Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-04 / 1543. szám

1948. szeptember 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI NINCS SEGÍTSÉG? A háborús hisztéria nap-nap után növekszik. Nincs nap, hogy újabb és újabb felfújt okokkal ne fokoznák a lapok, a politi­kusok azt az idegállapotot, mely­ben ma a világ szenved. Ez a hisztérikus állapot na­gyon alkalmas arra, hogy a hi­deg háború forró öldöklő, min­den emberi kultúrát megsemmi­sítő háborúvá váljon. Lapjaink, politikusaink úgy beszélnek a harmadik világháborúról, mint amely bármely órában elkezdőd­het. Megállapított tény az, hogy ez a hisztéria legalább is ilyen felfokozott mértékben, csak itt Amerikában létezik. Hogy ez igy van, azt nem az európai po­litikusok és lapok javára irom, mert ezeknek a gazdái, irányitói ugyan azok, akik az itteni uszi- tókat irányítsák, hanem az európai népek öntudatának és annak, hogy ezek a népek még nem felejtették el azt, hogy a közelmúlt háború milyen borzal­makat, milyen szenvedést jelen­tett nekik. Nincs ma Európában egyetlen olyan hadászatilag számotte­vő ország, amelyben a háború ne jelentene egyúttal polgárhá­borút is. Nincs olyan nép, amely szó nélkül tűrne el olyan hábo­rús uszítást, amelyet itt a mi népünk eltűr, sőt mert tunya és öntudatlan, még helyesel is. A háborús uszitóink is tisztá­ban vannak azzal, hogy mit je­lentene egy uj háború, hogy azt ma már nem lehetne Európára, vagy pláne az “ellenséges” terü­letre korlátozni. Tisztában van­nak azzal is, hogy a számításba jövő szövetségesek katonai tel­jesítménye nagyon is kétséges, mert ezeknek az országoknak a népei elleneznek minden hábo­rút. Viszont egy Oroszország el­leni háború esetén a szövetsége­seink népeinek a többsége nem csak ellenezné, nem csak megta­gadná egy ilyen háborúba való részvételt, hanem aktivan, fegy­veresen, a termelés, a közleke­dés megáJlitásával állna szem­be. Hogy ennek dacára is ilyen förtelmes uszítás folyik, annak meg van az egyszerű magyará­zata és ez: A PROFIT. Marx mondotta, hogy a tőke a profit­ért mindenre kapható, ha a pro­fit 100 százalékos, akkor még a gyilkosságtól sem riad vissza. Már pedig amint azt a részvény- társaságok jól elkészített kimu­tatásaiból látjuk, a háborús és a háborúra való felkészülés pro­fitja több mint 100 százalékos hasznot biztosit. A dolog nagyon kézenfekvő hasonló helyzet volt hosszú éve­ken keresztül az első világhábo­rút megelőzőleg. Állam csopor­tok szövetkeztek, állam csopor­tokkal szemben. A sajtó egyré- szébe mind a két oldalon hallat­lan uszítás folyt. Különösen ve­zetett e téren a francia sajtó, amely a felfegyverkezést köve­telte, erre hivatkozva a német nacionalista sajtó és a politiku­sok viszont a német hadsereg felfegyverkezését követelték. Mindkét részről eredménye­sen folyt a munka és a fegyver­kezési őrület átragadt az orosz, angoi, osztrák, magyar hadse­regekre és mind a két fél fel­fegyverezte a hozzátartozó kis államokat is. Nem sokkal az első világhá­ború kitörése előtt, az európai szocialista sajtó okmányokkal leplezte le, hogy a Németország ellen legjobban uszító francia lapokat és politikusokat, a né­met Krup muníció és fegyver­gyár, valamint a cseh Skoda ágyugyár pénzelte abból az egy­szerű okból, mert az igy felszí­tott hangulatban óriási hadi­anyag rendeléshez jutottak, amelyeken hatalmas profitot csináltak. Most nézzük meg az amerikai hisztéria eredményeit és akkor megtaláljuk a rugóit is. A “hideg háború” eredménye­ként, amint tudjuk az amerikai törvényhozás sok ezer millió dol­lárt szavazott meg hadfelszere­lésekre, amelynek a keretébe uj, modern repülőgépek, ágyuk tankok, hadihajók óriási töme­gét gyártják, igy azok a gyárak, amelyek ezeket a rendeléseket készítik, beleértve nem csak a hadiszereket gyártó, hanem az alap iparokat, bányákat, acél­ipart, stb. gyárakat óriási pro­fithoz juttattja. Mire ezek a most megszavazott billiók el­fogynak, akkorra a gyártott hadiszerek máp elavulnak és újabb, modern fegyverekkel kell helyettesíteni és itt uj profito­lásra nyílik lehetőség. Aki ismeri a lapok és a poli­tikusok szoros kapcsolatát az amerikai nagytőkésekkel, az nem csodálkozik a háborús uszí­tásaikon, hisz ők mindenkor hű­ségesen szolgálják a nagytőke érdekeit. Természetesen nem kis mér­tékben játszik közre az sem, hogy az “ellenséges” országok­ban megszüntették a kapitalista rendszert és ellentállanak a Marshall terv alapján való gyar­matosításnak. Hogy ezek az “ellenséges” or­szágok, saját erejükből, egymás­sal szövetkezve építik fel az or­szágaikat, mig a mi szövetsége­seink minden Marshall terv da­cára, vagy éppen azért, nem tud­nak kivergődni az előző háború