Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-02 / 1573. szám
1949. április 2. BÉRMUNKÄS . 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI FELVONULÁS! Soha sem azelőtt, sem amióta az imperializmus uralma alatt áll a világ, még ilyen cinikusan szemérmetlen felvonulás egy uj háborúra nem történt, mint amilyennek ma tanúi vagyunk. Hitler, Mussolini, Tojo szövetkezésénél, még ezekben a banditákban volt annyi szemérmetesség, hogy elburkolták, letagadták a céljaikat, a világ többi részének a gyarmatosítását. De az amerikai és a pénzelés alatt kialakuló szövetkezés nyilt cinizmussal megmondja, hogy felfegyverzi Európában a kapitalista rendszer alatt nyögő népeket, közös hadsereget alkotnak, közös hadvezetőséggel, azzal- a kimondott céllal, hogy bekerítsék és megtámadják azokat a népeket, amelyek ma már lerázták magukról a kapitalista rendszert és egy uj társadalmi rendszert építenek fel. A szovjetek és a népi demokráciák megsemmisítése, a többi országokban a radikális munkás mozgalom összetörése a cél, amelyet a mi uraink bevallanak. A be nem vallott cél, de amely ma már folyamatban van Európa gyarmatosítása az amerikai tőke részére. TRUMAN TERV Kezdődött a Truman elméletiét, a görög, török és a kínai korrupt, fasiszta jellegű kormányok felfegyverezése, pénzzel való tömés, hogy a rothadt uralmukat a nép támadásával szemben megmentsék. Az eredmény ismeretes: Kínában a Néphadsereg ura a helyzetnek, ha az amerikai tőkések kedvencei a nemzetiek nem adják be a derekukat, akkor a három milliós Néphadsereg, amelynek szerencsére a kezébe kerültek az amerikai hadi szállítmányok 80 százaléka, hónapok alatt lefogja hengerelni a nép ellenségeinek az ellenállását. Görögországban a kormány rothadttabb, korruptabb, a felkelők többszörösen erősebbek mint a Truman terv előtt. Törökország a teljes káoszba, inflációba sulyedve, gazdasági csődbe jutott az amerikai százmilliók dacára. MARSHALL TERV Azután jött a Marshall terv, amely billiókkal tömte a Marshall tervnek alárendelt országokat, hogy azokat “felépítsék”, valójában, hogy az amerikai tőke gyarmataivá tegyék. A Marshall terv áldásainak, élvezetének az előfeltétele, hogy Amerika beleszólhasson a termelés irányításába és hogy a marshalli- zált országok szüntessék be kereskedelmi összeköttetéseiket a szovjetekkel és a népi demokráciákkal. Az eredmény a következő, a marshallizált országok gazdasági felépítése messzebb van a megvalósítástól, mint bármikor a múltban. Az iparuk stagnál, egyrészt mert az egyetlen piac, amely felvásárolná a felesleges ipari terményeket a szovjetek és a népi demokráciák levannak zárva a Marshall terv parancsa folytán, másrészt mert Amerika tőkései a felesleges ipari és mezőgazdasági termékeiket a Marshall terv kereteiben sózzák rá magas áron Európa népeire. Csak a napokban irta a Clevelandi Plain Dealer, hogy Olaszország makaróni gyárait, malmait lekellett zárni, mert Amerika búza helyett makarónit szállít. Ugyan erre a sorsra jutottak a mezőgazdasági gép és tractor gyárak, az amerikai gép- szállitás folytán. Görög- és Törökország dohánytermelése ment csődbe, mert Amerika megtömte Európát dohánnyal. Ausztria ruhaipara, Svájc óraipara, Dánia vaj és tejtermék ipara jutott hasonló okokból csődbe. Egy másik ok, hogy Francia és Olaszország dolgozói, nem hajlandók termelni, azt mondják ha Amerikának