Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
1949. április 30 BÉRMUNKÁS 7 oldal Az ipar és a munkásság helyzete Izraelben A zsidó gyarmatosok modem ! iparágakat honosítottak meg Izraelben és az ipari élet megindulásával egyidejűleg a munkásszervezetek is kialakultak. Palesztinában vannak munkásszövetségek, amelyek saját gyári vállalatokat tartanak fenn. Majdnem minden ipari unió képviselve van az uj országban. Vannak acél-, fém- és villamos- sági szakszervezetek és ilyenekbe tömörültek a kőművesek, a rakodó munkások stb. Palesztinában Pinchas Rut- tenberg teremtette meg a villamossági iparokat 1922-ben mikor a Jordán folyó forrásánál a vízesés erejét használta fel energia előállítására. Nagy szükséget elégített ki az újítás, mert szénbányák nincsenek az országban. A villamossági vállalatoknak vannak zsidó és arab munkásaik is. Egy másik mérnök, Mózes Novomersky, társulatot alapított arra, hogy káliumot és más anyagokat szűrjenek le a Holt Tenger vizéből. Mind a két nagyvállalat a kormánynak a bérekre, munkaidőre és feltételekre vonatkozó előírásain túlmenően biztosítja munkásainak jólétét. De nem minden vállalkozó ilyen liberális. Ezeket aztán a munkásszervezetek kényszerítik a modern munkafeltételek bevezetésére. A Palesztinái munkásszervezetek hatalmasak és sikerül nekik mindenütt méltányos viszonyokat fenntartaniok. A török kormány, amely 1917- ig Palesztinában uralkodott, túlságosan hátramaradott volt ah! hoz, hogy a munkások érdekében hozott volna törvényeket; az igaz, hogy nem is igen volt munkásosztály akkoriban Palesztinában. A török kormány azzal sem törődött, hogy a nyomorgó arab földbérlőket az őket kizsákmányoló arab földesurakkal szemben megvédje, akik a termés felét vették el bérlet fejében, az embertelen kamatokon felül, amit a vetőmagért és a mezőgazdasági gépek használatáért felszámítottak. GYARMATI ÁLLAPOTOK Az angol kormány, amely 1948 május 15-ig kormányozta Palesztinát, már törődött a munkásosztállyal is. De az angol tisztviselőknek Palesztina nem volt a hazájuk és ezért a gyarmat területén nem alkalmazták azokat a liberális szabályokat, amelyek Angliában érvényben voltak. A zsidó gyarmatosoknak Palesztina a hazájuk lett és azt akarták, hogy ez a munkásaik hazájává is legyen. Minthogy az angol kormánytól nem kaptak kellő segítséget, a munkásszervezetekhez fordultak. Ezek azután nemcsak a zsidó, hanem az arab munkások jólétével is törődtek. Az angol uralom alatt az arabok speciális szervezetekbe tömörültek, amelyek a zsidó uniók mintájára alakultak ki. Az arab szervezetek azonban mégsem jutottak akkora befolyáshoz, mint a zsidók, mert az arabok inkább az angol kormány intézkedéseire bízták magukat. Ennek a természetes következménye lett, hogy a legtöbb iparban az arab munkások bére alacsonyabb lett, mint a zsidóké és az arab tulajdonosok gyáraiban például a gyermekmunka is elterjedt. Amikor azonban Palesztina önálló áliámmá alakult, ezt az egyenlőtlenséget a zsidó kormány megszüntette. Ma már ugyanaz a törvény védi Palesztinában az arab és a zsidó munkást és a bérskálában sincs semmi külömbség aszerint, hogy ki milyen fajhoz tartozik. MUNKÁSSZERVEZETEK A zsidó munkásszervezetek többsége a “Histadruth” néven ismeretes szövetségbe tömörült. Ezt a szövetséget 1920-ban