Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 11. A Bérmunkás és Magyarország — KOVÁCH ERNŐ MUNKÁSTÁRS, HOZZÁSZÓLÁSA A BÉRMUNKÁS HIVATÁSA MEGVITATÁSÁHOZ — Tisztelt Delegátusok! Mikor az Országos Értekezlet tárgyalás alá veszi a Bérmunkás elmúlt évi irányvonalát és megjelöli azt amelyen az uj Lapbizottságnak irányítani kell a jövőévi munkáját, elkerülhetetlen az, hogy dacára annak, hogy lapunk az amerikai Ipari Unio- nisták lapja, bővebben ne foglalkozzon a magyarországi helyzettel. MAGYAR KÉRDÉS. VIÁGKÉRDÉS Tennünk kell ezt nem csak azért, mert a Bérmunkás magyar nyelven jelenik meg és az olvasóinkat természetszerűleg fokozott mértékben érdeklik az óhazai események. Nem csak azért, mert elvi álláspontunkból kifolyólag állan- > dóan figyelemmel kell kisérnünk a nemzetközi munkásmozgalmat, de főleg azért, mert ami ma Közép és Kelet Európában történik, azok olyan mély változást idéznek elő ezen országok társadalmi felépitéményében, hogy azok nem csak helyi, hanem világ kérdések ma és fokozott mértékben lesznek azok a jövőben és mint ilyenek, döntő befolyást gyakorolhatnak az egész világ munkásmozgalmára is. Nem holmi magyarkodás, hanem való tény az, hogy ezek a társadalmi változások legtisztábban figyelhetők meg Magyar- országon, ahol a legtervszerűbb és legelőrehaladottabb az uj Népi Demokrácia felépítménye. KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Feleslegesnek tartom, hogy most itt ismertessem azt a gyalázatos negyed századot, amelyet Horthy éra alatt ismerünk, amely a nácizmus első megnyilvánulása volt, amely szükség- szerüleg kapcsolta a szerencsétlen Országot a Hitlerizmushoz, amely az ország anyagi és szellemi pusztulásához vezetett. Éppen ilyen köztudott tény az is, hogy az első világháború után a győztes imperialista hatalmak Szovjet Oroszországot egy ellenséges gyűrűbe zárta, hogy minden oldalról ellenséges kormányok vették körül, állandó veszély volt a Szovjetekre nézve, hogy ezeket a mesterségesen ellenséggé tett kis országokat, egy imperialista támadás ugródeszkául fogja használni a Szovjetek ellen. A második világháborúba a náci-fasizmusra a döntő csapást a Vörös Hadsereg mérte, de ezért a győzelemért borzalmasan ért, — A GAZDASÁGI DEMOKRÁCIÁÉRT harcol, amely a fel- szabadulásra törekvő munkás- osztály végcélja. Ez az irányelv vezette a Bérmunkás íróit az elmúlt éven át s hisszük, hogy az a delegátusok teljes megelégedésére szolgál. Geréb József, szerkesztő Elsinore, Cal. nagy árat fizetett, emberéletben és anyagiakban a vesztessége nagyobb volt, mint az összes hatalmaké együttvéve. De ez a háború azt is megmutatta, hogy a Szovjet népe milyen hatalmas erőt jelent. Ennek az erőnek a tudatában a Szovjet nem volt hajlandó arra, hogy megengedje azt, hogy ismét egy ellenséges gyűrűbe zárják be. Baráti országokat akart magakörül látni és ezt az akaratát el is ismertette a szövetségeseivel Yaltában és Potsdamban. Ezeket a “baráti” országokat jelezték a felszabadult országokban megalakult koalíciós kormányok, amelyek barátságot fogadtak mindaddig, amig az imperialista hatalmak el nem kezdtek ellenséges álláspontra helyezkedni és bátorítást nem adtak a koalíciós kormányok polgári és jobboldali szocialista tagjainak, hogy szembe forduljanak nem csak a Szovjetekkel, de a munkásosztály azon törekvéseikkel is, amelyek a nagytőke hatalmát igyekeztek megtörni. Csak idő kérdése volt, hogy a Szovjet és a környező országok közti viszony olyan legyen, mint az első világháború után volt. FORRADALOM A SZURONYOK