Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-07 / 1540. szám
1948. augusztus 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal M unka Közben _________________(gb) ROVATA ________________ A “HARMADIK PÁRT” ESÉLYEI Az amerikai elnökválasztási rendszer olyan természetű, hogy az uj pártok alakítását rendkívüli módon megnehezíti, csaknem lehetetlenné teszi. Ez az oka annak, hogy itt állandóan megmarad az úgynevezett két- párt rendszer, amelynél megengedik, hogy ha a nép már nagyon meggyülölte a kormányzó pártot, akkor a másik nagy pártot ültesse hatalomba. Ez a processzus eddig szinte törvénysze- rüleg ismétlődött meg körülbelül másfél évtizedes ciklusokban. Az uj pártok “betörését” csaknem lehetetlenné teszi az a tény, hogy itt a nép nem az elnökre, hanem csak az elnökválasztókra, az “elektorokra” szavaz, akik aztán az elnököt megválasztják. Az elektorok azonban nem egyénileg, hanem állami csoportokban szavaznak, ami azt jelenti, hogy ha például valamely államban az “X” jelölt nevében korteskodó elektorok kapják a legtöbb általános szavazatot, akkor az állam összes elektorai erre a jelöltre fognak szavazni s “Y” vagy “Z” jelöltek szavazatai abban az államban mit sem számítanak. Miután a gyérebb lakosságú államoknak a népesség arányához képest több elektor szavazatuk van, mint a legnépesebb államoknak, megtörténhetik az az eset is, hogy két jelölt esetén az kerül be a Fehér Házba, aki kevesebb általános szavazatot kapott. Három jelölt esetén megtörténhetik az, hogy az uj párt egyetlen államban sem tud általános többséget keríteni, tehát egyetlen elektor szavazatot sem nyer s ez a legfőbb oka annak, hogy az uj pártok olyan hamar letűnnek az amerikai politikai szintérről, mert az amerikai nép többsége úgy tartja, hogy ily esetben csak “elpazarolta” a szavazatát. NEM VERNEK GYÖKERET Valóban igazán “rendkívüli nagy dolognak” kell lenni annak, ami ezt a furfangos választási rendszert úgy áttörje, hogy a harmadik párt gyökeret verhessen. A polgárháború óta eddig még egynek sem sikerült. Az eddigi uj pártokat egy-egy ambiciós politikus alakította s az első vereség után már meg is szűntek. Ilyen pártok voltak a Theodore Roosevelt által alakított “Bull Moose” és a Robert (Bob) LaFolette “Progresszív” pártjai. A Philadelphiában most megalakult uj politikai párt is a “Progresszív” nevet vette fel. Talán jelezni akarták, hogy ez folytatása a LaFollette által kezdeményezett liberális irányzatnak, amely akkor a vezér halálával megszűnt. A kérdés te- rát az, hogy vájjon ez a párt is nem-e csak egy ember mozgalma? Vájjon nem-e omlik össze, ha a vezére és életrehivója, Henry Wallace abból valami oknál fogva kiesne? Másszóval, vájjon a második világháború elég nagy esemény volt-e arra, hogy az amerikai két-párt rendszert megingassa annyira, hogy betörhessen abba egy uj párt? Érdekes ezt a dolgot megvizsgálni, mert mostanában politikai pártok propagandája tölti meg a levegőt s akármennyire is hangoztatjuk, hogy a munkások részére sokkal hatásosabb lenne, ha azt az energiát gazdasági szervezeteik megerősítésére, osztálytudatos és harciassá tételére fordítanák, a nagy néptömegek szívesen hallgatják a politikai handa- bandázást és élvezik annyira, mint például a nikotin, a koffein, az alkohol és egyéb kábító szereket. IZGATÓ SZEREK Valószínű, hogy a mai igen gyors munkát kívánó létért folyó küzdelemben a politikai cirkusz az agynak