hozták létre, amikor is 5000 munkást képviselő 87 férfiből és nőből álló bizottság hívta életre. Ma már 200,000 tagja van. Minthogy 160,000 zsidó él tanyákon és falvakban, a 200,000 munkás és családja Izrael zsidó népességének a kétharmadrészét képviseli. A Histadruth sikere főleg a tagok energiájának és idealizmusának köszönhető. A másik ok az, hogy a szövetség már akkor életben volt, amikor az ország ipari kifejlődése megkezdődött. Minthogy a Histadruth arra törekedett, hogy más országok szakértő munkásait az országba vonja, modern munka- viszonyokat kellett megteremtenie, amelyek felvehették a versenyt a legelőrehaladottabb európai munkás jóléti intézményekkel. A Histadruth betegse- gélyzést, orvosi kezelést, egészségügyi biztosítást, aggkori nyugdijat, munkanélküli segélyt vezetett be és szabályozta a munkaidőt, béreket, munkaviszonyokat és gyermekmunkát. SZÖVETKEZETEK A Histadruth elősegítette a munkásszövetkezetek megteremtését, az ipari és fogyasztási szövetkezetek létesítését. Ezek szintén a szövetséghez tartoznak. Az autóbusz járatokat például a kocsivezetők és kalauzok szövetkezete tartja fenn, akik egyszersmind részvényesek is. A szövetkezetek tej- és baromfi- tenyésztő gazdaságaiban termelt cikkeiket a városi piacokon a szövetkezetek boltjaiban árusítják. A legnagyobb épitőválla- lat a Histadruth-hoz tartozik. Egyes gyárak tőkések és a Histadruth közös tulajdonába állanak. A Histadruth legtöbb vállalata azokban az időkben jött létre, amikor a magántőke még túlságosan kockázatosnak tartotta, hogy Palesztinában érdekeltséget vállaljon. 1903-ban azonban már a külföldről eredő tőkék is szerephez jutottak. A modern iparok mindegyike képviselve van az uj országban, magánvállalatok kezében amelyek bérmunkásokat foglalkoztatnak, vagy szövetkezeti vállalkozások tulajdonában, vagy vegyes szervezetek vezetése alatt. A zsidó vállalatok megalakulásával párhuzamosan az arabok között is megkezdődött az iparosodás. Arab kapitalista és arab munkásosztály alakult ki. Ők is létesítettek munkásszervezeteket, bár ezek nem voltak oly sikeresek, mint a zsidóké. Izrael megteremtése és fenmaradása érdekében folyó küzdelemben nagy szerepet játszott a zsidó vállalkozók és munkások együttműködése. TÁRCA EGY ÉJSZAKA MÁRIANOSZTRÁN Részlet a szerzőnek a Horthy korszak borzalmait leiró munkájából. “Uj zárkába kerültem, az első emelet folyosójának szinte a legvégére f a saroktól csak egyetlen egy cella választ el, amelyben jelenleg egy bűnügyi tartózkodik. Azonkívül, hogy reggelenként átnyújtjuk egymásnak a seprőt, nem igen érintkezünk. Válthatnánk ugyan néhány szót is, de én az erélyes Tóth Rózáit a gorombasága miatt nem kedvelem; ő néha mézes-nyájasan közelit hozzám, de csak azért, hogy el- kunyerálja az utolsó darabka szolannámat azon a címen, hogy gyomorgörcse van és nem bírja a fegyházi kenyeret. Enyhén meleg az est, magas rácsos ablakom nyitva; úgy látszik, a Tóth Rózáié is, mert tisztán hallom a beszédjét. Kivel társalog? Tudtommal egyedül van a zárkán, sőt büntetésben, ma még munkára sem engedik. Csupán egy hang beszél, do- hogva-morogva. A rab asszony elégedetlen, elmondja sérelmeit, hogy nem viszik munkára és szidja Olivia nővért. Majd kanalával megkopogtatja az ajtót, beszélni szeretne a nővérrel. — Itt