Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 11. Lassú békegalamb Budapesti Lévél (a.l.) A nemzetközi kérdéseket állandóan a fölszinen kell tartanunk. Habár a békeszerető embereknek a száma sok millióra rúg. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a várva-várt békét hamarosan fogjuk élvezni. Sem a sóhajok, de még az ájtatos imádkozások sem hozzák az emberiséget közelebb egy tartós világbékéhez. Maga az a társadalom amelyben élünk, annyira hibákkal telitett, hogy némi foltozgatás, vagy társadalmi reformok sem lesznek képesek annyira kijavitani, hogy életképes legyen sokáig. Az emberiség idegzetét ölő propaganda, korántsem azért folyik, hogy közelebb hozzon bennünket, egy boldogabb társadalmi rendszerhez, hanem csupán azért, hogy elterelje milliók figyelmét a való tényéktől. A kapitalista társadalmi rendszer a gazdaságilag kiváltságos osztálynak tulajdona. Ők rendelkeznek az élet összes javai fölött. Övék a föld és a termelő eszközök. Természetesen ők ezeket a mai gazdasági állapotokat jogosnak és örökkévalónak tartják. Minden ellentmondás, vagy kísérlet a mai gazdasági rendszer megváltoztatására ő szerintük törvénytelen. Azért a mi szempontunkból teljesen idővesztességnek tartjuk azokat a béketárgyalásokat, amelyek ma folyamatba vannak, kelet és nyugat között. Hiába állitják sokan, hogy csak egy kis jóakarat mind a két fél részéről és már is nyélbe lehetne ütni a világbékét? Akik ilyen mesékbe is hinni tudnak, bizonyára nem tudják megérteni, hogy a béke késése kizárólag a gazdasági ellentéteknek tudható be. A kapitalista országok azzal érvelnek, hogy nagyon kell az oroszokra vigyázni, mert a kommunista diktatúrát akarják kiterjeszteni az egész földtekére. Ezen egyoldalú propagandával saját kapitalista törekvéseiket akarják burkolni. A Marshall tervezet semmi más, mint a kapitalizmusnak életbentartása nyugat Európában és ha eléggé erősnek érzik majd magukat, akkor valamilyen ürügy alatt háborút kezdenek azon országok ellen, ahol a magánkapitalizmus visszajöveteléért már csak a kegyvesztett csu- hások és az országokból elmenekültek imádkoznak. A kelet európai államokban hozzáfogtak az uj rendszer fokozatos építéséhez. Azonban bármilyen serényen is dolgoznak ottan a munkáskezek, a kapitalizmus vad haragja nem fogja hagyni őket nyugodtan dolgozni. Akármennyi jót és hasznosat fognak cselekedni az emberiség részére, mindig elitélendő lesz, mert nem a magántulajdonra épült kapitalizmus égisze alatt történt. Az ártatlan békegalambot még mindig egy eltévedt puskagolyó érheti. Vagy sokan azt gondoják, hogy akapitalizmus, majd nyugodtan fogja tűrni, országoknak egymás után való behódolá- sát a tervszerű gazdálkodásnak. Tudja a kapitalizmus, hogy rendszere csak addig állhat föpt, amig a magántulajdon rendszerére épült korlátlan termelési rendszer zavartalanul bonyolíthassa le üzleti érdekeit, akár belső vagy külső beavatkozás nélkül. Ennek védelmére minden rendelkezésére álló erőt fölhasznál. Gyerekes elhinni, hogy éppen mostan az Egyesült Államok csak azért költenek 13 billió dollárt hadifölszerelésre, hogy a még meg sem kötött világbékét megvédjék. A kapitalizmus előre készül és nem adóztatja meg magát csak kedvtelésből. Öntudatlanok a jólhangzó hírek a nép ajkáról, hogy “Mi dolgozni akarunk, békésen termelni, újjáépíteni azokat az országokat, amelyeket a barbár kapitalizmus rombadöntött. Igen ám, de