Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-01 / 1560. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 1. A zsidóföldmíives Palesztinában tinek a Magyar Köztársaság nem hivatalos, addig Mindszenti sem hivatalos hercegprimás, csak olyan egyszerű kis plébános. Már pedig plébánosok nem szoktak kiadni pásztorleveleket, azok csak olvani ^zokták azokat, így hát a magyar kormány ilyen lépése vagy elhatározása folytán, nincs hivatalos Mindszenti féle pásztorlevél, mintahogy ő szerinte nincs hivatalos Magyar Köztársaság. így hát Kedves Mindszenti plébános uram, most karácsony szent ünnepén, legalább térjen annyiban vissza Krisztus eszméihez, hogy önként jelentse be a magyar kormánynak, hogy hercegprimási rangjáról lemond mindaddig, amig Krisztus szeretete az Ön bensőjében azt nem sugalmazza, hogy a Magyar Köztársaság iránt legalább annyi érzése legyen, hogy elismerje, hogy van. Mert hogyan gondolja Kedves plébános ur a krisztusi szeretet láthatatlanságát megértetni és gyakorroltatni a néppel, ha a látható valóságról azt akarja velünk elhitetni, hogy nincs. Egyébként is a leghatározottabban meg kell állapítsam, hogy plébános ur méltatlanul lett kinevezve a krisztusi hitvallás hercegprimási rangban való hirdetésére. Méltatlanul, mert ugyebár azok a bizonyos krisztusi tanok hangsúlyozott értelemmel hirdetik, hogy azoknak bizonyos földönfutó, nincstelen jánosoknak könnyebb keresztül jutni a tü fokán, mint a gazdagoknak bejutni a mennyországba. A plébánosi tudománya és esküje alapján tehát Önnek nem csak hirdetni, de gyakorolni is kéne a krisztusi tanokat. Már pedig az elvitathatatlanul bizonyos, hogy a gazdag magyar földesuraktól, a grófoktól és báróktól, elvették a földet és oda adták a nép sok százezer fiainak, igy a földesurak szegényebbek lettek, hát csak természetes, hogy könnyebben fognak bejutni a mennyek országába. Plébános ur ezt nem ismeri el, tehát nem a krisztusi tanokat hirdeti, hanem éppen az ellenkezőjét és ugyan akkor, a magyar földesurak szószólójának teszi meg magát, ellentétben a krisztusi eszmékkel, a pokolba akarja juttatni őket. Hát látja kedves plébános ur, a Magyar Köztársaság egyáltalán nem ártott a földesuraknak azzal, hogy elvette tőlük a nagy birtokokat, sőt inkább megmentette őket attól, hogy a pokolba kerüljenek. Gondolkodjon hát e kérdések felett plébános ur, utóvégre nincs jobb alkalom, mint a karácsonyi ünnepek, amikor az ember magába térve igazságosan akar elmélkedni és azt az igazi Krisztust látja szemei előtt, aki az emberiséget megváltani akarta a nyomorúságtól és szenvedéstől. Hát ne áskálódjon többé plébános ur a Magyar Köztársaság népet szolgáló intézkedései ellen, mert ha továbbra is ezt teszi, akkor a jövőben még plébánosnak sem ismerem el. Hogy aztán a templomszolgai minőségben is lehet az igazi krisztusi tanokat szolgálni, hát azt elhiszem, de ilyen szolgálatra a plébános urak még nem jelentkeztek. A zsidó legenda szerint Saul királyt az eke szarva mellől hívták meg Izrael trónjára, Dávid király pedig juhászbojtár volt ifjú korában. De a zsidók szétszóródása után már sokkal kevesebben foglalkozhattak földműveléssel. Sok országban el is tiltották őket ettől a foglalkozástól és attól, hogy földbirtokosok lehessenek. A huszadik század elején egyes helyeken mégis nagyobb számmal akadtak zsidó földművesek, igy Beszarábiában, Bukovinában, Ruszinszkóban, Argentínában, Kanadában, sőt az Egyesült Államokban is. A világ azonban nem volt hajlandó elismerni, hogy a zsidó gazdálkodásra is alkalmas. A cionista mozgalom legkez- detén, 1870-ben kitűzték a célt, hogy Palesztinában a bibliai