nyomorúságából. Két legyet üt a mi nagytő­kénk a hideg háborújával. Egy­részt hatalmas profitra tesz szert, másrészt az “ellenséges“ országokat is bele kényszeríti, hogy védekezésül szintén fegy­verkezzen, tehát gazdasági ere­jét haszontalan dolgokra fordít­va, ezzel lelassítja azt, hogy ezekben az országokban a jólét, az életnívó emelkedjen, mert ha minden erejüket produktív szük­ségletek gyártására fordíthat­nák, a fejlődésük nagyon gyors és szembetűnő volna, amely esetleg felnyitná az amerikai proli szemét is, amely hideg há­ború és Marshall terv nélkül, ma már a mély depresszióba volna. Az amerikai profit rendszer, amely ma még látszólag erős és egészséges, de valójában már túlélte önmagát, már nem csak árut importál a piacokra, hanem tőkét is. Már a második világhá­ború óta rengeteg milliókat fek­tetett be áz európai iparokba, különösen Francia, Olasz és Né­metországokba, igy itt nem csak a piac, de az ott befektetett tő­kéje is veszélybe kerülne, ha ezek az országok is követnék a közép-európai és a balkáni or­szágokat, amire a népben meg is van a hajlandóság. Ezért kell a Marshall terv, a hideg háború amelyet ha kell forróvá lehet tenni, ha csak az amerikai mun­kások észbe nem kapnak, mie­lőtt az késő nem lesz. Csak Amerika népe az, amely segíthet ezen a szörnyűséges háborús hisztérián, amelyet a profit kedvéért és a profit rend­szer védelmében szított az ame­rikai nagytőke, a lapjai, rádió­ja és a politikusai utján. MEGMENTETTÜK A DEMOKRÁCIÁT! Vezércikkeznek az amerikai lapok, abból az alkalomból, hogy állítólag az Amerika által felsze­relt, pénzelt és dirigált görög kormánycsapatok “döntő” győ­zelmet arattak a forradalmi csa­patok felett. Ez a “döntő” győzelem kétsé­ges. Már két év óta három hóna­ponként arattak a kormánycsa­patok döntő győzelmeket csak azért, hogy újabb százmilliókat pumpoljanak ki az amerikai adó­fizetők zsebéből. De viszont nem kétséges az, hogy amit ott a görög földön megmentettünk az minden lehet, csak nem demokrácia. Megmentettünk egy rothadt, degenerált királyi családot, amelyet a görög nép ismételten elkergetett. Ez a koronás banda a feje annak a görög uralkodó osztálynak, amelynél züllöttebb, korruptabb csürhe még nem élősködött nép nyakán. Ez a társaság mindent ellop, elpanamázik, annyira korrupt, hogy csak a másik kedvencük, a keleti demokrácia Chiang Shek bandája hasonlítható velük ösz- sze. Mindkét helyen még az éhen- haló nép elől is ellopják azt a könyöradományt, amelyet innét küldenek oda.. Mindkét kormány emberei adják el a black marke­ton nem csak az élelmiszert és ruhaneműt, amit küldtünk, ha­nem még a fegyvereket, muníci­ót is, csak az amerikai “szakér­tőket” nem adták még el, mert ugylátszik azoknak nincs piaci értékük. Ezt a rendszert, ha sikerül megmentenünk, az csak szégyen­foltja, gyalázata lesz az ameri­kai történelemnek. Éhez a “de­mokráciához” bűn és vér, sok százezer szabadságharcos vére tapad. Ez a bűnösen kiontott vér, visszahullik nem csak a gyalázatos, korrupt görög ural­kodó osztály fejére, hanem a patrónusukéra, az angol és fő­leg az amerikai uralkodó osztály fejére is. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? BENCSICS JANOSNÉ Bár nem tartozott a soraink közé, de mint évtizedes munkás- mozgalmi család, szomorú ese­ményéről, kötelességü n k n e k tartjuk megemlékezni. Bencsis János és az egész csa­ládja évtizedeken keresztül ak­tiv tagja volt az SLP magyar szerkciójának, mindaddig amig önálló véleményük nem volt, amely nem egyezett a felsőbb- ség elgondolásával és ezért a vakmerőségükért töb b e k k e 1 együtt Bencsicséket kizárták az SLP-ből. Ezt a családot most súlyos csapás érte azzal, hogy Bencsics munkástársnő hirtelen meghalt, gyászba borítva férjét és gyer­mekeit. A temetésen nagy számba je­lentek meg a család tisztelői, ahol magyarul Kovách munkás­társ, angolul Tussey munkás­társ a halott veje búcsúztatta el a családtól és a munkástársak­tól. Ugyancsak ők végezték a szomorú kötelességet a halotté­getőben is. A harcos munkástársnő emlé­két tisztelettel őrzi meg a csa­lád, valamint nagyszámú bará­taik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) *jep telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmavai felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatóknál kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. , ........ E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibert. tisztesseges nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR rendszerrelr A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a? vij társadalom szerkezetét épi»itik régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents