Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-04 / 1543. szám
* 1948. szeptember 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 5-én, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Boádon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptember 5-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ ÉLELMISZEREK ÉS A NÉPESSÉG VERSENYE “Sokkal hamarább, mint az átlagos ember gondolja, ránkköszön tenek azon évek, amelyekben Amerika már nem lesz képes élelmiszereket szállítani külföldre, sőt igen nagy erőkifejtésbe fog kerülni a belföldi szükséglet ellátása is.” — Nem egyszerű fenyegetés ez, amivel Amerika népét akarja megijeszteni Dr. William R. Van Dersal, ä U. S. “Soil Conservation Service” vezetője, akitől ez a kijelentés származik, hanem a tényeket megfigyelő, előrelátó tudós figyelmeztetése a közelgő nagy veszélyre. Van Dersel és társai állitása szerint igen nagy veszély fenyegeti nem csak Amerika, hanem az egész világ népét. Ezt a veszélyt ezen tudósok abban látják, hogy a népesség szaporodásának üteme sokkal magasabb, mint az élelmiszerek szaporítása. így egész bizonyosan egyszer csak eljutunk azon határnaphoz, amikor az élelmiszerek már elégtelennek bizonyulnak, — feltéve persze, hogy közben a tudósok egy másik csoportja nem robbantja szét az egész földgolyót az atomenergiával. Pár évtizeddel ezelőtt, amikor az emberiség jövőjére vonatkozó ilyen dolgokról beszélgettünk, valahogy úgy tartottuk, hogy a szóbanforgó változás csak pár ezer, de a legrosszabb esetben is csak pár száz év múltán áll be és megelégedetten legyintettünk a kezünkkel: “no majd meglátjuk akkor!” Most is mondhatnánk, hogy hiszen a szaporodásnak és az élelmiszereknek a harcáról eleget beszélt már az öreg Malthus is (Thomas Rober Malthus, 1766-1834) és még mindig itt vagyunk, sőt egyik-másikunknak még' nagy ebédek is jutnak. Szóval most sem kell valami komolyan venni ezt a dolgot. CSAK 25 ÉV MÚLVA Az országos Soil Conservation Service (talajvédő bizottság) azonban alaposan felráz bennünket ebből a könnyed ábrándozásból azzal a kijelentéssel, hogy ha a talaj konzerválásra nagyobb erőt nem fejtünk ki a közeljövőben, akkor negyedszázad alatt már bekövetkezik az a rettegett időszak, amikor az élelmiszerekért eszeveszett dulakodást kell majd folytatni. Lehet az is, hogy az élelmiszerek árainak rohamos emelkedése az egész világon ennek a hiánynak az előrevetett árnyéka. “Amerika lakossága az utolsó száz év alatt meg nyolcszoro- zódott”, — mondotta Dr. Van Dersal. — “Ennek a szoporo- dásnak megfelelően minden évben újabb nyolc millió acre földet kellene művelés alá venni, mert átlagosan egy ember eltartására 3 acre föld kell. Azonban a művelésre alkalmas földeket már igénybevették, igy nem a meglévő szántóföldek nagyításával, hanem talajjavítással kell a termelést emelni”. Soil Conservation Service azonban úgy találta, hogy a talajjavítás helyett a termőtalaj vesztésével állunk szemben. Szóval sokkal több termőtalajt veszítünk, mint amennyit nyerünk a mesterséges javítással. És ez nem csak Amerikában, hanem az egész világon igy van. Hogyan veszítjük el a termőtalajt? Álltái már valamikor az esőzés vagy hóolvadástől megáradt csermely, patak vagy folyó partján? Láttad, hogy a máskor szép tiszta fehér vagy kékes viz milyen barna, vörös vagy fekete szint mutatva hömpölygőit lefelé a tengerhez vezető útjában? Nos, azt a szint a vízben feloldott termőtalaj, a drága “humus” festette meg. A humuszt a viz feloldja, csak igy tudja a növény gyökere abból átvenni a tápanyagot. De ha túlsók a viz, akkor elfolyik és magával viszi az életetadó humuszt is. “EROSION” De nem csak a viz, hanem a szél is felragadja és elviszi a termőtalajt, ha nem kötik le fának, fűnek és egyéb növényzetnek a gyökerei. A termőtalaj ily elvesztésének “erosion” a műszava. Ez az erosion oly nagyméretű már itt, Amerikában, hogy a száz év előtti átlagos 12 incs vastag termőtalaj már leapadt a felére. Az amerikai farmer ma átlagosan csak 6 incs vastag termő (topsoil) talajt müvei. Az ember élelmiszereit kevés kivétellel mind a föld szolgáltatja. Termőtalajra van szükségünk nem csak a növényi tápanyagok megtermelésére, de a húsféléket szolgáltató állatok tenyésztésére, valamint a tej, tojás és egyéb az állatoktól származó tápszerek létrehozásához is. Amint a talaj valahol alkalmassá lesz a növényi élet eltartására, a szélhozta fümagvak közül gyökeret vernek olyanok, amelyeknek természete az, hogy csak az ilyen, silány talajt kedvelik. Az ilyen növényeket, amelyek általában a gaz-növények soraiba tartoznak — talajépitő növényeknek is nevezzük. Amint az ily talajépitő növények elszaporodnak és évről évre a talajba kerülnek, azt any- nyira megjavítják, hogy másféle növények eltartására