Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-02 / 1573. szám
6 oidai BÉRMUNKÁS 1949. április 2. Petőfi és a munkásmozgalom szágról kiebrudalt urak, rendszeresen megszolgálják a vérdijat, amelyet a magyar nép elárulásáért kapnak. Legújabban kiáltványokban és deklarációkban fordulnak a “világ szabad népeihez”, hogy mentsék meg a magyar népet a “szolgaságból“. Természetesen a világ népei nem olvassák ezeket a deklarációkat, mert hisz azokat csak az amerikai reakciós lapok hozzák le és az “Amerika Hangja” rádióba olvassák bele. Minket amerikai magyarokat és főleg az óhaza népét kívánják uszítani a Népi Köztársaság ellen, amely elvette tőlük a köny- nyü úri élet lehetőséget és a nép, a dolgozók kezébe adta a földet, a gyárat, a bányát, amely Népi Köztársaság épiti a jövő társadalmát, a Szocialista Társadalmi rendszert. Most Varga Béla, Kovács Imre és Nagy Ferencz szólitsák fel az egész világ kormányait, hogy sürgősen m&ítsék meg a magyar parasztságot és főleg a zsíros parasztokat a pusztulástól, mert mint állítják az az “utolsó alap” amelyre fel lehet majd építeni a “tiszta demokráciát”. A történelem leghitványabb hazaárulói ezek a lecsúszott politikusok, akik vállalkoznak arra a szerepre, hogy saját hazájuk, saját népük elpusztítására uszítsák a külországok kormányait. Ezek a deklarációk igazolják, hogy milyen helyes és fontos volt az, hogy ezeket a hitvány bérenceket eltávolították a hatalomból, akik csak addig voltak veszedelmesek a magyar népre, amig a hatalom polcán szolgálták az idegen érdekeket, de itt kint már ártalmatlan, fogatlan kuvaszok, akik csaholnak, de harapni már nem tudnak; Mi nem féltsük a magyar népet, a dolgozó magyar parasztságot, amely ezer év óta először kapta meg a lehetőséget, hogy az ipari munkásság irányításával, vele való szoros szövetségben nem csak földhöz jutott, de felszabadult az évezredes állati robot alól és szövetkezve egymással a technika előnyét igénybe véve, emberi életet is élhet. A régi úri hivatalokban ma munkás és paraszt ül, akik egy a néppel, akik a nép alkalmazottaik és nem paranesolója. A paraszt és a munkás gyermekei rohamléptekkel foglalják el az egyetem padsorait, hogy a holnap technikusai, tanárai, orvosai is a nép fiaiból kerüljenek ki. A nagyferencek igyekeznek megszolgálni az eléjük dobott koncot, de rájuk tökéletesen illik az a mondás, hogy: a kutya ugat, a karaván halad. Tudvalevő, hogy a California “sunkist” narancs a legjobb és egyben a legdrágább is. Azért az egyik vevőt nagyon meglepte, amikor a gyümölcsárus egy dollárt kért a narancs tucatjá- jáért. “Miért olyan drága ez a narancs?” — kérdezte a vevő felháborodva, — “hiszen még a “sunkist” is csak fél dollárba kerül. “Az igaz, de ez sokkal jobb, mert nem csak “sün”, de egyben “snowkist” is, — volt a válasz. Soraimmal Petőfi költészetének hatását szándékozom lerögzíteni a sok évtizedes magyar munkásmozgalomra, ebben a március hangulatban. A leírás magánhordhatja az egyéni bélyeget, de a gondolatot az a tövises harc inspirálja, amit a magyar szervezett munkásság folytatott kegyetlen elnyomóikkal úgy gazdasági, mint kulturális téren. Azt a vizenyős fogalmat, amit a népoktatás nyújtott Petőfiről, a munkásmozgalmi nevelés emelte, formálta lelkűnkben illő valósággá és eszméltetett bennünket a mostoha osztályhelyzetünkre. Alig számítható egyén, ész, erő, akarat járult hozzá formálni lelkünket, megértetni az osztályharc tanát. De a hideg magyar közönyben Petőfi géniusza volt az a szikra, amely lángra- lobbantotta lelkünket. Mi voltunk Petőfi leghűségesebb barátai, tanultuk s szeretettel ápoltuk költészetét. A múlt földerítése nem a “babérok” mutogatása, vagy a bu- kásokoni kesergés a célunk, de emlékeztetni azokat, kik elsik- lottak a múlt eseményei fölött és a gigászi küzdelmet folytató hazai testvéreink fel, hogy lássák milyen göröngyös ut vezetett a dicsőséges mához. A magyar mostohaságban még Petőfit sem lehetett ünnepelni -rendőrkard nélkül. Ezt bizonyítják azok a brutális támadások, amit sok esetben kaptunk amikor százezres tömegben vonultunk Petőfi szobrához hitet tenni nagy géniuszának. picketeléssel különösen akkor, amikor munkásnép kenyérkérdéséről van szó. De még az ilyen picketelésnek is ellene volnánk, ha a picketelő munkásokat vallásaik szerint osztanák szét. Nem csak a munkásegység, de még a polgári értelemben vett demokrácia legelemibb jogainak a megnyirbálása volna ez. A Katolikus Veteránok picketelése még ennél is megszégyenitőbb és annak a demokratizmusnak is, amit ennek az országnak nemzeti ékességeként hirdetnek legalacsonyabb megcsúfolása. Mert a mi gyermekeink egyformán harcoltak a harctéren mint amerikaiak és nem mint katoliküsok, zsidók, protestánsok vagy más vallásuak. A Katolikus Veteránok kivonulása a Waldorf szálloda elé, nem annyira a kommunizmus elleni álláspontot képviseli, mint inkább azt a vallási diszkriminációt a más vallásuak ellen, mintha azok nem lennének olyan első osztályú amerikaiak, mint a katolikusok. Az ilyen vallási válaszfalaknak a fölállítása az, ami aláássa a demokráciát, fölidézi a vallási gyűlöletet amire épül a fasizmus, aminek egyik formáját már volt szerencsénk ismerni a keresztény szocializmus elnevezés alatt. Nekem már meggyűlt a bajom Petőfi miatt elemi iskolás koromban Fűrész János plébános úrral, mint a vizsgáztató tanfelügyelővel. Tanítónk ki lelkes Petőfista volt, a vizsga alkalmára Petőfi verseket is tanított elmondani. Nekem Petőfi “Kemény szél fu” cimü verset kellett elszavalni. Amikor odaértem a szavalásban — Kemény szél fu, lángrakap a szikra, vigyázzatok a házaitokra! — a utolsó mondatot fenyegető kézmozdulattal kellett alakítani. Erre a plébános uram indulatosan rámkiálltott, hogy hagyjam azt a lázitó verset és üljek le a nadrágomra. A tanítót is igen meglepte a közbelépés és én meg a jó diák, szégyeltem magam a leültetésért. Amikor felnőttem rájöttem, hogy a zsirosnyaku ur. Dózsa unokáját vélte fölfedezni bennem (ebben nem is csalódott) tán kissé erősen is mutogattam az ökleimet. Ez az eset végigkísért utamon a munkásmozgalomig és csodálkozó örömmel gyögyörködtem Petőfi szobránál az égnek emelt öklein. A március 15-iki Petőfi szoborhoz való fölvonuláshoz már hetekkel előtte készültünk. Jelentős esemény volt a fagyos tél után. A pártvezetőség nehéz küzdelemmel tudott megállapodni a fölvonulás, illetve az ünnepély részletein. Tekintve, hogy az ünnepély tájékán laktak a naplopók és a rongyos dolgozókat nagyon szívtelenül látták a házuk táján, tekintve, hogy igen “illetlen” szavakkal tarktáltuk Mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy e sorok Írásakor nem tudunk mást a tudósok konferenciájáról csak azt, hogy a béke jegyében hívták egybe, a harmadik háború veszélyétől