Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-30 / 1577. szám
1949. április 30 BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Nem tudom, hogy érdemes-e a mai feszült világhelyzetben olyan kis apró ferdeségekre rámutatni, melyek csak atomrészei annak a nagy ferdeségnek, melynek hegymaga s s á g á r a épült és áll a mai társadalmi világrendszer. Minden és mindenki ferde a mai világban és még azt és azokat is ferdének látják mások, melyek és akik határozott egyenes vonalban emelkednek ki a nagy ferdeségekből. A legnehezebb ebben a ferde világban a társadalmi rendszer érdekében szisztematikusan ferdére billentett emberi agyvelőt az egyenes vonalra egyensúlyba hozni. Mennyivel könnyebb az egyenes vonalon haladni, mint a ferdére állított lejtőn ballan- cirozni és az emberiség mégis legtöbbnyire ferde utakat választott a történelem folyamán és azt válassza még ma is. Az átlagos ferdére billentett emberek között, ma nem hallunk mást, csak azt a határozott megállapítást, hogy igenis muszáj egy új világháborúnak lenni, mert két világnézet került egymással homlokegyenes ellentétbe, már mint a kapitalizmus és kommunizmus és azt a két ellentétet csakis a háborús harctéren lehet leszámolni. Már annyira el van hintve ez a megállapítás mint egyenes tény az emberiség tömegei között, hogy ferdeségét alig-alig lehet fölfedezni. Ugv van beállítva ez a ferde elmélet^ mintha a kapitalizmus szépen és nyugodtan megfért volna mindig a saját bőrében és az egész világ egyformán kapitalisztikusan berendezett rendszerei mindig nyugodtan megfértek volna szent békében egymás mellett. Ennek az állításnak az alattomos ferdeségére persze nem kell egyéb, csak futólag tekinteni a kapitalizmus történetére és ha hirtelen nem látjuk meg a múlt háborúinak állandó megismétlését, nézzük csak meg az első világháborút, melyre mint az élő emberiség milliói oly könnyen, de annál szomorúbb emlékekkel nézhetünk vissza. Abban az időben még nem volt kommunista államrendszer sehol a világon, csak kapitalista rendszerek voltak mindenütt. Hát akkor miért kellett a népek millióinak elvérezni a háborús hercmezőn, amikor semmiféle “világnézeti” külömbségek nem voltak a nemzeti határokkal körülvont kapitalista rendszerek között? Ha tehát még annyira is egyenesen leszögezik, hogy most azért muszáj uj háborúnak lenni, mert a “világnézeti” külömbségek idézik azt elő, nyomban ferdére bilién ez az állítás, ha az első világháborúra gondolunk vissza. Ha meg aztán csak egy kis pillantást vetünk azon tényre, hogy ez a két “világnézeti” elmélet nagyon szépen haladt kézt-kézbe téve a második világháború alatt, akkor még ferdébb lesz a leszögezett egyenes vonal. Mert a félre nem billentett agyvelő legegyszerűbb kérdése csak az lehet, ha a kapitalizmus és kommunizmus a háborúban együtt haladt a világnézeti külömbségek dacára is, akkor mennyivel könnyebben lehetne az ilyen együtthaladást a békében még inkább folytatni. Nem is kell vizsgálnunk azokat a belső gazdasági rugókat, melyek éppen a kapitalista érdekek szerint a háború előidézői és vámszedői, csak a külső ferdeségekre kell tekintenünk és rögtön megállapíthatjuk, hogy a mesterségesen ferde útra terelt világhelyzetben, katasztrófa felé irányítják az emberiséget. Ha mindezt a világ népei a saját szemeikkel meglátnák, szebb reményekkel tekinthetnének a jövendő felé. Amilyen ferdeségek mutatkoznak a világhelyzeti