HEGYÉN Egyetlen képzett szocialista sem hiszi azt, hogy a forradalmat a szuronyok hegyén lehet importálni, de bizonyos az, hogy a szuronyok árnyékában egy kissebbség is keresztül viheti az akaratát, ha azt a viszonyok lehetővé teszik. Bizonyos, hogy a politikai választások a baloldali pártoknak nem adták meg a többséget és hogy ez nem történt meg, az a következő okokra vezethető. Először ezekben az országokban évtizedeken keresztül fasiszta uralom volt, amely nem csak elnyomta a munkásmozgalmat a szakszervezeteket is csak ott tűrte meg, ahol azok a jobboldali szoc. dem. vezérek kezében voltak, a baloldali mozgalmakat törvényen kívül helyezte és igy gátolta meg erősödését, de ezen felül évtizedeken keresztül, az iskolában, templomban, újságban, rádióban valósággal gyűlöletre nevelte a népet a Szovjet és a baloldali munkásmozgalom ellen. Másodszor, ezek az országok lakóinak a többsége nem ipari, hanem földművelő munkásokból, kisbirtokosokból állt, akik távol álltak a munkásmozgalomtól, teljesen a papjaik, a földesuraik befolyása alatt voltak Harmadszor a burzsoázia gazdasági ereje töretlen volt, a gazdasági hatalmával, politikai tapasztalataival, jól felépített propaganda gépezetével erős befolyást gyakorolt az osztály tudatlan népre. Negyedszer az állami apará- tus nagyrészt továbbra is a letűnt uralkodó osztály kezében volt. Ilyen körülmények között a baloldali munkásosztály nem várhatott politikai választásokon többséget, a koalícióban mind nagyobbak lettek az ellentétek, mind gyakoribbak a törések és természetes, hogy az osztálytudatos, jól szervezett ipari munkásság, amely lassan m g- tisztitotta a sorait a lepaktáló jobbodali vezéreitől, felhasználta a vörös hadsereg szuronyainak az árnyékát, hogy oly gazdasági változásokat vigyen keresztül, amely meggyőzi a nincstelen parasztságot, hogy az érdekei a munkásosztályéval azonos és azzal való szövetség a munkásosztály irányitá s á v a 1 védheti meg magát a kizsák má- nyolóival szemben. A földosztás, a gyárak, bányák kisajátítása, a bankok lefoglalása kártérítés nélkül, tette lehetővé a burzsoázia gazdasági hatalmának az összetörését és a Népi Demokrácia kialakulását. Az állam kezébe vette a földet, a gyárat, a bankokot a bányákat, a termelő eszközöl 80 százalékát, minden kártérítés nélkül, ezzel kihúzták a gazdasági alapot a régi uralmi rendszer alól. Megtisztítják a hivatalokat a régi rendszer híveitől és helyükbe a munkás és paraszt osztály tagjait helyezik, kiket egyetemeken, kollégiumokban képeznek ki az uj hivatásukra. Kétségtelen, hogy ez társadalmi forradalom volt, amely megváltoztatta a társadalom gazdasági felépítményét. Kétségtelen, hogy ez az uj rendszer életképesnek bizonyult, mert amig az úgynevezett nyugati demokráciák, Anglia Francia és Olaszországok, dacára a Marshall terv milliárdjainak, ma talán betegebbek, mint a háború befejez- tekor, addig a népi demokráciák, amelyeket kifosztottak, leromboltak, ma már részben elérték, részben túlhaladták a békebeli termelést, megszüntették az inflációt és ha nem történik valami ,ami akadályozza, nevezetesen uj háború, úgy hatalmas fejlődésnek néznek elébe. Amint mondottam ma Magyarországon és a népi demokráciákban forradalmi folyamat van, — amint ez minden társadalmi forradalom idején történik — a kormányzat is forradalmi eszközöket használ sok esetben és nem engedheti meg magának azt a lukszust, hogy ellen- forradalmi erők, jelentkezzenek bármely köntösben is. Mi nem sirassuk meg Nagyé- kat, sem Ferencet sem Vincét, de