Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-09 / 1574. szám

1949. április 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KEDVES KOVÁCS ANDRÁS, CSEPEL És kedves Munkástársaim ott a csepeli W.M. gyár cső osztá­lyán. Pár hónappal ezelőtt Ki­rály András munkástárs azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy részetekre inditsuk meg a la­punkat a Bérmunkást. Én kész­séggel vállakoztam arra, hogy előfizetem nektek a lapot, kész­séggel azért, mert a csepeli W. M. gyárhoz harcos emlékek fűz­nek, mert egyike voltam azoknak akik a Weisz Manfréd gyárat még jóval az első világháború előtt, a legszervezettebb és a leg- öntudatosabb gyárrá szerveztük meg. Lang, Virág, Spitzer, stb. főbizalmiakkal együtt, sok szép harcba vettük ki a részünket a Vörös Csepel- forradalmi prole­tárjaival. öröm és büszkeség tölt el, mert látom, hogy Csepel ma is az élen jár, bár egy emberöltő ideje kerültem el közületek, de mindig egynek érzem magamat Csepel harcos népével, ha a kö­zös eszménkért a világ egy má­sik pontján vivőm is a harco­mat. A VÁLASZ Nagyon megörültem Király testvér levelének, amelyet a la­punk mai száma közöl, mert az a legmegfelelőbb válasz, azokra a gyalázkodó rágalmakra, ame­lyeket a nagy ferencek és az ott­honi bitangok itt terjesztenek, amelyeknek még jóakaratu munkások is bedőlnek. A ti leveletek kellő választ ad nem csak a suttogó rágalmazók­nak, de két hét előtt a lapunk­ban feltett kérdésre is. Kellő válasz, mert hisz ti mun­kások vagytok, még pedig a ja­vából, nem vagytok “miniszte­rek“, nem “laktok palotába”, mégis úgy érzitek, hogy Ti és a többi dollgozók vagytok a hatal­mon, hogy magatoknak termel­tek, hogy a szocializmust építi­tek. Félre ne értsetek mikor a munkás mivoltotokat hangsú­lyozom ki, természetesen én Rá­kosit, Vas Zoltánt, Münich Fe­rencet, Nógrádi Sándort, stb., kik nem munkások a szó fizikai értelmében, de akik a világ for­radalom különböző frontjairól vitték el a bőrüket, tartom olyan jó és megbízható forradalmár­nak, mint azt, aki a csövet huzza vagy a gyalupad mellett áll. De a rosszakarat közzétek akar éket verni és titeket akarat nélküli kuliknak, őket meg hatalmi té­bolyban szenvedő diktátoroknak igyekeznek beállítani. Király András és a többi hetenként hozzánk érkező munkás, katona, paraszt, rendőr levelei meggyőz­nek arról bennünket, hogy ez az ékverés vajmi kevés sikert ér el a magyar dolgozóknál. Aki nem látja a ti nagyszerű egységes harcotokat az vagy vak, vagy nem akarja azt meg­látni és igy akaratlanul is a nagy ferencek ellenforradalmi mocsarába lubickol be. De a leveletekből látom, hogy ti jól látjátok nem csak a hazai, hanem az amerikai helyeztet is. Nem szédít meg benneteket a világ legjobban megszervezett propaganda aparátusa, az ame­rikai nagytőke kezében levő la­pok, rádiók, papi és politikai szó­székről ömlő propaganda, amely folyton szajkózza, hogy az ame­rikai “szabad vállalkozás” rend­szere a legjobb gazdasági rend­szer, amelynek az áldásait most már 5 millió munkanélküli élve­zi. SZOCIALIZMUST AKARTOK Azt sem hiszitek el, hogy Unc­le Sam, az a jó nagybácsi, aki a Marshall tervvel akar rajtatok segíteni. Tinektek nem kellett tonna számra a féregirtó szer (ti nagyszerűen, kitűnő szakér­temmel szabadultatok meg az élősdi férgeitektől, amelyekből bizony fölös számba került ide is) nem akartatok vagonszám­ra esőköppenyt és Coca-Colat. Ti függetlenek akartatok maradni. Ti szocializmust akartatok és készséggel mondtatok le a Mar­shall terv