is képesek lesznek. Pár száz, vagy pár ezer év alatt ez a processzus létrehozza a humuszban gazdag felső réteget, amelyet a növény gyökerek lekötve tartanak. Csak ez a növényi tápanyagban dús felső réteg alkalmas a termelésre. Amig ebben nagy bőség volt a földön, addig újabb meg- újabb területeket fogtak művelés alá. Most azonban már mondhatjuk, hogy a termelésre alkalmas éghajlat alatt fekvő ily földek csaknem teljesen művelés alá kerültek. A NAGY VERSENY A népesség szaporodása folytán a városok egyre nagyobbak lettek s ezzel a művelhető földek millió és millió holdjait foglaltak le lakóházak, parkok, utak és más hasonló célokra. Ezzel szemben uj, eddig sivatagnak ismert területeket tettek müvel- hetővé a mesterséges öntözés és talajjavítás utján. De ugyancsak emelték a föld termőképességét is a különböző műtrágyák hozzáadásával. Mindezeket figyelembe véve a népesség és az élelmiszerek szaporulatának versenye most a következő tényeket mutatja: Az emberiség még mindig egyre gyorsuló ütemben szaporodik. Ez a szaporodás különösen magas az alacsonyabb műveltségű népeknél, mert az orvosi tudomány már ott is elég magas arra, hogy a gyermekhalandóságot a minimumra szállította le, de arra még nem elég müveitek, hogy az észszerű szüléskorlátozást is elfogadták vol- nak. A gyors szaporodást segítik elő a vallásos befolyás emelésével is, mert az egyházak legtöbbje ellenzi a szüléskorlátozást. A szaporodás korlátozását szolgálják a háborúk, éhínségek és nagy járványok, amelyeknél azonban ma már a halálozások számát erősen csökkentették. Ezen tényezők egymásra való hatása olyan, hogy a szaporodás jelenleg évi másfél százaléknak vehető, ami állandóan emelkedik úgy, hogy 25-30 év alatt a népesség száma kétszerese lesz a mainak, feltéve, hogy nem jön semmi nagy katasztrófa. Ezzel szemben a művelhető földterület nem nagyobbodik, hanem esést mutat. A művelhető holdak mennyiségének esését ellensúlyozza a műtrágya használata, amelyekkel több termést tápunk a meglevő földekből. Ugyancsak uj művelhető földeket nyerünk a mesterséges öntözés révén is. Ez azonban nagyon korlátolt mennyiségű és azonkívül drága is. Jelenleg csak ott fizetődik ki az irrigált termelés, ahol az egy acre viz (egy acre területet egy láb magasságig elöntő viz) nem kerül többe 15 dollárnál. A nagyon messziről hozott viz előzetes költségei is tulmagasak. Szintén tuldrágák a túlságosan mély kutak is, de azonkívül a mély földalatti természetes víztartályok csak korlátolt mennyiségű vizet tartalmaznak. A tengervíz nem alkalmas öntözésre, a desztilá- lása pedig igen sokba kerül. (Előrelátó tudósaink már számításba vették mindezen eshetőségeket). ÓVINTÉZKEDÉSEK Ugyancsak kétes eredményeket mutattak a mesterséges eső- csinálásra irányuló kísérletek is. Ezért a Soil Conservation Service azt mondja, hogy a válságos időt legjobban kitolhatjuk a termőtalaj észszerű gondozásával. Az ezen célt szolgáló irányelvek a következők: Nem szabad felszántani az oly földeket, ahol vékony felsőtalaj alatt tiszta homok van, mert ott az erosion nagyon gyorsan működik. Az ilyen földeket csak legelőknek kell hagyni. Nem szabad egyszerre kiirtani a hegyoldalak erdőségeit, hanem csak úgy kell ritkítani, hogy a gyökerek állandóan lekötve tarthassák a termő felső talajt. Dűlő földeket nem alulról-felfelé, hanem oldalvást, lépcsőszerüen kell szántani, ami elejét veszi annak, hogy a viz a barázdákat követve lemossa a talajt. Minden vízmosást nagyon gondosan el kell zárni mindjárt a kezdetnél, mielőtt a viz nagy erőre tenne szert. Másszóval a farmeroknak állandóan figyelni kell a földjeiket és azonnal munkához kell látni, mihelyt vízmosást vesznek észre. Vannak egyes növények, amelyek különösen alkalmasak a talaj lekötésére. A nagyon vízmosásos, avagy a szél rombolásának kitett földekre az ilyen növényeket kell ültetni. Nagyon fontos a földeket körülövező árkok tisztántartása. Ilyen és hasonló részletes utasításokat adnak a farmeroknak a megyei agrikulturális ügynökök (County Agent) irodájában. Ezen irodákat a Soil Conservation Service látja el utasításokkal és irodalommal, mert mint ez az iroda mondja: “A talajmegóvás az egyetlen módja annak, hogy az évenként 30 millióval szaporodó emberiség hozzájusson napi eledeléhez és kitoljuk azt az időt, amikor az élelmiszerhiány már veszélyes méretű lesz.” “ÜLŐ”SZTRÁJK TECATE, Mexico — A “Te- cate Brewery Company” sörgyár sztrájkoló munkásai, az “ülő-sztrájk” uj formáját mutatták be. A sztrájkoló munkások feleségeikkel és gyermekeikkel egyetemben letelepedtek a gyárhoz vezető vasúti síneken, a vasúti munkások nem hajtottak keresztül rajtuk s igy a sört nem lehetett elszállítani, noha a 15 kocsiból álló vonatot 300 katona “védte” a sztrájkolok esetleges támadásától.
