Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-04 / 1543. szám

BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .......... $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders'________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 "Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még wem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*^■>42 Nazifikacio Az amerikai nagytőkéseket és nagy földbirtokosokat képvi­selő ‘‘Farm Bureau Federation” Ohio állami vezetőinek egyikét, bizonyos Louis Warbingtont igen bosszantotta az a huza-vona, amivel a diplomaták elodázzák a német békeszerződést. Sőt azt a módszert sem tartotta kielégítőnek, amivel akár a nyugati ha­talmak, avagy a Szovjet Union is a németek náziatlanitásához láttak. Ez a Warbington, aki a háború befejezte után azonnal Német­országba utazott, ahol hat hónapot töltött a “földművelés” tanul­mányozásával, úgy találta, hogy a németeket nem lehet a náci eszméktől eltántorítani erőszakos módszerekkel, hanem csak szép szavakkal, csak az irántuk tanúsított engedményekkel és jóaka­rattal. Ezért amikor hazatért Ohio államba, Shelby megyében ke­resett és állítólag talált is olyan 500 "tehetős” farmert, akik haj­landók voltak egyénenként száz dollár ára élelmiszert küldeni az Ínséges német parasztoknak, hogy megmutassák az amerikai nép jóakaratát. Mr. Warbington terve szerint a jószivü, demokrata érzelmű amerikai farmerok előbb csak egy-egy 10 dolláros csomagot küld-, tek annak a szerencsés német nácinak, akit kiszemeltek a náciz­musból való kimosásra. A csomaghoz levelet mellékeltek, amely­ben elmagyarázták, hogy milyen demokráciát élveznek itt az ame­rikai farmerok, ami lehetővé teszi számukra a csomagküldést és kilátásba helyezték a további segítséget is, ha kedvező választ kapnak. A leveleket néhány "német származású farmer” készséggel fordította le németre, a válaszokat pedig angolra. Nem kell mon­danunk, hogy a kiválasztott németek készséggel Írták a köszönő leveleket, élvezettel fogyasztották el az amerikai élelmiszert és ezzel megindult a levelezés s tartott addig, amíg csak a 10 csoma­got mind megkapták. Ez az akció valóban meglepő eredményre vezetett; mikor a levelezés végétért az ötszáz ohio farmerból olyan igazi, izig-vérig hamisítatlan náci lett, nünt azok, akikkel a levelezést folytatták. Természetesen itt nem nevezik őket náciknak, hanem, mint War­bington ur jelzi, ‘‘védbástyái a kommunizmus elleni harcnak”, akik megakadályozzák azt, hogy az amerikai farmerok között a kommunizmus gyökeret verjen, ,de akik egyben ellenségei minden haladó gondolatnak, de leginkább a szervezett munkásságnak; ezek azon farmerok képviselői, akik Ohio állam hírhedt reakciós képviselőit és szenátorait küldik a törvényhozó testületekbe, akik az antiszemitákkal is kacérkodnak és akik valószínűleg “Hail Hitler” módon köszöntenék egymást, ha történetesen a ‘‘Taft” név nem felelne meg erre a célra. Tárva a börtönajtó Megírtuk már lapunkban, hogy Drew Pearson neves újságíró az igen sok újságban megjelenő rovatában azt irta J. Parnell Tho­mas republikánus párti képviselőről, hogy éveken át csalárd mó­don nagy összegeket követelt és vett fel az állam kasszájából. Pearson adatai szerint Thomas képviselő ur a takarítónőjét, majd a feleségének magával is tehetetlen öreg nagynénjét és több más személyt mint “gyorsirónőjét” a fizetési listára tette és a részük­re éveken át nagy fizetéseket vett fel, holott azok semmiféle mun­ka sem végeztek, a nagy összegeket Thomas ur saját magának tartotta meg, sőt még az igy nyert jövedelemtöbblet után az adót is csak csaló módon fizette. Ez a leleplezés nagy jelentőségű, mert ez a J. Parnell Thomas, mint az "Unamerican Activities Committee” elnöke valóságos dik­tátorrá küzdötte fel magát és a reakciós sajtó mint Amerika leg- tisztábblelkü, az amerikai életmódot és erköcsi felfogást védő ‘‘ál­lamférfit” igyekszik bemutatni. Ez a leleplezés fehát nagyon idő­szerű. Pearson a Thomasra vonatkozó első rovatában annyi galád- ságot sorolt fel, hogy valóban elképedve kérdezhettük, hogyan ke­rülhet egy ilyen ember a képviselői tisztségbe? De mit szóljunk most, amikor Pearson még további két rovatban is folytatja a ki­váló honatya portréjának megfestését? Ugyancsak meglehetősen részletes adatokkal alátámasztva elmondja, hogy Thomas, mint a képviselőház katonai bizottságának tagja kijárta, hogy Edward 1948. szeptember 4. Allen Kimmel besorozott katonát ne vigyék frontszoigálatra s ez­ért 500 dollárt kapott. De azonkívül a saját titkárait, gyorsíróit, akiknek a fizetését beszámítja az államnak, még külön is megfi­zetteti azon bizottsággal is, amelynek az elnöke, ami természete­sen szintén az állam kasszájából kerül ki, de igy kétszeresen. És végül elmondja Pearson azt az esetet is, amikor Thomas "kedvenc” tikárnője, Mrs. Vera Halyburton, akinek évi ötezer dol­láros fizetést adatta az állammal, egy “cocktail party”-ról távozva ittas