áldásairól. Előre lát­tátok azt, amit a marshallizált országok félrevezettjei későn látták meg, hogy az nem Euró­pán, hanem az amerikai nagy­tőkén akart segíteni és ezt si­kerrel végezte el, mert Ameri­ka kapitalistái, soha olyan ha­talmas profitot el nem értek, mint az elmúlt évben és a nagy profitból lehullajtott morzsák­kal vesztegette meg Amerika dolgozóit is a tőke, amely elszé­dülve nem látja azt, hogy az imperializmus vágóhidra akar­ja vinni a világ dolgozóit azért, hogy titeket is gyarmati rab­szolgává tegyen. De szeretném hinni, hogy az egész világ forradalmi prole- táriátusa kész arra, hogy ezt a gazságot megakadályozza. Örülünk, hogy szívesen fogad­játok a lapunkat, mint hogy mi is szeretettel vesszük a levele­teket és nagy szolgálatot tenné­tek a közös harcunknak, ha rész­letes levélben számolnátok be a W.M- viszonyairól, a kereseti le­hetőségről, a jóléti intézmények­ről, hogy akik vezetik a gyárat, milyen szerepet tölt be a szak- szervezetetek. Mindenről ami veletek történik, hogy ezen ke­resztül láthassuk meg egy ma­gyar gyár dolgozóinak az életét. Szeretettel és érdeklődéssel várjuk a beszámolótokat. BETEG SZEGÉNY Hiába bukott meg a nemzet­közi reakció nagy kampánya a Mindszenty üggyel kapcsolat­ban. Hiába bizonyult be, hogy az előre glóriával feldíszített kardinális, nem egy halálra kész mártírja az emberi és vallási szabadságnak, hogy csak egy az életéért gyáván könyörgő, valu­ta csempész és hazaáruló. Hiába látják azt, hogy a leg­illetékesebb magyar nép, nem hogy mint várták nem lázadt fel a “mártirtért”, hanem helyeslőn megnyugodva vette tudomásul a jól megérdemelt Ítéletet. Nekik, már mint a hideg há­borút felmelegiteni óhajtó impe­rialistáknak, hogy az Atlantic Pactum, háború szándékairól el­tereljék a figyelmet, szükségük lett volna egy hős, kivégzett mártírra. Miután azt nem kap­ták meg, most a szánalom érzé­sét igyekeznek felébreszteni, hogy igy keltsenek gyűlöletet a szovjetek és a népi demokráciák ellen. No meg azért is, hogy indo­kolté tegyék azt a szégyenletes szerepet, amelyet az amerikai követség egész személyzete a Mindszenty üggyel kapcsolato­san elkövetett. Ezért hétről hétre tudósítások jelennek meg arról, hogy a kar­dinális milyen betegségeket szer­zett a szörnyű fogságban. Egy­szer paralizis, máskor szélütés, aztán idegletörést, elmebajt vé­gül tüdőgyulladást kapott a black marketozó hőse a világre­akciónak. Ha soká folytatják a propagandisták, kifogynak a halálos betegségből és nem lesz meglepő, ha legközelebb azt je­lentik, hogy a hercegprímás gyermekágyi lázba betegedett meg, ismerve a papok és a bör­tönök “magas” erkölcseit ez nem is volna meglepő. MUNKÁS ÚJÍTÓK Hogy milyen erőket szabadit fel egy szocialista társadalom, azt sok-sok esetben láthatjuk most a népi demokráciákban, amikor az eddig elnyomott, kul­túrától elzárt tömegek, munká­sok, parasztok, munkás és pa­rasztasszonyok felszabadulva, uj lehetőségek elé állítva, milyen nagyszerűen állják meg a he­lyüket a termelés, közigazgatás és a kulturális intézmények ve­zető helyein. De ez a jelenség mutatkozik meg a technikai fejlődés terén ,is, nem csak abban, hogy ma a munkások, parasztok gyermekei lepik el az egyetemeket, kollégi­umokat és a tanfolyamok ezreit, de ez megnyilvánul a gyárakban dolgozóknál is, kik a múltban, közömbösen nézték a termelés menetét, ma érezve azt, hogy a termelés nem a profitért, ha­nem a közjóért folyik, élénken figyelik és igyekeznek a terme­lést hatásosabbá tenni. Ezt élén­ken igazolja az