semmi beszélnivaló nincsen! Máskor ne feleseljen, akkor nem fog büntetésbe kerülni. — A kukucsot becsapják. A fegyencnő morgása most hangosabbra emelkedik, kia,bál, csapkod, de hogy senki sem he- derit rá, lassan alábbhagyja. Csak fortyog-fortyog, mint az alágyujtott üstben a viz sőt a hangja már bugyborékol, nem fér a tartályba és sisteregve keres utat, hogy lefusson. Most valamit kotorász. — Hová is tettem ? Hová a fenébe dugtam?! Az embömek úgy el köll dugnia itt mindent, hogy végül maga sem tanálja . . Ehun van ni! Mögvan. Rekedt nevetés — E jó lesz. Jó hosszú! Csak nem ölég éles; kicsit mög köll élesíteni! Egy-két lépés, aztán a fűtőkészülék vasrácsán valamit köszörülnek; jó sokáig, gondosan, közben néha kipróbálják. — Még nem jó. Tóth Rózái úgy elmerült munkájába, hogy észre sem veszi, hogy beszél. Darabosan, tempósan szakadnak ki belőle a szavak, ahogy a munka ritmusa kiváltja. — Megállj! . . . megállj! . . . többet nem fogsz macerálni! . . . drágalátos Olivia nővér .. . megkapod a magadét! Hühaj! Itt készül valami. Fölfigyelek : vigyázzunk csak! Itt nem babra megy a játék. Lábuj- hegyen az ablakhoz közeledem, hogy egyetlen szót sem szalasz- szak el. Tóth Rózái, nem tudod, hogy aki madarat tart a kalitkájában, nyitva ne hagyja az ajtaját? Neked veszedelmes szokásod van: hangosan gondolkodói? A fejed kalitkája nyitva s rejtett gondolat kiröpen belőle. — Na jól van, most mán ölég éles .,. Olivia nővér, drágalátos, nem fogsz többet macerálni! Pár perc culva odaát újra megkoppintják az ajtót. A házimunkás kinyitja a kukucsot. — Mit akarsz? A rabasszony hangja lágyan ártatlanul hizeleg: — Szólj az Ohvia tisztelendő kedves nővérnek, jöjjön egy kicsit ide, szeretnék vele beszélni: bocsánatot akarok tőle kérni. — Most nincs itt, kenyérért ment le; majd a kenyérosztásnál szólhatsz neki. A kukucsot sorra nyitogatják, mindjárt kikapjuk az esti kenyeret. A szomszédban csönd van, valaki gondolkodik. Én is gondolkodom. A véletlen egy gyilkos tervnek tudójává avatott. Ha Tóth Rózái ma becsalja Oliviát a zárkájába, végez vele; előre tudom, a saját fülemmel hallottam. Mit tegyek? Hagyjam az eseményeket haladni, amerre a sodruk viszi őket? Legyek tétlen megfigyelője annak, ami következik ? Ki tudja rólam, hogy ismertem az orvgyilkos tervét? Ki sejtheti, hogy Tóth Rózái elmondta egy monológban mint ahogyan a színpadon szokták? Nem kötelességem, hogy tudjam. És akit meg akar ölni, nem ellenségem-e nekem is, nem gyötör-e engem is éppen úgy, sőt még jobban, mint azt a bünügy rabot? Itt ülök hosszú hónapok óta idegölő tétlenségben, mégsem visznek munkára; az a fegyencnő csak egy napja, hogy igy ül és már gyilkolni akar. Az árulója legyek? Nem szenvedő ember ő is, akárcsak én? A porkolábot védjem meg, vagy az orvgyilkos rabot ? Számolom a következményeket: ha a tervet bemondom, a merénylőt megbüntetik; de ha elköveti a gyükosságot, százszorta szigorúbb büntetéssel sújtják. Nem őróla van tehát szó, kára lesz igy és úgy. Hát kiről? Olivia nővérről? Talán sajnálom ? Sokkal mélyebb a gyűlöletem, semhogy sajnálhatnám. Akkor hát miért tétovázom? Mi késztethet, hogy a merényletet megakadályozzam? Vizsgálom saját bensőmet, azt akarom, hogy ne a pillanat hangulata, hanem az öntudat döntsön. Aki egy készülő gyilkosságról