másirányu elfoglaltságot, tehát némi izgatást, szórakozást nyújt, amihez a nagyközönséget most már az ujságirodalmon kívül még az állandóan ordító rádió is hozzásegíti. (Európai olvasóink informálására megjegyezzük, hogy manapság alig van olyan amerikai lakás, amelyben legalább 2 rádió felfogó készüléket ne találnánk, egy nagyot és egy kicsit. Hogy miért kell kettő is? Bizonyára azért, mert a nagy hazugságok a Ricsin már nem férnek át. — Szigorúan tudományos magyarázat ugy-e?) A Henry A. Wallace által élet- rehivott Progresszív Párt a “béke nevében” született. Wallace és hívei a háború utáni krízis békés elintézését követelik. Azt állítják, hogy a Szovjet Union által képviselt szocialista vagy kommunista rendszer és az amerikai tőkés termelési rendszer békésen megférhetnek egymás mellett. Ezek tehát abba akarják hagyni a másik két párt által együtt követett “tough with Russia” irányt. Éppen azért a két nagy párt hívei Walla- ceékat az “appeasement” váddal illetik, vagyis azt mondják, hogy mint az angolok és franciák tették Münchenben, amikor ki akarták elégíteni Hitler követeléseit, úgy most a progresszi- vek engedményekkel akarják megnyerni a Szovjet Uniont. Ugyancsak előálltak azzal a váddal is, hogy ezen engedményességet erre a pártra a kommunisták erőszakolják rá, akiknek igen nagy szerep jutott az uj pártban. KÜLÖNBÖZŐ ÉRDEKEK Ha ez a feltevés helyes, akkor a progresszive párt megszűnik, mihelyt a jelenlegi krízis megoldást nyer akár háború, akár pedig valamilyen egyezség révén is. És megszűnik akkor is, ha a pártért ma legjobban lelkesedő kommunistákkal kenyértörésre kerülne a dolog, mert ez a párt is, mint a többi politikai pártok, igen különböző érdekeket képviselő és ideológiát követő egyénekből verődött egybe. A pártprogram a béke követelésnek megfelelőleg több anti- militarista pontot tartalmaz, mert ez a párt visszautasítja a “fegyverkezve készülj a békére” elvet. A pártprogram tehát követeli a most megszavazott általános sorozás visszavonását, a fegyverkezés további korlátozását, a Truman és a Marshall tervek beszüntetését, az amerikai csapatok visszavonását külföldi bázisokról, az amerikai kormány szüntesse be a külföldi államok belügyeibe való avatkozást s eltörlését azon törvényeknek, amelyek a munkásokat háborús munkákra kötelezik. Mindezek a jelenlegi krízis elmúltával érvénytelenekké válnak és az uj párt alól kiesne a talaj. A belügyekre vonatkozó programpontok már inkább adnak támpontot a párt maradan- dóságára, de itt meg az a baj, hogy a követők száma sokkal csekélyebb. Ilyen pont például az, amely a bankok és a közszolgálati iparok (gáz, villany, vasút, stb.) államosítását követeli. Ebben a kérdésben nagy ellenállásra fognak találni még a szakszervezetek körében is, amelyek máskülönben készséggel támogatnák a pártnak a Taft-Hartley törvények megszüntetését követelő programpontját. “KORLÁTOLT” SZABADVÁLLALKOZÁS Ugyancsak követeli a párt a polgárjogok teljes kiterjesztését, amiből következik, hogy elitélik a kommunisták üldözését is, amit a polgári szabadságjogok ellen irányuló első rohamvonalnak neveztek. Ezzel a felfogással harmonizál a színes népek, a zsidók és egyéb kisebbségek teljes egyenjogositásának a követelése és végre az országos minimális munkabérek a jelenlegi 40 centről egy dollárra való felemelése. Ezt a programot vizsgálva úgy találjuk, hogy az egyetlen mélyebb hatású pont az, amely