Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-18 / 1545. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 18. Egyről-Másról ELMONDJA*: J. Z. ÖSSZETARTÁSBAN AZ ERŐ ÁLTALÁNOSAN ismert megállapítás az, hogy összetartásban rejlik az erő, azonban az amerikai szakszervezetek, amig elméletben hangoztatják ezt, gyakorlatban a legelitélendőbb módon felrúgják még oly esetekben is, amikor nyilvánvaló, hogy semmi előnyt nem nyújt egyiknek sem, hanem ellenkezőleg, valamennyinek egyformán kárára van. Az amerikai szakszervezetek a múltban is mindig hajlandók voltak egymást hátbatámadni, hogy ezáltal saját részükre, valamelyes pillanatnyi előnyt nyerjenek, azonban a Taft-Hartley rabszolgatörvény életbe lépte óta, minden munkásbecsületet megszégyenitően viselkednek és szinte csodálkozik az ember, hogy egy ily hatalmas ipari országban megtűrik a munkástömegek, hogy szervezeteiket ily rövidlátó, rosszakaratú vezérek irányítsák. ISMERVE a T-H törvény intézkedéseit, bármely józanul gondolkodó ember minden különös képzettség nélkül köny- nyen felismerheti, hogy azok nem egyes szervezetek ellen irányulnak, hanem általában a munkások szervezkedése ellen és célja nem csak a szervezkedés további akadályozása, hanem a meglevő szervezeteknek is olyan megrendszabbályozása, hogy azok belátható időn belül teljesen a munkáltatók kénye- kedvének lesznek tehetetlen eszközei. Ezt a tényt úgy az American Federation of Labor (AFL), mint a Congress of Industrial Organization (CIO) szakszervezeti szövetségek, valamint a független szervezetek mint a Vasúti Brotherhood-ok, az International Association of Machinist (IÁM), Mechanicall Education Society of America (ME SA) stb. elismerték, azonban üres lármánál egyebet nem tettek a törvény érvénytelenítésére, de annál többet annak sikere dokkal ezelőtt, de ma nem, amikor az ipari fejlődés egyarány- ba hozta a férfit, lányt, az asz- szonyt a termelés szinterén, ahol az anyák nem az anyai hivatás szerint kerülnek elbírálás alá, hanem aszerint, hogy milyen munkát végeznek és milyen éhbér fizetést kapnak érte. Akik a mai fejlett ipari társadalomban még mindig a régi monarchista királyi szellemi züllöttségben ti- vornyáznak és még odáig sem értek el, hogy legalább a politikai köztársasági államformát öltsék magukra, a legádázabb ellenségei a népeknek. Elérkeztünk arra a pontra, amikor a világ népeinek arról kellene beszélni, hogy az egész világ társadalmi berendezkedését az ipari fejlődéshez alkalmazva az ipari köztársasági formákra kell átalakítani, hogy a profit termelés helyett a közérdekében egymás hátbatámadásával. A NEVEZETT törvény egyik pontja megköveteli, hogy a szervezetek tisztviselői egy hűség nyilatkozatot kötelesek aláírni, ellenkező esetben nem jogosak a National Labor Relation Board (NLRB) által irányított szavazásoknál a munkások képviseletéért versenyezni. Ha csak egy parányi szolidáris érzés lett volna a nevezett szakszervezetek vezetői között ennél a pontnál egy hatalmas rúgást mérhettek volna a törvényre, ha valamennyien megtagadták volna ezen hűségnyilatkozat aláírását. Azonban mit láttunk? Egyes szakszervezetek vezetői nyakukat törve siettek ezen megszégyenítő nyilatkozat aláírására, abban reménykedve, hogy igy előnyt nyernek a kollektiv tárgyalásoknál a másik szervezetek rovására. Ezen ténykedésük egyes szak- szervezeteknek természetesen viszályt, gyűlöletet és harcot idézett fel a szervezetek között, ami már magában győzelmet jelentett a munkáltatóknak. HABÁR némelyek a reakció- sabb szakszervezetek közül igy nyert néhány száz, vagy ezer tagot a másik rovására, a munkások bármely szervezethez is tartoznak, jelentékeny veszteséget szenvedtek minden tekintetben. A törvény életbe lépte óta egyetlen sztrájk nem zajlott le bírói tiltóparancs nélkül, tekintet nélkül, hogy mely szervezet égisze alatt folyt a sztrájk. A reakciósak, amelyek aláírták a hűségnyilatkozatot, éppen oly elbánásban részesültek, mint a haladók, amelyek nem írták még alá. Mivel a T-H törvény büntetendő eljárásnak tartja, hogy bárkit is akadályozzanak a munkája elvégzésében, a munkáltatók minden sztrájk alkalmával könnyen kapnak tiltóparancsot a bíróságtól a sztrájkolok azon törekvése ellen, hogy a sztrájktörőket megakadályozzák a szükségleti termelésre térjünk át, kiküszöbölve a kizsákmányolás minden fajtáját. Már nem lehet többé a világ népeit királyi keretek között elszigetelten, “élni vagy halni” jelszóval béklyóban tartani, mert megváltozott a helyzet a néptömegek egyrészének az oldalán és ezek a jelszót átváltoztatták “királyok és kizsákmányolok nélkül élni”, és ezért harcolni készen állnak. És a világ egyes részein már megindították a harcot ennek elérésére. Amennyire fájós szívvel nézték a régi ameri- kás magyar nyilasok s még fájdalmasabban a mostanában ideszökött politikai szédelgők, hogy a holland királyi koronázás nem Magyarországon történt, mi annyira örvendünk, hogy Magyarországon királyi koronázás csak volt, de többé nem lesz soha! munkahelyre való igyekezetükben. Ily esetben a tiltóparancs megszabja, hogy a telep be járatánál csak mondjuk öt ember végezhet sztrájkőr szolgálatot, amit az összetoborzott sztrájktörők rendőri felügyelet alatt könnyen áttörhetnek, tehát az ily tiltóparancsok a sztrájktörést segítik elő és védelmezik. És ezt eddig minden sztrájknál alkalmazták, úgy a reakciós szervezetek által irányítottnál, amelyeket oly szervezetek irányítottak, amelyek nem írták alá a nyilatkozatot. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvény ezen kitétele a munkások leghatásosabb fegyverét a munkabeszüntetést igyekszik értékteleniteni és a sztrájktörést törvényesíteni. A T-H TÖRVÉNYT adminisztráló NLRB azonban még ennél tovább ment a munkások jogainak megtámadásában, amikor úgy döntött, hogy a képviselte- tést megállapító szavazásoknál a sztrájkoló munkásoknak nincsen joguk szavazni, a helyüket sztrájktörőkkel töltették be, hanem ily esetekben a sztrájktörők szavaznak, akik a munkán vannak. Ezt a döntést a new yorki Times Square Corp. munkásainak sztrájkjával kapcsolatban hozta a NLRB, ahol a CIO-hoz tartozó szervezetnek volt szerződése hosszabb idő óta, amely április 30-án járt le. Április 21-én az AFL-hez tartozó szervezet tett ajánlatot a korporációnak a munkások képviseletére, amit a munkáltató elfogadott és megtagadta a CIO szervezettel a kollektiv tárgyalást a szerződés megújítására. Erre természetesen a CIO sztrájkba szóllitotta a munkásokat, akik az egyik ajtón kimentek, a másikon pedig az AFL vitte be a sztrájktörőket. Mivel két szervezet versengett a munkások képviselteté- sének jogáért az NLRB szavazást rendelt el annak eldöntésére, hogy mely szervezet leeyen a munkások képviselője, de ugyan akkor a CIO-hoz tartozó sztrájkoló munkásoktól megvonták a jogot, hogy a