irtózva, ami a tudományt és művészetet hosszú időkre visszavetné és megakadályozná. Hogy valóban ilyen célt fognak e szolgálni, azt majd ezután látni fogjuk. A Katolikus Veteránok gyorsütemü picketelése nem azt igazolja, hogy az amerikai tudósok kommunista veszélynek néznek elébe, hanem inkább, sőt csakis azt, hogy a vallási gyűlölet veszélye itt lappang, amelynek hátterében ott van az a papi csuha, mely emberszeretet helyett vallási gyűlöletet szit. A Katolikus Veteránoknak hát nincs miért két téglával verni a mellüket, sokkal inkább illene nekik, hamár a vallási igékben mégis hisznek, ha imádkoznának a picketelés után. Uram Isten, ments meg bennünket a jövőben ilyen szörnyű bűntől amit elkövettünk a béke ellen való picketeléssel. Mert mi nem akarunk még egy háborút és be akarjuk tartani a tiz parancsolatod azon pontját, hogy “Ne Ölj”. Papi áldással sem fogjuk soha többé embertársainkat halomra gyilkolni. a Nemzeti és az Országos Kaszinó lakóit. . A rendőrség semmi körülmények között sem engedte meg a csoportos fölvonulást. így egyénenként gyülekeztünk a szobornál. Volt idő, mikor a piros szek- fü árusokat elzavarta a rendőrség. Vagy valami nagypénzü összévásárolta a piros szekfüket a fölvonulók bosszantására. Az ünnepély kezdeténél megszólaltak a templomok harangja és csak az erős kiabálásra és ajtóverésre hagyták abba a harangozó görcseiket. Minden ilyen márciusi ünnepély felejthetetlen nyomot hagyott a sokezer ember lelkében. A szónokok és a szavalok intelme a szolgaságról, a jogtalanság rut bélyegéről a szivünkbe mart. Aktiv cselekedetet emeltük, mert a Nemzeti Kaszinó bámuló grófjait alaposan megrémítettük a megjelenésünkkel. Csak a rendőrség lópatái és kardjai mentették meg a naplopók irháját. Ez a rövid emlékezés is világosan mutatja a magyar szoci- álista munkásság kálváriás útját. Itt Amerikában a széllemgyil- kosok, a hatalom volt bitorlói éhes patkányként vicsorítják a fogaikat és akarják fölszabadítani a szegény magyar népet és ünnepük Petőfi márciusát azok, akik ezer évig sanyargatták a magyar dolgozókat. Munkástestvérek a szülőhazában ! Tiétek a gyár, a föld, a mező, magatok dolgoztok, legyetek résen és vigyázzatok a házatokra! ' Vass Károly A FINNEK FIGYELMEZTETÉSE MOSZKVA — A moszkvai újságok újból feltűnően elhelyezett cikkekben Írják, hogy a Kari A. Fagerholm miniszterelnöksége alatt álló finn kormány csatlakozott a Szovjet Union ellen irányuló idegháboruhoz. A “New Times” cimü folyóirat cikke szerint Fagerholm teljesen a pénzügyi mágnások befolyása alá került s azoknak utastásai szerint intézi Finnországnak úgy a bel-, mint a kül- ügyeit. Figyelmezteti ez a folyóirat a finn népet, hogy az ilyen politika már két véres háborúra vezetett s a finnek mindkettőben veszítettek. FÉLREÉRTETTE DECATUR, 111. — Az állami segélyen élő 111 éves Edward Harris bejelentette a segélybizottság tisztviselőjének, hogy ■már készen áll “a nagy útra”. — Ugyan, ugyan, — mondotta a tisztviselő megnyugtatólag, — “Harris bácsi, nincs magának semmi oka arra, hogy a halálról beszéljen”. — A halálról?! — kiáltott fel a 111 éves ember méltatlankodva, — “hát ki beszél a-halálról? Csak azt akarom mondani, hogy el akarok utazni a Kentucky államban lakó barátaim meglátogatására, hiszen vágyok már egy kis változatosságra is.” HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-ső oldalról)
