Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-07 / 1540. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. augusztus 7. ÚTI JEGYZETEK (a.l.) Gondolva, hogy a lapunk olvasóit érdekelni fogják ennek ak országnak azon vidékei, ahol magyar telepeseket, csak ritkán lehet találni. A két heti vakációmat úgy szándékoztam kihasználni, hogy beutazzam azokat a déli államokat, ahol bizony minden tekintetben, nagyon, de nagyon sok javitani való volna, ha csak a keleti államok minimumát akarnánk megvalósitani. A 3600 mérföldet kitevő utunkat julius 9-én kezdtük. Chicagóból kiindulva, elsősorban Indiana államot szeltük keresztül. A legfelsőbb északi ponttól a legalacsonyabb déli pontnál, Evansville-nél hagytuk el Indiana államot. Csak annyi megjegyzést fűzök hozzá, hogy a farmerok számítása szerint az idei termés talán a legjobb, amire vissza tudnak emlékezni. Amerre elhaladtunk a búza már mindenhol keresztekbe volt ösz- szerakva, csak cséplésre várt. A kukorica pedig dús hajtásaival, meghaladja a 8 láb magasságot. Indiana államot magunk után hagyva, az Ohio folyó hatalmas hidján átkelve már Kentucky államban voltunk. Különös látványosság ami nagyon szembetűnő, a föld sajátságos színe, ami a vörösréz színére emlékeztet. Ott, ahol a földek alkalmasak a megmunkálásra, legtöbb helyen dohányt termelnek. A déli részén pedig már sokhelyen gyapot termeléssel foglalkoznak. Itt kezdődik azután az igazi délvidék. Az éghajlat igen meleg és az idei sok esőzések folytán úgy a dohány, mint a gyapot termés, minden eddigit fölül fog múlni. Azok az államok, ahol gyapotot termelnek, lehet mondani, hogy ennek az országnak úgyszólván szégyenfoltjai. Azok a házak, amelyek ezen a vidéken láthatók, nem embereknek való lakások. Úgy a fehérek, mint a feketék, akik a gyapot termelésnél dolgoznak, ilyen odúkban laknak. Vannak azután Ken- 'tuckynak igen jómódú földbirtokosai, amely birtokokon leg- többnyire fajlovakat tenyésztenek. Néhány helyen megállva, egy kis pihenésre, érdeklődve a termés és általános viszonyok után. Hamar megállapítottam, hogy ezen a vidéken már nagy ellenszenvei viseltetnek a négerek iránt. Délfelé járt az idő, amikor elértük Tennessee állam határát. Kitűzött célunk volt, hogy még a délután folyamán elérjünk Nashville-be, az állam székhelyébe. Utunk állandóan hegylácolaton vitt keresztül és a délutáni órákban érkeztünk be a városba. Lakást kerestünk, itt is mint mindenhol a turisták részére rendes és tiszta kabinokat lehet találni. Kissé megpihenve és ruhát váltva a 450 mérföldes ut után, a város nevezetességeinek megtekintésére indultunk. A város régi negyedeiben amelyet munkások laknak, rettenetes látvány volt, különösen a feleségem részére, aki amerikai születésű és mindig abban a hiszembe élt, hogy ez az ország az Ígéret földje és mindenki emberekhez méltóan él és lakik. Itt azután az útközben látott odúknál is sokkal visszataszitóbb házaknak nevezett nyomortanyák sorozatát láttuk. Nem csak az embereknek nem tekintett feketék laknak ezeken a helyeken, hanem nagy családos, fehérbőrű proletárok is. Hogy azután kik felelősek az ilyen viszonyokért, azt nagyon könnyen megállapíthatjuk, ha elmegyünk ugyan csak Nashvil- lebe a hegyek aljára, ahol azoknak lakhelyei vannak, akiknek ipartelepein a fönt nevezett proletárok hajtják a busás profitot. A város üzleti negyede szépen rendezett. Néhány szép parkja is van, de csak a fehérek részére. Az üzleti negyedben éppen egy fölvonulást láttunk, ami az esti “Hill Billy’ operát hirdette. Jegyet már nem kaphattunk az előadásra, csak a lakásunkon rádión hallgattuk meg a legalacsonyabb nívójú műsort, ami az itteni lakosságnak pedig ünnepség számba megy. Jól