Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-01 / 1560. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 1. A zsidóföldmíives Palesztinában tinek a Magyar Köztársaság nem hivatalos, addig Mindszenti sem hivatalos hercegprimás, csak olyan egyszerű kis plébá­nos. Már pedig plébánosok nem szoktak kiadni pásztorleveleket, azok csak olvani ^zokták azokat, így hát a magyar kormány ilyen lépése vagy elhatározása foly­tán, nincs hivatalos Mindszenti féle pásztorlevél, mintahogy ő szerinte nincs hivatalos Ma­gyar Köztársaság. így hát Ked­ves Mindszenti plébános uram, most karácsony szent ünnepén, legalább térjen annyiban vissza Krisztus eszméihez, hogy ön­ként jelentse be a magyar kor­mánynak, hogy hercegprimási rangjáról lemond mindaddig, amig Krisztus szeretete az Ön bensőjében azt nem sugalmazza, hogy a Magyar Köztársaság iránt legalább annyi érzése le­gyen, hogy elismerje, hogy van. Mert hogyan gondolja Kedves plébános ur a krisztusi szeretet láthatatlanságát megértetni és gyakorroltatni a néppel, ha a látható valóságról azt akarja velünk elhitetni, hogy nincs. Egyébként is a leghatározot­tabban meg kell állapítsam, hogy plébános ur méltatlanul lett kinevezve a krisztusi hitval­lás hercegprimási rangban való hirdetésére. Méltatlanul, mert ugyebár azok a bizonyos krisz­tusi tanok hangsúlyozott érte­lemmel hirdetik, hogy azoknak bizonyos földönfutó, nincstelen jánosoknak könnyebb keresztül jutni a tü fokán, mint a gazda­goknak bejutni a mennyország­ba. A plébánosi tudománya és esküje alapján tehát Önnek nem csak hirdetni, de gyakorolni is kéne a krisztusi tanokat. Már pedig az elvitathatatlanul bizo­nyos, hogy a gazdag magyar földesuraktól, a grófoktól és bá­róktól, elvették a földet és oda adták a nép sok százezer fiai­nak, igy a földesurak szegényeb­bek lettek, hát csak természetes, hogy könnyebben fognak bejut­ni a mennyek országába. Plébános ur ezt nem ismeri el, tehát nem a krisztusi tanokat hirdeti, hanem éppen az ellenke­zőjét és ugyan akkor, a ma­gyar földesurak szószólójának teszi meg magát, ellentétben a krisztusi eszmékkel, a pokolba akarja juttatni őket. Hát látja kedves plébános ur, a Magyar Köztársaság egyáltalán nem ár­tott a földesuraknak azzal, hogy elvette tőlük a nagy birto­kokat, sőt inkább megmentette őket attól, hogy a pokolba ke­rüljenek. Gondolkodjon hát e kérdések felett plébános ur, utó­végre nincs jobb alkalom, mint a karácsonyi ünnepek, amikor az ember magába térve igazsá­gosan akar elmélkedni és azt az igazi Krisztust látja szemei előtt, aki az emberiséget megváltani akarta a nyomorúságtól és szen­vedéstől. Hát ne áskálódjon töb­bé plébános ur a Magyar Köz­társaság népet szolgáló intézke­dései ellen, mert ha továbbra is ezt teszi, akkor a jövőben még plébánosnak sem ismerem el. Hogy aztán a templomszolgai minőségben is lehet az igazi krisztusi tanokat szolgálni, hát azt elhiszem, de ilyen szolgálat­ra a plébános urak még nem je­lentkeztek. A zsidó legenda szerint Saul királyt az eke szarva mellől hív­ták meg Izrael trónjára, Dávid király pedig juhászbojtár volt ifjú korában. De a zsidók szét­szóródása után már sokkal ke­vesebben foglalkozhattak föld­műveléssel. Sok országban el is tiltották őket ettől a foglalko­zástól és attól, hogy földbirto­kosok lehessenek. A huszadik század elején egyes helyeken mégis nagyobb számmal akadtak zsidó földmű­vesek, igy Beszarábiában, Buko­vinában, Ruszinszkóban, Argen­tínában, Kanadában, sőt az Egyesült Államokban is. A vi­lág azonban nem volt hajlandó elismerni, hogy a zsidó gazdál­kodásra is alkalmas. A cionista mozgalom legkez- detén, 1870-ben kitűzték a célt, hogy Palesztinában a bibliai időkhöz hasonló zsidó