eladták az országukat a kormányaik, akkor csak tartsanak el bennünket az amerikaiak. Ma még igyekeznek titkolni, de már mind gyakrabban hallatszik, hogy a Marshall terv is csődöt mondott, a gyarmatizálás kivételével, amely csak gyűlöletet vált ki Amerikával szemben. Ellenben ezt még a legelkese- redettebb ellenségek is elismerik, hogy a szovjetek és a népi demokráciák újjáépítése a saját erejükből, teljes sikerrel megy keresztül. A legtöbb termelési ágban nem csak elérték, de túl is haladták a háború előtti termelés nívóját, dacára hogy a háborús pusztítás mérhetetlenül nagyobb volt ezekben az országokban, mint a marshallizált országokban. Ez a tény fényesen igazolja a még csak félszocialista tervgazdálkodás fölényét a kapitalista termelési rendszer felett. FEGYVERREL A két terv csődjét jelenti az, hogy ma már levetve az álarcot, fegyveres leszámolásra készül fel az imperialista kapitalizmus, megalkotva az Atlantic Szövetséget, nyíltan készülnek egy oly borzalomra, amelyhez képest az elmúlt világháború csak majális volt. A megkérgült kapitalista rendszer érezve a pusztulásra ítélt voltát, haláltáncával magával akarja rántani a pusztulásba az egész emberi civüizációt. Mindenki tudja, hogy egy uj háború, az atombombával, racket ágyúval, bacillus bombáival, olyan pusztulást vinne véghez, amelyhez foghatót még nem ismert az emberi civilizáció. Ez ellen a szörnyű lehetőség ellen védekezik Európa népe. Kétségtelen jelei mutatkoznak, hogy Európa dolgozói nem lesznek hajlandók jámbor barmok módjára vágóhidra menni a kapitalista termelési rendszer fen- tartásáért. Sokkal jobban ismerik a háború borzalmait és a dögrovásra került kapitalizmus bűneit, mintsem tétlenül tűrjék egy uj háború őrület rászabadi- tását az emberiségre. POLGÁRHÁBORÚ ti A hadüzenet egyet fog jelenteni a polgárháború kitörésével. Francia és Olaszországban az öntudatos dolgozók milliói állnak készen arra, hogy megtagadják a katonai szolgálatot és a hadianyagok termelését, nem csak passzív ellentállásra, hanem aktiv harcra is készen állnak. Bizonyos, hogy Anglia és Belgium dolgozói között is nagyon sokan vannak olyanok, akik mérlegelik azt, hogy mi a jobb, megöletni magukat a harctéren a tőke érdekeiért, vagy pedig elpusztulni a munkásosztály felszabadításáért. De megpróbálják a polgárháború szitását a tőkés érdekeltségek a népi demokráciákban is, felhasználva a múlt rendszer levitézlett haszon- élvezőit és a papi butítás alatt levő tömegek felhasználását. Nem csak a harctereken indul majd meg az öldöklés, nem csak a különböző bombák pusztítsák a városok népeit, hanem maguk a polgárok is egymás torkának esnek, általánossá téve az öldöklést, egy magát túlélő, tehetetlenné vált termelési rendszer fentartásáért. AMERIKA? Kérdőjelet tettem Amerika megjelöléséhez, pedig sajnos az amerikai nép állásfoglalása nem is kérdéses. Minden propaganda eszköz, sajtó, rádió, politikusok a nagytőke kezében vannak, amelyek hónapok óta fújják a háborús uszítást. Ezt teljes erejükből segítik a nagytőke mindenkori cselédei a papok, a szak- szervezetek bürokratái, a szociál árulók, nevezzék azok magukat “jobb”, “középutas” vagy akár “baloldali” szociálistáknak. Ez az együttes segíti elő azt, hogy az amerikai tömegek ha nemi is lelkesednek a háborúért, de közömbösen tűrik azt, hogy ez az ország előkészítse, irányítsa és pénzelje a történelem legnagyobb bűnét az uj, mindent megsemmisítő világháborút. Az amerikai tömegek tunyák, közömbösek és elbizakodottak. Megvannak győződve arról, hogy ez az ország ezt a háborút is páholyból fogja végignézni. Ezeknek az elbizakodottaknak jó lesz egy kissé körülnézni és nem elfelejteni azt, hogy a harcterektől való távolság már a múlté. A modern technika vívmányai megszüntették a távolság adta biztonságot. Ki tudja, hogy a másik hadvezetőség is nem jelölte meg azt a 70 amerikai gócpontot, amelyet bombázni fognak, mint tette ezt a mi hadvezetőségünk. Ne bízzuk el magunkat az atombombával, a másik félnek is lehetnek ilyen félelmetes hadieszközei. Ahol az atombomba megengedett eszköz, ott megengedett harci eszköz minden szörnyűség a bacillustól a mérges gázig, rocket ágyútól a halálsugárig. Nem csak a harctérre küldött fiaink, de a városaink, modern gyáraink, asszonyaink, gyermekeink és .jómagunk éppen úgy elpusztulhatunk, mint Hiroshima ártatlan népe. Ezt kiabálja a fülébe Amerika népének egy maroknyi öntudatos munkás, egy pár tucat tudós és emberbarát, de a nagy tömeg kábultan megy a háborús uszítok után, amely kábulatból rettenetes lehet majd a felébredés, ha az már nem lesz késő. Dulles, a legreakciósabb kül- politikusunk azt mondotta, hogy a szovjet nem akar háborút, Európa népei minden áldozatra készek a háború elkerülésére, csak Amerika népének kellene megmozdulnia, hogy a háború fortéimé elmúljon az emberiség feje felől. TÁRGYILAGOSSÁG (?!) Az elmúlt héten folytak le a francia községi választások, amellyel vezércikkben foglalkozik az amerikai sajtó és halelu- jázva állapítsa meg, hogy a kommunisták súlyos vereséget szenvedtek és “egy elhanyagolható töredék lettek” majd a “tárgyilagosság” kedvéért megállapítsa, hogy Párisban és a környéken nem volt választás, pedig ott a legerősebbek a kommunisták. ' Ez a “tárgyilagosság” a leg- komiszabb félrevezetés, mert igaz az, hogy egy ravaszul kieszelt törvény alapján a kommunisták csak 16 tanácstagot választottak, mikor sokkal kevesebb szavazatot kapott pártok 20-25-szörösen több tanácstagságot nyertek el. A kommunisták az ország második nagy pártja, a De Gaulle pártja csak fél százalékkal kapott több szavazatot. Mi a tényleges tárgyilagosság kedvéért a következőket füzzük a fenti jelentéshez. A francia munkásság egy tekintélyes és a legforradalmibb része, a forradalmi szindikalisták, nem hisznek a választásokban, igy abban nem vettek részt, de a harcifrontokon szorosan együttműködnek a kommunistákkal. Ha ez a réteg is résztvett volna a választásokban, úgy a K. P. a legtöbb szavazatot kapott párt lett volna. Ha nem is értékeljük túl a szavazó bódékban leadott szavazatok jelentőségét, de tény az, hogy ebben az esetben a francia szavazók egy negyed része a forradalom megkezdése mellett szavazott, ha a nemzetközi helyzet ezt úgy kívánja. Nagyobb jelentőséget ad annak az a tény, hogy a szavazóknak ez a negyedrésze, az ipari munkások túlnyomó többségét jelenti, akiktől függ a termelés, a közlekedés ehez véve a francia ipari proletáriátus forradalmi múltját, semmmi oka sincs az amerikai lapoknak az örömre, hogy milyen erőt jelent az ipari proletáriátus békében és háborúban, azt ha erre kerül a sor tapasztalni fogják a halelujázók. BÉRENCEK!ÁRULÓK! A nemzetközi imperializmus, megkívánja, hogy a Magyaror-