kipihenve magunkat, reggel elindultunk a várostól 10 mérföldnyire fekvő Old Hickory nevű kisvároskába, ahol DuPont-éknak hatalmas müse- lyem gyára van. Ennek szomszédságában van Andrew Jack- sonnak, az Egyesült Államok egyik volt elnökének lakóhelye, ami most már csak temetője. Ennek megtekintésére mentünk oda. A lakóház, amelyben valamikor Jackson elnök lakott az 1830-as év körül. Az egész házban az eredeti bútorok, sőt még a kézzel horgolt csipkefüggönyök mind láthatók. Hogy azután mi vonta legjobban magára figyelmemet. A kert amely gyönyörű nyíló virágokkal volt tele, ahol Andrew Jackson és családja van eltemetve, a nagy sirkerten kívül, a kerítés tövében, egy kis kőlap látható, amelyen ez a fölirás van “Uncle Alfred, az elnöknek volt néger szolgája piheni örök álmát a hosszú szolgaság után, mert 98 évet élt.” Egy másik dolog ütötte meg azután szememet. Egy épületben, ahol néhány régifajta hintó volt, ezzel a fölirással: “A volt elnök ezeket a hintókat használta elnöksége alatt, ami abban az időben 30 napot igényelt Nashville-ből Washingtonba utazni, amit az elnök többször megtett évente.” — Elgondolkoztam, hogy milyen könnyű helyzete van a mostani politikusoknak ahoz képest, amikor ma az ország bármely részéből néhány óra alatt Washingtonba repülhetnek. Akkor pedig egy 800 mérföldes ut 30 napot igényelt. A technika fejlődése ugyan nagyon megkönnyítette a politikusok helyzetét, de azért ők még ma is mindenféle társadalmi változásnak ellenségei. Nashville-ből elindulva, négy órai hajtás után elértük Mississippi állam határát. Ez igazán a rabszolgaság országa. A feketéket nem is mint embereket kezelik. Itten a Bilbok és Rankinek hazájában a bigottság az ur. A lakosság túlnyomó része fekete és a kisszámú fehérek valósággal diktatórikusán uralkodnak fölöttük. Itt is sok részben gyapotot termelnek, de igen nagy földterületek parlagon hevernek. Az olajkutak hálózzák be az állam nagy részét. Mindennek dacára a gazolinért magasabb árat fizettünk, mint más államokban. Ebben a hírneves Mississippibe a négereknek még a gyalog járdán sem szabad járni. A demokrácia mintaképe. Rankin képviselő, aki az Un- American bizottságnak szégyenletes tagja, nem látja saját államának amerikaiatlan állapotát. Egy teljes napot vett igénybe, amig elértük az állam déli határát, ahol már a mexikói öböl mossa a partokat. Szállodába szobát béreltünk és mivel korai volt még a lefekvésre, a szálloda csarnokába üldögélve, néhány szálloda lakóval volt alkalmam beszélgetést folytatni. Itten azután vettük az igazi tapasztalatokat a fehér faj fel- sőbbségi jogairól. Minden kertelés nélkül megmondták, hogy a “néger” nem ember és rabszolgának születtek. Még a délelőtti időben elindultunk New Orleans, La. felé. Estefelé érkeztünk. Elsősorban lakhelyet kerestünk, mert néhány napot szándékoztunk itt eltölteni. A várost minden oldalról viz veszi körül. Égha jlata igen nedves, környéke mocsaras. Mielőtt a városba érkeztünk volna, vagy 100 mérföldet mindenhol patakszerü mocsár között tettük meg. Egyedül csak a cementezett ut volt száraz terület. Az országúton teknős békák, rákok és más csuszó-mászó vizi állatok voltak elgázolva az arra száguldó utomobilok áltál. Tél folyamán a vándormadarak itten telepednek le, különösen a vad ludak és a gólya fajok, akad azután nekik élelem bőven. A vadászat sportját űzők ezrével jönnek télen erre a vidékre, mert van mire vadászniok. New Orleans és maga I Louisiana állam valamikor francia gyarmat volt. A városoknak régi negyede francia mintára épült, azért is nevezik amerikai Párisnak. A régi városnak utcái olyan keskenyek, hogy csak egy kocsi mehet rajta végig. Házai mind vasrácsos erkélyekkel