Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-09 / 1574. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c ''somagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v>ne Year ....... $2.00 Six Months .................... 1.00 Single Copy .............. 6c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ««SS* 42 Totális háború A második világháború idején állandóan hangoztatták, hogy a világháború már totális jellegű, vagyis kiterjed minden országra és a nép minden rétegére. Annyiban azonban még sem volt totális, hogy a háborús szállítók profitját is kontrol alatt tartották volna, noha már az első világháború után kezdték hangoztatni,' hogy a következő világháborút nem engedik felhasználni profit- harácsolásra. ‘ Alig tört ki a háború, ezt a fogadkozást elfelejtették és soha még olyan profitzsarolást nem látott a történelem, mint éppen az utóbbi világháborúban. Ezt a hihetetlen profitzsákmányolást legfeljebb az korlátozta némileg, hogy Roosevelt New Deal adminisztrációja lehetővé tette a munkások szervezkedését és a szakszervezetekbe tömörült munkások képesek voltak a magasabb bérek kiharcolására, noha sok esetben csak sztrájkok vagy sztrájkfe- nyegetések árán. A harmadik világháborúra készülő profitharácsolók már most azon fáradoznak, hogy a korlátozásnak még ezt a nagyon gyenge nemét is lehetetlenné tegyék. A Ray Lyman Wilbur (Stanford University tanára) vezetése alatt álló bizottság jelentése szerint az amerikai militaristák olyan TOTÁLIS háborút terveznek, amelyben minden szogálatra képes egyént besoroznak bizonyos évhatárok között, — valószínűleg 18-tól 60 évig. Az igy besorozottakat aztán kötelező módon OSSZÁK BE KATONAI, VAGY PEDIG MUNKASZOLGÁLATRA. A jövő háborúban tehát nem adnak alkalmat a munkásoknak a szervezkedésre, hogy beleszóljanak a munkabérek és a munkaviszonyok megszabásába, — ha ezt a tervet keresztül tudják vinni. Az Army és a Navy együttesen kiadtak egy füzetet, amelynek cime: “A közös katonai és munkaszolgálati szükséglet útmutatója”. Ebben a kis füzetben Írja R. W. Bliss generális, hogy a következő háborúban nem adnak “4F” minősítést senkinek sem, mert aki nem alkalmas tényleges katonai szolgálatra, még mindig jó valamilyen munkára.” Massey ezredes szerint pedig “a munkások önkényes kooperációjára való támaszkodás nemzeti öngyilkosságot jelentene”. Szóval a militaristák jelenlegi terve szerint a következő világháborúban besoroznak mindenkit a 18 és 60 év között s a szükség szerint katonai szolgálatra, avagy gyári munkára rendelik őket. Ez lesz aztán az igazi TOTÁLIS HÁBORÚ. A profitharácsolók álma beteljesülés előtt áll! rat. Két év múltán visszafizette a kölcsönt s most körülbelül két milliót érő részesedése van a gyárban. Noha a látszatra ez nem valami erkölcsös eljárás, annyi tény, hogy Krug miniszter nem követett el semmiféle törvénysértést. Hát tehet ő arról, hogy olyan szép szemei és ilyen nagy szerencséje van?! Igaz, — folytatja tovább Ickes, — hogy ennek a Krugnak már előzőleg, amikor a World Production Board (WPB) alelnöke, majd elnöki tisztségét töltötte be, szintén ilyen nagy szerencséje volt. Már akkoriban mindenféle ajándékokkal halmozták el a hadigyárosok kijárói. így például a Hughes Aircraft cég kijárója, bizonyos John W. Meyer nagy mulatságokat rendezett Krug ur és még három tisztviselő társa részére, amelyeknél nemcsak jó enni és inniválókkal traktál ták a nagy állású kormány hivatalnokokat, hanem még nőket is bocsájtottak a rendelkezéseikre. A rekordra került számla szerint ezen nők közül az egyik 50 dollárba, a másik hatvanba, a másik kettő pedig egyenként 75 dollárba kerültek. Valóban nagy Szerencs*1 kell ahoz, hogy valakinek ELLENSZOLGÁLTATÁS nélkül 75 dolláros nőket adjanak egy-egy unalmas este elűzésére. De a lányokon kívül kaptak egy-egy tucat