a bankok és a közszolgálati iparok államosítását követeli. Wallace ezt úgy magyarázta, hogy ő ugyan hive a “free enterprise” rendszernek, vagyis a magán- vállalokzásnak, de azt bizonyos korlátok közé kell szorítani és a közönséget direkt szolgáló területeken már meg kell szüntetni. Ez az uj párt tehát gazdaságilag a limitált, vagy korlátolt “szabad vállalkozás” rendszerét ajánlja. Közönséges nyelven szólva egy kis szocializmust, de nem sokat, éppen csak elegendőt Ízelítőnek — ha ugyan lehetséges azt létrehozni. Most, amikor már a kollektiv rendszer az egész világra kiterjedő gigászi harcát vívja a magánvállalkozáson alapuló tőkés termelési rendszerrel, ez az uj, a kettő között elhelyezkedni akaró politikai párt csak ideig-órá- ig számíthat némi sikerre. Amint ez a nagy harc elfogja érni az amerikai kontinenset is olyan mértékben, mint Európát és Ázsiát már elérte, akkor ennek a pártnak a híveit is fel fogják szívni a nagy küzdelem két NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYYELMÉBE! Legutólpbi kirándulásunk sikerén fölbuzdulva elhatároztuk, hogy agusztus 8-án vasárnap, egész nap, ismét kivonulunk az Edenwald Erdőbe, egy ugyanolyan kellemes és tanulságos nap eltöltésére. Ezen a napon körünkben lesz Zára János munkástársunk Chicagóból és több munkástársunk Clevelandból, akik a New York és környéki munkástársakkal ez alkalommal óhajtanak megismerkedni. Legyünk tehát ismét ott szép tömegben mint a legutóbb. Lesz szalonna sütés és finom kolbász, más ennivalót mindenki hozzon magával. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Road” vagy 180th St. feliratú subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig. Onnét néhány perc séta az erdőbe, fönn a dombon leszünk a régi helyen. CSALÁDI KIRÁNDULÁS AKRONBAN! Szervezetünk tagjai és a Bérmunkás olvasói augusztus 8-án tartják második nyári kirándulásukat a Farkas munkástárs szép kerthelyiségében. Reggel szalonna sütés, később társasjátékok és egyéb szórakozások. Jó ételek és hűsítőkről gondoskodva van. Felhívjuk lapunk olvasóit és barátait, hogy ezen kiránduláson jelenjenek meg mert a bevételből megindítjuk a Bérmunkás küldését sok olyan magyar- országi szervezetnek, akik azt kérték tőlünk és nehezen várják a Bérmunkás számait, amit egymás kezéből kapkodva, a legnagyobb érdeklődéssel olvasnak. Tegyünk eleget otthon maradt és tanulni vágyó munkástestvéreink kérésének és jelenjünk meg augusztus 8-án, még azok is, akik ritkán szokták ezt tenni. A nemes cél megérdemli ezt a kis fáradtságot. ■ Útirány: Clevelandból a Route 8 veendő, Akronban balra az Exchange-re fordulni a South Arlingtonig, azon jobbra a Krumroy Roadig. Itt balra térni és fél milera a baloldalon van a hely, fehér ház a fronton. Jelzőtábla is lesz kitéve. A szép és jó ügy iránt érdeklődők találkozni fognak augusztus 8-án, megfelelő helyiségek esős időben is. Tisztelettel a Bizottság CLEVELALNDON NAGY IWW PIKNIK Szombaton, augusztus 21-én, az Ipari Szervezet 440-es csoportja rendezésében a Silver Springs Groveban. Tánc, fürdés, sportjátékok, kitűnő ételek és hűsítő italok. A szervezet tagjait és barátait ezúton is meghívja a rendezőség. Direction: Silver Springs Grove is on S.O.M. Center Road just south of Miles Rd., near Solon, Ohio. Watch for sign on right hand side going south. oldalán álló pártok az individuális tagok anyagi érdekeltségének és ideológiai felfogásának megfelelőleg.