vannak ellátva. A legrégibb francia és spanyol negyedet négerek lakják, akik még nem láttak igazi nyomortanyákat, hát New Orleans vezet ezen a téren. Délnek ez a legfontosabb kikötő városa. A délamerikai hajók kávéval és déli gyümölcsökkel ide érkeznek be. Ugv az Egyesült Államok ipari cikkei a Mississippi folyón érik el a tengerpartokat Délamerika felé. Itt is éppen úgy, mint a többi déli államokban, a négereket rabszolga módra kezelik. Louisiana államot a Long család diktatórikusán uralja. Három napot tötltöttünk a városban, hogy megtekinthessük a várós nevezetességeit. Ezzel a három nappal kapcsolatba a “demokrata” párt Philadelphiába tartott konvenciójával egybe esett, igy azután esténként, más tennivaló hiányába, a rádión hallgattuk a “demokrácia” mintaképeit. A föntebb leirt déli államok küldöttei egymásután emelkedtek szólásra és tele torokkal minden szégyenérzet nélkül adták a világnak tudtára, hogy ők képviselik az “igazi demokráciát”. Ma már a rabszolgatartók is demokraták. Három napi tartózkodás után nyugatra vettük utunkat a Mexico öböl partján, amig aztán a Sabina folyón keresztül Texas államba értünk. Itt láttunk azután gondozott földterületeket és tiszta városokat. Nagy táblákba hatalmas diny- nyéket, aminek most van a szezonja. Azután mindenféle nagy teherautók dinnyéket, narancsokat és grapefrutot szállítottak. A dinnye és narancsfélék ezen vidéken elég olcsók, hiszen itt terem és bizony van belőle elég. Egy kisebb városba megpihentünk. Megebédelve a városi parkba üldögélve, mig a nők kirakatokat nézegettek én egynéhány üldögélővei beszélgetést folytattam. Természetesen a munkaviszonyokra tereltem a beszélgetést és egy idősebb farmertől (gazdától) megtudtam, hogy igen olcsó munkaerőt szolgáltatnak a négerek. Például házimunkán 3-4 dollárt fizetnek néger nőknek havonta. Ezek ugyan nem magyarországi földesúri állapotok, csak nagyon hasonlítanak hozzá. Még ugyan az nap késő este megérkeztünk Arkansas határára, ahol három állam fut ösz- sze, Texas, Oklahoma és Arkansas, a város neve Texarkana, ahol megszálltunk. Reggel azután a városba széjjelnéztünk és egy igazi érdekes jelenet, ami szembetűnt a város három különböző államot képvisel. A texasi oldalon sorjába vannak a gasoline töltőállomások. Érdeklődve a dolog után megtudtam, hogy azért van, mert Texas államban a gazoliné 5-6 centtel olcsóbb, mint Arkansas vagy Oklahoma államban. Utunk azután innen Missiouri állam felé vezetett, az Ozárk hegyláncolaton keresztül. Itt is mint Texasban dinnye termeléssel foglalkoznak, de sok helyen a hegyoldalon nagy tábla szőlő van. Az Ozark hegyek között lakók az Egyesült Államok legprimitívebb népei, az úgynevezett igazi “Hill Billyk”. Nők, gyermekek éppen úgy, mint férfiak kukorica csutkából készült pipából szívják az erős szűz dohányt. Sok esetben pedig a nők éppen úgy használnak bagót,, mint a férfiak. Ruházatra nem sokat adnak, máskülönben az európai vándor cigányokra hagynak következtetni. Arkansas és Missouri között megtekintettünk néhány ősi barlangot. Igen érdekes látványosság. A legnagyobb amelyett Missouriba megtekinthettünk 8 mérföldnyire nyúlik be a hegyek közé és három különböző cellája van egymás fölött. Az Ozark hegyek és tavak megtekintése után Missourin keresztül igyekeztünk hazafelé. Az én szempontomból ennek az utazásnak az volt a célja, hogy személyesen győződjek meg, a déli államok igazán “demokratikus” viszonyairól. Mert azok akik ilyesmiről ténylegesen meggyőződnek, azt fogják mondani, hogy bizony ennek az országnak van ám elég seperni valója a saját szemétdombján. Azok a lapolvásók, akiknek pe- I dig sohasem volt alkalmuk a dé- I li államokat meglátogatni, fo-
