Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
1949. április 30 BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HIMLER ÉS A KULÁK Nagyon régen nem irtunk Himler Mártonról, nem csak azért, mert nem akartuk miként a töltöttkáposztát felmelegiteni a régi jó időket, a magyar bányát, Himlervillét, stb. De főleg azért, mert kikerült egyidőre az amerikai magyar életből a második világháború idején és kormány szolgálatba lépett. Ebben az időben azt hittük, hogy Himler kormány állását arra fogja felhasználni, hogy Horthyékkal való szoros barátsága fejében, az összeomlás után, menteni fogja azt a gyalázatos bandát, amely pusztulásba Vitte Magyarországot, amelynek a kezéhez tapad több mint félmillió magyarnak a harctéren való pusztulása és ugyan annyi zsidónak a gázkamrákba való küldése. Be kell ismerni, hogy itt meglepetést szerzett Himler Márton, mert ez egyszer kitűnő munkát végzett. Mellékes az, hogy ezt azért tette-e mert az ő rokonsága is tucatszámra került az elpusztuló zsidóság közé, de tény az, hogy az amerikai megszállt területre menekült főbitangokat, miniszterelnököket, minisztereket, tábornokokat és más kisébb-nagyobb gyilkosokat, százával szedte össze és küldte vissza Magyarországra, ahol a bíróságok kíméletlen szigorúsággal torolták meg azt a sok gazságot, amit a magyar nép hóhérai elkövettek. Sok előkelő magasrangu magyar ur került a jól megérdemelt akasztófára.' Az amerikai kormányzat, amikor ugylátta, hogy ezekre a bitangokra még szüksége lehet, a maradékot nem csak nem adta át az illetékes bíróságoknak, hanem hovatovább, dédelgetett kedvencek lettek, akik amerikai vízumot kaptak, vagy amerikai költségen ott vannak készenlétben, hogy adott esetben felhasználják Magyarország ellen ezt a gyilkos, tolvaj társaságot. Ekkor Himler is beszüntette a leleplezéseit, amelyekben elég őszintén megírta, hogy a világ legkorruptabb, leghitványabb uralkodó osztálya a Horthy rendszer volt. Ezért és főleg a főgyilkosok átadásáért és az akasztófára juttatásáért Himler a leggyülöltebb ember az amerikai és az amerikai megszálló területen élő reakciósok szemében és kétségtelen, hogy ha erre még egyszer alkalmuk volna, nem mulasztanák el azt, hogy Himler Mártont is eljuttassák az elkövetkezendő gázkamrába. Ma Himler újra kormány szolgálatban van és a mostanában irt cikkeibe igyekszik levezekelni a fenti bűneit, amit egyszer elkövetett a magyar reakció ellen. Meg kell állapítani, hogy kevés sikerrel, mert a reakció nem felejt és nem bocsájt meg semmit, amit ellene elkövettek. Most főleg a kulákokat, magyarul a zsíros parasztokat, a falunak ezt a gőgös, tudatlan, kapzsi- kapitalistáit sirassa, mert a mai magyar rendszer igyekszik ártalmatlanná tenni ezt a feketéző, a rendszert gyűlölő, a szegény parasztot kizsákmányoló osztályt. Hogy menynyire helyes és igazságos ennek a rétegnek a megtörése a jövő szempontjából, azt más alkalommal fejtsük ki, itt csak arra akarunk rámutatni, hogy ez a réteg volt a Horthy reakció legerősebb támasza, ezek fiai szolgáltatták a darutollas Horthy legényeket és főleg ez a réteg volt az, amely elölj árt a zsidók, tehát Himler családjának is a meggyilkolásában és kirablásában. Amikor Himler olyan keservesen sirassa a magyar kulák elleni rendszabályokat, akkor a családja és fajtája gyilkosait melengeti. De kutyából nem lesz szalonna és Himle- rekből sem, de miért legyen ő külömb a gazdájánál? Ma az is a tegnap náciját, nyilasait öleli magához. Egyet azonban ne felejtsen el Himler és az az, hogy a mostani kedvencei soha sem bocsássák meg neki, Bárdossy, Szállási és társainak az akasztófára juttatását és előttük ő minden pál- fordulása dacára is b. zsidó marad. Ezt nem árt ha megjegyzik maguknak a tegnap liberálisai, akik ma egy nótát fújnak a tegnap náci-nyilas bandával, akik ma is azok, akik tegnap voltak, csak a “liberálisok” idomultak hozzájuk. EGYÜTTES Lapunk multheti számába a Heti Krónikába jól le lett festve az a szívdöglesztő esemény, ahogy a Magyar Népköztársaságból kirúgott és a kormányunk által ideszállitott méltó- ságos, kegyelmes és félkegyel- mes urak egymás torkának estek az Amerikai Magyar Népszava körüli marakodásban. Amint a krónikásunk jelezte a Népszavától kiszorult urak, egy uj lapot indítanak illetve átveszik Chernitzky atya örökét, a dögrovásra került “Mi Lapunkat” és azt uj név alatt “Amerikai Magyarság” cimen jelentetik meg. Az első számból látjuk, hogy csak a név más, de a kutya, illetve a szellem ugyanaz maradt. Nadányi és Boros szerkesztő urakon kivül egy féltucat pap és olyan kiváló “államférfiak” mint Nagy Ferenc, mondják el a véleményeiket a magyar és világkérdésekről, csodálatosan megegyezve abban, hogy a magyar kérdést — érstd alatta a régi rendszer visszatértét — csak atombombával lehet megoldani. Elméleti programot is adnak és ez az előbbin kivül csak egyetlen pontban sűrűsödik össze: Kíméletlen harc a vörösek ellen. Nadányiék régi üzletemberek, mindég annak adták el a tollúkat, aki megfizette, letlégyen az magyar, lengyel vagy amerikai politikus. Most is úgy gondolják, hogy nagyon kedvező a piac a vörös ellenesség eladására. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy ezen a téren nagy a konkurencia, de remélik, hogy akad egy uj dohánygyáros, aki erre a programra leadja a “dohányt”. Egyelőre a kommunista üldözés céltáblája Gombos — a Népszava uj tulajdonosa — kinek nem tudják megbocsájtani, hogy kibillentette őket a szerkesztői székből és azért levörösözik ü- letve kinevezik “társutasnak”. Nem csodálkoznánk rajta, ha a közel jövőben feljelentenék őt, mint szovjet kémet. Azonban, ismerve a viszonyokat nem nagy jövőt jósolunk az uj sajttakarónak, mert azon még a szerkesztő urak sem bírnak megélni, nem hogy még ott élősködhessenek a méltóságos emigránsok is. Nem kell nagy tehetség ahoz, hogy megjósoljuk azt, hogy miként az orosz forradalom után, az elmenekült előkelő urak és hölgyek, miután a kilopott értékeket felélték, igyekeztek elhelyezkedni az élet- szükségleteiket előterem t e n i. Miután dolgozni soha sem dolgoztak, miként az orosz kollegák a ’magyar előkelőségek is elmennek pincérnek, soffőrnek, selyemfiuinak, prostituáltnak, már aki még alkalmas lesz erre, de főleg mint csalók, sikkasztok fogják öregbíteni a magyar nevet, szerte a világon. Még egyet nagyon könnyű megjósolni, hogy az uj lap hiába csatlakozik Magyarország ellen csaholó kuvaszokhoz, a Magyar Népköztársaság él, fejlődik és halad a kitűzött utján minden csaholás ellenére. TÉVEDTEK Az angol imperializmusnak évszázados gyakorlata volt az, ha valahol a gyarmati népek lázadoztak, veszélyeztették a szent profitot, akkor megjelentek őfelsége hadihajói és angol alapossággal megtanították a benszülötteket arra, hogy a profit szent és sérthetetlen. Legutóbb, mikor Anglia fenegyereke, a vén háborús uszító itt járt, felhívta a “demokratikus” világ figyelmét, hogy nem csak Európában van veszélyben az isteni kapitalista rendszer, hanem Ázsiában is recseg-ropog minden, különösen a kínai vörös hadsereg elsöprő győzelme folytán, sürgős intézkedést követel. Bevin elvtárs az angol munkáspárti (?) külügyminiszterét, nagyon maghatotta ez a figyelmeztetés és sürgősen intézkedett. 