a kimutatás, amely szerint 1948-ban 2631 újí­tási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amelyekkel 40 millió forintot takarítottak meg a kö­zösség javára. Az elmúlt év pél­dája serkentőleg hat a dolgozók­ra és az év első két hónapja azt mutatja, hogy 1949-ben többszö­rösen felülmúlják a munkás újí­tók az 1948-as évet. KIK VEZETIK A TERMELÉST A budapesti február 9-iki la­pok a következő uj vállalat ve­zetők kinevezését jelentik: Pong- rácz Kálmán vasesztergályos, a Ganz Vagon gyár vezérigazgató­ja. Aleva Lajos, lakatos a Vas- és Fémhuladék gyűjtő Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Tóth József, kovács, Vasérc Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Faze­kas István, vasesztergályos, a Ganz Villamosság vezérigazga­tója. Florek Gyula, csőszerelő, a Mozdony és Gépgyár vezérigaz­gatója. A Kohászati Nemzeti Vállalathoz vezérigazgatónak Herceg Ferenc altisztet, a Diós­győri Gépgyárhoz Grimnyik Jó­zsef vasmunkást, Erőátviteli és Villamosság Nemzeti Vállalat­hoz Bosnyák Simon géplakatost nevezték ki vezérigazgatónak. Igazán nem csodálkozunk azon, hogy az istenben boldogult Csernitzky atya utódját a pap- szakácsnék lapjának a szerkesz­tői székében a guta kerülgeti, amikor olvassa, hogy, az Ullman bárók és más előkelőségek he­lyére, egyszerű vasmunkások kerültek, igazolva azt, hogy Ma­gyarországon a munkásosztály vette át a termelés irányítását és nem profitra, hanem szükség­letre, a nép jólétének az emelé­sére termelnek és építik a szo­cialista termelési rendszert. Csak had dühöngjön a reak­ció, ránk nagyon megnyugtató hatással van az, hogy az élet minden terén, a termelésbe, az elosztásban, a közigazgatásban éppen úgy, mint a nevelés terén, az irányitó szerep mindinkább a dolgozó munkások kezébe kerül. A most lefolyt tag revízió nem csak az érdemteleneket távolí­totta el a pártból, de alkalom volt arra is, hogy százával fe­dezve fel a dolgozók között azo­kat, akik értelmiségükkel, szak­tudásukkal, megbízhatóságuk­kal alkalmasak arra, hogy el­foglalják a megbízhatatlan ele­mek helyét az uj társadalmi rendszer posztján. A termelés, az életnívó folytonos emelkedése igazolja, hogy a dolgozók meg­állják a helyüket a termelés irá­nyításában is. A római pápa nagyon kemé­nyen megdorgálta a színháza­kat, mert azok “istentelen” da­rabokkal vezetik félre a hallga­tóikat. Még mindig nem olyan vétkesek, mint maga a Szent­atya, aki az “istennel” vezeti fél­re a hallgatóit. DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENT ÁRPÁSÁHOZ 1949 április 2-ig: R. Klein, Cleveland_____ 1.00 L. Földi, Chicago_______ 1.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 2.00 J. Németh, Chicago,_____ 2.00 J. Éliás, So. Bend_______ 2.00 N. Buday, Detroit ___ 1.00 L. Hevesy, Cleveland ........ 2.00 B. Goldstein, N. Bruswick 2.50 J. Siket, E. Chicago_____ 3.00 M. Földi, Detroit ................ 2.00 R. Deutsch, Miami______ 2.50 J. Varga, Cleveland ..... 1.00 V. Hegedűs, Chicago ....... 1.00 C. K. Dutzman, Windber .... 3.00 J. Bényei, Cleveland____ 2.00 Alex Miklós, Chicago ___ 2.00 Mrs. A. Haas, New York .. 1.00 Béla Feczkó, New York .... 5.00 St. Gafrik, Chicago ............ 2.00 A. Bukovsky, Berwyn ........ 3.00 Társas Dél., Cleveland .....77.50 J. Vizi, Akron______ 3.00 F. Pusztay, Cleveland ___ 2.00 Jos. Schubert, Elsinore..... 2.00 H. Varjú, Chicago ______ 1.75 J. Pásztor, East Chicago .. 1.25 F. Rontó, Chicago ............. 1.50 G. Scherhaufer, Cleveland 7.50

Next

/
Thumbnails
Contents