Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
1948. szeptember 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az idegenek és Oroszország Irta: ALEXANDER WERTH (Alexander Werth, a Manchester Guardian és egyéb lapok levelezője, több évi távoliét után mostanában tért visz- sza a Szovjet Unióból. A “Nation” cimü folyóiratban közzétett alábbi cikkében leírja, hogy a jelenlegi “idegháboru” következtében a Szovjet Unióban idegen-ellenes hangulat van kialakulóban s ez sok eddig a nagyközönség által érthetetlen jelenségnek adja meg magyarázatát. — Szerk.) Oroszországban az idegenek ma nem kívánatosak, még a kommunisták sem, jöjjenek bár Jugoszláviából, Csehszlovákiából, vagy Lengyelországból, nem tartják őket 100 percentes biztosaknak, mert nem lehet tudni, hogy a külföldre visszatérve egyszer csak nem-e változtatnak-e elvet? Azon uj kultusz nyomait, hogy a “szovjet polgárságra büszkének kell lenni”, mind nagyobb és nagyobb mértékben láthatjuk, párhuzamosan azzal a gondolattal, hogy minden kontaktus a burzsoá civilizációval, avagy a burzsoá állam népeivel káros lehet. A palesztinai kérdésre vonatkozó egyik nyilvános gyűlésen a hallgatók egyike megkérdezte, hogy elmehetne-e Palesztinába, mire az előadó megbotrán- kozva felelte: “Szégyelje magát, Szovjet polgár létére más országba kívánkozik?! Ez adja magyarázatát annak is, hogy nem engedik kiutazni azon nőket, akik más országok polgáraihoz mentek feleségül. Általános felfogás, hogy aki nem becsüli ilyen nagyon a szovjet polgárságot, az szökevénynek, árulónak tekinthető, ami alól ugyan egyes esetekben van kivétel is. Közismert dolog, hogy Moszkvában az utóbbi időkben legalább egy tucat, vagy több egyént is letartóztattak azért, mert túl sokat cimboráltak, vagy társalogtak idegenekkel; másokat,pedig figyelmeztettek arra, hogy a jövőben tartsák távol magukat az idegen barátaiktól. Különösen drasztikus figyelmeztetést kapnak azok, akik amerikaiakkal, vagy nyugat-európaiakkal tartanak fenn barátságot. Ezért kapott olyan nagy publicitást az a két eset is, amelynél az amerikai követség két alkalmazottja kijelentette, hogy a szovjet életrendszer annyira megtetszett nekik, hogy továbbra is ott akarnak maradni. Az amerikai követség állítása szerint mindkét esetben a szerelem volt az indító ok. ELKÜLÖNÍTIK ŐKET Nemrégiben Shakespeare kiállítást rendeztek Moszkvában, amelyre sem az angol követséget, sem pedig az angol lapok levelezőit nem hívták meg, még tói függ, hanem tőlünk, mindazon országok munkásaitól, ahol még a kapitalista termelési rendszer áll fen. Mennél jobban megszerveződnek ezen országok dolgozói, mennél hamarább döntik meg az imperialista törekvéseket, annál előbb alakulhat ki ott és az egész földön az a társadalmi rendszer, amelyért a forradalmi munkásosztály, köztük az IWW is olyan sok áldozatot hozott már eddig is. a Daily Worker (kommunista lap) tudósítóját sem. Amennyire csak lehet — és Oroszországban sok minden lehet, — az idegeneket ma elkülönítik, kiközösítik. A biztonsági regulációk az élet minden ágára kihatnak, még a kórházakban is külön klinikát rendeztek be a külföldiek számára, nehogy a betegek egymással érintkezzenek. A lapok állandóan hangoztatják, hogy a “nyugatiak” mennyire szeretnék az intelligencia “ingadozó tagjainak agyát megmételyezni”. Szóval az orvosoknak, Íróknak, művészeknek, tudósoknak különösen nagymértékben kell ovakod- niok az idegenektől. Oroszországba most kevés idegen jut be egyrészről