földműves osztályt létesítsenek. A cionis­ták jól tudták, hogy földműve­sek nélkül lehetetlen országot alapítani. Palesztinában az első zsidó mezőgazdasági települést 1870- ben kezdték, amikor számos Pa­lesztinái zsidó cserélte ki foglal­kozását, hogy megzőgazdákká legyenek. Mások azonban euró­pai országokból vetődtek oda, olyanok, akik már az óhazában is gazdálkodást űztek. De a leg­többjükre nézve a földművelés tökéletesen uj foglalkozást je­lentett. Csak természetes, hogy a kezdeti kísérletek nehezen akartak sikerülni. Még a gya­korlott gazdák előtt is ismeret­lenek voltak a palesztinai klima­tikus és talajviszonyok. A mo­dern mezőgazdasági eszközöket és eljárásokat nem ismerték. Csak utánozták a keleteurópai parasztok kezdetleges módsze­reit, vagy a helyi arab parasz­tok még kezdetlegesebb eljárá­sait. Palesztina terméketlen terü­let volt, amely csak a legfáradt- ságosabb munka után hozhatott kielégítő termést. Századok mu­lasztása lehetetlenné tette, hogy normális földművelést végezze­nek itt, hacsak nem alkalmaz­zák a legmodernebb módszere­ket. Az ősi erdőségek legna- gyobbrésze tökéletesen kipusz­tult; az esővíz összegyűjtésére és felhasználására készített óko­ri ciszternákat és öntöző csator­nákat a hódítók feldúlták és fel­adták; a terület legnagyobbré- sze mocsaras ingoványokból ál­lott, amelyekben maláriát ter­jesztő óriási szúnyogok rajai él­tek. Sok zsidó telepes el is pusz­tult mocsárlázban. De a zsidó gyarmatosok fo­kozatosan mégis megtanulták, hogyan javítsák fel a talajt. Az eucalyptus fák, amelyeket im­portáltak Ausztráliából, felszív­ták a mocsarak nedvét és erdő­ségekké váltak. Más fákat is ül­tettek ezerszámra és képzett gazdálkodókat is alkalmaztak, akik a gazdálkodást irányítot­ták. Más országokból pénzügyi segítséget küldtek a hitsorso- sok. Hosszabb idő letelte után, azokból a gazdálkodókból, akik átélték a kezdeti nehézségeket, sikeres földbirtokosok lettek. A legsikeresebb gazdák föld­művelő munkásokat kezdtek al­kalmazni, legtöbbjük az arabok közül. Arab földmunkások más­honnan is Palesztina felé igye­keztek, ahol jobb béreket kap­tak. Ha ez az irányzat zavarta­lanul fejlődött volna tovább, nemsokára két osztály alakult volna ki Palesztinában. A zsidó földbirtokosok és arab földmun­kások osztálya. A cionista veze­tők azonban rosszalták ezt; úgy gondolták, hogy ilyen módon nem fognak tudni zsidó nemzeti államot felépíteni. Összehozták tehát a Zsidó Nemzeti Alapot, amelynek az volt a célja, hogy földeket vásároljanak érte a zsi­dóknak és olcsón adják bérbe, azzal a feltétellel, hogy saját ke­zeikkel fogják azt «megdolgozni. Az összevásárolt területek nagy­része pusztaság volt — homokos és mocsaras sivatag, gazdag arab “effendik” tulajdonában. Kisebb részük arab parasztoké volt, akik nem tudtak belőle hasznot huzni. Ezek a falusiak arra használták fel a kapott pénzt, hogy megmaradt földjei­ket feljavították, a zsidók mód­szereit és gépeit alkalmazva. Az egész világon közzétett fel­hívásokra fiatal munkaerők jöt­tek be más országokból és lete­lepedtek Palesztinában. Bár ne­héz munkába került a földet ter­mékennyé tenni, az újabb mód­szerek alkalmazásával a helyzet egyre javult. Traktorok dolgoz­ták meg a rögöt és kombinált aratógépek takarították be a termést; a mocsarakat lecsapol­ták; öntöző csatornákat építet­tek; a pionírokat még az óhazá­ban képezték ki földművelőkké, mielőtt elindultak volna, de min­den esetre mielőtt végleg letele­pedtek volna. Ma már több mint 300 zsidó földművelő telepcsoport van Pa­lesztinában, amelyek legna­gyobb része a Földközi Tenger közelében fekvő völgyek mentén létesült és amelyek homoksiva­tagok és mocsaras ingoványok voltak