Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-08 / 1561. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio *. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás iivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az ajándék ellenértéke . Missouri állam Kansas City nevű városkájában diszebédet adtak Eddie Jacobson rövidáru kereskedő tiszteletére azért, mert a vezetése alatt működő bizottság sikeresen fejezte be azt a gyűjtést, amelynek célja egy kórházi felszerelést küldeni a harcban álló Israel ország részére. Ezen ebédről a világ vajmi keveset tudott volna, ha történetesen el nem megy oda Jacobson régi partnere, aki otthagyva a rövidáru kereskedői pályát, politikai térre lépett s jelenleg az Egyesült Államok elnöki tisztségét tölti be. így ennek az ebédnek a díszvendége nem az ünnepelt Eddie Jacobson, hanem Harry S. Truman lett, aki a régi barátját felköszöntő beszédébe nagyfontosságu politikai megjegyzéseket szőtt bele. így lett az egyszerű, csak lokáűs jellegű kis ebédből országos esemény. Truman elnök rögtönzött beszédet tartott, vagyis olyat, amire nem készült, nem csinált jegyzeteket. Az ilyen beszédekről azt mondják, hogy “szívből jövők”, — a szónokok nyíltan kimondják ami a szivükön fekszik. Mint a kis beszédből megértettük, Truman elnök szivén a világbéke ügye fekszik. De ezt a világbékét, — mint mondotta, — nem tudjuk biztosítani, mert a volt nagy szövetségesünk (az orosz) kormánynak nem lehet hitelt adni. Az a kormány nem teljesítette a Yalta és a Potsdamban kötött egyezség pontjait sem. Pedig, — sóhajtott az elnök, — ő nagyon jól tudja, hogy az orosz nép nem akar háborút. Sőt az orosz kormányban is van, vagy vannak olyan emberek, akik nagyon szeretnének az Egyesült Államokkal egyezségre jutni. De jelenleg nem ezeknek a kezében van a döntő szó. így egyenlőre a jelenlegi feszültség nem igen fog engedni. Azonban ö változatlanul is tovább fog dolgozni a béke érdekében. A beszéd legfontosabb része nem az, hogy az orosz kormány nem tartja be a kötött egyezségeket, hiszen az oroszok ugyanezt a vádat kiáltják Amerika felé, hanem nyílt kifejezése annak, hogy Truman és követői csak olyan kormányokkal tudnak egyezségre lépni, amely kormányokban az általuk kijelölt személyek kezeiben van a döntő hatalom. Hát bizony ez nem valami szerény kívánság! De azért már számos országban érvényt szereztek neki. Ilyeii országok például Görögország, Olaszország és Kína is. Nem hisszük, hogy ezen országok népei örömmámorban úsznának azért, mert a döntő hatalom az amerikaiak által kiválasztott politikusok kezeibe került? Mert csodálatos dolog, de a Truman adminisztráció minden országban a legkorruptabb elemeket választja ki szövetségesekül, ki hiszi el, hogy azok betartják az amerikai kormánnyal kötött egyezségeiket ? Az elnök nem nevezte meg, hogy az orosz kormánynak melyik tagja az, aki amerikai szempontból kívánatos volna. Ezért az újságírók találgatáshoz fogtak. Vannak, akik úgy vélik, hogy Truman Litvinoff volt külügyminiszter és washingtoni nagykövetre célzott, mások szerint viszont Truman úgy tartja, hogy “Sztálin most már csak rab a Politbüro kezében” s ha a döntő szerep még mindig a Sztálin kezébe volna, akkor hamar meg lehetne kötni az egyezséget. Nem fontos, hogy mi igaz vagy sem ebből a találgatásból, mert a lényeg az, hogy Truman elnök és követői szerint csak olyan kormányokkal lehet kooperálni, amelyek vezetőit itt, Amerikában választják ki. Ugyan mit mondanának Trumanék, ha az oroszok is előállnának, hogy csak olyan amerikai kormánnyal lehet megegyezni, amelynek vezetője, — mondjuk Henry Wallace? vagy akárki más, akit Moszkva előre jóváhagy? Bezzeg ugrálnának akkor és keményen odavágnának, hogy a mi ügyünkbe idegen hatalom bele nem avatkozhatik! Az Egyesült Államoknak ez a viselkedése hasonlít a gazdag nagynénire, aki időközönként ajándékokat ad a családnak, de ezzel szemben megköveteli tőlük, hogyan