Payerékat sem, nem sírunk azon, hogy kitiltották a Magyarok Vasárnapját, de azért sem, hogy erre a sorsra jutottak “liberális” lapok is. Ma, amikor Mindszentyék irányításával, külföldi támogatással a reakció a magyar nép érdekei ellen ;ör, öntudatos munkás, harcos munkásszervezet vagy lap, soha sem kerülhet egy nevezőre, egy frontra Mindszentyvel, Pegler- rel, a Hearst lapokkal, vagy ha odakerül, úgy azt nem osztály- tudat irányítsa, azt hiúság, ostobaság vagy irigység, az éppen olyan elbánást érdemel, mint Mindszentyék. Az angol, francia, német, stb. jobboldali szoc. demek, ma szoros szövetségben vannak a legsötétebb reakcióval, az imperialista kapitalizmussal. Mi megvagyunk győződve arról, hogy ez az ut, amit ők a harmadik útnak hívnak, az árulás útja. Megvagyunk győződve arról is, hogy nincs harmadik ut. Vagy a kapitalizmussal, vagy ellene. A világ két részre van osztva, egyik oldalon a haldokló, magát túlélő, de az uralmához köröm szakadtáig ragaszkodó kapitalizmus, amelynek minden eszköz jó, hogy a profitrendszerét fen- tarthassa. A másik a feltörekvő munkásosztály, amelynek a történelmi hivatása az uj társadalmi rendszer felépítése. Mi büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt évek változatos eseményekkel tele idején, a mi Bérmunkásunk mindig az osztályharc vonalán maradt, soha sem került és soha sem fog egy nevezőre kerülni, sem az osztályáruló munkásvezérckkel, sem a nemzetközi reakcióval. Ebből a nyílt vonalból következik az, hogy a mi Bérmunkásunk harcos társainak tekinti a Népi Demokráciákat, amelynek a barátai a barátunk, az ellenségei az ellenségünk még akkor is, ha mi másként terveztük és másként is vívjuk meg a döntő harcunkat a mi saját imperialista kapitalistáinkkal. Állandóan kihangsúlyoztuk, hogy a nácizmus leverésével, a kapitalizmusnak ez a leggyalázatosabb formája még nem szűnik meg, mert az otthon van mindenütt, ahol kapitalista termelési rendszer van és csak idő kérdése, hogy mikor nyilvánul az meg a maga meztelenségében. Ezért támogatunk minden olyan kifejlődést, amely a monopol kapitalizmus erejét gyengíti. Ezért támogattuk a kezdeti koalíciós kialakulásokat és fokozottabb mértékben, amikor az úgynevezett népi demokráciák alakultak ki. Munkástársak! Az Ipari Uni- onistáknak nem csak célkitűzése a kapitalista rendszer felváltása az Ipari Demokráciával, hanem meg van erre a kidolgozott módszere is. De ha nem akarunk köldök vizsgáló szektává zülle- ni, akkor nem ülhetünk be az önépitett elefáncsont toronyba, kijelentve, hogy ha nem a miáltalunk patentirozott módon támadja, vagy dönti meg egy nép a kapitalizmust, akkor az nem gilt. Mi, gondolkozó és pedig szabadon gondolkozó emberek vagyunk. Ezt tükrözi vissza a Bérmunkás állásfoglalása a Népi Demokráciák kérdésében, amikor megállapítjuk, hogy ami ma Magyarországon történik, az nem szocializmus, de ha le nem térnek erről az útról, akkor eljuthatnak a szocialista társadalmi rendszerhez. Kétségtelen, hogy a Népi Demokrácia összetörte a nagytőkét. Kisajátította a kisajátítókat. Ez a tény, aki ezt nem látja az vagy tudatlan, vagy any- nyira elfogta a saját patentirozott programjának az egyedül üdvözítő volta, hogy gyűlöletébe elátkoz minden más módon megnyilvánuló cselekedetet. A szovjetekben a népi demokráciákban ami végbement, ami végbemegy a jövőben, azt nem csak a kicirkalmazott programok szabják meg, hanem a gazdasági lehetőségek. Hogy mikor jutnak el ezek az országok a szocialista társadalomba, az nem annyira Stalintól, vagy Rákosi-