a vizűm nehéz megszerzése miatt, másrészről pedig az idegenek részére a megélhetést nagyon megdrágították. Az idegenek részére fentartott szállodákban, mint például a Metropól, alig lehet kijönni napi Öt angol fontból, (körülbelül $22.00), ezért még a követségek és konzulátusok személyzetét is a legminimálisabbra szállították le. Ugy- látszik, hogy Oroszországban az a hivatalos felfogás, hogy minden idegen, ha nem is kém, de legalább is potenciális ellenség és a kapitalista diplomaták nagy többsége ellenséges Oroszországgal szemben, ami teljesen igaz is. Az orosz lapok cikkekben és rajzokban gúnyolják az idegeneket, felsorolják, hogy miként viselkednek a vendéglőkben vagy más nyilvános helyeken. Ennek az idegenellenes hangulatnak az lett az eredménye, hogy még maguk a diplomaták sem érintkeznek az oroszokkal, csak éppen hivatalos teendőik alkalmával ,amikor a barátságot csak a legmerevebb köszöntés képviseli. IDEGEN ÚJSÁGÍRÓK Most még az idegen újságírókról is szeretnék mondani egy keveset. Hét évet töltöttem a Szovjet Unióban, ebből az első hat éven át ellentétben a legtöbb kollégámmal, — nagyon ér- dekfeszitőnek találtam a munkámat. Úgy találtam, hogy a gondosan szövegezett üzeneteimmel ha nem teljes, de legalább is hü képet festhetek az orosz eseményekről. Bejártam nagy részét Oroszországnak s nem kerültem összeütközésbe a cenzorral. Az utolsó évben azonban a viszonyok nagyot változtak, az utazást megszorították, most már legfeljebb csak Moszkva, Leningrad és talán Kiev környékét lehet megtekinteni, az információkhoz vezető kontaktusokat mindjobban elzárják és végre a decemberi pénzügyi reformok óta az idegenek kiadásait rendkívül emelték. Ha hozzávesszük még ehhez, a cenzúra megszorítását, belát hatjuk, hogy a Szovjet földről eredő híradás mind nehezebbé lett. Ez az idegenellenes hangulat a külügyminiszterek moszkvai gyűlésének kudarca óta észlelhető. A nemzetközi viszony kiélesedése kimutatta, hogy csaknem minden kapitalista újság szovjetellenes. Maga Stalin is azt mondotta a nála látogatást tevő Harold Stassennek, hogy a legtöbb idegen újságíró azért jön Moszkvába, mert valami ga- ládságot akar elkövetni. Ezt a kijelentést aztán mint irányadó elvet fogadák el. Ezt igazolni látszott az, hogy igen sok angol, amerikai és francia újságíró, avagy diplomatái alkalmazott, mihelyt hazámentek, azonnal szovjet-gyalázó cikkeket Írtak vagy nyilatkozatokat adtak le. NEM KÍVÁNATOSAK Május havában az orosz lapok nagy publicitást adtak a “Magidoff” esetnek. Magidoff orosz származású amerikai levelezőről azt állították az orosz lapok, hogy kémkedett. Az eset nem lehetett valami súlyos, mert Mágidoffot nem tartóztatták le, hanem csak kiutasították. A nagy publicitásnak az volt a célja, hogy az orosz népet az idegenekkel való érintkezés “veszélyeire” figyelmeztesse. Magidoff évekig élt Moszkvában és általában szovjet-barátnak ismerték. Idegen levelezőkre vonatkozó jelenlegi hivatalos orosz felfogás körülbelül ez: A kommunista levelezőknek nem sok hasznát veszik, mert a kommunista lapok úgyis a párt hivatalos irányvonalát követik; akik mindig ellenségesek, azokat ki kell szorítani úgy, hogy a cenzúrával minél több kellemetlenséget Qkoznak nekik és végre azon levelezők, akik méltányosak, bizonyos idő múltán úgyis bajbakerülnek kapitalista munkaadóikkal és akkor megváltoznak. Ezért kapitalista újságírók, különösen a jelenlegi válságos időkben, Oroszországban nem kívánatosak. Sokszor érveltem