ezeket az igazán szívből eredő kifejezéseket a kapitalizmus másképpen tolmácsolja. Hallani sem akarnak arról, hogy azok élvezzék a munka gyümölcsét, akik azt előállítják verejtékes munkájukkal. A farizeusok, akik a bibliába mindenre találnak választ, ha már a rég elavult társadalmi rendszert kell védelmezni. Azonban elfeledkeznek arról, hogy a biblia azt is előírja: “Csak annak van joga az evéshez, aki dolgozik”. Mi, akik tudjuk, hogy az eddigi összes háborúknak hátterébe mindig gazdasági érdekek húzódtak meg, most is csak azt mondjuk, hogy a békegalamb nem fog nyugodtan fészket rakni, amig a társadalomban különböző gazdasági érdekek lesznek. Ábrándozhatunk, tervezgethetünk, mint egyének is, de mindig csak oda fogunk kilyukadni, hogy a saját egyéni cselekedeteinket is gazdasági helyzetünk fogja irányítani. Ugyanez áll magára az egész emberi társadalomra is. Hogy azután ma sokan azt mondják, az emberiség nem bírna el egy másik világháborút, mert az eddigi civilizációt temetné maga alá, a kapitalizmus vagy azok az egyének, akik a múltban a gazdaságilag kiváltságos osztályhoz tartoztak s sokan pedig csak uszályhordozói voltak annak a rendszernek, inkább menekülnek, sokszor a nyomor karjaiba, mintsem belenyugodnának a megváltozott gazdasági viszonyokba. A kelet Európából elmenekülteknek, minden reményük csak egy háború. Ezen háború után vágyókat, a kapitalista országok szívesen keblükre ölelik és védelmezik csak azért, mert a rokonlelkek mindig találkoznak. Ne ringassa magát senki biztonságba addig, amig a kapitalizmus létezni fog a földön, mert a kapitalizmusnak a háború mindig létkérdése volt különösen akkor, ha azt látja, hogy esetleg rendszere forog kockán, akkor sohasem remélhetünk békét, hanem egy másik háborúnak küszöbén állunk. Azok, akik a háború veszedelmét mindig más hibájának akarják feltüntetni, csak azért teszik, hogy saját alattomos cselszövéseiket takargassák. Ez volt mindig a kapitalizmus arculata. Mr. Martin Mocre osztották. Megindult a szociális termelés. Az uj gazdák versea Daily Telegraph szerkesz ő- je is alaposan eltátotta száját, amikor a romoktól díszített Európán keresztül beérkezett Magyarországra. Zsúfolt kirakatok és terített asztalok a londoni jegyrendszer után, sok egy angolnak. Még is úgy látja az ország szolgalmából, hogy Magyarország nem éléskamra, hanem műhely akar lenni. Moore- nak igaza van, hogy műhely akarunk lenni — de azért éléskamra is leszünk és vagyunk. Erre pedig a proletárvezetés a garancia. Rákosi Mátyás munkásbrigádot állított fel a magyarországi szlovákság. Slo- bod, a szlovákság Budapesten megjelenő nagy hetilapja Írja: A magyarországi szolvákság egy hatalmas munkásbrigádot állított fel és küldött Szlovens- kóba az ifjúság vasútvonalát megépíteni Besztercebányáig. Most egy újabb ilyen munkásbrigádot állít fel a nagyszámú magyarországi szlovákság. Az uj brigádot Rákosi Mátyás brigádnak nevezték el. Megtalálták Budán Mátyás és Zsigmond királyok palotáinak romjait. Lelkes feltárási munka indult meg Budán a lebombázott és leégett Vár helyreállítási munkáinak előkészületei kapcsán megtalálták Zsigmond és Mátyás királyok palotáinak romjait. Eddig is páratlan műkincsek kerültek elő. Várnai Dezső építész vezeti a feltárást. Előkerült többek között Mátyás portréjával díszített kályha-csempéje. Tildy Zoltán a volt elnök aki vejének szélhámosságát szégyelve mondott le az