viselkedjenek. A néni követelései gyakran olyan terhesekké lesznek, hogy a rokonság becsapja az orra előtt az ajtót, hiába mutogatja az ajándékot tartalmazó csomagokat. Mindszenty vád alatt A türelemnek is van határa, — tartja a közmondás. Ennek a közmondásnak az érvényesülését látjuk Mindszenty József magyar hercegprímás letartóztatásában, mert ez a középkori gondolkodású főpap azt hitte, hogy magas tisztségének oltalma alatt bántatlanul támadhatja azt az uj rendszert, amit a felszabadulás óta Magyarországon megteremtettek. A német származású, antiszemita, fasiszta érzelmű Mindszenty a szó szoros értelmében kiprovokálta a letartóztatását. Nyíltan izgatott a földreform, az iskolák államosítása és minden más olyan intézkedése ellen, amelyek Magyarországon a hatalmat a régi, kisszámú kiváltságos osztály kezéből kiemelve a dolgozó parasztok és munkásság kezébe adja. Kétségtelen, hogy Mindszenty híven követte főnökének, XII. Pius római pápának az utasításait. A katolikus egyház ma a fasizmus utolsó fellegvára, a népellenes erők gócpontja. Korunk tudományos eszméi rávilágítanak az idejétmulta vallásos babonákra, amelyeket ma már nem is lelkivigaszra, hanem csak gazdasági előnyök kicsikarására használnak fel. Ezt a felvilágosító fáklyát az uj társadalmi rendszer alapjára lépő országokban lobogtatják legmagasabban és igy természetes, hogy a babonaságból élő katolikus egyház ezen országok ellen acsarkodik legvehemensebben. Nem az első eset, hogy a katolikus egyház ilyen vehemensen támadja a haladás eszméit. Ezt tette az ellenreformáció korában is, amikor szintén a magyar hercegprímás vezette a támadást a vallásszabadságot követelők ellen. Mindszentyék most is a vallás- szabadság nevében garázdálkodnak, mert vallásuk szabad gyakorlásában nem gátolja őket senki. De igen is gátolják a régi rendszert visszaállító törekvéseikben. A Mindszenty ellen emelt vádak között például azt olvassuk, hogy amerikai látogatása alkalmával 1947 junius 21-én Chicago környékén találkozott Hahsbn rg Ottó trónkövetelővel és megegyezett vele, hogy megszervezi a magyar rojalistákat a Habsburg ház visszaállítására és még az amerikai Spellman kardinális támogatását is megnyerte, hogy ha kitör majd a harmadik világháború, akkor kijárja az amerikai kormány segítségét a Habsburg monar- kia visszaállítására. Mindszenty féktelen izgatása már évek óta lázban tartja Magyarország népét. A magyar szakszervezeteknek 1948 őszén tartott kongresszusa például ezt a határozati javaslatot hozta: A reakciós erők főfészkei, a külföldi imperialisták főtá» masza ma a klerikális reakció, élén Mindszenty érsekkel, akit nyíltan, vagy burkoltan támogat a reakció minden válfaja. Határozottan leszögezve, hogy a szervezett munkásság a teljes vallásszabadságnak és az egyházak szabad működésének a hive, a kongresszus 1,600,000 szervezett dolgozó nevében sürgeti és követeli, hogy a kormány vessen véget Mindszenty József demokrácia ellenes üzelmeinek, a nép egységének megbontására irányuló klerikális igzatásnak, az imperialisták érdekeit szolgáló háborús remhirterjesztésnek, a templomi szószék felhasználásának népellenes agitáció céljaira. Dacára ezen határozott utasításnak a magyar kormány tűrt és tűrt, amig csak tűrhetett, amit Mindszenty valószínűtek úgy magyarázott, hogy félnek tőle. Elvakultságában mind merészebben izgatott és végre, mint előbb is mondottuk, a türelemnek is van határa, — letartóztatták és számonkérik bűneiért. A tőkés termelési rendszert védők természetesen felorditanak és mártírt fognak belőle csinálni, mert a kizsákmányoló rendszer ma lelki közösségre lépett a babonával és a babonát hirdető egyházakkal. A népellenes irányok képviselői az egész világon tiltakoznak tehát a magyar kormánynak már régen nagyon is jogossá lett önvédelmi intézkedése ellen. LLVIIYYI LATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szeryezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