időkhöz hasonló zsidó földműves osztályt létesítsenek. A cionisták jól tudták, hogy földművesek nélkül lehetetlen országot alapítani. Palesztinában az első zsidó mezőgazdasági települést 1870- ben kezdték, amikor számos Palesztinái zsidó cserélte ki foglalkozását, hogy megzőgazdákká legyenek. Mások azonban európai országokból vetődtek oda, olyanok, akik már az óhazában is gazdálkodást űztek. De a legtöbbjükre nézve a földművelés tökéletesen uj foglalkozást jelentett. Csak természetes, hogy a kezdeti kísérletek nehezen akartak sikerülni. Még a gyakorlott gazdák előtt is ismeretlenek voltak a palesztinai klimatikus és talajviszonyok. A modern mezőgazdasági eszközöket és eljárásokat nem ismerték. Csak utánozták a keleteurópai parasztok kezdetleges módszereit, vagy a helyi arab parasztok még kezdetlegesebb eljárásait. Palesztina terméketlen terület volt, amely csak a legfáradt- ságosabb munka után hozhatott kielégítő termést. Századok mulasztása lehetetlenné tette, hogy normális földművelést végezzenek itt, hacsak nem alkalmazzák a legmodernebb módszereket. Az ősi erdőségek legna- gyobbrésze tökéletesen kipusztult; az esővíz összegyűjtésére és felhasználására készített ókori ciszternákat és öntöző csatornákat a hódítók feldúlták és feladták; a terület legnagyobbré- sze mocsaras ingoványokból állott, amelyekben maláriát terjesztő óriási szúnyogok rajai éltek. Sok zsidó telepes el is pusztult mocsárlázban. De a zsidó gyarmatosok fokozatosan mégis megtanulták, hogyan javítsák fel a talajt. Az eucalyptus fák, amelyeket importáltak Ausztráliából, felszívták a mocsarak nedvét és erdőségekké váltak. Más fákat is ültettek ezerszámra és képzett gazdálkodókat is alkalmaztak, akik a gazdálkodást irányították. Más országokból pénzügyi segítséget küldtek a hitsorso- sok. Hosszabb idő letelte után, azokból a gazdálkodókból, akik átélték a kezdeti nehézségeket, sikeres földbirtokosok lettek. A legsikeresebb gazdák földművelő munkásokat kezdtek alkalmazni, legtöbbjük az arabok közül. Arab földmunkások máshonnan is Palesztina felé igyekeztek, ahol jobb béreket kaptak. Ha ez az irányzat zavartalanul fejlődött volna tovább, nemsokára két osztály alakult volna ki Palesztinában. A zsidó földbirtokosok és arab földmunkások osztálya. A cionista vezetők azonban rosszalták ezt; úgy gondolták, hogy ilyen módon nem fognak tudni zsidó nemzeti államot felépíteni. Összehozták tehát a Zsidó Nemzeti Alapot, amelynek az volt a célja, hogy földeket vásároljanak érte a zsidóknak és olcsón adják bérbe, azzal a feltétellel, hogy saját kezeikkel fogják azt «megdolgozni. Az összevásárolt területek nagyrésze pusztaság volt — homokos és mocsaras sivatag, gazdag arab “effendik” tulajdonában. Kisebb részük arab parasztoké volt, akik nem tudtak belőle hasznot huzni. Ezek a falusiak arra használták fel a kapott pénzt, hogy megmaradt földjeiket feljavították, a zsidók módszereit és gépeit alkalmazva. Az egész világon közzétett felhívásokra fiatal munkaerők jöttek be más országokból és letelepedtek Palesztinában. Bár nehéz munkába került a földet termékennyé tenni, az újabb módszerek alkalmazásával a helyzet egyre javult. Traktorok dolgozták meg a rögöt és kombinált aratógépek takarították be a termést; a mocsarakat lecsapolták; öntöző csatornákat építettek; a pionírokat még az óhazában képezték ki földművelőkké, mielőtt elindultak volna, de minden esetre mielőtt végleg letelepedtek volna. Ma már több mint 300 zsidó földművelő telepcsoport van Palesztinában, amelyek legnagyobb része a Földközi Tenger közelében fekvő völgyek mentén létesült és amelyek homoksivatagok és mocsaras