kérdésekben, ugyanolyan ferdeségekkel találkozunk az ország belső ügyeinek intézésében is. Már egy félesztendeje, hogy elült az a nagy győzelmi lárma, mellyel Trumanék és demokrata pártjának a többségét ünnepelte az amerikai nép, köztük az első helyen a szakszervezetek. Már nemsokára pihenőre mennek a honatyáink, de eddig még sehol sem látható, hogy a nép érdekében egyetlen hajszálnyi intézkedést csináltak volna. A politika ferde útjára terelt tömegek most kezdenek észretérni, amikor tömegével rakják ki őket a munkából, amikor már százezrekre rúg azoknak a száma, akik az utolsó munkanélküli segélyeiket kiszedték és az állami vagy a városi jótékonysági segélyhivatalok ajtajaihoz kerültek. De nem ez volt az első és nem is utolsó csapda, melybe belecsalták a néptömegeket, akik azonban a kiábrándulás helyett a megszédülés stádiumában, csak idő kérdése, hogy mikor esnek bele a ferde utón haladva, egy újabb politikai csapdába. Belső ferdeségekről beszélve, éppen a héten ötlött szemembe egy kimélyült ferdeség, melyből aztán láthatjuk a mai rendszer hü képét. Most van folyamatban a rákbetegség elleni védekezési akció, melynek egyik főrésze, pénzgyüjtés a rákbetegség kutatásának és gyógyitásá- nek céljaira. Mondanunk sem kell, hogy egyike kellene legyen a leghumánusabb cselekvésnek megvédeni az emberiséget ettől a szörnyű betegségtől. Ahogyan a statisztika mutatja, minden három percben elpusztul egy ember a rákbetegségtől, vagyis minden 8 emberből egy rákbetegségben hal meg. Milyen szép dolog volna ettől megmenteni az emberiséget. Erre a célra'aztán kérik a centeket és dollárokat, mert jó néhány millió dollár kell évente erre a célra és ahogyan hirdetik, ha több anyagi állna a rendelkezésükre, már sokkal előbb volnának a rákbetegség elleni védekezésben. Nem tudjuk határozottan, hogy mennyi összeget költenek el évente, vagy mennyit költe- nének el ha.volna. De mondjunk egy összeget, legyen száz millió dollár. Hát amikor csak Görögországnak utaltunk ki 4-5 száz millió dollárt, hogy ottan a régi királysági rendszert megvédjék és erre nem rendeztek külön gyűjtést az amerikai nép soraiban, csekély egyszáz milliót nem utalhatnának ki az állami kasz- szából erre a humánus célra? Nem a duplán ferdeségi szégyen, hogy a 150 millió nép részére amikor a gyükos rákbetegségi veszélyről van szó, nikliket koldulnak, de egy néhány milliós népnek milliókat dobálnak oda, hogy a nekik tetsző politikai kormányformájuk legyen. Az ilyen ferdeségektől akarjuk megóvni a dolgozó milliókat, azért intjük őket, hogy térjenek a helyes és egyenes szervezkedési útra. Ha tehát mindezért azt mondják reánk, még pedig lekicsinylőig, hogy forradalmárok vagyunk, legyünk büszkék, hogy látjuk a mai rendszer fer- deségeit, melynek nyomán kiemelkedtünk a félrebillentett agyvelők táborából. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CLEVELANDI FÖKON- ZULÁTUSI HIVATALÁTÓL Az a személy, aki 2949. évi szeptember hó 1. napja előtt a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett gazdasági válság, vagy munkanélküliség miatt munkavállalás céljából külföldre távozni kényszerült — amennyiben ő maga és atyja (ha házasságon kívül született: anyja) Magyarországnak akár jelenlegi, akár régi területén született s külföldi állampolgárságot nem szerzett, 1950. évi január hó 31 napjáig a magyar belügyminisztériumtól kérheti magyar állam- polgárságának elismerését. A