inget, amelyek darabonként 12 és fél dollárba kerültek, továbbá 10 dolláros harisnyákat és egyéb apróságokat is. Természetesen senki sem vádolja Krug belügyminisztert törvényellenes dolgok elkövetésével. Végre is nem tehet ő arról, hogy ilyen apró-cseprő dolgokkal viszonozták azon nagy szolgálatait, amiket a hazának és az érdekelt muníció gyárosoknak tett. A 700,000 dolláros kölcsönnel pedig a bank is jól járt, mert visszakapta, méghozzá kamatostól. Szóval nemcsak a látszat, de még a tények is csalnak. Sokan azt mondják, hogy aki ilyesmiket követett el, mint amiket Ickes állít erről a Krug belügyminiszterről, annak nincs helye a miniszteri székben. Hiába beszél akármit is a mindig morgó és a kákán is csomót kereső leket-, majd rájön még ő is, hogy csakis az ilyen ügyes, szemfüles ember való ma a minszteri székbe! AZ ÖTÉVES TERV 2000 UJ ISKOLA TERMET NYIT Most tartották meg Budapesten a Pedagógia Főiskolák konferenciáját. Mérei Ferenc főigazgató ismertette a Pedagógiai Főiskolák fejlesztésének a tervét. Hangoztatta, hogy teljes egészében fel kell számolni a műveltségi monopóliumot és biztosítani kell a munkásgyermekek számára a tanulás és továbbfejlesztés lehetőségét. Az ötéves terv kb. 2000 új iskolai tantermet nyit meg, ami természetesen uj tanerők beállítását teszi szükségessé. Ebben az évben a pedagógiai főiskolák számát négyről hatra emelik fel és az oktatás biztosítása érdekében az uj főiskolákra mintegy 1500 uj hallgatót vesznek fel. Az ötéves terv során újabb két iskolával emelik a főiskolák számát. Az ötéves terv 60 millió forintot irányoz elő a pedagógiai főiskolák céljaira, lehetővé téve ennek az uj intézménynek teljes kiépítését és tökéletesítését. A népi demokrácia ezzel is megmutatja, hogy mindent elkövet a dolgozók kulturszinvo- nalának emelése érdekében. MUNKÁSMOZGALMI KIÁLLÍTÁS Március 19-én Budapesten Szakasits Árpád köztársasági elnök megnyitotta a “munkásmozgalmi emlékkiállítást”. Ezen kiállításra az ezeréves magyar történelem egy sajnálatosan rövid ideig tartó, de annál dicsőségesebb fejezetének, a “Magyar Tanácsköztársaságnak” emlékeit gyűjtötték egybe. ELVIYYILATKOZAT Csak törvényes utón Régi és általános szokás a kormányhivatalnokokat azzal vádolni, hogy hivatalukat vagyonszerzésre használják fel. Az ily általános vádaskodásnak nincs semmi értelme, ha pontos adatokat nem sorolnak fel. Csak a nevek és pontos adatok felsorolása esetén lehet az ily vádakkal komolyan foglalkozni, de még az ily esetekben sem bizonyos, hogy az emlitett tisztviselő törvénysértést követett-e el. Egy ilyen esetre hívja fel most az amerikai közönség figyelmét Harold L. Ickes volt belügyminiszter, aki elmondja, hogy utódja, Julius A. Krug, aki pár évvel ezelőtt mint egészen szegény ember került állami szolgálatba s akinek évi legmagasabb fizetése (ez év kezdetéig) csak 15,000 dollár volt, ebből a fizetésből több mint 2 millió dollárt takarított meg. Ha ki akarjuk számítani, hogy lehetséges ez, akkor számtani tudományunk cserben hagy. Azért Ickes a következő magyarázatot adja. Krug belügyminiszter ur pár hónappal azután, hogy a miniszteri bársonyszékbe ült, elment a new yorki Lowenstein & Son bankcéghez, amely céggel a szövetségi kormánynak is nagy összeköttetései vannak és 700,000 dollár személyi kölcsönt kért, hogy azzal megvásárolja a Brookside textilgyárat Knoxville, Tenn, városban. A bank megadta a kölcsönt a teljesen vagyontalan Krugnak, talán azért, mert nagyon szép szemei vannak, avagy talán azért, mert a minisztereknek a kérését nem szokás megtagadni. Szóval Krug ur egy vörös cent nélkül megvásárolta a 3 müliót érő gyáA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között'küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elósegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein beliiL
