Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-26 / 1572. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. március 26. sereg, a színházak, az opera, az újságok és a mindennapi társal­gás nyelve is az. TÖBBNYELVŰ ORSZÁG 1922-ben, amikor Nagybritán- nia vette át Palesztina igazgatá­sát, az angolt, az arabot és a hé­bert ismerték él az ország hiva­talos nyelvének. A kormány minden közleménye ezen a há­rom nyelven jelent meg. Az ut­cai felírások, a bíróság nyelve angol, arab, héber volt. A zsidó intézmények azonban már ak­kor is kizárólag héber nyelvet használtak. Mióta az uj állam megalakult, az angol nyelv hát­térbe szorult és főleg csak a nemzetközi forgalomban alkal­mazzák, az arabot pedig mint második közhasználati nyelvet. A postabélyegeken és a pénzne­meken héber és arab felírások láthatók. Az arab gyermekek ré­szére arab nyelvű iskolákat tar­tanak fenn, de minden más nem­zetiségnek is megengedik saját nyelvének a használatát. Általában véve bizonyos, hogy a palesztinai zsidók “nyugati né­peknek’’ tekinthetők. Színháza­ik,- operáik, hangversenyeik és mükiállitásaik elsőranguak. Is­koláik és főiskoláik mintaszerű­ek, modern felszerelésekkel el­látva. Az arabok körében, vagy más keleti népek között ilyesmi­re nem akad példa. Izrael kultu­rális élete részben nyugati, rész­ben keleteurópaira, vagy ameri­kaira emlékeztet. Mi a szerepe a zsidó vallásnak Izráel szellemi és kulturális éle­tében? Végre is a zsidók nem­csak önálló nemzet, hanem ugyanazon felekezetnek hívei is. A VALLÁSI PROBLÉMA Ez a kérdés még mindig ren­dezetlen és valószínű, hogy még sokáig vitákra és összeütközé­sekre fog alkalmat adni. A pa­lesztinai zsidók elismerik, hogy szombat a nyugalom napja és a zsidó ünnepnapokat nemzeti ün­nepeknek tekintik. De a lakos­ság egyes rétegei külömböznek egymástól aszerint, hogyan ün­nepük meg az ünnepeket, ho­gyan tanítják vallásukat az is­kolákban, hogy követik vallásos előírásaikat. Vannak héber iskolák, ame­lyekben vallást egyáltalában nem tanítanak, bár a bibliát ott is olvastatják. Vannak olyanok, amelyekben tanítók és tanulók kalapot vagy sapkát viselnek, mint ahogy ezt a szokást száza­dokon át követték. Vannak zsidó községek, ahol nem lehet kóser kosztot kapni s az állatokat nem a rituális előírások szerint ölik le. Vannak olyan községek, ahol csak kóser koszt van és minden­ki mindennap zsinagógába jár. Vannak poütikai pártok, ame­lyek azt követelik, hogy a zsidó vallás tanításai az állam törvé­nyeivé váljanak, sőt az alkot­mányba felvéttessenek, bár elis­merik, hogy nem lehet kikény­szeríteni például azt, hogy zsi­dók ne egyenek sonkát, ha akar­nak. Vannak viszont más pár­tok, amelyek ellenzik azt, hogy a vallást az államra rákénysze- ritsék és azt követelik, hogy a vallás kérdése az egyén belső ügye maradjon. Ami a nem-zsidókat illeti, ál­talánosan elismerik, hogy ezek szabadon követhetik a saját val­lásaikat. Minthogy Palesztina maga több vallás követői szemé­ben szentelt föld, a kormány ke­belében külön Vallásügyi Minisz­tériumot állítottak fel, amely­nek többek között az is a fela­data, hogy az országban levő másvallásu (keresztény és mo­hamedán) hitközségekkel együtt őrködjenek, hogy ezek jogai csorbát ne szenvedjenek. FONTOS HÍREK Izrael orszáa Izrael ország, a föld legfiata­labb állama, a napokban kérte felvételét az Egyesült Nemzetek soraiba. Ha a kérelmet teljesí­tik, ami valószínűnek látszik, akkor Izráel lesz az Egyesült Nemzetekhez csatlakozó 59-ik ország. Ebből az alkalomból közreadjuk az Izráel ame­rikai sajtóirodája által nyújtott alábbi adatokat. Izráel ország, miután még na­gyon fiatal állam, nem rendelke­zik sajátos nemzeti kultúrával, amely csak most van kialakuló­ban. Bizonyos tekintetben azon­ban Izráel szellemi élete a világ egyik legrégibb kultúrájának a megnyilvánulása. Azok a zsidók, akik az utolsó három generáció idején teleped­tek meg Palesztinában, sokféle nyelvet és kultúrát hoztak ma­gukkal szülőhazájukból. De régi zsidó szokásokat is áthozták és az ősrégi héber nyelvet is. Ez az ősrégi héber nyelv, a biblia nyel­ve, lett Izráel Állam hivatalos nyelve. A héber nyelv újraéledé­se magában véve is rendkívül érdekes folyamat. Zsidók a világ különféle ré­szein sokféle nyelvet beszélnek: Yiddisht, amelyben az ó-német a héberrel vegyül, Ladino-t, amely a régi spanyol nyelvből ered, héberrel vegyítve s ame­lyet szintén héber betűkkel Ír­nak, mint a yiddisht, oroszt, len­gyelt, arabust, magyart, néme­tet, angolt, olaszt, románt és sokféle más nyelvet. A kelet­európai zsidók nagyrésze yid­disht használ, a Balkánon főleg ladino a nyelvük. A HÉBER NYELV Amikor arra került a sor, hogy a zsidók hivatalos állam­nyelvet válasszanak, nem ezekre esett a választás. Már körülbe­lül 70 évvel ezelőtt a hébert sze­melték ki erre a célra. Nem volt könnyű dolog feleveniteni a nyelvet, amelyet másfélezer év óta aüg használtak, de még sem volt nehéz, mint sokan gondol­ták. A héber tulajdonképen soha­sem volt holt nyelv. A sok évszá­zadon át, amióta a zsidók el­hagyták Palesztinát, imádsága­ikban, tanulmányaikban, irodal­mukban, sőt magán- és kereske­delmi levelezésükben is gyakran használták a héber nyelvet. Ha különböző országbeli zsidók ta­lálkoztak, a héber volt az össze­kötő kapocs. A zsidók a hébert mindig nemzeti nyelvüknek te­kintették. Minden országban ír­tak ezen a nyelven költeménye­ket és tudományos értekezése­ket. Hetven évvel ezelőtt Jeruzsá­lemben egy kis csoport elhatá­rozta, hogy azontúl kizárólag héberül fognak egymással érint­kezni. A mozgalom más orszá­gokra is átterjedt és héber nyel­vű körök és iskloák az egész vi­lágon megszaporodtak. De csak Palesztinában ért el a mozga­lom igazi sikert. Ma már héber az anyanyelve Izráel többszáz­ezer lakosának és többszázezer felnőtt korában tanult meg fo­lyékonyan írni és beszélni hébe­rül. Nem csak a zsidó iskolák tannyelve a héber, hanem a had­NÉMETORSZÁGBÖL olyan jelentések jönnek a “papirfüg- göny” dacára is, hogy még a li­berális és sárga szocialista tö­megek is elitélik Amerikának azon törekvését, hogy az orszá­got nyugati és keleti részre sza­kítsa. Csakis az iparokban és a hatalomra visszahelyezett volt nácik és közismert reakciós ve­zérekre támaszkodhat és tá­maszkodik Amerika. Azok na­gyon is akarják, hogy az ameri­kai hadsereg ott maradjon men­tői tovább, nem annyira az oro­szok elleni, hanem inkább a sa­ját szervezett munkásaik elleni harcra. Ámbár azt minden gon­dolkozó ember tudja, hogy nincs a világon olyan nemzet, amely a megszálló csapatokat szívesen látná az országaik területén. Ez nagy mértékben áll a németekre. Talán az oroszok is éppen az­ért ígérték meg, hogy hajlandók azonnal kivonulni Németország­ból, mihelyt a békét megköthe­tik és az angol-amerikai csapa­tok is hajlandók lesznek kivo­nulni, otthagyni a németeket. Leginkább a szervezett mun­kássággal van bajuk az ameri­kai-angol megszálló katonaság­nak, most is a Ruhr vidékén a bányászok készülnek általános sztrájkra. Mindenfelé nagy tün­tetések vannak az ország ketté- szakitása ellen. Azt tudják a németek, hogy ha sikerült az országot kettésza­kítani, akkor az lesz a legna­gyobb ok, az amerikai-angol ka­tonaságot ott tartani még na­gyon sok évekig, ők már nem akarnak ilyen vendégeket. ILYEN AZ AMERIKAI SZÓLÁSSZABADSÁG South Norwalkon a methodis- ta egyház programjára meghív­ták Henry Wallacet, emiatt két hétre büntetésből letiltják ezt az egyházat az ottani rádió állo­másról. Mert szerintük Wallace politizált. (Hát mit vártak egy politikustól?) Wallace azt mondja, hogy ne­ki ez már nem újság. Gyakran megesik vele, hogy meghívják valamilyen club, vagy szervezet gyűlésére beszélni, de mire eljön az idő, akkor lefújják a dolgot, mert bizonyos körök nem akar­ják. Példának felhozza Danburry, ' Conn.-ban a Lion Club esetet, ahová meghívták, de az ottani katolikus pap nyomására nem engedték meg, hogy beszéljen. Ugylátszik ez a pap nagyon el­lehetett hízva, hogy olyan nagy nyomást birt gyakorolni, de Wallacenál nem az a bűn, hogy p olitizál, hanem, hogy nem úgy politizál, mint például Nagy Ferenc, Walter Winchell meg a többi háborús uszítok, akik há­borút akarnak — de mindjárt — a szocializmus ellen. Nem szólva arról a tényről, hogy az utóbbi két évben tucat számra dobálják ki az egyetemi tanárokat, százával az iskolai ta­nítókat, mert úgy politizálnak, ahogy a Gyárosok Szövetsége nem akarja, hogy politizáljanak. Még olyan tanító és tanár is akadt, aki a kenyere elvesztésé­nek veszélye mellett is, jó dol­gokat is talál a szociaüzmusban és megmerte azt mondani vala­hol. KEVÉS a piac, amiért a mun­kásokat büntetik. Még ugyan nem éppen a vágóhidra való ci- peléssel a piac szerzési háború­ban, hanem hazaküldik őket egyszer-kétszer hetenként, mert nem ijedtek meg kellőképen, hogy még jobban fokozzák a termelést, mely viszont még több munkást a munkanélküliek táborába dobna. A Hudson autógyár lefizetett vagy ötezer embert, mert 27 szá­zalékkal csökkentették a terme­lést. De ugyan akkor a megma­radt emberekkel meg még töb­bet akarnak termeltetni és mi­vel azok nem bírják, vagy nem akarják a “normát” — standar­dot — megcsinálni, igy az egész gyárat lezárják, igy nem kell le­fizetni a munkásokat, ugyan akkor nem is tömik meg a rak­tárakat a kész kocsikkal. Nem kell munkanélküli segélyt fizet­ni, de ugyan akkor a munkáso­kat megtanítják félni, rettegni, esetleg fokozni a termelést. ÍGÉRET ÉS A VALÓSÁG Truman elnök azt Ígérte, hogy szakembereket, tudósokat fog­nak küldeni az elmaradott világ­részekre, hogy az ottani fejlő­dést, termelést fokozhassák. Ez volt az ígéret. Most azt jelentik, hogy a kép­viselőház nagyon sürgősen egy törvényjavaslatot fogadott el, mely szerint a kínai női tudós, Dr. Chung Kwai Lui, itt letele­pedhessen. Ugyan is eddig kína­iaknak nem volt szabad itt lete­lepedni. Azzal okolják meg ezt a sürgős törvényt, hogy Dr. Chung, nagyon sokat tud és nem akarják, hogy a kínai vörösek­nek segítségére legyen. HETVEN OROSZ BOMBACÉLPONT Nagy körültekintéssel állapí­tott meg a hadvezetőség 70 orosz bombacélpontot. Ámbár még titokban tartják, de felöle­li Oroszország legfontosabb vá­rosait és ipari központjait. Ezt most bejelentik, csak nem ne­vezik meg őket. Másszóval az amerikai hadvezérek nagyon ké­szülnek a békére. Ezek a célpontok, szerintők el-

Next

/
Thumbnails
Contents