0 Amint tudott dolog, a kínai Néphadsereg döntő győzelme arra kényszeritette az Amerika által nehéz százmilliókkal támogatott Nemzeti kormányt, hogy békét kérjen a győztesektől. A megindult béketárgyalás eredménytelenül végződött, mire a Népkormány ultimátumba jelentette be, hogy megindítja a támadást a reakciós kormányzat teljes összetörésére. A két hadsereg között a Yangtze folyó volt, amelyen a támadás előestéjén hirtelen megjelent négy angol hadihajó és nem éppen barátságos szándékkal tekintve, hogy az ágyúikat nagy szigorúsággal a Néphadsereg felé fordította. Miután nem volt hajlandó arra, hogy eltakarodjon a támadás utjából, a kínai Néphadsereg nem sokat teketóriázott, hanem megtanította az angol imperializmust, hogy nem dárdával felfegyverzett gyarmati lázadókkal van dolguk, hanem modern hadsereggel, amely egykettőre tönkrelőtte őfelsége dicsőséges hadihajóit. Nyilvánvaló, hogy itt egy szemtelen provokációval állunk szemben, amelynek a következményei még nem mutatkoznak. Lehetséges, hogy a “büszke” Anglia most egyszerűen zsebre- vágja a megérdemelt pofont, de az is lehetséges, hogy ezt a provokációt használják fel arra, hogy szótfogadva Churchillnek, beleavatkozzanak a kínai kérdésbe és ezzel robbantsák ki a harmadik világháborút. Az utóbbi időkben mind gyakrabban vagyunk tanúi hasonló provokációnak. Az angol-amerikai urak jogtalanul avatkoznak be más országok belügyei- be, nem akarják belátni, hogy ezek az országok nem tűrik már el, hogy a nagytőke képviselői dirigálják őket és erélyesen utasítsák vissza a jogtalan beavatkozást, mint tette ezt Magyar- ország a Mindszenty ügyben és most a kínai Néphadsereg oktatta ki illemre Anglia “munkás” kormányát. Különben ez nem zavarja a kínai Néphadsereget, amely az első rohamával összetörte Chi- ang maradék hadseregének az ellenállását és kergeti maga előtt a fejveszetten menekülő Nemzeti hadsereget. Bámily rövid is az idő, mégis valószínű, hogy az idei Május Elsejét a kínai nép is teljes fel- szabadulásával ünnepelheti. De külön örömünnepe lesz ez az egész világ harcos proletáriátu- sának. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland....... 5.00 J. Búzái, Cleveland ........... 5.00 L. Decsi, Akron ................ 6.00 L. Gáncs, Carolina............. 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina .... 3.00 I. Farkas, Akron............... 5.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 L. Fishbein, New York.....12.00 J. Fodor, Cuy. Falls .......... 7.50 P. Hering, Buffalo............. 5.00 J. Kollár, Cleveland........... 6.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 M. Krieger, New York..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh......... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ....... 6.00 J. Munczi, Cleveland......... 4.00 L. Páll, Ambridge............. 9.00 P. Pika, Chicago ............ 2.00 J. Reppman, Detroit ......... 8.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn ........... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ....... 9.50 S. Székely, Cleveland ....... 9.50 J. Vizi, Akron ...................12.00 J. Zára, Chicago _______ 6.00