állapotban hajtott gépet, nekiment két parkoló kocsinak, amelyeket alaposan megrongált s a saját gépében is kárt csinált, de ő maga nem sebesül meg. \ képviselő ur fel akarta használni ezt az alkalmat a biztositó társaság megzsarolására és nem csak a gépek kijavítását követelte, hanem még 2000 dollár fájdalom­dijat is a becsipet Vera megvigasztalására. A biztositó társaság azonban, — mint a Pearson által leközölt levelezésből kitűnik, — nem fizetett egy centet sem dacára Thomas fenyegetésének. Nyilvánvaló, hogy ha a Pearson által felsorolt vádaknak csak egy része is igaz, akkor eimek a Thomasnak nem az Egyesült Ál­lamok kongresszusában, hanem valamelyik börtönben van a he­lye. Viszont ha a vádak nem igazak, akkor Pearsont kell bebörtö­nözni, amiért az ilyen nagyfontosságu állást betöltő “államférfit” igy meg mer vádolni. Pearsont természetesen csak úgy lehetne börtönbe tenni, ha Thomas becsületsértési pert inditana ellene, amit eddig még nem tett meg. Azzal akarja elütni a dolgot, hogy Pearson is felcsapott a vörösök szolgálatába s igy figyelmen kívül hagyja a vádakat. Miután ebben az esetben valakinek valóban börtönbe volna a helye, úgy véljük, hogy börtönbe, vagy legalább is az őrültek há­zába kellene zárni mindazokat, akik még ezután is erre a Thomas­ra szavaznak. Tudósok mondják Egész biztosan állíthatjuk, hogy az "International Congress of Mental Health” (Elmebetegségekkel foglalkozó nemzetközi kongresszus), amelyet a múlt napokban tartottak Londonban, nem nyert utasítást az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezettől. A lapok híradása szerint a kongresz- szuson résztvevő több mint 2000 delegátust a vUág legismertebb elmegyógyászai, lélekbúvárai és egyéb olyan tudósok szolgáltat­ták, akiknek szakkörébe vág az emberi agy működése; igy voltak ott lélekbúvárok, szociológusok, tanárok, anthroppológusok és egyéb hasonló szakemberek. És ime, ez a valóban eminens tudós társaság végeredményben olyan véleményt nyilvánított, amilyet mi az IWW gyűléseken hallunk és igen gyakran olvasunk az IWW lapokban. Ez a tudós társaság kétheti intenzív tanácskozás után meg­állapította, hogy az elmegyengeség feltűnő módon szaporodik, az elmebajosok száma nő és ennek okát elsősorban is a mai TERME­LÉSI RENDSZERBEN TALÁLTÁK MEG. A tudós doktorok előadásainak igen sokszor ez volt a lényege, bármilyen idegen- hangzású szavakba és frázisokba bujtatva adták is be hallgatóik­nak. Egyesek azonban merészen mentek neki a problémának és félre nem magyarázható módon fejezték ki magukat. így például Dr. J. Koekebaker tanár szerint az átlagos ember agyát megzavarja az a tény, hogy "az ipari struktúra fejlődése nem tartott lépést az egyre gyorsuló társadalmi változásokkal”. Ma már a legtöbb államban, — mondotta ez a belga doktor, — nagymérvű politikai szabadságot élveznek az emberek. Van szava­zati joguk, azonkívül a környezetük életében bizonyos méretű fe­lelőséggel járó szerepet töltenek be. Ez a demokrácia azonban rá­nézve abban a pillanatban, mihelyt munkahelyére megy, ahol PA­RANCSRA DOLGOZIK, ahol SEMMI SZAVA SINCS AZ IRÁ­NYÍTÁSNÁL, ahol igen sok esetben olyan emberek akaratának van alávetve, aki úgy az általános, mint a szaktudásban is messze alatta áll. A delegátusok egy másik csoportja azt igyekezett bizonyíta­ni, hogy az élet bizonytalansága zavarja meg az embereket. A mo­dern iparok egyre nagyobb tömegeket taszítanak az ipari prole- társág soraiba, akiknek az élete az ipari konjukturától függ s igy bizonytalan. Ezt is igen régen halljuk már a munkáskörökben és tapasztalatból tudjuk a tudós doktorok bizonyítása nélkül is. És végre számos delegátus, köztük Dr. Margaret Mead, az anthropológia (embertan) neves amerikai képviselője is, rámu­tattak, hogy a háborús propaganda milyen pusztító hatással van a már amúgy is meggyengitett elméjű emberekre. Éppen azért Dr. Mead azt ajánlotta, hogy a tudósoknak fel kell adni a csak "szemlélő” álláspontot és aktivan küzdeni kell az ily emberirtó áramlatok ellen. Szóval a világ eminens tudásai szerint is az “ipari struktúra” zavarja meg az embereket. Mi már régen hirdetjük ugyanezt, de nyíltabban úgy mondjuk, hogy az a termelési rendszer, amelyben a termelés eszközeit egy kisszámú csoport bírja és ezzel hatalmá­ban tartja a termelést, nem elégíti ki a nagy tömegek életszük­ségletét, bizonytalanná teszi a munkásság létét minden politikai szabadságjogok dacára is. Végeredményben tehát a Londonban összegyűlt tudós dok­torok is csak azt mondották, amit a mi szervezetünk, az IWW hir­det, hogy a politikai szabadságjogok mitsem érnek GAZDASÁGI SZABADSÁG NÉLKÜL. Nemcsoda, hogy a még mindig gazdasági rabságban szenve­dő emberek millióinak agyát megzavarja az a tény, hogy az ideo­lógiai szabadságok dacára is a munkájában, ami életének legfon­tosabb részét képezi, még mindig nyomát sem találja a demokrá­ciának, még kevésbé a szabadságnak. BÉRMUNKÁS 4 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents