanezen hetében. Minden beavatott egyén, illetve szakértő leginkább őszre várja a csődök tömegeit, amikor a tavaszi fellendüléssel járó remények is megszűnnek. FURCSA SAJTÓSZABADSÁG Az Egyesült Nemzetek tanácsának egyik bizottsága tárgyalta az egész világra szóló sajtószabadság megfogalmazását. A mexicoi és lengyel delegátusok azt indítványozták, hogy a béke elleni és hamis hírek közlését nem szabad megengedni, illetve sajtószabadságnak nevezni. Hogy teljesen megérthessük ezen nagyon fontos módosítást, melyet több ország, köztük Mexico is helyesnek látott, c sak az amerikai urak nem, igy szól: “amely nem irányul, nem élezi ki a veszélyt, nem serkenti a harcot a béke ellen, vagy a békét nem zavarja, vagy támadást elősegítene, amely nem célozza hamis, kiferditett hírek terjesztését, amely esetleg megzavarja a barátságos viszonyt az államok között.” Ezek volnának azok a hírek, melyeket a sza- badsajtóban közölhetnének. De a hazugságokon, hamis híreken keresztül nem szabad volna megengedni, hogy háborús uszításokat végezzenek. Ez nem tetszett az amerikaiaknak, leszavazták. Itten mindent szabad Írni, hiresztelni, amit a nagyhirdetők, jól szervezett érdekcsoportok jónak látnak, akár igaz, akár nem. Mi lenne azokkal a sok hamis hirdetésekkel, háborús uszitók- kal, hogy ha nem volna szabad nekik Írni ami nekik tetszik" NAGY CSALÓDÁS ( Több amerikai barát, illetve szocialista ellenes szakszervezeti vezéreket hozattak ide Svéd, Norvégia, Dánia, Francia, Olasz Angolországokból, hogy nézzék meg, milyen rózsás helyzetben dolgoznak az amerikai munkások ezen mintaszerű tőkés rendszerben. Persze az itteni reakciós union vezetők voltak a vendéglátók és vezetők. Azonban ezek sem tudták nekik a gyárakat megmutogatni anélkül, hogy a gyárak és az odavezető utak mentén meg ne lássák azokat a slum, tűzfészeknek és nyomortanyának megmaradt részeket, I amelyek leginkább Svéd, Norvég, Dán és Franciaországokban egyáltalán nem láthatók. így ezen amerikai barát vezetők nagyon megbotránkoztak és csalódásuknak adtak kifejezést, hogy itten ezen gazdag, nekik mintául beállított országokban még ilyesmi is van. Mert igazán visszataszító, hogy ilyen faviskókat, tűzfészkeket is otthonnak neveznek, amilyenekkel nagyon sok nagyváros Amerikában el van csúfítva. Hátha még bementek volna ezen lakásokba a vezér urak, látták volna, hogy nagyon sokban két-három család lakik. Jó lett volna megnézni még a fővárosban is, azokat a viskókat, melyeket a feketebőrü munkásoknak adtak ki ott bérbe és még a vizet is az udvarról kell nekik behordani, mint csak a legelmaradottabb falusi lakásban. Ezek azok a hires “court- ok”, mely a régi főváros rabszolgáinak, cselédeinek volt a lakóhelye, most a szabad amerikai munkásoknak lett a lakóhelye. Ezeket nem igen mutogatják, de egyszer több millió rádió hallgató előtt lefestettek, a házszámokat, megadva a családok számát, akik ilyen tákolmányokban laknak. No meg megnézhették volna azokat a garage otthonokat, ahol autók helyett, családok húzódnak meg és télen befagy a viz á tartályokban, meg a csövekben is. Ezen tőkés rendszer barátainak csak szebb helyeket, a dicséretre méltó részeket igyekeztek megmutatni, amit azonkívül láttak, az csak véletlen - ség és nagyon kevés része a szemétdombnak, melyet bizony minden nagy amerikai városban megtalálhatnak, nem is kellene nagyon keresni. AZOK AZ ELDUGOTT KIS HÍREK melyeket nagyon sok napilapban a hirdetések és a financiális oldalokan találhatunk meg, sokszor többet mond, vagyis fontosabbak, mint a rikító headline- ok. Egy ilyen kis hírben azt adják most tudtul, hogy Kínában már a burmai határ mentén is a néphadsereg nagyobb területet s több várost is kezébe kerített és szervezik a néptanácsokat, amelyek átveszik az igazgatást a menekülő és megvert kormánypártiaktól. Valamint egy pár hete egyik amerikai, aki Hankowból utazott lefelé Cantonba, egy jeepen, azt állította, illetve jelentette, hogy nagyon sok helyen ezen az utón is, már a néphadsereg őrségeitől kellett keresztül utazási engedélyt kérni, hogy félreértés ne legyen meg is mondta, hogy azok vöröseá és nagyon is kormány ellenesek. Csakis ilyen kis eldugott hi- recskékben adnak jelentést Burmáról is, Indo-Kináról még igy sem, valamint Indonéziáról sem, ahol az amerikai szövetséges hollandok vannak két tűz között.