orosz tisztviselőkkel, hogy Lengyelországban például milyen nagy hasznát látják annak, hogy az idegen levelezőknek szabadságot biztosítanak, nem cenzúrázzák írásaikat, aminek az lett az eredménye, hogy a dühös lengyel-ellenes propaganda a külföldön elhalt. A válasz erre mindig az volt, hogy “Lengyelország nem a Szovjet Union”. Én már hajlandó lettem volna kiegyezni abban is, hogy a biztonsági cenzúrát erősbitsék, de máskülönben adjanak több mozgási szabadságot az idegen újságíróknak, — de mindhiába. Ezért van az, hogy az idegen levelezők száma egyre esik Oroszországban. A három nagy hírszolgáltató társaság ugyan fentartja még irodáit, de inkább csak a forma kedvéért. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen hatalmas ország, amely felé a világ kimondhatatlan érdeklődéssel tekint és amely már oly sok pozitív teljesítményt mutathat fel, igy elzárkózzon a külvilágtól. Hihetetlen, de jelenleg ez a tendencia a Szovjet Unióban. A kongresszus rendkívüli ülésszaka nem tett semmit a nagy drágaság ellen. A republikánus hontyák nem akartak semmi jót csinálni, nehogy a demokrata elnök dicsekedhessen vele; a demokraták pedig szabotálták a nép érdekeit szolgáló javaslatokat, nehogy a republikánus többség kérje az érdemeket, ha esetleg jót is tettek volna. Az amerikai nép pedig átkozhatja mindkét csoportot, mert a drágaság emelkedik tovább, tovább . . . William Green, az AFL elnöke felhívta a nagyüzemek és üzletek tulajdonosait, hogy önkéntesen járuljanak hozzá a drágaság letöréséhez. — Ez a vén “Bili” már azt sem tudja, hogy azoknak nincs is drágaság! Az amerikai hadseregnek olyan sok generálisa maradt a háború végén, hogy az alacsonyabb rangú tiszteknek előre- menetelre csak az öregek visz- szavonulása, kihalása és a háború nyújt alkalmat. — Az öregedő generálisok azonban nem akarnak nyugalomba menni, se meghalni, a magasabb rangra vágyó tisztek tehát azért szeretnék olyan nagyon a háborút. .. Az amerikai újságok a jelenlegi öt cent helyett hétre akarják felemelni az egyes példányok árait s azért arra ösztökélik a szövetségi kormányt, hogy veressen 7 centes nickel pénzt. — Az ujságirkályok azt hiszik, hogy akkor ezt az érvágást az amerikai nép észre sem fogja venni. Az American Federation of Labor (AFL) 15 perces rádió programjában 13 perc a zene, 2 perc pedig annak a hirdetése, hogy ez a munkásszervezet milyen nagy ellensége a kommunizmusnak. Ezzel szemben a National Association of Manufacturers (NAM) rádió programjában 13 percig beszélnek a kommunizmus ellen és csak két perces zenét adnak. — Ez a két program tehát “egyensúlyt” tart fenn. Az AFL-hez tartozó 40 munkásvezér hosszas habozás után elhatározta, hogy miután a kommunisták miatt Wallacera nem szavazhatnak, igy Trumant fogják támogatni. — Talán valaki említette nekik azt a magyar közmondást, hogy ha ló nincs . . A Real Estate Board kongresszusi lobbyra negyedmillió dollár költséggel elérte, hogy állami segítséggel nem építenek lakóházakat, mert az “szocializmust” jelentene. — Valóban nagy bűn lenne a sátrakban és trailarokban meghúzódó veterán katonákat a jól megépitett “szocialista” lakásokba terelni. Szerencsére a telekérdekeltség elejét vette a személyes szabadság ily magasfoku megsértésének. A United Press hire szerint a kínai polgárháborúban a Chiang kormány csapataiból már 2,640,000 ember esett a kommunisták fogságába 1946 julius elseje óta. Ha ez tény, akkor már több a fogoly, mint a kommunisták teljes hadserege.
