Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-25 / 1546. szám
ö oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 25. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK AZ Ó-HAZAI LAPOKBÓL — A VILLAMOS PERRONJÄN hallottuk, csak úgy véletlenül, utazás közben, amint egy nő a következőket mondta a mellette álló férfinak: “Csuda peches az az ember! Pont kilépése előtt jönnek rá a dolgokra. Ha még egy pár hétig nem derül ki, akkor ő szépen kilép és soha senki sem jön rá semmire. Tegnap még azt mondták: három mázsa volt, ma már tízről beszélnek. Biztosan úgy közrefogták szegényt, hogy úgy vallott, ahogyan akarták.” Kedves ismeretlen szaktársnő, nem tudom tudja-e, de egy közönséges tolvajt védett, sajnált, vett igy lelkileg oltalma alá. Pedig az az ember Önt is meglopta, mindnyájunk nyomdájából, államosított nyomdából lopott el nem három, hanem valóban tiz mázsa anyagot. Ott, a villamos perronján állva, próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy miért is sajnálja, védi a tolvajt, hiszen Ön minden bizonnyal nem vetemedne hasonló cselekedetre. Valahogy úgy próbáltam magyarázni, hogy azelőtt sem, sohasem szövetkeztünk ugyan, mi dolgozók, tolvajokkal, de volt bennünk valami kis elleplezett elégtétel, ha megrövidültek elnyomóink, a tőkések. Úgy éreztük, hogy nem túl nagy igazságtalanság, ha valamivel kevesebbjük marad. Közben azonban nagyot változott a világ; az üzemek, a föld, a gyár döntő mértékben a dolgozó nép tulajdona lett és bizony a tőkés reakció most nagyon szeretné, ha a dolgozó nép nem tudna mit kezdeni ezekkel, ha nem tudna gazdálkodni, ha megakadna az élet az országban. És most, kérem, nézze csak meg, hogy az a tolvaj, aki akadályozta a mi üzemünk munkáját, azon túl, hogy közönséges bűnöző, kinek ártott, ellenfe- lünknek-e, vagy nekünk? Ne- künkL önnek, kedves szaktársnő! Értse meg végre, hogy az üzem, az állam uj gazdái mi vagyunk, magyar dolgozók és ez az állam és ez az üzem már a miénk és nem az ellenségünké. Ha a mi államunkat a tőkések államának nézzük és ennek folytán úgy viselkedünk vele szembe, azt a veszélyt idézzük fel, hogy képtelenek leszünk a kormányzásra, az üzemek vezetésére és azt valóban újra a tőkések veszik a kezükbe. Furcsa, ha valaki lelkileg is, de tolvajjal cimborái, de még furcsább, ha miközben őt lopják meg, azt hiszi, hogy ellenségén csíptek egyet. Kedves szaktársnő, ne vegye rossznéven a kioktatást, de hogy valóban szabad ember legyen, ahhoz az kell, hogy megtudja különböztetni a szabadság és rabság felé vezető ut között a különbséget. Meg kell értenie saját jobb jövője érdekében, hogy aki ma a termelést akadályozza, az a szocializmus építését akadályozza és az minden öntudatos dolgozó ellensége. Mi nem akarunk mégegy- szer barlanglakásokat és falusi tömegnyomort, angolkórral és tbc-vel fertőzött magyar ifjúságot, nem akarunk filléres munkabéreket és ezres munkanélküli tömegeket, a nyomorba elzüllő családokat és nőket. Mi virágzó, boldog Magyarországot akarunk, ahol a paraszt a maga földjén, a dolgozó a maga gyárában végzi munkáját, ahol nap- ról-napra jobb és szebb lesz az élet, ahol a munkásizmok azért feszülnek, hogy jobb gyáraink, hidaink és vasutaink legyenek, hogy több legyen az eke és a kenyér. És azt hisszük, ez a világ a demokrácia, az épülő szocializmus világa mégis csak jobb nekünk és Önnek is. Ne sajnálja tehát azokat, akik a közösség munkáját meglopva akarnak maguknak “egzisztenciát” teremteni. Ezek háromszoros büntetést érdemelnek, először azért, mert loptak, másodszor azért, mert a dolgozókat lopták meg, harmadszor azért, mert akkor lopták meg a dolgozókat, mikor azok első nagy hősi erőfeszítésüket teszik, hogy lerakják egy jobb világ alapjait, mikor minden lépésük előre kétszeresen fontos. (“Betű” — Nyomdaipari dolgozók lapja) ERŐMŰ ÜZEMBE HELYEZÉSE Az újjáépítés üteme egyre gyorsul. Eltűnnek a háboruütöt- te sebek, uj hidak, uj épületek, uj gyárak emelkednek az újjáépített hidak, épületek és gyárak mellé. A termelés növekedésével együtt nő a villamosenergia szükséglete is. A több teljesítmény több áramot követel. Ezért fordít olyan nagy gondot a Tervhivatal a Mátravidéki Erőmű üzembehelyezésére. A monumentális modern homlokzatú főépület már messziről hirdeti, hogy az ország egyik legkorszerűbben megtervezett üzeme áll be itt az országépités szolgálatába. 1949 őszén működik majd az első 32.000 kw teljesítményű gépegység. A következő ötéves tervben 4 gépegység üzemmé építik ki az erőmüvet, amelynek legnagyobb teljesítő- képesség 128.000 kw lesz. Köny- nyen fogalmat alkothatunk az erőmű teljesítményének nagyságáról, ha tudjuk, hogy magának az erőműnek a házi szükséglete 6.500 kw. ami fedezné a Ganz-gyár szükségletét is. A Mátravidéki Erőmű hűtővizét egy mesterséges tó szolgáltatja. A tó 100 hold területen fekszik és egy-egy gépegység számára 8.000 köbméter vizet biztosit. Budapest vízfogyasztása a legnagyobb kánikulában sem haladja meg a 12.500 köbmétert óránként. Tehát már a két gépegységes üzem is jóval több vizet fogyaszt, mint az egész izzadó Budapest. A Mátravidéki Erőmű minden tekintetben modem üzem. Dicsőségére vállhat a Ganz villamossági gyárnak, amely az elektromos berendezések túlnyomó részét szállítja. A kazánok 80 atfnoszférás nyomás alatt tartják az 500 Celsius hőfokú gőzt. Ezzel a rendszerrel a Mátravidéki Erőmű egyenlő értékű a legmodernebb külföldi elektromos áramfejlesztő üzemekkel. Az erőmüvet, szállításra sem érdemes mátravidéki lignittel fütik, tehát jelentőségét az is fokozza, hogy egy egyébként használhatatlan nyersanyagot kapcsol be az ország gazdasági életébe. A napi fogyasztást, amely 320 vágón lesz, a közelfekvő pernyepusztai bánya biztosítja. Ennek egyetlen 5 km. hosszú altárójából 500 vágón szén kerül ki naponta. Ez is Európa-rekord. MINDENT A DOLGOZÓKÉRT Az OTI önkormányzati tagjai meglátogatták az OTI legújabb, befejezéshez közeledő épitkezé- zéseit. Csepelen, az ország legnagyobb ipari központj ában ezelőtt földszintes épületben rendelt az OTI összezsúfolva és kényelmetlen körülmények között. Komoly betegellátást sohasem kaphattak Csepel, az ország legnagyobb vasipari üzemének dolgozói. Most itt közeledik befejezéshez az ország egyik legmodernebb rendelője. A Kossuth La- jos utcában épül a háromemeletes rendelő, közel a gyárhoz, a község legmegközelitőbb pontján. Rohammunkában folynak a befejező munkálatok, az elmúlt év júliusától 300 embernek adott az építkezés állandó kenyeret. juk irányítani a csónakot, az evezési munkát el kell végezni, akár egyik vagy a másik irányba akarunk haladni. Ahogyan az evezési munka tartja irányban a csónakot, ugyanúgy a munka tartja irányban és mozgásban az egész társadalmi berendezkedést, melyben a termelési eszközöket és a termelt javak legnagyobb részét az istentagadó kapitalisták birtokolják. Itt aztán ismét azok a tények kerülnek előtérbe a szemeink elé, melyeket mi is már évtizedek óta hirdetünk, hogy az emberiséget nem fűzheti szoros egységbe, faji, vallási avagy politikai egységfront, mert gazdasági téren