ingoványok voltak azelőtt. Palesztina közepén már feljavították és megöntözték a földeket, nem régiben pedig hozzáfogtak ahoz, hogy ugyanezt a munkát a legelha- gyatottabb területeken is megkezdjék : a Negev sivatagban. A legújabb telepek már Negevben jöttek létre, amely századokon át nem látott ekét vagy földművest. A zsidó gazdák közül sokan az első telepesek gyermekeiből és unokáikból kerülnek ki. Búzát és más gabonanemüe- ket, citromféléket, különösen narancsot termelnek Palesztinában. A tejgazdálkodás és baromfitenyésztés is sikerült, mert a marha és a baromfiállományt importált anyaggal keresztezték. Mesterséges halastavakat létesítettek és a Galilea tónál meg a Földközi Tengeren, sok zsidó halásszal találkozhatunk. A tanyákon kisebb-nagyobb gyárak épültek fel, ahol mező- gazdasági gépeket javítanak, sőt készítenek, helyi használatra és más városokban való eladásra. A tejgazdaságok sajttermékeit és a narancs és grapefruit levét külföldre exportál- I ják. A palesztinai borok régóta 1 világhírűek. Sokféle falu-alakulat akad itf. Vannak gazdák, akik maguk dolgoznak a mezőkön; a régebbi telepesek már bérmunkásokat is alkalmaznak. De vannak falvak, ahol minden földterület közös és magántulajdon nincsen. Vannak olyan helyek, ahol csak a föld közös, de egyébként mindenkinek saját vagyona van. Minden csoport maga határozza meg, hogy milyen rendszert akar követni és a hozzájuk való csatlakozás mindenkinek jogában áll. Ha valaki el akar költözködni, ez is szabadságában van. Megtörténik, hogy az egész község, a többség határozatának megfelelően, egyik típusról a másikra tér át, a kollektív farmról a kapitalista farmra, vagy megfordítva. Kevés egyedülálló, elszigetelt földbirtok van Palesztinában, nem úgy mint Amerikában, vagy Kanadában. Egyes falvakban csak ortodox zsidók laknak, akik rituális koszton élnek és naponta tartanak istentiszteletet. Másutt nem is ismerik a rituális eledeleket. A legtöbb helyen azonban vegyes koszton élnek az emberek. De mindannyian a zsidó nemzet tagjai. M. L. Frank (Common Council Release) LESZ MIN RÄGÖDNIOK BERLIN — Az Amerikai Katonai Kormányzat tisztviselői karácsonyt megelőzőleg az RIAS rádión keresztül felszólították a szovjet zónában élő német gyermekeket, hogy jöjjenek át az amerikai övezetbe, ahol rágógumit kapnak ajándékba. Tom Hutton, az amerikai információs iroda főnöke kijelentette, hogy az amerikaiak nagyon sajnálják a szegény német gyerekeket, akik még rágógumit sem kapnak. Ettől a nagy nélkülözéstől akarják tehát megszabadítani a szegény németeket. Ezen aztán igazán el lehet rágódni ! Törökországból meg azzal dicsekednek, hogy ottan nagyon ügyesen és olcsón intézik el a forradalmárokat. Egyszerűen bekötik őket egy zsákba és bedobják a Boszporusba. Hát Hor- thyék még olcsóbban intézték el, ők csak megdrótozták a forradalmi munkásokat, úgy dobták a Dunába őket. John Gunther Törökországban járt, megvizsgálni, hogy milyen sikerrel járt a Truman Doktrína, jelentette ezen hathatós eljárást. Mind az nagy megnyugvást keltett az amerikai hivatalos körökben, hogy nem pazarolják el a Marshall tervezet és a Truman doktrína dollárjait. Legalább is a detroiti News vezécikke szerint, ez nagyon helyes eljárás. Ezt szeretnék kiterjeszteni nem csak Török, Görög, Kína, Spanyolországokra, ahöl már meg van és nagyszerűen működik, hanem Magyar, Bolgár, Román, Lengyel, Cseh- szolvákiára is, amint azt a régi időkben a magyar ébredők, a román vasgárdisták, a szerb chetnikek csinálták. De ezt tudják ezen országok munkásai, hogy azt várhatják az amerikai felszabadítástól, azért nem kérnek belőle. Sőt . . .