azelőtt. Palesztina köze­pén már feljavították és meg­öntözték a földeket, nem régiben pedig hozzáfogtak ahoz, hogy ugyanezt a munkát a legelha- gyatottabb területeken is meg­kezdjék : a Negev sivatagban. A legújabb telepek már Negevben jöttek létre, amely századokon át nem látott ekét vagy földmű­vest. A zsidó gazdák közül so­kan az első telepesek gyermeke­iből és unokáikból kerülnek ki. Búzát és más gabonanemüe- ket, citromféléket, különösen narancsot termelnek Palesztiná­ban. A tejgazdálkodás és ba­romfitenyésztés is sikerült, mert a marha és a baromfiállományt importált anyaggal keresztez­ték. Mesterséges halastavakat létesítettek és a Galilea tónál meg a Földközi Tengeren, sok zsidó halásszal találkozhatunk. A tanyákon kisebb-nagyobb gyárak épültek fel, ahol mező- gazdasági gépeket javítanak, sőt készítenek, helyi használat­ra és más városokban való ela­dásra. A tejgazdaságok sajtter­mékeit és a narancs és grape­fruit levét külföldre exportál- I ják. A palesztinai borok régóta 1 világhírűek. Sokféle falu-alakulat akad itf. Vannak gazdák, akik maguk dolgoznak a mezőkön; a régebbi telepesek már bérmunkásokat is alkalmaznak. De vannak falvak, ahol minden földterület közös és magántulajdon nincsen. Vannak olyan helyek, ahol csak a föld közös, de egyébként mindenki­nek saját vagyona van. Minden csoport maga határozza meg, hogy milyen rendszert akar kö­vetni és a hozzájuk való csatla­kozás mindenkinek jogában áll. Ha valaki el akar költözködni, ez is szabadságában van. Meg­történik, hogy az egész község, a többség határozatának megfe­lelően, egyik típusról a másikra tér át, a kollektív farmról a ka­pitalista farmra, vagy megfor­dítva. Kevés egyedülálló, el­szigetelt földbirtok van Paleszti­nában, nem úgy mint Ameriká­ban, vagy Kanadában. Egyes falvakban csak orto­dox zsidók laknak, akik rituális koszton élnek és naponta tarta­nak istentiszteletet. Másutt nem is ismerik a rituális eledeleket. A legtöbb helyen azonban ve­gyes koszton élnek az emberek. De mindannyian a zsidó nemzet tagjai. M. L. Frank (Common Council Release) LESZ MIN RÄGÖDNIOK BERLIN — Az Amerikai Ka­tonai Kormányzat tisztviselői karácsonyt megelőzőleg az RIAS rádión keresztül felszólí­tották a szovjet zónában élő né­met gyermekeket, hogy jöjjenek át az amerikai övezetbe, ahol rá­gógumit kapnak ajándékba. Tom Hutton, az amerikai infor­mációs iroda főnöke kijelentet­te, hogy az amerikaiak nagyon sajnálják a szegény német gye­rekeket, akik még rágógumit sem kapnak. Ettől a nagy nélkü­lözéstől akarják tehát megsza­badítani a szegény németeket. Ezen aztán igazán el lehet rá­gódni ! Törökországból meg azzal di­csekednek, hogy ottan nagyon ügyesen és olcsón intézik el a forradalmárokat. Egyszerűen bekötik őket egy zsákba és be­dobják a Boszporusba. Hát Hor- thyék még olcsóbban intézték el, ők csak megdrótozták a forra­dalmi munkásokat, úgy dobták a Dunába őket. John Gunther Törökország­ban járt, megvizsgálni, hogy mi­lyen sikerrel járt a Truman Doktrína, jelentette ezen hatha­tós eljárást. Mind az nagy meg­nyugvást keltett az amerikai hi­vatalos körökben, hogy nem pa­zarolják el a Marshall tervezet és a Truman doktrína dollárja­it. Legalább is a detroiti News vezécikke szerint, ez nagyon helyes eljárás. Ezt szeretnék ki­terjeszteni nem csak Török, Gö­rög, Kína, Spanyolországokra, ahöl már meg van és nagyszerű­en működik, hanem Magyar, Bolgár, Román, Lengyel, Cseh- szolvákiára is, amint azt a régi időkben a magyar ébredők, a ro­mán vasgárdisták, a szerb chetnikek csinálták. De ezt tudják ezen országok munkásai, hogy azt várhatják az amerikai felszabadítástól, az­ért nem kérnek belőle. Sőt . . .

Next

/
Thumbnails
Contents