fönmarad közöttük az egyenlőtlenség, amely az ellentéteknek az okait magában hordja. Az istentagadó kapitalista tehát nem lehet barátunk, még ha tegyük föl mi is istentagadók vagyunk, épp úgy a vallásos kapitalista nem lehet barátja a vallásos hívőnek, egyszerűen azért, mert kapitalista, akinek gazdasági érdeke a munkás kizsákmányolás. Viszont a kizsákmányolt munkás érdeke, hogy ma minél többet nyerjen vissza munkájáért, mint mun- kebért, minél rövidebb munkaidő alatt és végül, hogy fölszabaduljon a kizsákmányoló bérrendszer alól. A vallások csak kizárólag a természettudománnyal kerültek volna szembe és talán a munkás- mozgalomban nem okoztak volna olyan éles vitákat és harcokat, ha az egyházak papjai nem állottak volna mindig a kapitalista kizsákmányolás mögött és Már csak a részletmunkák van- bákat, a kényelmes, hatalmas nak hátra. Festik a rendelőszo- várócsarnokokat. A modern, oszlopos előcsarnokot hőálló és törhetetlen üvegtáblákkal látják el, szerelik a központi fü- sókat és helyiségeket neonfény- tést. A barátságos, tágas folyo- nyel fogják világítani. Száz szakorvos áll majd Csepel dolgozóinak rendelkezésére. Havonta 30.000 beteg gondozását tudják biztosítani. A bel- és nőgyógyászattól a sebészeten át a csecsemő-, viz- és fénygyógyászatig kivétel nélkül minden szakrendelést megtalálnak helyben a biztosítottak. A csepeli építkezés után a látogatás következő állomása a XI. kerületi Sósfürdő volt, amelynek omladozó, kopott sár- gaszinü épülete mellett négyszázágyas reumakórházat épit az OTI. Egészségügyi szempontból egyedüálló intézménye lesz, igy szénre sem lesz szükség a fűtéshez. Ezenkívül százágyas női kórház építése is szerepel az OTI programjában. Ezt is a közelben építik fel. A reumakor- házból is és a női kórházból is zárt folyosó vezet majd a fürdőig. Végül az Attila-körut 2. szám alatti építkezést tekintették meg az önkormányzat tagjai. Itt 78 lakást hoznak rendbe. Ezzel is a dolgozók érdekeit tartja szem előtt az OTI. Enyhít a lakáshiányon, mert ez is hozzátartozik a dolgozók egészségéhez. magukat a kapitalistákat nem védelmezték volna, mint isten kiválasztott fiait. A papságnak volt a legnagyobb vétke az, hogy a materiális fölszabadulást háttérbe szorították a lelki fölszabadulással és mint tudjuk, a lelki fölszabadulás megvalósulását egyénileg minden hivő részére a másvilágon helyezték kilátásba. De ugyanakkor itt a földön a papok igyekeztek a saját részükre a legszebb lakosztályt berendezni és materiális élettől annyi jót kivenni, ameny- nyi csak lehetséges. A szocialista munkásmozgalom hirdetői rég megvoltak bélyegezve mint istentagadók, habár az igazi emberszeretet a materiális egyenlőség hirdetői ők voltak*, igy ennek a megbélyegzésnek a megerősítése a papság részéről egyáltalán nem bir különös jelentőséggel. Más elbírálás alá kerül aztán a legelső és általánosságban uj megállapítás a kapitalistákról, akik közül egyesek egész egyházakat tartanak ki és külön templomokat építtetnek föl. Az amsterdami papi kongresszus megállapítása szerint, különösen itt Amerikában kisebb falvakban gyakran előfordulhat az, hogy az összes vallási hívők, egy istentagadó kapitalista által föntartott templomba járnak. Itt aztán végre elkezdhetnek gondolkozni a vallási hívők, ha egy istentagadó bírja az úristen kegyét, érde- mes-e nekik, mint igazi jó hívőknek vezekelni. Vagy nem jobb volna fölébredni és a kapitalista istentagadók uralmát szervezett erővel eltörölni a föld színéről? HETI KRÓNIKA I (Folytatás a 1-sö oldalról)
