Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-26 / 1572. szám

1949. március 26. BÉRMUNKÁS 6 oldal Meghallgatásra talált panaszok (Vi.) Szomorúan tapasztal­tam, hogy a közeli rokonok, ba­rátok, munkástársak is inkább hisznek a Magyarországról kül­dött panaszoknak, siránkozások- na^> — akkor is, ha azok alaptalanok, vagy direkt zsaro­lási, koldulási szándékkal van­nak írva — mint azoknak, akik személyes tapasztalat után, ob­jektiven ítélik meg a hazai dol­gokat, viszonyokat. Persze azok­nak sem hisznek, akik siránko­zás helyett, leveleikben is csak inkább a jövőbe nézve, remény­kedve állapítják meg azt a nagy utat, melyet eddig tettek a há­ború utáni káoszból és hogy mi­lyen eredményeket értek el, min­den nagy nehézségek dacára és mire van nekik kilátás, ha to­vább is békében dolgozhatnak, építhetnek. Konkrét eseteket hozhatok fel százával az ilyen alaptalan és megtévesztő sírásokra, pana­szokra, hazuságokra. Egyik eset a következő: Még mielőtt haza­mentünk látogatóba, a falunkból kijött egy nagyon hü katolikus asszony, aki azt hiresztelte a fa­lubeliek között, hogy a falunkat is meglepték a zsidók, azokkal van tele és csak azoknak van jó ruhájuk, stb. Ezzel szemben meggyőződtünk, hogy csak két zsidó került vissza a 36 közül, akiket elhurcoltak, elpusztítot­tak. De ennek a jó katolikus asszonynak, aki Joakim öreg zsidó zsobra előtt, mely a falu főoltárát ékesíti térdre borul, nem tetszett, hogy még maradt élve zsidó. Ő csak a halott zsidó­kat tudja tisztelni. Egyik rokonunk, nem nekünk, hanem azoknak akikről tudja, hogy nem ismerik a hely­zetet, arról panaszkodik, hogy a kormány megszabja nekik, hogy mit termeljenek. Ezek között a cukorrépa termelést is előírják, mely ellen tiltakoznak, mivel az­zal sok munka van. Persze nem irta meg, hogy a mi vidékünkön az urasági földeket, melyeken ezelőtt a cukorrépát termelték, felosztották és a szerencsi cu­korgyárat, üzembe akarják tar­tani, igy a kisgazdáknak kell elő­írni, hogy mennyi répát termel­jenek, ha jövőre cukrot akarnak az asztalukra. De ez is zsarnok­ság. Sőt még azt is kormány zsarnokságnak tudják be ott­hon, hogy a tejet központosítva szedik be és paszterizálják, mie­lőtt a piacra engedik. Hát még mennyire simának, ha a kor­mány megvizsgáltatná a tehene­ket és a tüdőbajosokat elpusztí­taná, mint most Kanadában, Stotroy vidéken tették. Ilyen a helyzet a gyáraknál is, a norma — standard — követe­léseknél. Amig személyes ta­pasztalataim szerint, Magyaror­szágon a norma kevesebb mint itten, illetve egy ember keveseb­bet termel óránként és sokan, több mint százezren a normákon felül is tudtak otthon termelni ha akartak, mégis nagyon sokan sírnak a norma magassága mi­att. De ugyan akkor személyes vizsgálódásom után megítélve, legnagyobb részük az Uyen pa- naszkodóknak — ellenzékiek — vagyis a mostani kormány és rendszer ellen lázadók, sok eset­ben a jobbszárnyi szocialista irányzat követői, vagy nyugato- sok, akik azon törik a fejüket, hogyan tudnák a mostani kor­mányt, esetleg amerikai segít­séggel elzavarni, ahelyet, hogy azon gondolkoznának, hogyan tudnának többet termelni, mely­ért többet is kereshetnének. Mert akik panaszkodás és el­lenforradalmi szervezkedés he­lyett, azon törik a fejüket, ho­gyan tudnak többet és jobbat termelni, azokat jutalmazzák, ünnepük, ami újabb panaszokra ad okot és mindazokat kommu­nistáknak mondják és nem is­merik be, hogy azért kapnak többet, mert többet termeltek. Ezzel párhuzamosan, éppen mostan itt Detroit vidékén tör­ténik, hogy a Hudson, Briggs és más gyáraknál is a munkásokat büntetésből hazaküldik, heten­ként egyszer kétszer, mert bizo­nyos szekciókban, a munkások nem bírják kiadni a normát. A gyár “slow down” sztrájkról, a union meg “speed upról” beszél. Ez mostan történik, amikor le­fizetnek embereket a gyárakból, a Hudsontól, Kaiser-Frazertől és más gyárakból is, mert már nem tudnak olyan sok kocsit el­adni, amennyit termelnek a gyorsított munka mellett. Tehát ha a Hudson munkások még erő­sebben dolgoznak, akkor még több kerül ki az utcára, a mun­kanélküliek közé, ellenben Ma­gyarországon még több árucikk­re van szükség, mint amennyit bírnak termelni. Valamint, amig itten a “hatvan család”, illetve kis csoport főrészvényes veszi hasznát a többtermeléspek, ad­dig otthon és minden szocialista rendszerben az egész ország, de leginkább a munkásság. Az tet­te lehetővé, a nagyobb mértékű árcsökkentéseket Magyarorszá­gon. Jönnek olyan siránkozó leve­lek is, melyben azt írják, hogy mindezen elviselhetetlen zsar­nokság dacára is az “ember szólni nem mer, mert akkor nem láthatja a családját többé”. Ez szemenszedett hazugság és csak több szeretet csomag kizsarolá­sára szolgál. Ugyan azok, akik igy írnak, többször megsértik a törvényt, feketéznek, pálinkát főznek, dohánnyal csempészked- nek, rémséges hazugságokat ter­jesztenek. De ha ilyen törvény- sértés miatt elcsípik őket, ak­kor azonnal mártírok akarnak lenni és visszaidézik az előzőleg irt és fentebb idézett jóslásokat. Egyik rokonunk bejelentése sze­rint két hold földön termel - bú­zát, amikor a cséplési jelentés bemegy, akkor 50 métermázsa búzát gépelnek, mikor azon a vi­déken alig 8 métermázsa ter­mett holdanként tavaly nyáron. Kisült, hogy , csalt a bejelentő ivén, ezért három hónapi bör­tönt kapott, de szidta, átkozta a kormányt a felesége, de nem mondta meg, hanem másoktól tudtuk meg az igazi okot. Egy másik, aki nagyon reak$ ciós és levente oktató volt, sok olyan dolgot elkövetett, mely­ért minden országban büntet­nék, végre el lett fogva, mert egy amerikai embert kiraboltak, de azért amerikai féle, a demok­ráciáért harcoló mártírt szeret­nének az amerikai rokonok előtt csinálni belőle. A szülőfalumban egy gazdag egyén, akinek minden szavából a zsidó és szocialista gyűlölet érezhető, bár egy kicsit burkol­ni igyekezett, még a múlt tava­szon italozás közben olyanforma kijelentést tett, hogy nagyon sok zsidó jött már vissza és ta­lán jó volna őket megritkitani. Ezt úgy ő, mint szemtanuk más más képpen mondják el, más szavakkal, de az eredmény az volt, hogy vád alá fogták. De még októberben sem lett lecsuk­va, vagy elitélve és kilátása van, hogy soha sem büntetik érte. De mégis, mint a mostani zsar­nok kormánynak az áldozata szerepel a falubeliek között és sikeresen folytatja az ellen agi- tációt. Ez az ember is olyan sza­badon járhat-mehet mint bárki, sokkal szabadabban, mint a szü­leim vagy mások is mehettek még 1921-ben a Horthy rendszer alatt, amikor még 15-20 km.-re terjedő vasúti utazáshoz is kü­lön engedély kellett. Mostan minden külföldi is sza­badon utazhat, még a határmen­ti városokba is, sőt magyar ál­lampolgár átkelhet a határokon a határrendőrség által kiadott engedéllyel, melyet Horthy ide­jében legalább 1921-ben nem te­hetett. Mégis elhiszik Churchill- nek azon hazugságát, hogy ot­tan is “Vasfüggöny” van. Ezekhez hasonló eseteket számtalant lehetne említeni, amikor sírnak, de az igazi okot nem mondják meg, hogy miért kaptak ki. Nagyon helyes, hogy ha az amerikai rokonok igyekez­nek megtudni a valóságot, mie­lőtt ők is hozzáfognak bőgni, simi. A növénynemesités jelentősége Hogy mit jelent a hazai nö­vénynemesités a magyar mező- gazdaságnak, azt csak akkor lát­nánk világosan, ha ma az ötven évvel ezelőtt ismert és elterjedt növényfajtákat' kellene elvet­nünk. A régi magyar búza szalmája például oly gyenge volt, hogy csapadékos években, mint az idei, a búza megdőlt és elrothadt, lóhere és más nitrogéngyüjtő pillangósok után pedig a gazdák nem mertek búzát vetni. A belterjes és erős szalmáju nyugati fajták viszont nem bír­ták a nyári szárazságot és hősé­get, a rozsdával szemben annyi­ra fogékonyak voltak, hogy egy júniusi köd gyakran megsemmi­sítette a legjobb terméskilátáso­kat, nem is szólva arról, hogy a lisztjüknek minősége oly gyen­ge volt, hogy még rendes kenye­ret sem lehetett belőle sütni. 1929-ben Sopronhorpáson husz- mázsás termést Ígért a francia búza: néhány forró juniusvégi nap és a tikkasztó déli szél el­vitte a'jó termést és hét mázsa ocsut csépeltünk. Ha rétest kí­vántak sütni, békéscsabai lisztet vettünk, mert a francia bon fer­nher és gros blen, a nálunk fel­kapott Eszterházy 11 és 18-as Carman keresztezésből még ren­des kenyeret sem tudtak az asz- szonyok sütni. És akkor jött a Bánkuti 1201-es: szalmája erős és rugalmas, mint az acéldrót, tiszta, fényes. . Nem fog rajta sem eső, sem rozsda, sem hőség, sem szél: piros, acélos és siker- dus szeme olyan lisztet ad, hogy ennél jobbat az egész világon nem őrölnek. Már nem kell a gazdának reszketni, ha ereszke­dik a júniusi köd, vagy pörköl a déli szél; nem kell az asszony­nak mérgelődni és szégyenkez­nie; olyan a rétes belőle, mint a papír. Jó földbe, jókor vetve és vágva, sohasem hagy minket cserben, minőségben pedig fel­veszi a versenyt a legjobb mani- toba búzákkal. Kukoricánál jól emlékszem, amikor a lófogu amerikai fajták nem akartak beérni és a legkü­lönbözőbb olasz fajtákat aján­lották a magyar gazdáknak: a Pignoletto, páduai és florentini jó lehetett hazájukban, nálunk nem tudtak eddig meghonosod­ni, mig magyar nemesitők nem vették kezükbe és nem csináltak belőlük jó magyar kukoricát. Az őszi árpa nagyon bizony­talan növény volt és ahol meg­termett, nem volt sok köszönet benne: a külföldi nyugati fajták — csak emlékezzünk vissza a hi­res északamerikai mammut és a németalföldi groningeni s a sok német fajtára — kifagytak, vagy túl későn értek, a magyar tájfajták megdőltek és tele vol­tak üszöggel. Ma — ha valami szigorú hó nélküü tél meg nem semmisiti — a magyar BETA és mezőhegyesi fajták olyan re­kordtermést képesek adni, ami­ről még álmodni sem mertek vol­na apáink. Sopronhorpácson ta­valy csak december végén kelt ki a nagy szárazságban az őszi árpánk, mégis 22 mázsán felül csépeltünk egy kát. holdról, ígértem egy fröcsöt mindenki­nek, aki csak egy üszögös ka­lászt talál benne, de még a Nö­vénytermelési Hivatal vezetője sem talált egyet sem, pedig ku­tya meleg nap*volt akkor, mikor itt járt. Sörárpavetőmagot is minden évben külföldről kellett hozat­nunk. Bajorországból a Danubi- át, Morvaországból a hires Han­na árpát. Ma kitűnő magyar és szlovák nemesítéseink vannak —- a diószegi sörárpa tavaly a világ legjobb árpája címet nyer­te — és ha megszűnik majd a takarmányhiány, megindulhat újból a hires magyar maláta és a jó magyar sörök kiviteli. Ez is a magyar nemesitők érdeme! A cukorrépánál még nehezebb volt a helyzet: a cukorgyárak kizárólag külföldi magot vásá­roltak és amikor megkezdtem 20 évvel ezelőtt a magyar cukor­répa nemesítését, az volt a véle­mény, hogy mi már régen lekés­tünk arról, hogy a nagy százé­ves üzemekkel felvegyük a ver­senyt. Nem is volt akkor répa­termés, évről-évre cukordusabb, de kisebb répát szedtek a cukor­répa termelő gazdák és joggal mondták elkeseredetten: agyon- nemesitették a cukorrépát: csak azt is hozzá kellett volna tenni, a nyugati nagy cukorrépaneme- sitő vállalatok. Dr. S. K.

Next

/
Thumbnails
Contents