szavazásba résztvegyenek és csak a munkán levő sztrájktörők jogosak a szavazásra. Mint ismeretes, a Wagner törvény, amely a múlt év augusztusig volt érvényben a szavazás jogát csakis azon munkások részére biztosította, akik a sztrájk előtt foglalkoztatva voltak ily helyeken. A T-H törvény ezt hatályon kívül helyezte, amikor a sztrájktörőknek is jogot biztosított a szavazásnál, mig most a NLRB még a törvény elméleti értelmezésénél is sokkal tovább ment és a szavazás jogát csakis a sztrájktörőknek biztosította. ILY alávaló támadás a munkásság legelemibb jogai ellen fel kellene rázzon minden józanul gondolkodó munkást és minden lehetőséget meg kellene kísérelni ezen törvény megbuktatására. De a mi szakszervezeti vezéreink nem hogy törekednének minden ellentétet félretenni és együttes akcióval visszaverni a támadást, hanem a törvény segítségével vágják egymás torkát ahol és amikor csak alkalmuk nyílik. A Magyarországba küldött lapok segítésére egy harmadik CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek Clevelandon a Bérmunkás olvasói a Scherhau- fer farmon. SZEPTEMBER. 26-án, vasárnap. Ezúttal a szabadban főtt gulyás várja a vendégeket. Útirány: a 87-es ut a 306- ig, ott balra a Perkins Road- ig, amelyen jobbra a 4-ik épület a Scherhaufer farm. Akiknek nincs autójuk 10 órakor legyenek a Buckeye és 112-ik utcánál. Most, amikor a munkáltatók jól megtervezett támadásba vannak minden téren a munkásság szervezetei ellen,* osztálytudatlan és rövidlátó szakszervezeti vezéreink azon reményben, hogy a más szervezetek lerombolásával az ő szervezetük jut előnyhöz, hajlandók a munkáltatókkal szövetkezni, amit a munkáltatók legnagyobb örömmel fogadnak, mert ez a legjobb módszer a munkásság erejének megbénítására. És ami legsajnálatosabb, hogy ezen szervezetek tagsága nem csak tétlenül tűri vezéreik aljas tevékenységét, hanem minden ellenvetés nélkül követik azokat, mint a birkák a vezérürüt. EBBEN a munkás, munkás ellen és szervezet, szervezet elleni támadásban és árulásban csak nagyon kevés kivételt tudunk felsorolni, olyan kevés azon szervezetek száma, amelyek a munkáserkölcsöt és szolidaritást tiszteletben tartják minden körülmények között. Az Industrial Workers of the World (IWW) amellett, hogy az elavult szakszervezkedési módszer helyett a termelési viszonyoknak megfelelő tudományos alapokra helyezett ipari szervezkedést igyekszik megismertetni a munkássággal, a munkás erkölcsből is példát mutat a többi szervezeteknek és soha meg nem történt, hogy az IWW a munkáltatóval lépett volna szövetségre, bármely más szervezet ellen. Az IWW sohasem kereste a munkáltatók kegyét, hogy előnyhöz jusson, hanem minden esetben a dolgozókhoz folyamodott és teszi ma is. Az IWW tagjai soha át nem léptek a sztrájkörvonalon, bármely szervezet irányítása alatt folyt is a sztrájk, mert mint osz- tálytudatos munkások tisztában vannak azzal, hogy annak átlépése saját osztályuk érdekei elleni vétség és az osztály ellenség segítése. Legfőbb ideje volna, hogy ezt a munkáserkölcsöt megtanulják az AFL, CIO, IÁM, MESA, stb. szervezetek tagjai. Éhez azonban első sorban szükséges, hogy a kapitalista fejjel gondolkodó osztálytudatlan vezéreiket eltávolítsák és szervezetük ügyeinek intézését saját kezükbe vegyék. Mert amint látjuk, azok irányítása alatt a szervezetek képtelenek az összetartásra, amelyre pedig ma kimondhatatlan nagy szükség van.