kérvényt a lakó (tartózkodó) hely szerint illetékes képviseleti hatósághoz kell beadni. Abban elő kell adni, hogy a folyamodó mikor távozott külföldre; meg kell jelölni azokat a körülményeket, amelyek figyelem- bevételével valószínűsíteni lehet, hogy a külföldre távozása a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett gazdasági válság, vagy, nagy munkanélküliség miatt történt, továbbá elő kell adni, hogy az 1939. évi szeptember hó 1. napja óta hol és milyen munkakörben dolgozott. A folyamodó megfelelő okirat bemutatásával köteles igazolni lakóhelyét és foglalkozását (állását) . A kérvényhez mellékelni kell a folyamodónak és atyjának (ha házasságon kívül született: anyjának) születési anyakönyvi kivonatát, melyekből kitűnik, hogy mind a folyamodó, mind atyja (anyja) Magyarországnak akár a jelenlegi, akár a régi határain belül született. Amennyiben a folyamodó nős, házassági anyakönyvi kivonatát és felesége születési anyakönyvi kivonatát, ha pedig gyermeke (i) van(nak) úgy gyermeke (i) születési anyakönyvi kivonatát is mellékelnie kell. PHILADELPHIAI OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Bérmunkás olvasói a munka ünnepét, MÁJUS ELSEJÉT Kistóth Péter mun- kástársék kies fekvésű otthonában, 270 Haddon Avenuen, Collingswood, N. J.-ben, április 30-án, szombaton este 7 órai kezdettel tartják m.eg. Akik nem autóval jönnek, a 6-ik utcánál a hídfőnél az 5-ös számú bust vegyék, a Browingfield Roadnál szánjanak le. A 3-ik ház a sarokhoz. A rendező bizottság ezúton is kéri a munkástársnőket, hogy készítsenek a vacsorához süteményeket. A Bérmunkás olvasóit és azok barátait ezúton is meghívja a . Rendezőség EISLER FELLEBBEZÉSÉT ELUTASÍTOTTÁK WASHINGTON — Az Egyesült Államok fellebviteli bírósága két szavazattal egy ellenében helybenhagyta a szövetségi bírák azon ítéletét, amely 1-3 évig terjedő fegyházbüntetést szab ki Gerhardt Eislerre azért, mert midőn engedélyért folyamodott, hogy az országot elhagyja, a folyamodványban eltitkolta, hogy a német kommunista párt tagja. Eisler ellen egy másik pör is folyamatban van, amelyben egy évi fegyházra ítélték azért, mert az Amerikai- atlan Cselekedeteket vizsgáló kongresszusi bizottság kérdéseire megtagadta a választ. Ezen ítélet ellen a fellebbezést már a Supreme Court elé vitték, de ítélkezésre még nem került sor. A másik marasztaló Ítéletet is megfellebbezték a Supreme Courthoz. AZ ÍREK KÖZTÁRSASÁGA DUBLIN — Az Írek husvét vasárnapján nagy ünnepségek között nyilvánították ki teljes függetlenségüket Angliától és a szabad ir köztársaságot prokla- málták. Ezzel Írország és az angol birodalom között minden összeköttetés megszűnt. Írországon kívül csak az Egyesült Államok és Burma szakadtak el ilyen teljesen az angol birodalomtól. IGAZÁN “NAGY” TUDÓSOK WASHINGTON — A Truman elnök által az ország legkiválóbb nemzetgazdászaiból kinevezett “Council of Economic Advisers” (Gazdasági tanácsokat nyújtó bizottság) vezetői személyesen tanácskoztak az elnökkel és “őszintén feltárták előtte az ország gazdasági állapotát”. Hogy pontosan mit mondottak az elnöknek, nem hozták nyilvánosságra. Azonban az elnöktől távozó bizottság vezetője, Leon Keyserling azt mondotta az újságíróknak, hogy a jelek szerint a következő hat hónapban “az Egyesült Államok helyzete vagy rosszabb, vagy jobb lesz, esetleg megmarad olyannak, mint most”. Csodálatos nagy tehetséget árul el az ilyen előrelátás!