államfői tisztségről — becsületes magyar emberként elsőnek üdvözölte táviratilag Szakasits Árpádot az újonnan megválasztott köztársasági elnököt. Kovács Mihály emlékbizottság Magyarországon. A magyar származású amerikai szabadsághős, akinek Amerikában a magyarság között annyi lelkes tisztelője van, az egyetlen Washington külföldi katonái közül, aki nem csupán munkáját, de életét is adta az amerikai szabadságért — most Magyarországon is valószínűleg megkapja szobrát. Élelmiszerbőség Budapesten A szociális termelés Magyar- országot, ezt az agrár országot, alig másfélesztendő alatt a fizikai jólét magaslatára emelte, egy tizesztendőn keresztül tartott szükölködésből. A nélkülözés Magyarországon 1938-ban kezdődött a “Mindent vissza”- és “gyerünk neki Csehszlovákiának” és eltűnt a tej, vaj, liszt, cukor, csupán keveset jegyre kapott a fogyasztó és bővebben a kiváltságosak. A földeket azonban a nácizmus bukása után felnyeztek a többtermelésben. A reakció pedig jósolta, hogy belefog bukni. Nincs szakértelem. Kitartás, ösztönzés, egységes irányítás. Nem csupán a város, de maga a falu is “éhen fog halni”. A falu ezzel szemben jóllakott, de telik a városnak is. Tiz esztendő után először Budapesten megjelentek a pasterizált tejá- rusitó kocsik is, nem csupán a tejcsarnokokban, de a köztereken kínálják a tejet, vajat, korlátlan mennyiségben. Naponta negyedmillió liter tej érkezik Budapestre, rövidesen megszüntetik a tej jegyet is. A búza és rozs őrlési irányát 83 és 80 százalékra szállították le, ezzel rövidesen megjelenik a kalácskenyér a dolgozók asztalán. Szakasits és Rákosi Prágából visszatér a Szent- istván napi ünnepségre. Úgy a magyar államelnök, mint a kormány helyettes alelnöke Prágában tartózkodnak, ami azt jelzi, hogy a tervgazdálkodó országok között egyre intenzivebb együttműködés van kialakulóban. Olcsóbb a selyem és selyemharisnya. A Gazdasági Főtanács az ura Magyar- országon minden termelési és kereskedelmi tevékenységnek. Egyrészről arról gondoskodik, hogy mentői több áru kerüljön a piacra, másrészről, hogy azt mentői olcsóbban lehessen megvásárolni. De nem csupán a közszükségleti, hanem a fényüzési cikkeket is. így elrendelte, hogy a selyemfonalból készült szövetek árát szállítsák le, selyemharisnyákból pedig kiárusítást rendezzen. Öt és félmilliót kapnak a magyar stahanovisták. Magyarország hároméves tervének termelési programját két és fél év alatt valósítja meg s ezért munkaversenyeket rendezett. A győzteseket öt és félmillió forinttal jutalmazza a Gasdasági Főtanács. Továbbhalad az államosítás Magyarországon. A termelés és fogyasztás szocializálása megint újabb lépést tett előre. A már államosított vállalatok közül a hasonló ermészetü üzemeket az ipari igazgatóságok trösztökbe egyesitik. Huszonkilenc ilyen ipari központot állítottak fel. Most már erősebben vizsgálták a kinevezéseknél a pártérdemeken felül a szakértelmet és rátermettséget is. Egyidejűleg állami kezelésbe vette a Gazdasági Főtanács az állami színházak és mozik étkezőit, valamint az államosított cukorka és csokoládéüzemek cukorüzleteit. Vas Zoltán sikere abban áll, hogy ő a fokozatos, szakaszos építő munkával valósítja meg a szocializmust, módot ad arra, hogy a habozok is csatlakozhassanak és megfelelő szakértő pótlások álljanak be azok helyére, akik kiesnek, mert nem akarnak vagy nem tudnak együttműködni a szocializmussal. Maretich Lajos
